WIKI Mr.Gabee
34 éve hunyt el Radics Béla (Budapest, 1946. február 6. – Budapest, 1982. október 18.) rockzenész, gitáros, énekes, a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja. Kiváló gitáros, remek előadó, karizmatikus egyéniség volt. A zenén kívül sok minden más is érdekelte, nyitott volt, sokat olvasott és szívesen beszélgetett az irodalomról. Az országos elismerés hiányában az alkoholhoz fordult, és végső soron ez vezetett halálához.
Budapesten, az angyalföldi munkáskerületben, a „Tripoliszban”[1] született. 1959 őszén kapta első akusztikus gitárját, 16 éves korában egy gyári zenekarban játszott. 1964 őszén az Atlantis együttes tagja lett, ahonnan 1965. március 21-én kivált Pintér István dobossal és megalakították az Atlantis Nr2 nevű rövid életű zenekart. Ennek a zenekarnak már tagja volt Miklóska Lajos és Dancsák Gyula is. A zenekar 1966 elejéig létezett, majd Radics visszalépett az eredeti Atlantisba.1967-ben az Atlantis tagsága Neményi Béla énekes nélkül kívánta folytatni, de Neményi peres úton megtartotta az Atlantis nevet, így Pannónia néven folytatták. Radics Béla elsőként játszottaJimi Hendrix és a Cream számait, amelyekben jól érvényesült virtuóz gitárjátéka és hatásos előadásmódja. Játszott a Sakk-Matt, az Aligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék együttesekben, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el.
1968 elején alakult meg Sakk-Matt nevű együttese (Radics Béla, Harmath Albert, Hőnig Rezső, Miklóska Lajos és Csuha Lajos), amelynek bemutatkozó koncertje 1968. május 1-jén volt a Budai Ifjúsági Parkban. Magyarországon addig soha nem látott színpadi show-t mutatott be: a fej fölötti gitározás, bravúros szájjal és foggal való pengetése elkápráztatta a közönséget. A sajtó támogatását nélkülöző együttes koncertjére több mint tízezer néző gyűlt össze. A következő évben a Gellért-hegy oldalában, a Tabánban hatalmas sikert ért el az együttes. A dobok mögött egy új tag, Váradi „Vadölő” László mutatkozott be, és ekkor indult be a „Bélázás” („Bélát a pártba, Bélát a kormányba!”). Törzshelyük a Danuvia Művelődési Ház volt, ahol hétvégenként telt ház tombolta végig koncertjeiket. A Cream- és a Hendrix-számok egy részét már Miklós Tibor magyar szövegével énekelték. 1969 őszén a Sakk-Matt új énekese Demjén Ferenc lett. Ettől kezdve, az együttes jövőbeli irányvonalát illetően komoly nézeteltérések alakultak ki, és 1969. december 20-án feloszlott az együttes. A búcsúkoncert a Kassák Klubban volt. Radics Béla néhány nap múlva alakította meg új, Tűzkerék nevű együttesét.
1970. január 12-én alakult meg a Tűzkerék (Radics Béla, Som Lajos, Váradi „Vadölő” László). A nevet Vadölő akkori barátnője Wittek Mária javasolta (utalva a Cream Wheels of Fire című albumára). Nem sokkal később csatlakozott Demjén Ferenc is. A koncertek alatt nem volt műsorterv, rögtönöztek. Béla gitárjátéka magasra állította a mércét, zenésztársai alig bírtak vele lépést tartani. Az első Tűzkerék-formáció nem volt hosszú életű, áprilistól már egymást váltották a zenészek. A tagok cserélődtek ugyan, de változatlanul Jimi Hendrix és a Cream az alap. A Tűzkerékben játszott még: Döme Dezső, Könnyű József, Tátrai Tibor, Csomós Péter, Nagy Kati, Szigeti András, Kiss Zoltán, Németh „Nemecsek” Zoltán, és minden Tűzkerék formáció legjobb basszusgitárosa: Póka Egon. A banda 1971 végén oszlott fel, de 1976-ban újjáalakította Radics két régi zenésztárssal, Döme Dezsővel és Póka Egonnal. 1978 végétől helyüket Kun Tamás és Soldos László vették át 1980-ig. 1980-tól Radics egyesült a korábbi Aréna zenekarral és annak zenészei adták a Tűzkerék csapatát. 1981-től Radics kórházi kezelései miatt a zenekar gyakran nélküle lépett fel Tűzkerék néven.
