Mandiner
A filmet a Youtube-on is meg lehet nézni
„Freedom is the right to tell people what they do not want to hear.”
A száztíz éve született Eric Arthur Blair (George Orwell) emlékére. Mindent tudott.
„- Van a Pártnak egy jelmondata, amely a múlt feletti uralomról szól – mondta. – Légy szíves elmondani.
– Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is – darálta engedelmesen Winston.
– Aki uralja a jelent, az uralja a múltat is – ismételte meg O’Brien, s helyeslően bólintott. – A te véleményed szerint, Winston, a múlt valóságosan létezik?
Winstont ismét elfogta a tehetetlenség érzése. Pillantása a számlap felé röppent. Nemcsak azt nem tudta, hogy akkor menekül-e meg a fájdalomtól, ha »igen«-t felel, vagy ha»nem«-et, hanem még azt sem, hogy melyik választ tartja valóban igaznak.
O’Brien elmosolyodott. – Te nem vagy filozófus, Winston – állapította meg. – Mostanáig sohasem gondolkoztál rajta, mit jelent a létezés. Felteszem hát szabatosabban a kérdést. Létezik a múlt ténylegesen a térben? Van valahol itt vagy másutt egy szilárd tárgyakból álló világ, ahol a múlt még mindig történőben van?
– Nincs.
– Akkor hát hol létezik a múlt, ha egyáltalán létezik?
– A feljegyzésekben. Le van írva.
– A feljegyzésekben. És?
– Az emlékezetben. Az emberek emlékezetében.
– Az emlékezetben. Akkor rendben van. Mi, a Párt uralunk minden feljegyzést, s mi uraljuk az emberek emlékezetét is. Tehát uraljuk a múltat. Igaz?
– De hogyan vethettek véget annak, hogy az emberek emlékezzenek? – kiáltott fel Winston, pillanatnyilag ismét megfeledkezve a számlapról. – Az emlékezés önkéntelen. Rajtunk kívül álló dolog. Hogy uralhatjátok az emlékezetet? Az enyémet sem uraltátok!
O’Brien ismét szigorúbb lett. Kezét a számlapra helyezte.
– Ellenkezőleg – felelte -, te nem uraltad. Ez juttatott ide. Azért vagy itt, mert megbuktál alázatosságból, önfegyelemből. Nem voltál hajlandó meghódolni, ami pedig a józan ész ára. Inkább akartál őrült, egyszemélyes kisebbség lenni. Csak a fegyelmezett elme láthatja a valóságot, Winston. Te azt hiszed, hogy a valóság valami objektív, külső, önmagában létező dolog. Azt is hiszed, hogy a valóság természete magától értetődő. Mikor becsapod önmagad, azt gondolva, hogy látsz valamit, feltételezed, hogy mindenki más is ugyanazt látja, mint te. Én azonban azt mondom, Winston, hogy a valóság nem külső dolog. A valóság az emberi agyban létezik, és sehol másutt. Nem az egyének agyában, amely tévedhet, és minden esetben hamar el is pusztul, hanem a Párt agyában, amely kollektív és halhatatlan. Bármi is az, amit a Párt igaznak tart, az igaz. Lehetetlen a valóságot látni, ha nem a Párt szemével néz az ember. Ez az a tény, amelyet meg kell tanulnod, Winston. Véghez kell vinned önmagad megsemmisítését, s ehhez meg kell erőltetned az akaratodat. Meg kell alázkodnod, hogy meggyógyulhass.
Néhány pillanatnyi szünetet tartott, mintha időt akarna engedni, hogy amit mondott, tudatosuljon Winstonban.
– Emlékszel – folytatta aztán -, azt írtad a naplódba, hogy »A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy«?
– Igen – felelte Winston.
O’Brien felemelte a balkezét, befelé fordított tenyérrel, s hüvelykujját behajtva, négy ujját kinyújtotta.
– Hány ujjamat mutatom, Winston?
– Négyet.
– S ha a Párt azt mondja, hogy ez nem négy, hanem öt akkor hányat?
– Négyet.
Szava fájdalmas zihálásba fulladt. A számlap mutatója ötvenötre ugrott. Winston egész testét kiverte a veríték. Tüdejében elakadt a levegő, s aztán mély sóhajokban tört ki ismét; még fogait összeszorítva sem tudta visszatartani. O’Brien négy ujját még mindig kinyújtva figyelte. Engedett a billentyűn. Ezúttal a fájdalom csak egy kissé enyhült.
– Hány ujj ez, Winston?
– Négy.
A mutató hatvanra ugrott.
– Hány ujj ez, Winston?
– Négy! Négy! Mi egyebet mondhatok? Négy!
A mutató valószínűleg ismét feljebb ugrott. Winston azonban nem látta. Látókörét betöltötte a nagy darab, szigorú arc és a négy ujj. Az ujjak úgy meredeztek szeme előtt, mint óriási oszlopok, elmosódottan, s mintha vibráltak volna – de félreismerhetetlenül csak négy ujj volt.
– Hány ujj ez, Winston?
– Négy! Állítsd meg! Állítsd meg! Hogy vagy képes folytatni? Négy! Négy!
– Hány ujj ez, Winston?
– Öt! Öt! Öt!
– Nem, Winston, így nem ér semmit. Hazudsz. Még mindig azt gondolod, hogy négy. Hány ujj ez?
– Négy! Öt! Négy! Ahányat akarsz. Csak állítsd meg, szüntesd meg a fájdalmat!”
(1984)
Forrás: Mandiner
Vajon honnan tudta már akkor, hogy mire törekszik a fidesz.
Ugye nincs se föld se dohánymaffia Winston?
A mutató még nem látható, de már ugrik.
Mekkora butaság és primitívség van benned felix. Bizony rólatok írta, kommunistákról. És bizony érdemes lenne egyszer az életedben elgondolkozni azon, amit írt, hátha átértékelnéd a posztkommunista pártodat is.
aki el van kötelezve pártok felé, mindegy melyik felé… mind agymosott barom!
amúgy milyen érdekes, hogy orwell azt a NWO-s rendszert írta le aminek maga is elkötelezett híve és építgetője volt… a kurva anyját.
“Minden állat egyenlő, de vannak köztünk egyenlőbbek is!”
“Little brother is watching You!” (A kistestvér figyel benneteket!)
Bugi!
Vedd már észre, hogy már rég ti vagytok a komcsik.
Vak vagy, hogy nem veszed észre?
Eetásak! Nem kééne elolvasni azt a művet, amit a totalitárius rendszerek letiltottak, így az eetásak meg sem ismerhettek (a Párt tiltotta)?
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Szemétláda!
Magad sem tudod, hogy kérdezed vagy állítod.
Minek foglalkozol olyannal ami nincs benne a brossurában?
Magadtól meg csak ennyire telik.
Menj el egy fidesz félórára, hátha ott szóba jön.
Csak úgy mint régen, amikor még komcsiként oktattad a komcsikat.
Felix: MDP, MSZP – ez kommunista MSZMP jogszerű előd és utódpártja. De a pártból kirajzók alapján a Bajnai-féle Együtt és a Gyurcsány-féle Debil Koalíció is ide sorolható.
Bugi!
Veled foglalkozzon az egy személyben előd és utód elmeorvosod, mert neked arra van most a legnagyobb szükséged.