Csepel.hu
A csepeli kettős gyilkosság egyik legtalányosabb kérdése, hogy mi volt K. Tamás indoka a brutális emberölésre. Mi késztette arra, hogy – az elsőfokú ítélet megállapítása szerint – hidegvérrel megöljön két embert, miközben sem haragban nem állt az áldozatokkal, sem anyagi haszonnal nem járt számára a bűncselekmény elkövetése? Miért válhatott „hóhérrá” fél órára, noha környezete barátságos embernek ismerte? A titok megfejtése nem könnyű, de a bírósági zárt tárgyalásokon elhangzott és eddig nem közölt vallomásai között meglepő mondatokat találtunk a jegyzőkönyvben: K. Tamás egy-egy mondat, félmondat erejéig elszólta magát…
A két emberöléséért első fokon életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt K. Tamás a bírósági tárgyalássorozaton érdemi vallomást nem tett, végig azt hangoztatta, hogy a bűncselekményt „egy csuklyás ismeretlen” követte el.
A per során aránylag ritkán szólalt meg, de voltak olyan tárgyalások, amelyeket a nyilvánosság kizárásával tartottak meg, s ezeken K. Tamás hosszasan beszélt a gyilkosság körülményeiről. A zárt tárgyalásokról készült több száz oldalas jegyzőkönyvek nemrég váltak nyilvánossá. Az egyik emlékezetes zárt tárgyalás 2011. november 22-én volt, amikor a gyilkosságról készült hangfelvételt meghallgatták, a másik 2012 januárjában történt, amikor a pert a tett helyszínén folytatták le.
Miket mondott K. Tamás, amik árulkodóak rá nézve?
Idézzünk a jegyzőkönyvből: „…ha valaki fogja magát, és öt perc alatt megöli a kollégáit, az idióta, és nem szabad a népek közé engedni!” Nem sokkal odébb megismételte magát: „…nincs ember, akit ilyesmire rá lehet venni, hacsak nem idióta.” Két mondattal ezután viszont leszögezte: „… én úgy érzem, hogy normális vagyok”.
Amikor Pap László tanár megöléséről faggatták, ezt mondta: „Ha van egy ember, aki elszánja magát a hóhérkodásra, hogy 2-3 embert megöljön, van olyan idióta ember, aki életben hagy egy tanút, úgy őszintén?” Pár mondattal odébb ezzel kapcsolatban többször megismételte: „Nem vagyok ilyen hülye”.
A legárulkodóbb azonban a következő kulcsmondata, amely konkrétan utal a bűncselekményre: „Legalább fél óráig góré voltam!”
Emlékszünk az eseményekre: a hangszalag mintegy fél óráig rögzítette a tragédia perceit, amikor az intézményvezetőt és a tanárt megölték. A bizonyítékok alapján ez alatt az idő alatt K. Tamás volt az a személy, aki utasításokat adott az áldozatoknak, és emelt hangon rendelkezett arról, hogy ki mit csináljon. Kezében volt a pisztoly, s azt tehetett, amit akart. Fél órán át valóban úgy érezhette, hogy góré lett – miként előtte sohasem az életében. Azt gondolta, hogy az iskolában is lenézett személy, aki csupán egy biztonsági őr, egy megtűrt pedellus. Vallomásában szó szerint ezt mondta: „… az iskolában… ő (Deme) az utolsó, én meg a legeslegutolsó”.
Mi volt az egyetlen dolog, amivel Deme kecsegtette K. Tamást, s amivel erősíthette a biztonsági őr önbizalmát? Deme arról szónokolt, hogy alpolgármester, majd miniszter és miniszterelnök lesz. Ha pedig mindez így történik, K. Tamásból is nagyember lesz, konkrétan valamiféle biztonsági főnök. K.-ban erős ambíciók éltek, hogy egyszer „góré” legyen; erre utalnak a magas rangú rendőrtisztekkel való kapcsolatai, valamint azok a sejtelmes utalások, hogy Deme által a kapcsolatai még messzebbre nyúlnak. Demében arra a bajtársra talált, akit hozzá hasonlóan szerinte elnyomtak, de mindkettőjükben erős volt a hatalomvágy. Úgy gondolta, hogy csak Deme mellett érheti el célját, akiről így beszélt: „szeretett vezérünk”, a „góré”. A tragédia fél óráját folyamatosan különleges „szituációként” említi, vagyis olyan helyzetként írja le, amikor „góré voltam”. Mihelyst azonban lebukott, újra úgy érezte, hogy lenézett emberré vált. Idézet a jegyzőkönyvből: „… beleestem ebbe a szituációba, 24 óra alatt bóvlit csináltak belőlem.”