A Taurus EX T 25-75-82 megalakulásával az országos népszerűség kapujában állt Radics Béla új együttese. A csapathoz Som Lajos és Balázs Fecó a Neotonból, Brunner Győző a Metró együttesből igazolt át. Az együttes neve után látható számsor Brunner Győző telefonszáma volt, ezen lehetett elérni őket. 1972. május 1-jén volt a bemutatkozó koncert a Budai Ifjúsági Parkban. A Taurus négyes felállásában Radics Béla volt a virtuóz gitáros és énekes, Balázs Fecó hozta a lírai dalokat, Som Lajos jelenítette meg a kemény rocker figuráját, Brunner Győző volt a precíz dobos. A Taurus még ugyanebben az évben, július 29-én és 30-án, a legendás Free együttes (Paul Rodgers, Simon Kirke, Andy Fraser és elvileg Paul Kossoff, utóbbi sajnos drogproblémái miatt már nem jött el Budapestre) előzenekara volt a Kisstadionban. Ősszel Som Lajos helyét Zorán vette át. Radics Béla ismét körön kívülre rekedt saját együttesében, és már nem volt beleszólása a zenekar ügyeibe. Amíg ő igyekezett magasra emelni a progresszív rockzene színvonalát Magyarországon, addig a show-üzlet kérlelhetetlenül megkezdte a Taurus együttes ledarálását. „Zenei mészárszék” – ő használta ezt a kifejezést az akkori magyar viszonyok jellemzésére. A magyar hardrock reményteljes „bikaborját”, a Taurus EX T-t egy jól irányzott tagcserével 1973 májusában letaglózták, és a zenekar feloszlott. A Taurusnak mindössze két kislemeze jelent meg. Radics Béla két hónap múltán már az Alligátor együttes gitárosa volt.
Az együttes repertoárjában a hat új, saját szerzemény mellett (a hatból csak háromról maradt felvétel) Taurus-nóták szerepeltek, illetve ismét bekerült a programba Hendrix, a Cream és más blues–rock and roll sztenderdek. Ez a formáció egyféle szimbolikus erőt hordozott magában, nem volt, és nem is lehetett befolyása az akkori magyar rockzenei irányzatokra. Az együttes csak kilenc hónapig létezett. „Ők voltak az áldozati, golgotai bárányok” – finoman fogalmazva és átírva, a hajdani popcézár, Erdős Péter után. Mindezek ellenére a formáció minőségi dalokkal gazdagította a magyar rockzene történelmét (pl. „Gonosz asszony”, „Csodálatos utazás”). 1974 volt a nagy leállás kezdete, ekkor Radics Béla már a Nevada együttesnél gitározott, majd 1975-ben visszatért eredeti stílusához (sok kis Tűzkerék-formáció).
Az 1977. augusztus 7-ei dátum a magyar rocktörténelem nagy napjának számít. Ezen a napon először és utoljára összeállt a nagy Radics Béla szuperkoncert a Budai Ifjúsági Parkban. Az előzenekar az alkalmilag összeállt Pege Aladár Blues Band volt. Ezt követte a régi Tűzkerék formációk egymás utáni fellépése (Nagy Kati, Tátrai Tibor), majd Taurus koncert következett, ezt követően a Som Lajossal fémjelzett Piramis koncert, és végén a Korál koncert, Balázs Fecóval. A nagy sikerre való tekintettel 1978. szeptember 17-én újra rendeztek egy Jimi Hendrixemlékkoncertet a Budai Ifjúsági Parkban. A tervezett nagy visszatérésből azonban távozás lett, Radics Béla 1982. október 18-án elhunyt, a Megyeri úti temető 50-es parcellájában helyezték nyugalomba. Sírkövét a rockzenészek zenélték össze, sírfelirata: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!” Radics Béla életművében jelentős szerepet kaptak Horváth Attila dalszövegei, aki a Korál, a Piramis, a Bojtorján, a 100 Folk Celsius, a Marathon, az Ómen, Charlie, Cserháti Zsuzsa és Deák Bill Gyula lemezeinek szövegírója is volt.
1983-ban az 1982-es Tűzkerék tagjai Aréna néven tovább játszották Béla dalait. 1983 nyarán a HBB valamennyi tagja – Tátrai, Póka, Döme, Bill, Hobó nélkül – Normál Group, később Radics Béla emlékzenekar néven játszottak több koncertet, melyek bevételéből gyűjtötték össze Béla sírkövére a pénzt.
