Csepel.info

A pointfighting stílus sokkal inkább hasonlít a víváshoz, mint véres verekedéshez, de most néhány szabályváltoztatással közérthetőbbé, és a ringben megszokott kick-boxhoz hasonlóan látványossá tették. Az olaszországi Riminiben így a versenyzők már fejvédő nélkül, félmeztelenül, a nők topban küzdöttek, a testre már maximális erővel dolgozhattak, és a bevitt találatok után már állították meg a küzdelmet.

A Bestfighter világkupa keretében először rendeztek csapatvilágbajnokságot, ahová a négy legjobbnak tartott európai nemzetet hívták meg, tesztelni az új versenyzési formát. A magyarok mellett a görög, az orosz és az olasz válogatott indult.  A világon még az észak-amerikaiak számítanak igazán jónak, de Király István, a válogatott vezetőedzője szerint hiába válogathatnak hatszázezer igazolt versenyzőből, csak egy-két klasszist tudnak adni a sportágnak. Igazán erős csapatot már nem tudnak kiállítani, így a végeredmény reális lett az első vb-n.

Egy-egy csapatot egy női, és négy különböző súlycsoportú (63, 74, 84, + 84 kg) férfi alkotott. A szabályok egyszerűek, amelyik csapat több meccset nyer az ötből, győz.

A favoritnak számító magyarok a görögökkel kezdtek, sima 5-0-lal léptek tovább, Kondár Anna, Veres Richárd, Mórádi Zsolt, Gömbös László és Jároszkievicz Krisztián is hozta a kötelezőt. A másik ágon az oroszokat verve az olaszok jutottak a döntőbe. „A versenyzőim nagyon fel voltak spannolva, tudták, örökre bevésődik a nevük, ha az első profi csapat-vb-t megnyerik. Meg kellett koronázni azt a teljesítményt, hogy nyolc éve mi vezetjük a klubok közötti rangsort. Kicsit nyomasztott is minket az esélyesség, és az olaszok is mindent elkövettek, hogy ne nyerjünk, de meglepően simán, 4-1-re lett miénk a döntő. Szorosabbra számítottunk, és az összesen tíz pont különbség is nagy volt” – mondta Király István.

„A válogatott ereje abban rejlik, hogy míg általában egy-egy országnak nagyon határozottan felismerhető stílusa van, addig a magyar csapatnak a sokszínűség az erőssége. Minden sportolóm teljesen önálló individum, minden nap élményszámba megy a küzdelmük. Az edzéseket nézve én sem tudom, hogy milyen taktikával vagy technikával fognak próbálkozni egymás ellen. Az egyik lábbal tiporja le az ellenfelét, a másik kézzel, a harmadik másod-, harmadszándékból, kontraakciókkal nyer. Ez a mi magyar virtusunk, gyorsan alkalmazkodunk az ellenfelekhez, bármikor tudunk stratégiát és technikát váltani.”

Az alkalmazkodás egyik feltétele azonban az, hogy mindenki ismerje az ellenfelet, egy jó pointfighter a tatamin állva néhány másodperc alatt is nagyon sok információt begyűjt a vele szemben állóról, de a küzdelmekre nagyon tudatosan készülnek. A nemzetközileg is elismert szaktekintélynek számító Király István rengeteget foglalkozik analízissel, óriási, több mint három terabájtnyi videóarchívummal rendelkezik a szóba jöhető ellenfelekről, de a versenyeken is a meccsek között szünetekben is folyamatosan elemez.

„Azt is megnézem, hogy jön fel valaki az edzőjével a tatamira, vagy hogy mivel tölti az idejét két meccs között. Ha valaki már másfél órával a meccse előtt ütöget, melegít, arról lehet sejteni, annyira feszült lesz az ideg-, izomkoordinációja, hogy csak első szándékra fog reagálni, így ijesztéssel könnyen meglephető, mert már arra is elmozdul. Ha meg valaki nagyon rápihen a meccsre, annak meg nem lesz elég az adrenalin-telítettsége, így a mozdulatgyorsasága is kicsi, ezért előkészítés nélkül is leindítható.”

Király és versenyzői szinte szimbiózisban élnek, néhány szóban átadják egymásnak az ellenfélről szerzett ismereteiket a küzdelmek előtt.  „Azt szoktunk mondani, hogy már 3-0-lal indulunk, amikor elhangzik az első fight vezényszó. Ha az analízisunk eredménye reális volt, akkor kialakulhat az ösztönös magabiztosság, ami már fél siker a győzelemhez.”

Kondár Anna hosszú kihagyás után tért vissza, a csapatvilágbajnokság megnyerése utáni napon a rimini világkupa Grand Championja is lett, azaz a súlycsoportok nélküli torna győztese. „Az első másodpercektől kezdve félelemben tartja az ellenfeleket, a lába nagyon erős, elképesztő erejű rúgása van, ezt azok a fiúk is meg szokták érezni, akikkel együtt edz” – mondta róla Király, aki a többi versenyzőjét is értékelte. “Mórádi Zsolt ugyanaz a fiúknál lábbal, mint Kondár a lányoknál, ő az, aki képes technikai KO-t is csinálni. Veres Richárd elképesztően rafinált, Jároszkievicz Krisztián is hasonló stílusú, ő az igazi kaméleon a csapatban, aki a leggyorsabban alkalmazkodik és rámászik az ellenfélre,. Gömbös Lászlóról pedig kijelenthető, hogy a világ kétmillió igazolt kick-boxosa közül a leggyorsabb, alig tudnak reagálni a mozdulataira.”

A pointfightingban még nincsenek nagy pénzek, Király szerint azonban arra a szintre eljuthatnak, hogy a megnyert pénzdíjakból legalább a versenyeztetést tudják fedezni. Arra is lát esélyt, hogy nagyobb kick-box-gálák műsorába is bekerül a szakág. „Megfér egymással  két stílus is, egy ringes küzdelemmel együtt lefedtük a teljes közeget. A nézők között is van, akit a teljes erő, a kiütés vonz, míg mások a rafinált látványos technikai repertoár miatt jönnek.”

Mi az a pointfighing kick-box?

A kick-boxról a legtöbbeknek Jean Claude Van Damme véres, brutális filmjei jutnak az eszébe. A sportágnak valóban van bokszra hasonlító, kiütésre menő válfaja, de a semi-contact vagy pointfighting küzdelemben nem az a lényeg, hogy péppé verjék egymást. Itt is ütnek és rúgnak, és nem simogatják egymást, de a lényeg a sebességen van, és a tőrvíváshoz hasonlóan a felső testre szemből vagy a fejre kell bevinni a találatot. A víváshoz hasonlóan a találatnál meg is állítják a küzdelmet, általában időre küzdenek a felek egy ötször ötméteres tatamin. A több pontot gyűjtő nyer. A sportág Észak-Amerikában hihetetlenül népszerű, többezres csarnokokat töltenek meg a nagyobb gálák, a szponzorcsapatok külön bajnokságot vívnak.

Forrás: Index