MNO
Kétélű fegyver a makettvilág: a kicsinyített valóság megszépül, ugyanakkor akár a sötét múlt is barátságos játékvilággá szelídülhet a festett domboldalakra felkúszó műanyag házacskák és vidáman pöfékelő játékvonatok árnyékában. Élet a kommunizmusban címmel új kiállítási szekcióval bővült a Magyarország, Ausztria és Németország tájait bemutató hatalmas terepasztal, a budapesti Miniversum.
„Köszönjük a Pártnak vidám és gondtalan gyermekkorunkat!” – áll a kicsinyített csillebérci úttörőtábor épületének falán. A vidám és gondtalan kis úttörők mit sem sejtenek a nagy fenyegető kapitalista külvilágról – melynek budapesti főutcája, a luxusáruházaival tüntető Andrássy út zaja nem messze tőlük dübörög.
Kicsit így volt a többség ezzel a való világban, arról nem is beszélve, hogy a szocializmus idején meglehetősen gyerekként kezelték a felnőtt lakosságot is. Szerencsére a magyar, osztrák és német életképek bemutatását egy hatalmas terepasztalrendszer lankáin bemutató Miniversum új szekciója igyekszik a lehetőségekhez mérten teljes képet adni. Na nem a szocializmusról magáról – az mégiscsak a tudományos munkák és irodalmi alkotások dolga lenne – hanem a tekintetben, hogy milyen jellemző helyszínek segítségével képzelhető el egy ilyen speciális időutazás és történelmi nosztalgiatúra.
És bár egy ilyen kiállítás nyilvánvalóan nem a társadalomtörténeti mélyfúrás és elemzés kitüntetett terepe – lévén mindenekelőtt turisztikai látványosság –, azért a rendezők igyekeztek nagyjából teljes keresztmetszetet adni és történetileg is átfogó képet kínálni. Feltűnik egy pillanatra a sötét ötvenes évek is a gyár udvarára beálló nagy fekete autó formájában.
A másik végpont a határnyitás, ahogy a lelkes kis műanyagfigurák igyekeznek át a mezőn abba a nyugati álomvilágba, amelynek megvalósult utópiájában élünk most. Sokkal inkább a magyar kommunizmus csendes és dicstelen alkonyát, a pangó nyolcvanas évek pállott állóképét kínálja a lakótelepi installáció is. Mely egyébként megdöbbentően életszerűen adja vissza azt a félkész modernitást, mely a gyorsan felhúzott és államilag biztosított házgyári elemekből összedobott lakótelep kínált – félig felkent vakolat, a nagy semmit reklámozó színes plakát és az Óperencián túli mesevilág utáni, alig titkolt vágyakozás dokumentuma a filmszínház bejáratára kitett Csillagok háborúja-poszter képében.
Míg az eddigi kiállítási anyag esetében a rekonstruált valóság apró mása önmagáért beszél, a rendezők a most nyílt tárlat esetében az archív fényképek és a hozzájuk kapcsolódó leírások segítségével igyekeznek eligazítani a látogatókat – legyen szó a hazai közönségről vagy a külföldi turistákról. Így olyan, ma már sokaknak talán egzotikusan csengő fogalmak kapnak magyarázatot, mint a KGST, a tervgazdaság, a Munkásőrség, a határnyitás nyitányát jelentő páneurópai piknik és a közveszélyes munkakerülés.
Forrás: MNO
Ballibsiék még biztos nem látták: nyáluk csorog az elvtársi látványon. Mindent megtettek
érte, de ‘hálisten nem sok esélyük van-egyelőre….
Néhány kép csak úgy! Negyven évet modelleztem! 😛 😀
https://www.google.hu/search?q=miniversum&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=wEm9VKrxKcXlaOiSgIgL&ved=0CAgQ_AUoAQ&biw=1120&bih=565
Azon töröm a fejem, milyen az az elvtársi látvány, amin csorog a nyál!? Vagy csak
egy beteg elme képzavara?
ebihal.
Talán a harmincezer munkás látványa?
Meg az a pár lakótelep ami után még ma is sokaknak csorogna a nyála.