MNO
Az Európai Bíróság a tervek szerint ma hirdeti ki határozatát a Kásler kontra OTP ügyben. A hazai ítélkezés történetében meghatározó jelentőségű devizaügy eligazítást adhat a Kúriának a további perek lezárásához is.
Sok devizahiteles várta a mai napot. Az Európai Bíróság ma határoz a Kásler házaspár devizaügyében. A luxembourgi székhelyű uniós ítélkező fórumot tavaly januárban kereste meg a Kúria. A polgári tanács arról érdeklődött, milyen összefüggés mutatható ki az uniós és a hazai fogyasztóvédelmi, s más jogszabályok között. Konkrétan: vizsgálhatja-e a Kúria, hogy tisztességtelennek tekinthetők-e a megállapodás bizonyos feltételei, s ha igen, levonhatja-e ennek konzekvenciáit.
Az ügyben – írásos formában – véleményt nyilvánított a peres felek mellett az Európai Bizottság, a magyar, a cseh, a német, a görög, az olasz és az osztrák kormány. A luxembourgi bíróság főtanácsnoka ezután indítványt terjesztett a testület elé. Ennek nyilvánosságra hozott szövege szerint a magyar igazságszolgáltatás megvizsgálhatja, hogy az árfolyamrés, vagyis a vételi és az eladási árfolyam együttes alkalmazása tisztességes volt-e, vagy sem. Rögzítette a főtanácsnok azt is, hogy a hazai ítélkezés kiküszöbölheti az esetleges tisztességtelen kikötést, ha ehhez megtalálja a magyar jogrendszerben a megfelelő paragrafusokat. A mai ítélethirdetés után a Kúriának folytatnia kell a tavaly januárban felfüggesztett itthoni tárgyalást, és az uniós instrukciók alapján kell lezárnia az árfolyamrésről szóló Kásler-pert.
A terjedelmes devizavita előzménye az volt, hogy Kásler Árpád és felesége 2008 májusában 14 millió forint svájcifrank-alapú jelzáloghitelt vett fel az OTP Jelzálogbank Zrt.-től. A megállapodás azt tartalmazta, hogy a 25 év futamidejű kölcsönt a pénzintézet devizavételi árfolyamon, forintban folyósítja, s az adósoknak a havi részleteket eladási árfolyamon kell törleszteniük.
Érdekesség, hogy a Kúria tavaly decemberben azt maga eldöntötte: nem semmis a hitelszerződés pusztán azon az alapon, hogy a bank az árfolyamváltozás hatásait az ügyfelekre hárította. Ebben a témakörben a magyar ítélkező fórum nem kérdezte meg a luxembourgi Európai Bíróságot.
A devizaügyben nemrég az Alkotmánybíróság (AB) is megszólalt. A kormány megkeresésére márciusban az AB úgy nyilatkozott: a magánjogi megállapodások törvénnyel módosíthatók, ha tömegessé válik, hogy az egyik szerződő félre előre nem látható okból utóbb súlyos terhek hárulnak. Az Országgyűlés a luxembourgi ítélet és a Kúria várható új jogegységi döntése után határoz arról, milyen lépéseket kell tennie a devizahitelek teljes felszámolásához.
Leépíthető devizahitelek
Kivezethetők a devizahitelek, de csak hosszabban elhúzódó folyamat eredményeként. Szakértők egyetértenek abban, hogy a kölcsönök azonnali, végtörlesztéshez hasonló leépítése hatalmas sokkot jelentene, gyengítené a forintot, s visszavetné a gazdaságot. Az árfolyamgátrendszerbe viszont érdemes beszállni, mert abból a később bevezetendő megoldásokra is át lehet nyergelni.
További részleteket a Magyar Nemzet szerdai számában olvashat.