A bíróságnak végül ezt mondta: „… nem baj, hogy gyilkosnak néznek, hát hiszen nem ismernek engem… De ha már úgy gondolják, hogy hóhér vagyok, hát ennyi hülyeséget elkövettem volna?” Aztán megint a „szituációról” beszélt, amelyet kívülállóként adott elő, mintha csak egy szerepbe csöppent volna bele – de lehet, hogy ez a megálmodott „góré” szerepe volt, amivel Deme hitegette, és amikor bármit megtehetett?
Forrás: Csepel.hu
Üdvözlet a leendő levelezőknek! akik bizonyára már unják a kettős gyilkosság ügyet. A Csepel.hu szövegíróját dicséret illeti, ha vette magának a fáradságot, hogy megnézze Kun szövegeit. Ha az ember az ítélet és kitűnő, logikus indoklást nem ismerné, akkor is Kunra tippelne, és nem hinne az álarcos meséjében.
Arra csak következtetni tudunk, hogy Kun primitív személyisége annyira befolyásolható volt, hogy ölni is képes volt. Az a félóra, valóban az ő szempontjából Herosztratoszi tettet hajtott végre. Herosztratosz volt az a mitológiai alak, aki azért gyújtott fel egy templomot, hogy híressé váljon. Ma “Kék fényes dicsőség”-nek nevezzük. Vagyis a bűnözői körökben megbecsült alak. Minál nagyobb bűnt követ el, annál nagyobb a hírneve. Nem Kun az egyeetlen, akine indítéka ez lehetett. Most Kék-fényes dicsőség övezi személyét. igaz, góré nem lett, de lelgaálbb fél óráig górénak érezhette magát. Mint a kamasz autótolvaj, aki csak azért lop, hogy egyszer megtapasztalhassa, mit jelent beülni egy jó járgányba és száguldani. persze, más is lehetett az ok. És ez pedig a górék iránti gyűlölet, a tekintély gyűlölete, amelynek célpontja végül is szegény Takács és Papp lett. Ők voltak a górék, akiket felelősségre vontak, megbüntettek.
Meg aztán van egy másik nézőpont is, minél többször hangoztatja az ember egy téveszméjét, vagy hazugságát, annál inkább elhiszi. És az ember nehezen tud beletörődni, hogy az énképét lerombolják. Kun, ha kapna hírneveet, hogy ő gyilkolt, az is lehet, hogy bevallaná, éppen a hírnév érdekében, hogy ő volt a tettes. Így azonban, ragaszkodik ártatlanságához.
Minden esetre, ha megnézik Kun és Deme arcvonásait, abból sok minden leolvasható. De vigyázni kell, nehogy utólag olvassunk bele ezekbe az arcokba olyasmit, amit már a gyilkosság után tudtunk meg. mert ha felismernénk az arcról, hogy ki lesz gyilkos, tolvaj, hazug miniszter, stb., akkor nem engednénk közelünkbe. Deme behízelgő, sunyi tekintetét nézhették egy fiatalember barátságos mosolyának, és Kun arcára nézve, lehetett valami idegenkedés, de az ember igyekszik az előítéleteit félre tenni és azt mondani, a ronda is lehet jó belül.
A legfőbb kérdés, hogyan juthat valaki a gyilkosságig? Az az indok, hogy azért tette volna Kun, mert éreztetni akarta hatalmát, egy normális ember számára érthetetlen. A bűnözőt csak a bűnöző értheti meg. Meg kellene kérdezni Demét, hogyan vette rá Kunt a gyilkosságra. És ha olyan okosnak tartják Demét, s az hogyan hagyhatta jóvá, hogy ilyen balfácán módra hajtsa végre Kun a gyilkosságot? Kun kontár munkát végzett bűnözői szempontból. Vagy talán Deme nem is volt okos? hajlok rá, hogy az észbeli képességeiről szóló dicséretek tévedések.
üdv. u.a. segédfogalmazó
régen egy daruról kellene lógniuk nyaknál fogva.