Csepel.info

Csepel.info

A meglehetősen gusztustalan új csepeli cenzordivat szerint törtölt nevet és hallgatott el híreket ismét a Csepel újság – állítja Udvarhelyi András baloldali újságíró a szerkesztőségünkhöz továbbított levelében, melyben több ilyen esetet is felsorol.

Miközben hosszú idő után néhány mondatban az ellenzék is megszólalhatott a költségvetés ügyében, úgy tűnik, a cenzorok a háttérben továbbra sem pihennek. A hét végén megjelent Csepel újság a baloldali közíró szerint ismét hozta a formáját. Az alábbiakban Udvarhelyi András levelét közöljük.

Tisztelt Uraim!

Nem én akartam írni, nem az egyéni sértődöttségem íratta ezt velem, hanem azok kényszeritették ki belőlem, akik ismételten megszegték a sajtószabadság és az újságírói etika alapvető szabályait. Kérem, a hatalmon lévők gondolkodjanak el, hogy van-e értelme megengedni, hogy egy szerkesztő ezt minduntalan megszegje. Megint csak arra kérlek benneteket, hogy az alábbi igazságtalanságot hozzátok nyilvánosságra, illetve felszólítani a felelős szerkesztőt, hogy mit követel a sajtószabadság. Nem lehetünk figyelemmel csak az olvasók érdekeire, ha nyilvánvaló módón minduntalan megsértik a sajtószabadságot.

Sajtószabadság? Csepelen?

Harmadik alkalom az én esetemben, minden bizonnyal másokkal szemben is ezt teszi, hogy Bárány Tibor, a Csepel újság állítólag felelős szerkesztője, valójában felelőtlen szerkesztője félrevezeti az olvasókat. Megszegte, és megszegi a sajtóetika és az újságíró szaka alapvető előírásait. Elhatározta, hogy amíg ő a Csepel újság szerkesztője, nem írhatják le kollégái nevemet, még akkor sem, ha egy hírnek lényeges része szereplésem.

Tavaly a Madár János és Hanácsek Erzsébet költők estjét én vezettem, én méltattam munkásságukat, Drucker Tibor féle Csevegő füzetet én írtam, én vezettem a műsort és szerkesztettem, Mucsi Ferenc, bizonyára Bárány utasítására, nem írta le nevem egyik cikkben sem. A Baranyi estre Deák kollégám lusta volt, „elfelejtett” eljönni és egy semmitmondó rossz cikket írt. Az egyik műsorvezető én voltam, nevemet nem írta le a cikkben.

Nos, így megy ez a Csepel újságnál. Többször panaszt tettem a lapfelügyelő Polgár Györgynél, de nincsen foganatja. Úgy tűnik, hallgatólagosan egyet éretnek Bárány kisszerű bosszújával. Tehát büntetlenül vezetheti félre az olvasókat a szerkesztő.

Valószínűleg most is összejönnek a sajtószabadság napján, hogy megemlékezzenek a sajtószabadságról.

Szégyellem, hogy kollégája voltam egy antidemokratának.

Levelemet természetesen elküldöm néhány csepeli véleményformálónak.

Sajnálom, Nem szeretek botrányt kavarni, szelet vetni, és vihart aratni sem, de ha nem szólunk, akkor a majomkenyérfák, mint a Kis herceg című mesében elfoglalják a kis bolygónkat, Csepelünket is.

Tegyen mindenki, minden csepeli ellene, akivel szemben hasonló kisszerűséggel jártak el.

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk magunkat!

Ha az alkotmány biztosítja a szólás és sajtószabadságot, akkor ezt Csepelen sem szeghetik meg minduntalan.

Kérem, ne engem hibáztassanak a hibaelkövetők vagy az őket támogatók, hanem önmagukat.

Ezt a levelet elküldöm a politikai tanácsadónak, Polgár Györgynek, hogy értesítse Tóth Mihályt, hogyan értelmezi az általa támogatott szerkesztő a sajtószabadságot.

Szeretném tudatni ezúton, hogy minden egyes alkalommal, amikor sérteni érzem a sajtószabadságot, tiltakozni fogok.

Üdvözlettel: Udvarhelyi András

U.i.: Ha nekem esetleg nem hisz valaki, annak figyelmébe ajánlom a nagy holland filozófus gondolatait a szabadságról, a szabadság etikájáról.

„…szabad államban mindenki azt gondolhatja, amit akar, és kimondhatja, amit akar, és kimondhatja azt, amit gondol.” (Teologiai-politikai tanulmányok, 20. fejezet.)