Forrás: MNO
“Furcsa dologról szereztünk tudomást a rendőrség berkeiből. Több rendőr is beszélt nekünk erről, de még ők is csak hallomásból tudják. Ha igaz, akkor tényleg meg kell kérdezni a belügyminiszter urat, hogy ez is a két hét alatt való rendrakás része-e.
Nemrég változás történt a rendőrségi segélyhívások kezelésében. Mi az elsők között szembesültünk ezzel. 2013 végéig, ha rendőrt akartunk hívni, sokkal gyorsabb volt a területileg illetékes kapitányság számát tárcsázni, és ott az ügyeletes tisztet kérni, mint kivárni a 107-es hívószám jelentkezését, és ott magyarázkodni töviről hegyire. Januártól azonban az ügyeletes tisztek már nem fogadhatnak segélyhívást, mindenképpen a 107-re kell betelefonálni. Tény, hogy a segélyhívó számot január óta gyorsabban veszik fel, és már nem igazán talákozunk a robottal, amely akár félórán át is ismételgeti, hogy “Ön a rendőrséget hívta, a kapcsolásig kérem, várjon.” De ez az egyetlen fejlődésnek nevezhető újítás, amit messze elértéktelenít a többi.
Ha hinni lehet a szóbeszédnek, a rendőrség szépen, csendben kiszervezte a segélyhívások kezelését. A vonal túlvégén már régen nem egy rendőr jelentkezik, hanem csak gyorstalpalót végzett, közönséges ügyfélelhárító kisasszonyok. Kiképzésük része, hogy imitálják a “rendőrös” beszédet, vagyis az ellentmondást nem tűrő, pattogó hangnemet, és igyekezzenek lerázni minél több hívót, akinek a jelentkezése “komolytalannak” tűnik. Így fordulhatott elő például mai levélírónkkal, aki a villamoson kerékpártolvajokat fotózott, hogy nemhogy nem akartak neki segíteni a 107-en, de még azzal is próbálták ijesztgetni, hogy ő követett el bűncselekményt, ha lefotózta a bűnözőket. Ez úgy hülyeség, ahogy van, de az emberek többségének fogalma sincs a büntetőjogról, ezért meg lehet velük etetni bármilyen hivatalosnak hangzó maszlagot. Különösen ha azt hiszik, rendőrrel beszélnek.
Az új rendszerhez két nagy hívóközpontot állítottak fel, egyet Kelet-, egyet pedig Nyugat-Magyarországon, mindegyikben 4-500 munkatárssal. Arra most ne térjünk ki, hogy mindehhez megvették a legolcsóbb, leggagyibb kínai eszközhátteret, ami pár héttel a bevezetése után úgy fejreállt, hogy vissza kellett állni a régi rendszerre, amíg kijavítják. Érdekesebb kérdés, hogy ki kerülhet egy ilyen központba, ki dolgozhat ott?
Gyakorlatilag bárki! A munkatársak semmilyen érdemi ellenőrzésen nem esnek át. Erkölcsi bizonyítványt kérnek tőlük, és ezzel le van tudva. Az eszébe sem jutott egyetlen nagyokos rendszerszervezőnek sem, hogy ez mekkora kockázatot rejt magában. Például mi van akkor, ha érkezik egy segélyhívás, amelyben azt panaszolja valaki, hogy cigányok loptak tőle vagy támadták meg, és a vonal túlvégén történetesen egy öntudatos roma polgárjogi harcos van? Semmi más dolga nincs, mint mellébeszéléssel elhajtani a betelefonálót, például azt hazudni, hogy nem tud járőrt irányítani a helyszínre, fáradjon be a kapitányságra feljelentést tenni. Máris rendkívül kis eséllyel fogják elkapni a “tesókákat”, hiszen arra csak forrónyomos üldözéssel lenne mód, az öntudatos polgárjogi harcos pedig kihúzhatja magát, hogy lám, ma is megakadályozott egy rasszista támadást. De ha valakinek nem tetszik, hogy a Tolvajkergetők ilyet feltételezzenek, tessék, itt egy másik változat: mi van, ha a callcenteres egy neonáci, és egy meleg telefonál be, hogy skinheadek támadtak rá, miközben a fiúkájával sétálgatott a parkban?