Az 1990-es években az esztergomi illetőségű Tűzkerék Revival Band sikerrel újította fel Radics zenéjét, négy albumot is kiadtak dalainak új felvételeivel. Barátai, tisztelői 1999-ben emléktársaságot hoztak létre emléke ápolására. Rendre nagyszabású emlékkoncerteket rendeznek Radics Bélára emlékezve, az ő és egykori zenésztársai zenéjét játszva (egyikről DVD is megjelentTörök Ádám szervezésében). A legutóbbi ilyen nagyszabású esemény a 2012. szeptember 30-án aPeCsában tartott Égi Zenekar Fesztivál volt, amelyen Radics Béla mellett két másik korán elhunyt magyar rockgitárosra, Barta Tamásra és Bencsik Sándorra is emlékeztek. Minthogy életében mindössze két szerzői kislemeze jelent meg (Taurus), a Radics Béla Emléktársaság folyamatosan gyűjti össze az országban fellelhető orsós és kazettás magnóval rögzített – általában gyengébb minőségű – felvételeket, és azokat feljavítva CD-ken adja ki. Emlékére egykori lakóházán emléktáblát avattak, 2005. október 22-én pedig szobrot (Kovács Károly alkotása) állítottak a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. A csepeli önkormányzat 2012. július 18-án posztumusz díszpolgári cím odaítéléséről döntött.[2] 2013. április 16-án Budapest XIII. kerületében a Vőlegény utca és a Göncöl utca közötti közterület a Radics Béla utca nevet kapta.[3]
Emlékét őrzi az egykori zenésztárs és jóbarát, Miklós Tibor zenés játéka, az Ilyenek voltunk, amely Radics Béla és Barta Tamás történetén alapul.
Radics emlékére írta a P. Box együttes a leghíresebb dalát, A zöld, a bíbor és a fekete címmel.
Ami kimaradt: Béla számtalanszor lépett fel Csepelen.
Először a Radnótiban egy Tűzkerék formációban hallottam. Emlékszem csepeli ifiparkos koncertjére is, majd jöttek a csütörtökönkénti Taurus bulik a Radnótiban.
A 60 feletti életkornak nem sok előnye van, de legalább láthattunk még magyar focit és jelen lehettünk a rock korszak nagy bulijain. Az akkori haverok mellett ma sem megyünk el szótlanul az utcán (már 25 éve elváltam az első feleségemtől, de a 77-es Budai Parkos szuper koncertre, ami az első közös zenei élményünk volt, ma is szeretettel gondolok.)
Bocs a nosztalgiázásért.
Felüdülés végre egy ilyen hozzászólás.
Rázsó:
Mi hatott meg? Az, hogy robi-nak volt mersze 25 éve elválni? 🙂
De a viccet félretéve, a Radnótiban, a ’70-es, ’80-as években nagy élet zajlott.
Volt ott Illés, Omega, Bergendy koncert, csak hogy egy párat említsek.
Hoztam nektek egy cikket, amelyben szintén szó esik Radics Béláról, a Radnótiról, egy fáról és még sok minden másról…
“A Csepel központjától délre fekvő Csillagtelep városrész a ’60-as években folyamatosan épült ki, ekkor húzták fel a lakótelepét, központját orvosi rendelővel, buszvégállomással, iskolával, intézményekkel, köztük a Radnóti Miklós Művelődési Házat is. A fát ekkor ültették a ház mellé parkosítás céljából, korábban itt mezőgazdasági terület volt. Gyönyörű, arányos fa, árnyékot ad az alatta parkoló autóknak, szép látványt nyújt az erre sétálóknak. A fa az elmúlt 52 év alatt a művelődési ház jelképévé vált. Túlélt nagy viharokat, parkrendezési munkálatokat.
Tövénél dohányzott, és a koncertek elején és a szünetekben fogadta híveit Radics Béla, a legendás gitárkirály, a Sakk-Matt, a Tűzkerék, a Taurus és az Aligátor együttesek zenésze. A vele való találkozás éppen itt a fa alatt, a korona árnyékában igazi élmény volt. Sokszor itt beszélte meg rajongóival az aznapi programot, vagy éppen a következő fellépését. Akiknek nem jutott jegy a koncertre, azokhoz a szünetben kijött beszélgetni, vagy a vége felé becsempészte őket. A Radics Bélát körül vevő szeretet segítségével a fa alatt életre szóló barátságok, sőt még szerelmek is szövődtek. De nem csak Radics Béla kedvéért zarándokoltak ide a fiatalok, hiszen a teljesség igény nélkül fellépett a művelődési házban az Omega, a Metro együttes, Kovács Kati, Aradszky László, Koós János, Toldi Mária, Ambrus Kyri, Máté Ottilia, az Edda Művek, Zorán, Demjén Ferenc, az Alvin és a mókusok, Tabáni István, Koltai Róbert, Deák Bill Gyula, és a Hobo Blues Band. A környékbelieknek természetes tájékozódási és találkozási pontot jelent. Mára már terebélyes koronájában többféle madár is fészkel. Ha ezek az ágak és a művelődési ház falai mesélni tudnának! Az akkori emlékek soha nem múlnak el és csakúgy, mint a fa szelleme, örökké élni fognak.”
/Az év fája – A “Ragyás” nyárfája/
Hát igen, Hobo-n, Bill-en én is sokszor voltam. Nagyon jó emlékeim vannak a Ragyásról.