„Az ember számára tehát semmi sem hasznosabb az embernél: az emberek, mondom, nem kívánhatnak becsesebbet létük fenntartására, mint azt, hogy mindannyian úgy megegyezzenek minden dologra nézve, hogy valamennyinek lelke és teste szinte egy lelket és egy testet alkosson, mindnyájan tőlük telhetőleg együttesen törekedjenek létük fenntartására, és mindannyian együttesen keressék mindnyájuk közös hasznát. Ebből következik, hogy azok az emberek, akiket az ész kormányoz, azaz azok az emberek, akik az ész vezetése mellett keresik a maguk hasznát, nem vágyódnak semmi olyasmire, amit nem kívánnak a többi ember számára, s ezért igazságosak, hűségesek, becsületesek.” (Etika, IV. 18. tétel.)

„Bármennyire is áll tehát, hogy a legfőbb hatalmak joga mindenre kiterjed, s hogy a jog és a jámborság értelmezőinek tartják őket, azt mégsem érhetik el sohasem, hogy az emberek ne a saját gondolkodásmódjuk szerint alkossanak maguknak véleményt a dolgokról, s ehhez képest ne ilyen vagy amolyan indulat támadjon bennük. Igaz ugyan, hogy joguk van mindenkit ellenségnek tekinteni, aki nem ért velük feltétlenül egyet mindenben, de most nem arról van szó, mi az ő joguk, hanem arról, mi hasznos. Mert megengedem, hogy joguk van a legerőszakosabban uralkodni, s a legcsekélyebb okokból halálra hurcolni a polgárokat, de senki sem fogja azt állítani, hogy mindez a józan ész ítélete alapján történhetik meg… meg kell adni az ítélet szabadságát, amely igazán erény, s elnyomni nem is lehet. Ehhez járul, hogy semmiféle olyan baj nem származhatik belőle, amelynek (mint mindjárt kimutatom) a hatóság tekintélye elejét vehetné: nem is szólva arról, hogy ez a szabadság kiváltképpen szükséges s a tudományok és művészetek előmozdításához. Mert ezeket csak olyan emberek művelhetik jó sikerrel, akiknek ítélete szabad és semmiképpen nem elfogult. De tegyük fel, hogy ezt a szabadságot el lehet fojtani, s az embereket úgy lehet korlátozni, hogy még mukkanni sem mernek a legfőbb hatalmak előírása nélkül, azt bizonyára sohasem fogják elérni, hogy az emberek csakis azt gondolják, amit a legfőbb hatalmak akarnak.

Ebből szükségképpen következnék, hogy az emberek állandóan mást mondanának, mint amit gondolnak, ennélfogva megszűnnék a hűség, amelyre olyan nagy szükség van az államban, lábra kapna a megvetésre méltó hízelgés és hitszegés… minél inkább el akarják venni az emberektől a szólásszabadságot, annál makacsabbul ellenszegülnek, nem ugyan a kapzsiak és hízelgők és más telhetetlen lelkűek, akiknek legfőbb boldogsága, ha nézhetik pénzüket a szekrényben és megtölthetik hasukat, hanem azok, akiket a jó nevelés, az erkölcsi tisztaság és az erény szabadabb emberré tett.” (Teológiai-politikai tanulmányok, 20. fejezet.)

„Minél több állam köt egymással békét, annál kevésbé lesz oka tartani valamelyik államnak a többitől, mert mindenik államnak annál csekélyebb lesz a hatalma a háború indításához, s így mindenik állam annál inkább kénytelen lesz a béke feltételeit megtartani, vagyis annál kevésbé lesz önrendelkezési jogának a birtokában, sőt annál inkább kénytelen lesz a szövetségesek akaratához alkalmazkodni.” (Traktátus)

„Ami az emberek állami közösségének javára szolgál, vagyis előidézi azt hogy az emberek egyetértésben éljenek, az hasznos, az viszont, ami egyenetlenséget támaszt az államban, az rossz. (Etika, IV. rész.)

„Kétségtelen ugyanis, hogy a lázadásokat, a háborúkat, a törvények lábbal tiprását vagy megsértését nem annyira az alattvalók gonoszságának, mint inkább az állam rossz kormányzatának kell betudni.” (Teológiai-politikai tanulmányok.)

This entry was posted on 2009. február 14. szombat at 11:48 and is filed under Csepel. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.