A legfőbb ügyész felháborodott Gyurcsány kijelentésein
Origo, MTI, Mno.hu, Inforadio.hu
Trükkök százaival kapaszkodik a hatalomba
Török Gábor politikai elemző szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök csupán azért akar a pozícióján változtatni, hogy továbbra is befolyásolhassa a kormány politikáját. Hozzátette, a miniszterelnök lépése várható volt. Szerinte 2010-ben akár MSZP-SZDSZ-MDF koalíció is indulhat a választásokon.
Gyurcsány Ferenc sok mindent meg akar változtatni azért, hogy az igazán lényeges dolgok ne változzanak – mondta az InfoRádiónak Török Gábor politológus. Az igazán lényeges számára az, hogy továbbra is befolyással legyen a kormány politikájára, és hogy egy parlamenti választás után is legyen esélye visszatérni fontos politikai pozícióba. Azaz Gyurcsány Ferenc maga ellen kért konstruktív bizalmatlansági indítványa mögött az előremenekülés szándéka állhat.
Helyzetfelmérése szerint most van itt az idő, a lehetőség, hogy megtegye ezt a lépést, ami nem végső kétségbeesésben kitalált mentőövnek, hanem inkább tervezett húzásnak tűnik. Ez ugyanis egy olyan lehetőség, ami esetleg még a siker bizonyos reményét kínálhatja a szocialista pártnak, de legalábbis a segítségével elkerülhetőnek tűnik a biztos vereség – fejtette ki Török Gábor.
Szerinte azt egy ideje tudni lehetett, hogy Gyurcsány Ferenc maga áll a változások élére, a kérdés csak az volt, hogy ez az európai parlamenti választások előtt vagy után lesz esedékes. Mivel a konstruktív bizalmatlansági indítvány megszavazására nem elegendő a szocialisták frakciója, ezért vagy az SZDSZ 19 vagy az MDF 7-9 képviselője jöhet számításba, mint akik kisegítik az MSZP-t a szavazáskor – tette hozzá a politológus.
Török Gábor szerint a szabad demokraták azok, akik több hajlandóságot mutatnak arra, hogy beszálljanak a kormányzásba, amiből az MDF egyenlőre inkább menekülne. Viszont ha kudarc éri az EP-választásokon, akkor akár az MDF is szóba jöhet. Ezen esetben pedig a 2010-es választásokra felállhat az olajfa-koalíció magyar változata – vélekedik a Vision Vonsulting igazgatója.
Forrás: Inforadio.hu
Csőd ellen jó az átmeneti kormány, bukás ellen nem
Csehországban és Romániában is a jegybank elnökére bízták egy rövid időre a kormány vezetését az 1990-es években, miután a belpolitikai viharok elsodorták a kormányt. Az átmeneti kormányok csak látszólag alapoztak tagjaik szakértelmére, támogatásukat a korábbi koalíciós pártoktól kapták. Fontos reformokat vittek véghez, de a bukástól nem mentették meg kiötlőiket.
A közvetlen előzmény általában egy bonyolult, zűrös belpolitikai válság, a kulcsfigura egy nemzetközileg elismert közgazdász – az 1990-es években két közeli országban is működött olyan, a magyar közbeszédben szakértőinek nevezett átmeneti kormány, amely megoldás lehet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök távozási szándékának bejelentése miatt kialakult hazai politikai helyzetre.
Csehországban és Romániában nagyon hasonló politikai szituáció miatt alakult átmeneti kormány 1997-ben, illetve 1999-ben: a kormánykoalíció kihátrált a hatalmon lévő, az ország problémáival megbirkózni nem tudó miniszterelnök mögül. Előre hozott választásokat azonban nem akartak, inkább a nemzeti bank elnökét – Josef Tosovskyt, és Mugur Isarescut – kérték fel, hogy fél, illetve egy évig, a következő általános választásokig vigye az ügyeket. A cseh, a román és a magyar helyzet között vannak ugyan különbségek, de a hasonlóságok kísértetiesek.
Akadállyá vált kormányfők
Az 1992 óta kormányzó Václav Klaus 1997 őszén esett a cseh politikatörténetben csak “szarajevói merényletnek” nevezett összeesküvés áldozatául. Klaus épp Bosznia-Hercegovinában volt hivatalos látogatáson, amikor párttársai puccsot kíséreltek meg ellene, megpróbálták eltávolítani a kormányfői posztról és a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöki székből is. Klaus a miniszterelnöki posztról lemondott, de a párt vezetését megtartotta magának.