Az ilyen extrém és a rendőrség számára kétségkívül sértő feltételezéseken túl (mert ugye a korrupció csak legenda a rendőrségnél) az is akadálya lehet a hatékony panaszfelvételnek, hogy a hívásokat fogadó munkatársaknak fogalmuk sincs, mi hol van az országban. Ez a magyarázata annak, hogy a segélyhívást hiába próbáljuk úgy leadni, hogy pl. “a Jászai Mari térnél”, erre az lesz a válasz, hogy “jó, de melyik városban?” Mi magunk is megdöbbenve tapasztaltuk idei akcióink során, hogy a 107 csak egészen pontosan, utcára-házszámra megadott címekkel tud kezdeni valamit, utcasarkot vagy hasonlót nem lehet nekik mondani. Pedig vészhelyzetben nem biztos, hogy a telefonálónak pont házszámok keresgélésére van ideje.
A szóbeszéd ellenőrzésére a legegyszerűbb, ha felhívjuk a 107-es segélyhívót, és megkérdezzük, hogy egy rendőrrel beszélünk-e. Íme, ez történt, amikor mi megpróbáltuk. Hebegés-habogás, “erről nem adhatok információt”. Vajon miért akkora titok ez?”
Riport a járási hivatal hajléktalanügyi előadójával, aki közmunkásból lépett elő! 😛 😀
.
– Hol és mi fog történni az ide behozott hajléktalannal?
– A szabálysértőket ebben a szobában kihallgatjuk, pontosabban meghallgatjuk, ez nem kihallgatás.
– És van neve a helyiségnek?
– Hát, nem tudom, előállító helyiség vagy nem is tudom.
– És akkor ön meg egy rendőr felveszi itt a hajléktalan adatait?
– Igen.
– És még mi történik?
– Hát, ami minden szabálysértés esetében a kttv és a bfkh szabályai szerint.
– Szóval kttv és bfkh. De mit kérdeznek a hajléktalanoktól?
– A szabálysértővel az sztv 2012. évi 2. számú törvényének 71. paragrafusa szerint járunk el.
– Remek. Elmondaná, mit kérdez majd tőlük?
– Hát, megkérdezzük a tényállást, hogy zajlott a cselekmény és minden fennálló körülményt.
– Önt erre kiképezték?
– Hát, nézze, én nem tudom. Nem tudom, mit mondjak.
– Ön itt dolgozik mindennap beosztás szerint 8 vagy 12 órában?
– Ilyen kérdésekkel a sajtóosztályhoz forduljon.
– Hány ilyen ügyintéző dolgozik itt?
– Fogalmam sincs, hr-ügyekben a sajtóosztály segít.
– Ön a járási hivatal képviseletében dolgozik itt, igaz?
– Igen, a járási hivatal szabálysértési ügyintézője vagyok.
– És mettől meddig tart a munkaideje?
– Hát, nézze, maradjunk annyiban, hogy mindig van itt valaki.
– Tegnap ön volt itt?
– Nem.
– Van engedélyünk a fotózásra. Gondolom, nem probléma, ha ön is szerepel a képen.
– Nem, nem, én nem szeretnék. Pillanat, telefonálok az irodavezetőnek.
Egy perc múlva:
– Úgy tudom, külön erre nem kértek engedélyt, csak a helyiség fotózására.
– De a nevét, gondolom, elárulja.
– Hát, megkérdezem, pillanat, telefonálok. (Szia, azt kérdezik, lehet-e névvel, de én nem szeretném. Rendben, köszönöm.) Nem szeretném névvel, úgy tudom, a sajtótörvényben is előírják, hogy a médiának lehet név nélkül is nyilatkozni.
