Mno.hu
A munkahely, a megélhetési lehetőség elvesztése lelkileg is igen súlyosan érinti az embereket – állítják az MNO által megkérdezett munkapszcihológusok. Kiemelték: leépítéskor a munkaadónak van lehetősége arra is, hogy pszichológusokkal segítse az állásukat elvesztő embereket. A munkanélküliséget csak komplex intézkedéscsomaggal, illetve a munkavállalók mobilitásának növelésével lehet kezelni.
Aki elveszti az állását, gyakran depresszióssá válik, ám akinek van reménye önmagában, az megpróbál felülemelkedni a problémán, és mindent megtesz annak érdekében, hogy helyzetén változtasson – mondta el az MNO-nak Klein Sándor. A munkapszichológus szerint azért is van annyi friss diplomás munkanélküli, mert a képzések jelentős része nem készít fel semmire, és sok a semmit nem érő diploma is. Klein szerint komoly oktatási reformra van szükség. Mint mondta: korábban megszervezték, milyen képzettségű dolgozókra van szükség, ma már azonban a piac diktál.
Az állásszerzés személyiségi kérdés
A probléma kulcsát Klein abban látja, hogy nem tudatosítják a hallgatókban, milyen tudásra lesz később szükségük. Elengedhetetlen például, hogy angolul és még egy nyelven megtanuljanak, tudniuk kell bánni a számítógéppel, ez az alap – jelentette ki az egyetemi oktató. A szakember szerint az állásszerzés személyiségi kérdés is. Ha harminc helyről utasítanak is vissza, akkor sem szabad feladni a keresést, de át kell gondolni, hogy ha az, amit tudok, esetleg nem piacképes, akkor mit tehetek egy másik szakma elsajátításának érdekében, mit kellene tanulnom. A munkanélküliség óriási probléma, de ki lehet belőle jönni, ha az egyén azt tudatosítja, mi az, amiben ő változtathat.
Törés
Az a legnehezebb, ha valaki úgy válik munkanélkülivé, hogy azt egyáltalán nem sejtette, és így nem tud olyan lehetőségekkel élni, mint például a betegállomány vagy a felmondási idő – mondta az MNO-nak Kisházy Gergely munkapszichológus. Úgy látja: nagyon fontos, hogy a munkaadó jól szervezze meg az elbocsátást. Ma már például lehetőség van arra, hogy a vállalat pszichológust biztosítson az elbocsátott dolgozó számára – fejtette ki. Azoknál a cégeknél, ahol ennek szervezett kultúrája van, ez jól működik, de a legtöbb munkahelyen a további segítség ellenérzést vált ki. Mint mondta, a vidéken élőket jobban megrázza az elbocsátás ténye, mivel ott nehezebben kap majd újra állást.
Énkép, családon belüli kommunikáció
A munkapszichológus szerint a friss diplomás munkanélküliek előbb-utóbb találnak állást, kisegíti őket a fiatal lendület. A munkakeresőknek azt szoktuk tanácsolni, minden tapasztalatukat, bármit is dolgoztak korábban, írják be az önéletrajzukba, és vegyenek részt a szervezett állásbörzéken – tette hozzá. Kisházy úgy gondolja, egy idősebb ember számára nagyobb törést okoz az állás elvesztése. A legfontosabb, hogy az egyén megőrizze énképét, és nem sérülhet a családon belüli kommunikáció sem.
Növelni kell a munkavállalók mobilitását
Komplex módon kellene hozzálátni a súlyos munkanélküliség felszámolásához – állította lapunknak Farkas Péter. A szociológus szerint fordítani kellene azon a gondolkodásmódon, amely csupán egy-egy részterület megbolygatásával igyekszik kezelni ezt a rendkívül súlyos problémát. Rendszerszemléletben kell gondolkodni, amely magában foglalja a regionális, területi problémakezelést is. Hiszen – mint Farkas Péter hozzátette – a magyar munkavállalók mobilitása igen csekély. Amíg nem működik a szociális bérlakásrendszer, addig igen kicsi az esélye annak, hogy egy munkavállaló elindul az ország keleti részéből a nyugatiba, hogy dolgozhasson. Neki kell kezdeni a szociális bérlakások építésének, s ki kellene terjeszteni a részmunkaidős, illetve az otthon is végezhető munkák körét – állította az egyetemi oktató.
Rámutatott: támogatni kell a kis- és közepes vállalkozásokat, hogy hatékonyabbak legyenek a munkamegszüntetésben, mert a nagy EU-s projektek nem alkalmasak a tömeges munkaerő-felszívásra.
Nincs idő arra, hogy „megint majd évek múlva történjen valami”, nem elég csak a jogszabályokat, az adótörvényeket és egy-egy részterületet kezelni.
Kamu volt az előző rendszer teljes foglalkoztatottsági tézise
A szociológus emlékeztetett: sosem létezett teljes foglalkoztatottság, hiszen az előző rendszer „teljes foglalkoztatottsága” is a „kapun belüli munkanélküliséget” jelentette. Nem mellékes az sem, hogy 1987-1989 között több százezer ember – adminisztratív, könyvelői munkavállalók – került az utcára. A rendszerváltás után pedig – mint Farkas megjegyezte – 1993-ra tetőzött a magyar munkanélküliség. Mintegy 12 százalékra rúgott az állástalanok arányszáma – tette hozzá. Mindehhez még hozzájött az inaktívak hatalmas tömege, „ezt visszük napjainkban is”.
Medgyessyéknek itt sincs oka büszkének lenni
A szociológus szavaiból kitűnik, hogy a Medgyessy–Gyurcsány-éra különösebben nem lehet büszke a teljesítményére, hiszen éves bontásban mintegy 10-12 ezer munkahelyet teremtettek, ugyanakkor 70 ezer fővel gyarapodott a munkanélküliek száma. A kontraszt: az Orbán-kormány az 1998-as, 10,5 százalékos munkanélküliségi rátát levitte 5,6 százalékra. Mindegy 170 ezer munkahelyet hozott létre az Orbán Viktor vezette kormány, miközben 52 ezer munkahely szűnt meg. Itt pozitív a mérleg – mondja az egyetemi oktató. A következő kormánynak – megfelelő problémakezelés esetén – lehet esélye arra, hogy mintegy 250-500 ezer új munkahelyet teremtsen.
Forrás: Mno.hu