Klaus 1997-re politikailag elszigetelődött, állandóak voltak a konfliktusok közte és a nagy tekintélyű államfő, Václav Havel között. Klaus bukását azonban közvetlenül egy korrupciós – állítólag ötmillió dollár lapult egy hozzá köthető svájci számlán – és egy pártfinanszírozási ügy okozta. Utóbbi részben magyar vonatkozású: az ODS egy állítólagos budapesti lakos, Bács Lajos nevét is feltüntette szponzorai közt, de a sajtó hamar kiderítette, hogy ilyen nevű ember nem létezik.
Romániában az 1996-ban győztes jobboldali Demokratikus Konvenció (CDR) egyik pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt hátrált ki 1999 végén Radu Vasile miniszterelnök mögül, aki korábban maga buktatta meg elődjét, a szintén parasztpárti Victor Ciorbeát. Mivel Vasile nem volt hajlandó lemondani, saját pártja, a Parasztpárt miniszterei is ellene fordultak, és lemondtak, mire Emil Constantinescu államfő rendeleti úton távolította el a kormányfőt.
A kormányfőváltással végződő konfliktus kirobbantásával Constantinescu gondosan megvárta 1999. december 11-ét, amikor az Európai Unió tagállamai a helsinki csúcsértekezleten úgy döntöttek, öt másik állammal együtt megkezdik a tárgyalásokat Románia csatlakozásáról is. Ezt követően azonban felgyorsultak az események, és 16-án már be is iktatták az új miniszterelnököt. Az elnök azzal indokolta döntését, hogy “az országnak most egy olyan kormányfőre van szüksége, aki a gazdasági-pénzügyi kérdések kiismeri magát.”
Elavult gazdaság
Bár Csehország és Románia helyzete jelentősen különbözött a mai Magyarországétól, az átmeneti kormány hatalomra kerülésekor mindkét ország komoly, strukturális problémákkal küzdött. Ezek abból fakadtak, hogy a rendszerváltás utáni cseh és román kormányok nem tudtak, vagy nem akartak megtenni bizonyos lépéseket, és fennmaradt az elavult gazdasági szerkezet.
A cseh gazdaság 1997-re az összeomlás szélére sodródott, a nemzeti valuta szinte semmit nem ért a nemzetközi piacokon. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az öt legnagyobb bank közül négy még ekkor is állami tulajdonban volt, ami átláthatatlan helyzetet teremtett a gazdaságban. A bankok ugyanis az 1990-es évek elején olyan befektetési alapokat hoztak létre, amelyek begyűjtötték az emberektől a vagyonjegyes privatizáció során kapott kuponjaikat, és egy sor vállalatot vásároltak fel. A négy bank és a Cseh Biztosító alapjai 1997-re már a kuponok 32 százalékát kezelték.
Mivel a bankok egyszerre voltak tulajdonosai és hitelezői a vállalatoknak, gyakran mesterségesen, kedvezményes hitelekkel tartották életben a veszteséges cégeket. Ennek a fordítottja is előfordult: a bankok megszavaztatták a befolyásuk alatt álló társaságokkal, hogy a piacinál kedvezőtlenebb feltételekkel vegyenek fel tőlük hiteleket. Emiatt felduzzadt a problémás banki hitelek aránya, miközben semmi nem kényszerítette a cégeket a modernizációra.
Románia 1999-ben még siralmasabb állapotban volt: nem építették le a szocialista nagyipart, 50 százalék fölé szökött az infláció, egyes felmérések pedig 70 százalékra tették a feketegazdaság arányát. Az ország nem tudta teljesíteni a Nemzetközi Valutaalappal szemben vállalt kötelezettségeit sem. A jobboldali kabinet megpróbálkozott ugyan egyes cégek privatizációjával, de ezt a szakszervezetek megakadályozták. Brassói munkások 1997-ben például egy főútvonal eltorlaszolásával tiltakoztak – sikerrel.
Politikai támogatás
Bár mindkét ideiglenes kormányfő pártoktól független, elismert szakember volt, a kormánynak mindkét országban szüksége volt a parlament többségének támogatására. Ezt mind Csehországban, mind Romániában a korábbi, saját miniszterelnöküket menesztő jobboldali koalíciós pártok biztosították.
A csehek a Tosovsky-kabinetet nem is szakértői, inkább ügyvezető kormányként emlegetik, amivel az ideiglenes jellegét hangsúlyozzák. A kormány 17 tagjából tízen a korábbi koalíciós pártoktól érkeztek (közülük nyolcan az előző kabinetben is miniszterek voltak). A kívülről jöttek ismert emberek voltak: miniszter lett például a közlekedési kar dékánjából vagy a prágai központi kórház igazgatójából, a kulturális tárcát pedig Martin Stropnicky színész kapta meg.
