Csepel.info

Utánpótlássport.hu

Tavaly vívták első küzdelmüket a felnőtt-mezőnyben. