Origo
Habár Kossuth-díjjal nem büszkélkedhet, számos színpadi szerepe és a Szomszédok-beli már-már legendás figura, Oli úr megformálása mellett Bajor Imre közel egy tucat nagyjátékfilmben is feltűnt, nem beszélve szinkronmunkáiról.
Igaz, mozis karrierjét viszonylag későn kezdte, hiszen miközben színházban 19 éves kora óta dolgozott, első filmjét már 27 évesen forgatta.
Verte a blattot
Egyik első szerepe a nagyvásznon egy Szurdi András és Szurdi Miklós rendezte krimivígjáték volt, aKépvadászok, melyben például Kern András, Andorai Péter és az alig tízéves, kétcopfos Ábel Anita mellett tűnt fel.
Ezután fajsúlyosabb munkák következtek: például a Kaszás Attila, Rudolf Péter és Pogány Ildikó nevével fémjelzett Zuhanás közben, Az új földesúr című Jókai- és aVörös vurstli című Csáth Géza-adaptáció vagy Szabó Ildikó (Gyerekgyilkosságok, Csajok) Hótreál-ja – a súlyos társadalmi mondanivalót megfogalmazó nemzedéki közérzetfilmben tipikus nyolcvanas évekbeli, feltűrt ingujjas huligánként verte hitelesen a blattot.
Bajor ebbe a nyúlfarknyinál is rövidebb szerepbe is bele tudott lopni egy emlékezetes gesztust: figyeljék meg a fenti jelenetben, milyen mozdulattal mutatja meg a többieknek a nyerő lapjait.
Meseautó (2000)
Az első olyan mozifilm, melyben fontosabb, valóban emlékezetes szerepet kapott, Kabay Barna 2000-ben készült remake-je, a Meseautó volt. Az 1934-es imádnivaló romkom újrájában a főhős szerelmespárt Stohl András és Ónodi Eszter hozta, mellettük azonban talán Bajornak volt a legfontosabb szerepe, hiszen Halmos Aladár titkársági mindenesként egyrészt Kabos Gyula legendás alakítását ismételhette meg, másrészt a karakter maga afféle Cupidóként tevékenykedett a középpontban álló szerelmesek oldalán.
Érdekes, hogy a nagy magyar remake-lázat elindító, szintén Kabay rendezte 1999-es Hippolyt-ban a színész nem volt benne, pedig színpadon, Verebes István rendezésében a Játékszínben 1990-től több mint kétszáz előadáson át játszotta nagy sikerrel a Hyppolit, a lakájegyik legszínesebb figuráját, az ifjabb Makátsot.
Egy szoknya, egy nadrág (2005)
Öt évvel a Meseautó után ismét egy újra következett: azEgy szoknya, egy nadrág-ban ugyan Rudolf Péter volt a húzónév és a legparádésabb jelenetek is neki jutottak, de a másik főszerep egyértelműen Bajoré volt.
A Latabár Kálmán-klasszikus modernizált, a huszonegyedik századi magyar szórakoztatóipar világára hangszerelt verziójában Rudolf alakította Sóvári Pétert, a sztárszínészt, aki nőnek – nevezetesen dúsgazdag, ám sajnálatos módon egy cseppet sem vonzó mexikói özvegynek – öltözve veri át szerelmi vetélytársát (a vágy kevéssé titokzatos tárgya Oroszlán Szonja színésznőcskéje), a legatyásodott, számító rendezőt (őt játszotta Bajor Imre).
Le a fejjel! (2005)
2005-ben Bajor egy másik nagyjátékfilmben is feltűnt: aLe a fejjel!-t nem kisebb név rendezte, mint Tímár Péter (Egészséges erotika, Csinibaba). A középkori kosztümös komédiában a színész Heti hetes-beli kollégáival játszott együtt, sőt Gálvölgyi János, Hernádi Judit és Bajor összjátéka adta a film lényegét (a triónak megvolt a lehetősége összeszokni, hiszen a beszélgetős showműsoron kívül a Pasik című sorozatban is közösen szerepeltek).
A Le a fejjel!-ben ráadásul Bajor Imre kettős szerepben tűnt fel, mivel az általa hozott üldözési mániás király a cselekmény egy pontján koldusnak öltözik, hogy így rejtőzzön el vélt, de utóbb valódinak bizonyuló ellenségei elől.
Szuperbojz (2009)
Bajor Imre utolsó nagyfilmes munkája abszolút főszerep volt, sőt az általa alakított figura indította be az eseményeket és bonyolította a későbbiekben is a cselekményt. A Szuperbojz-t a remake-mester Kabay Barna rendezte, ezúttal saját ötlet alapján.
A rockkomédia a nosztalgiahullámot meglovagló, mindenáron újra összeálló együttesek elé próbált görbe tükröt tartani (kevés sikerrel), Bajor pedig a címszereplő banda frontemberét, az elviselhetetlen, alkoholista Johnny G-t formálta meg – igaz, alakításáról időnként elvonták a figyelmet Stefanovics Angéla és Kerekes Vica szintén főszerepet játszó gyönyörű keblei. A film zárójelenetében meggyőzően énekelte el a Berkes Gábor által írt, tagadhatatlanul fülbemászó Beborul az ég című számot.
A rockkomédia a nosztalgiahullámot meglovagló, mindenáron újra összeálló együttesek elé próbált görbe tükröt tartani (kevés sikerrel), Bajor pedig a címszereplő banda frontemberét, az elviselhetetlen, alkoholista Johnny G-t formálta meg – igaz, alakításáról időnként elvonták a figyelmet Stefanovics Angéla és Kerekes Vica szintén főszerepet játszó gyönyörű keblei. A film zárójelenetében meggyőzően énekelte el a Berkes Gábor által írt, tagadhatatlanul fülbemászó Beborul az ég című számot.
Ez nem a normál zenei A hang
A filmszerepek mellett Bajor más vonalon is kapcsolódott a mozi világához. Szinkronizált klasszikusokat (lásd az Alain Delon – Romy Schneider-féle Christine vagy A hárem Marco Ferreritől) és vígjátékokat (a Cadillac Manben, az Ideggyogyóban és az Irány Colorado!-ban mind egy-egy főszereplőnek kölcsönözte a hangját), legnevezetesebb, szinte ikonikus szinkronmunkája mégis a Jó reggelt, Vietnam! Adrien Cronauer rádiós műsorvezetője.
A vietnami háború idején, 1965-ben a fegyveres erők rádiójának saigoni csatornájánál a bakákat szórakoztató főhős „Jóóóóóóóóóóó reggelt, Vietnáááááááááááááááááám!”-ja valószínűleg még annak is Bajor Imre, nem pedig Robin Williams hangján szólal meg a fejében, aki tűzzel-vassal irtaná a szinkront. Amit ott Bajor a hangjával csinál, az vokális akrobatamutatvány. Hadar, süvölt, selypeg, brummog, mindezt bámulatos gyorsasággal váltva. A Jó reggelt, Vietnam! szinkronja egyébként nemcsak Bajor Imre karrierjében kimagasló, de simán rajta lehetne a legjobb magyar szinkronok toplistáján is előkelő helyen.
Forrás: Origo
Korrekt méltatás!
Mi nem az MTV vagyunk.
Ez igen!
Gratulálok.
Kortyolt is derekasan!
Milyen igaz! Többször volt részeg, mint józan. A Koós komájával egyetemben töltögettek rendesen. Most majd az öreg Jani iszik tovább helyette is.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy hetente hányszor rúg be Csámpás és Labanc.
jóságos!
Egyszer! A többi már csak “rátőtés”! 😛 😀
Én nem tudom, hogy Csámpás vagy Labanc mikor és hányszor rúgott be, de nem is érdekel. Az viszont annál inkább, hogy a sokak által imádott Imre úr kijózanodott-e egyáltalán. Nem sok vizet ivott életében, annyi biztos. Egyszer volt szerencsém látni egy vidéki fellépésen. Atomrészeg volt a művész úr. Ráadásul ez nem az egyetlen eset volt. Az is hülye, aki az ő vedelését egyszerű hozzászólók vélt részegségével akarja igazolni. Egyszerű középszernél nem volt több ez az ember. De piálásban túltett sokakon. Sirassa, akinek tetszik. Az elhunyt embert én is tisztelem. De a vállalt közszereplését, az alkoholizmusát sehogy nem tudom elismerni vagy becsülni.
Ez a manyusz egy nagy alkesz volt semmi más.