A korábbi koalíciós pártokra, és ismert politikusokra támaszkodott Isarescu kormánya is. A váltás bejelentésekor Emil Constantinescu azt mondta: az átmeneti kabinet “erős politikai kormány” lesz, mert a kormányzásért továbbra is a koalíciós pártok a felelősek. A kormányban helyet kaptak a Parasztpárt (PNT), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Demokrata Párt (PD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusai, és mind a négy párt adott egy-egy államminisztert is.
Lépni kellett, majd leléptek
Tosovsky számára a legnagyobb feladat az volt, hogy befejezze a már Klaus idejében elkezdett, de félbeszakadt bankprivatizációt, és az összeomlás szélén álló pénzügyi rendszer szanálását. A kormányfő kezdeményezésére a parlament 1998 januárjában elfogadta a banktörvényt, amely 15 százalékban korlátozta a bankok részesedését a nem pénzügyekkel foglalkozó cégekben. Tosovskynak sikerült felpuhítania az ellenzéki szociáldemokraták merev álláspontját is, és privatizációra kijelölni a négy nagy bankot. Ezt azonban már csak a júliusban hivatalba lépett, a szociáldemokrata Milos Zeman által vezetett kormány hajtotta végre.
Isarescu miniszterelnöki tevékenysége is szinte kizárólag a gazdasági kérdésekre korlátozódott. Legfőbb törekvése az volt, hogy támogatást szerezzen programjának végrehajtásához a Világbanktól, a Nemzetközi Valutaalaptól. Miután ezt sikerült megkapnia, nekilátott az állami vállalatok eladásának és leépítésének, csökkentették a társasági- és bevezették a személyi jövedelemadót. Az intézkedésekkel sikerült ugyan visszafogni az inflációt és csökkenteni a költségvetési hiányt, de a társadalmi következmények miatt Isarescu kormányzása kudarcként vonult be a köztudatba: egy év alatt 159 dollárról 121-re esett vissza az átlagos havi bér, miközben 5-ről 11 százalékra nőtt a munkanélküliség.
Nem volt sikertörténet
Bár évtizedes távlatból már általában hasznos és elkerülhetetlen intézkedésekként emlékeznek Tosovsky és Isarescu kormányainak reformjaira, az átmeneti kormányokat támogató pártok mindkét országban vereséget szenvedtek a következő választásokon. Csehországban a Milos Zeman által vezetett szociáldemokraták nyertek, bár igazi többséget nem tudtak szerezni. Tosovskynak visszatért a jegybank élére, ahonnan 2000-ben a bázeli Bank for International Settlements pénzügyi stabilitásért felelős intézetének élére távozott.
Eredetileg Isarescu is vissza akart térni a jegybank élére, de miután Constantinescu bejelentette, hogy nem indul újra az államelnöki posztért, Isarescu inkább elindult 2000 novemberében az elnökválasztáson. Csak 9 százalékot kapott, úgyhogy jöhetett mégis a jegybank élére, amelyet ma is irányít. A parlamenti választásokon a jobboldali koalíció pártjai súlyos vereséget szenvedtek – a Parasztpárt darabjaira is hullott -, visszatért az elnöki palotába Ion Iliescu, és a szociáldemokraták (PSD) alakíthattak kormányt Adrian Nastase vezetésével.
Forrás: Origo
A legfőbb ügyész felháborodott Gyurcsány kijelentésein
A legfőbb ügyész visszautasítja Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az MSZP kongresszusán az ügyészekre tett sértő kijelentéseit – közölte a Legfőbb Ügyészség vasárnap.
A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze a megalapozatlan kijelentéseket az ügyészi hivatásrendre sértőnek, méltánytalannak tekinti, s azokat visszautasítja – olvasható az ügyészség közleményében.
A legfőbb ügyész megerősíti, hogy az ügyészség minden ügyben politikai befolyástól mentesen jár el és egész tevékenységével a jogállam, a Magyar Köztársaság demokratikus értékrendjének megerősítésére törekszik.
A közlemény szerint a legfőbb ügyész maradéktalanul egyetért az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) által a miniszterelnöknek az MSZP kongresszusán a bíróságokról és az ügyészségekről tett kijelentései kapcsán közzétett nyilatkozatával. Ujkéry Csaba, az OIT szóvivője szombaton azt közölte, hogy a testület „a leköszönő miniszterelnöknek az MSZP kongresszusán a bíróságokra tett sértő kijelentéseit nem tudja értelmezni. Azokat visszautasítja és kommentálni nem kívánja.”
Forrás: MTI, Mno.hu
Hát én jobban örülnék neki, ha hat almát mentene át, mint a hatalmát. 🙂
Mit akar a bukott király? 🙂