Csepel.info
“A mellékletben megküldöm Édesanyám köszönetnyilvánító levelét a Jahn Ferenc Kórház csepeli telephelyéhez. Ezt a levelet elküldtük a kórház vezetőségének és a csepeli telephely vezetőjének is. Gondoltam, hogy nem ártana itt is egy pozitívumot megjelentetni erről az intézményről, hiszen – mint tudjuk – a csepeliek körében rossz híre van.” – írta egyik olvasónk, aki kérte, hogy köszönő levelüket jelentessük meg oldalunkon.
Olvasónk édesapja elhunytáig a Jahn Ferenc Kórház Krónikus Belgyógyászati Osztályán majd a Rehabilitációs Osztályon feküdt.”Bizton állítom, hogy máshol sem kapott volna jobb ellátást. Tudom, hogy nem csepeli fenntartás alatt van – de a csepeliek kerülnek ide és ne féljenek tőle!” – írta. Kiemelte: a kórház orvosai és nővérei úgy végzik munkájukat, hogy közben a körülményeik és a felszereltségük egyáltalán nem jó. Az alábbiakban a levél olvasható.
Tisztelt Vezetőség!
Ezúton szeretnék köszönetet nyilvánítani az Önök kollegái által végzett munkáért. Férjem az Önök által működtetett Jáhn Ferenc Dél-Pesti Kórház csepeli telephelyén:
– Krónikus belgyógyászati Osztályának
– Rehabilitációs Osztályán feküdt
2015. 02. 27 –ig – haláláig.
Sajnos az intézmény ijesztő körülmények között kénytelen működni. A tárgyi feltételek adottak, ám az ott dolgozók ezt elfejtetik a betegekkel és a hozzátartozókkal.
Köszönetnyilvánításom elsősorban az ott dolgozó orvosoknak és nővéreknek szól.
Hihetetlen odaadással, munkabírással és empátiával kezelik az ott fekvő betegeket. Férjem állapota sajnos rohamosan romlott. ŐK igyekeztek megkönnyíteni és – ami levelem megírására késztetett – kellemesebbé tenni a betegségének elviselését. Próbáltunk minél több időt a férjemmel tölteni, de azt mindig láttuk, hogy amíg nem voltunk vele maximális ellátásban részesült.
Laci bácsi – ahogy Ők nevezték – mindig tiszta volt és odafigyeltek rá. Beszélgettek, viccelődtek vele és az egyik nővér elénekelte vele a kedvenc nótáját is.
Levelemmel szeretném, hogy felsőbb szinten is tudjanak kollegáik hivatástudatáról és részesítsék Őket szóbeli, erkölcsi elismerésben mert a mindennapi „munkájukat” csak mi látjuk! Sajnos adományokkal nem tudjuk támogatni az intézményt, de részünkről azon leszünk hogy öregbítsük a jó hírét.
Továbbra is sikeres gyógyítást kívánok Önöknek és kollégáiknak!
Köszönettel:
Egy Özvegy
Háát, én sajnos nem tudok ilyen jó hírrel szolgálni! Különösen a földszinten/alagsorban? fekvő betegek ellátása nem tetszett! Vagy nekik már úgy is mindegy???
A csepeli kórházat, amíg nem lett Weiss Manfréd kórház, rengetegen a halálkórház címmel illették. Nem volt igazuk, mert a kórházakban is emberek dolgoznak. Van ilyen, van olyan. A többség jó. Az aggódó hozzátartozóknak már lehetőségük van a nap bármely szakában bemenni és segíteni a betegen.
Ellenben kezd terjedni az a mód, hogy ha meghalt a hozzátartozóm, nem a gyász az első, hanem a pereskedés némi pénz megszerzéséért.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét,lop.
Sőt! Az aggódó hozzátartozó vihet gyógyszert, kötszert, pelenkát stb.! Sajnos a
stadion után üres a kassza!
csecsemő béka! Igen, sőt haza is viheti szeretett hozzátartozóját ápolni! Még támogatást is kap a kormánytól!
Hozzátartozónkat kinek kell szeretni? A családnak, vagy az államnak? “Dugjuk be a nagyit a zelfekvőbe, otthon úgy is útban van, szeresse a zállam!” Ez nem az én világom.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét,lop.
vén barom!
Értelmezési gondjai vannak, vagy megint be van baszva? Gyógyszer, kötszer vagy
pelenka nem csak az elfekvőben kell!
El kellene tölteni ott pár napot munkával és aztán kritikáva illetni! Az alagsorban nincsenek bertegek!
Lehet, hogy nem alagsornak hívják, de úgy nézett ki mint egy elfekvő, megtűzdelve éjszakánként érdekes dolgokkal!
Tóth Mária!
Nem csak a hűtésre várók torlódtak fel?!
Volt a nagybütykőn lábjegyzet?! 😛 😀
Tóth Mária! Érdemes Absolut Dextert is elolvasni. Természetes, hogy a zolyan bunkó prolik, mint csecsemő béka, “szeretteik” ellátását a zállamtól várják. Ők, miután rájöttek, hogy a lakás kényelmesebb a nagyi nélkül, bevágják a zefekvőbe, majd szidják Orbánt, miért nem rakja tisztába.
Van Csepelen olyan lakos (sok), aki 90 éves édesanyját 24 órában gondozza és csak heti néhány óra segítséget kér, míg ügyeit intézi. Valamiért ők nem szocik. Miért?
