Sportfórum
Miután már 2007 végén bejelentette, hogy Peking után mindenképpen nyugdíjba vonul, Melis Zoltán (képünkön) be is tartotta, amit ígért. Többszörösen elbúcsúztatták, ő pedig huszonöt évnyi kapitánykodás után – átmenetileg – kivonult az evezőssportból.
– Kapitány már semmiképpen nem akartam tovább lenni, az evezéssel azonban még nem akarok végleg szakítani. Ismételten megpályázom az elnökségi tagságot, s márciusban minden bizonnyal Tóni bátyámnál, a csepeli evezőstelepen kezdőkkel fogok foglalkozni.
– Bátyjával mióta készültek az edzői pályára?
– Már a hetvenes években megszereztük az edzői, majd a szakedzői képesítést. Így amikor 1980-ban visszavonultunk, mindketten Csepelen kezdtünk edzősködni.
– A visszavonulásról már szó esett, a kezdésről viszont még nem.
– 1961-ben nagybátyánk megígérte, elvisz bennünket kajakozni. Mivel neki a kajak és az evezés egyre ment, így végül a csepeli evezőstelepen kötöttünk ki. Négy év múlva, ifikként már felnőtt bajnokságot nyertünk négyevezősben.
– A csúcsot az olimpiai ezüstérem (Sarlós György, Csermely József és Melis Antal társaságában) jelentette a nemzetközi sikerek és a harminchárom, felnőtt magyar bajnoki cím mellett. 1980-tól edzősködött, 1983-ban pedig már szövetségi kapitány lett.
– Az akkori főtitkár, Czakó Csaba bíztatott, hogy pályázzak. Meglepetésemre én lettem a nyertes, s maradtam ebben a munkakörben egészen 1992-ig. Akkor én buktam meg a gyenge barcelonai szereplés miatt, pedig a versenyzők nem központi felkészülésen vettek részt.
– Két évig Csepelen a sportirodát vezette, majd Egyiptomba vitt az űtja.
– Legalább fél évig kérettem magamat, s újabb fél év elteltével döntöttünk. 1996-ban, Atlantában Ali Ibrahim egypárevezősben bekerült a nyolcas döntőbe. Atlantában haza is hívtak, az egyiptomiak is hitegettek. Egy hirtelen elhatározással hazatértem, majd ismét kapitány lehettem. 1992 és 2008 között a magyar evezés öt világbajnoki címet szerzett, ezért erre a második felvonásra – érthetően – szívesebben emlékezem.
– Kikkel dolgozott együtt legszívesebben?
– A hazaiak közül Schneider Henriket és Magyar Imrét említeném, de hasonlóan jó partner volt az egyiptomi Ali is. Vezetői szinten hat főtitkárt és három elnököt “szolgáltam”. A legjobb kapcsolatban a jelenlegi elnökkel, Dávid Imrével vagyok. Talán érthető, hiszen sok éven át egy hajóban eveztünk.
– A közelmúltban a Régi Sipos étteremben is elbúcsúztatták, Schmitt Pál, a MOB elnöke is köszöntötte.
– Örömömre az elnök egykori harcostársának mondott. Azt is jólesett hallani, hogy Schmitt úr tudatosítja mindenütt, hogy az evezés a harmadik, legelismertebb olimpiai sportág. Abban is bízik, hogy sportágam egyre feljebb kerül majd a hazai hierarchiában.
Forrás: Sportfórum
Minden elismerésem Melis Zoltán. Jól gondold meg hogy ide költözöl-e Csepelre. Itt akarsz kajakozni? Pont most akarják tönkretenni a Kis-dunapartot. Jacht kikötőt akarnk építeni. A száguldozó jachtok között nem hiszem hogy öröm lesz a kajakozás.
De mi nem engedjük! 🙂
Engedjük nem engedjük nem rajtunk múlik. Az evezős telepet sportkomplexummá kell alakítani , A jelenlegi romhalmaz harminc éve változatlan . Drasztikusan és gyorsan váltani és fejlesztetni kell , mert elveszik . Ha a mai állapotot nézzük bármelyik döntéshozó fórum azon lessz hogy ezt az értékes telket megszerezze az evezősöket kitelepítse , jobb esetben a kajaktelepre