– Rendben, akkor térjünk vissza a két szobára, melyikben mi történik konkrétan?
– Hát, nézze, ide behozzák a szabálysértőt, van egy tévé, hogy ne unatkozzon és egy mosdó. A másik teremben a két munkaállomás került kialakításra a tisztviselőknek.
– És ott a folyosó végén?
– A vizes blokk.
– És a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai hol dolgoznak?
– Nem tudom.
– Úgy tudom, ők is itt vannak este 7 és reggel 7 között.
– Nem tudom, nem találkoztam velük, de ezen az ajtón kell bemenni.
– Szombat óta működnek, de nem volt még itt egy hajléktalan sem?
– Nem.
– De lehet, hogy 5 perc múlva beállítanak?
– A rendőrség tartja a kapcsolatot a járási hivatallal.
– És? Idetelefonálnak érkezés előtt?
– Nézze, nem tudom, én csak itt dolgozom.
– Most is valahol járőröznek, és ha a felszólítás ellenére nem hagyja el a hajléktalan a tiltott övezetet, akkor idetelefonálnak és behozzák?
– Nem ismerem a rendőrség munkáját, az ORFK-t kérdezze.
– De amíg nem jönnek, mit csinál?
– Hát, nem tudom, nem válaszolnék inkább.
– Önt mire és hogyan készítették fel, mielőtt ügyeletbe iderendelték?
– A sajtóosztályt keresse, lehetne?
– De valamilyen felkészítést vagy tanácsot kapott? Például, legyen empatikus a hajléktalanokkal.
– A törvény előtt mindenki egyenlő, nem tehetünk kivételt.
– És például elhagyhatja ezt az épületet munkaidőben?
– Van pihenőidő, a kttv szerint.
– És kimehet ebédelni? Van ebédszünet?
– Hoztam magammal. 😀
Elhallgattatni.
Mi van akkor, ha a betelefonáló cigány és az ügyeletes magyar, de rasszista?
Lehet, hogy az automata ebből a szempontból jobb, vagy ez nem szempont?
betegesen magyargyűlölő felfogás… amúgy is deliktum elkövetése közben miért hívná a rendőrséget?
Ez a “hitel” ügylet az MNB,a Bankfelügyelet, a Gyurcsány,Bajnai kormány és a Kúria
bűnös merénylete a tájékozatlan, pénzt felvevő magyarok ellen. “Kifogástalan” jogi
csűrcsavarokkal tettek tönkre k.b. egymillió embert.Szégyellhetjük magunkat, hogy ilyen
emberekre bíztuk országunkat, pénzünket, igazságot kereső bajbajutottjainkat. A legutolsó
dolog, hogy az a párt, amelyik felelős a helyzetért, az utódját nevezi ki bűnösnek. Az MNB
ostobaságból, inkább pénzéhségből nem tiltotta le a csaló “bankügyleteket.” A felügyelet szimplán nem felügyelt.Olyan kiválóan, hogy a főnököt ki is tüntették. A Kúria “rettegni
méltóztatik” és az Eu bankoknak gazsulál.Húzza az időt, mert fél a “gazdik” haragjától.
Közben emberek százezrei mennek tönkre, veszítik el lakásukat, megélhetésüket. A Kúria
létrehozása rossz ötletnek látszik: ítéletei nem az igazságot, néha még a jogot sem
tükrözik. A rendőrségről annyit: Nem vernek senkit, és nem lőnek ünneplő tömegre
tiltott fegyverrel.
bonifác.
Nézz már utána légy szives, hogy melyik kormány vezette be a devizaalapú hiteleket és zömmel mely önkormányzatok adósodtak el benne.
Amennyiben a Gyurcsány vagy Bajnai kormányok ideje alatt indult ez a hitelezési forma, akkor igaz amit a leírtak tartalmaznak.
Amennyiben nem, akkor a felelősség megoszlik.