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét,lop.
Gondoztál te már valakit is életedben?
vén barom!
Magától eltérően én nem beleültem az örökségbe, hanem olyan házat építettem, ahol
külön szoba+fürdőszoba volt anyámnak, amíg élt. Azt viszont látom, hogy a keresztény
lelkével már a hullagyalázás felé kacsintgat! Orbánt azért szidják, mert aljas szemét
módon, nem az emberek valós problémáival foglalkozik.
Cc.: Azok a gerinctelen geciládák proliznak, akik a leprolizottak hátán, nyalással,
könyökléssel, taposással jutottak egy lépcsővel feljebb!
Az anyukám is sajnos itt “vendégeskedik”. Teljesen egyetértek a köszönetet író özveggyel. Le a kalappal az itt dolgozó nővérek, orvosok előtt. Segítőkészek, kedvesek, közvetlenek, viccesek, türelmesek. Tudom, hogy az édesanyám a nap 24 órájában jó kezekben van. Pénzt senkinek nem adtunk és MÉGIS mindez igaz rájuk. Nekik ez nem munka, hanem tényleg hivatás.
Érdekes ez a nagy vita, de kérdezem a hozzászólók közül ki feküdt itt már, mert én igen, és csak a legjobbakat tudom mondani a kórházról.Csatlakozom a köszönőlevélhez, a nővérek, gyógytornászok tényleg mindent megtesznek a betegekért a rehabilitáción, a kórház másik oldala az a szóbeszéd szerint tényleg elfekvő, és oda olyanok is kerülnek.Mégegyszer köszönöm, hogy rajtam segítettek a rehabon!
mano-mama és ÖREG!
Örülök hogy másnak is vannak jó tapasztalatai.
Ez a levél az ott “dolgozók” -ról szól.
Igen nagyapó!
Itt is emberek dolgoznak! Akiknek haza kell menni és otthon helytállni a kisgyerekük, családjuk mellett miután végigéltek egy napot itt.
És ahogy olvasom néhány ember nem veszi Őket semmibe! Mert ezt nem veszi észre!
Ebihal és Társai!
Úgy tűnik nem Neked íródott ez a levél! Semmi köze a hozzászólásodnak hozzá! Miért nem lehet félretenni minden gyűlöletet, hanem csak egész egyszerűen megköszönni amit a szeretteinkért tesznek? Lehet hogy nem a Tiedért, de a mienkért igen! Hagyd hogy gyászoljunk, és a saját érzésünk szerint köszönetet mondjunk! Ha Neked is lesz kellemes és hálás élményed – sosem tudhatod – mi sem fogjuk lehúzni!
Na azért attól függ, hogy melyik oldalon… Ne feledkezzünk meg a régi szárnyban dolgozóókról, ahol a többség csak a markát tartja az élen a főorvosasszonnyal. Legalábbis két éve még erőteljesen ez volt a helyzet. A fülük botját sem mozdították, hogy bármit is tegyenek a betegért. Még ma is hányingert okoznak ezek az emberek.
Az új szárnyban dolgozókról jobbat hallottam, ők tényleg rendesek. Az ott haldokló rokonomért tényleg sokat tettek. Sokat használt neki például az infúzió. Már amelyik nap megkapta, ugyanis nem volt elég. De ez nem az ott dolgozók hibája, a pénz a stadionokban van.
Klarissza!
A hozzászólásom alapvetően az előttem írókra való reakció, és általános jellegű.
Nehezen viselem, ha olyanok akarnak észt osztani pl. a kórházak esetében, akik
lelkesen tapsolnak a stadionépítéshez. Egyébként van tapasztalatom, ugyan csak a
rehab szárnyról.
Ebihal! NemOdaBuda!
Már írtam: Itt az emberekről van szó!
Akik ott fekszenek – és akik ott dolgoznak.
Hogy jön ide a stadion? Pénz már elötte sem volt.
Próbálj már elvonatkoztatni! Tedd félre a haragod a véleményed! Én is félretettem!
Inkább örülj annak, hogy vannak még tiszta érzelmű emberek!
Körbejártam az intézményeket, ahova kerülhetne apukám, de itt pest-közelben szinte nincs semmi. Ami van – egy vagyon és messze van nem tudom nap-mint nap látogatni.
És azt gondolom ha ott nem olyan emberek dolgoznak, akiknek a beteg a fontos, akkor semmi értelme a sok pénznek.
Kívánom Nektek hogy békéljetek meg és lássátok meg a jót is!
Én ezen vagyok, mert ezek az emberek megérdemlik!
Jelenleg az én férjemet is ott ápolják, szakemberek, de nem azért, mert én nem tenném ugyanezt meg otthon! Szakszerű gyógytornában van része, kedden már jöhet haza, és otthon folytatjuk! Délpestiből került ide, meg kell mondanom, itt figyelmesebbek, kedvesebbek a nővérek is. A Délpestibe én szóltam, hogy milyen injekcióval közeledik a férjem felé, kiderült, inzulint akarta beadni neki, közben nem is cukorbeteg. És jót nevet ezen, én nem annyira! Még pont az hiányzott volna neki, a sok baj mellé. És sorolhatnám tovább!
Tényleg köszönet csepelieknek! Bátorítják, erőt adnak, és figyelnek!