Csepel.info

Csepel.hu

A Magyar Edzők Társasága (MET) Mesteredző kitüntető címet adományoz a közelmúltban Király Istvánnak, a Halker-Király Team Kick-box Akadémia vezetőjének a kick-box sportágban kifejtett kiemelkedően eredményes edzői tevékenységének elismeréséül.

A csepeli szakember olyan edzői nagyságok közé került ezzel, mint Kemény Dénes, Mocsai Lajos, Hegedűs Csaba, Garami József, Kiss László, vagy éppen Fábiánné Rozsnyói Katalin.

– A szó jó értelmében, mit kellett elkövetnie ezért a mesteredzői címért?

– A TF-en szereztem szakedzői diplomát. Rengeteg publikációm, szakmai háttéranyagom jelent meg a hosszú évek során. Aztán én vagyok az alapítója a pointfighting stílusirányzatnak. Ezenkívül háromszor kaptam miniszteri dicséretet, s tíz éve szövetségi kapitányként is dolgozom. De amire igazán büszke vagyok, hogy az egyesületem, a Halker-Király Team Kick-box Akadémia a klubcsapatok világranglistáján minden korcsoportban az első helyen áll az érmek alapján.

– Volt nagy ünneplés?

– Nem, még nem. Az átadás idején Amerikában voltunk versenyen, ahol hét arany nyertünk, azóta pedig edzőtáborozunk, úgyhogy a munka mellett sok ünneplésre nem jutott idő, de azért otthon egy picit ünnepelgettünk. Megjegyzem, a családom nélkül nem sikerült volna egy ilyen hatalmas presztízsű díjat elérnem.

– Az 1993-ban megalakult szervezet, a MET történetében az idei az első év, amikor nem olimpiai sportágban dolgozó szakembernek is odaítéltek mesteredzői címet. Titkon számított rá?

– Talán, ha arra gondolok, hogyan nevezik ezt a díjat, akkor igen. Ugyanis véleményem szerint a mester, nem csupán edző és eredményes szakember, sokkal inkább családfő, összetartó erő, akire mindig lehet számítani. Olyan ember, aki szó szerint együtt gondolkodik tanítványaival, tudja a gondolatait, építi őket a legjobb tudása szerint, addig, míg abból a sportolóból, egy testileg, lelkileg egészséges felnőtt ember nem válik.

– Ezzel, hogy egy szűk elitnek a tagja lett, változott valami az életében?

– Persze, azóta rózsákat szórnak a lábam elé, a limuzinomhoz sem kell gyalog mennem, mozgó járdát építettek nekem, szóval minden körülöttem forog. De a viccet félretéve, pont azért ítélik oda ezeket a díjakat, hogy ne változzon semmi. Hosszú évek munkássága kell ahhoz, hogy egy ilyen elismerés birtokosa legyen valaki, a minimum az, hogy csinálja tovább mindig a lehető legjobb és legnagyobb teljesítménnyel.

– A díjai között bizonyára ez a legfényesebb és legbecsesebb, de hányadik volt a sorban ez?

– Nehezet kérdez, mert már én sem tudom fejből, pontosan. Itthon és külföldön is kaptam már jó néhányat. Ugyanakkor, tényleg ez a legnagyobb elismerés. A mesteredzői cím egy edzőnek olyan, mint a tudományos világ kutatóinak a Nobel díj, vagy a színészeknek az Oscar, nagyon megtisztelő, hogy a nevem és a munkásságom ott lehet ezen kitüntettek között.

– Ön három éve egy komplex módszert dolgozott ki a hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi befogadására a sporton keresztül. Hogy áll ez a program?

– Szerencsére nagy az érdeklődés mindenfelől, a napokban kötöttünk együttműködési megállapodást a Testnevelési Egyetemmel, egy közös kutatómunka elindítására, amely lehetőség szerint ennek a programnak az országos kiterjesztésében segít. Dr. Leyrer Richárd, a MOB alelnöke is komolyan érdeklődött a témával foglalkozó legutóbbi tudományos konferencián, ahol bemutattuk a programot.

– Amúgy nehezebb most rávenni a gyerekeket a sportolásra, mint mondjuk öt, tíz vagy húsz évvel ezelőtt?

– Sajnos nemcsak a sportolásba nehéz bevonni a fiatalokat, az életbe is. Én nagyon ki vagyok borulva ezen, de a milliárdos világcégekkel nem tudom felvenni a versenyt. Sajna milliók élnek abból, hogy a gyerekeket a képernyő, a tablet, a telefon előtt tartsák, jobbnál jobb applikációkkal, amelyek technikailag valóban zseniálisak, élvezetes játékok, hasznos programok, csak éppen ez a csapda benne. Persze, ha unalmas, élvezhetetlenek lennének, senki sem ülne előttük napokig, hátrahagyva a tanulás és a sportolás által nyújtott lehetőségeket. Színes programokat, aktivitást kell behoznom az edzésre, hogy szembe tudjak szállni azzal a világgal. Azt vallom, amit nem tudsz kontrollálni, annak állj az élére.

– Hány sportolót nevelt fel az évek, évtizedek során?

– Közel ötezer fő körül járok a majd’ harminc év alatt, ugyanis jövőre leszünk harminc évesek, nagy buli lesz, remélem. Ebben az a csodálatos, hogy akiket 1985-ben tanítottam, ma már az unokáját hozza hozzám, mivel Csepelen ugyanazon a helyen vagyunk már három évtizede. Csodálatos és hatalmas ez a kick-box család itt a kerületben.

– Csepelen mennyire ismerik el a munkáját?

– Szerencsére a hiteles sport ki tud maradni a hétköznapi csatározásokból, és a sportteljesítményünket mindig elismerték. Az eredmények tiszteletet hoznak Csepelnek is. Azt hiszem, sikeresen öregbítettük eddig Csepel hírnevét.

Király István

A kick-box sport pointfighting stílusirányzatának nemzetközi szinten elismert meglapítója, a sportág kiemelkedő elméleti és gyakorlati szaktekintélye, a magyar kick-box sport egyik vezéregyénisége. Tizenegy éve vezeti a Magyar Semi-contact kick-box válogatottat szövetségi kapitányként. Irányítása alatt a felnőtt és az utánpótlás csapat a nemzetközi versenyek éremtáblázatának élére került. Szakmai vezetésének köszönhetően a Halker-Király Team Kick-box Akadémia 9. éve a világ legeredményesebb pointfighting klubcsapata. Nevéhez fűződik a 2011-es Magyar EU-elnökség alatt Gödöllőn nagy sikerrel bemutatott „Rendszerszemléletű Sportintegrációs Modell” kidolgozása, amely a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok sportáltali befogadásának modell-értékű programja. Színvonalas oktató-nevelő munkásságának kiemelkedően jelentős nemzetközi tapasztalatai a sportszakember-képzés és továbbképzés anyagát gazdagítják.

Forrás: Csepel.hu

This entry was posted on 2014. augusztus 16. szombat at 09:52 and is filed under Csepel, Sport. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.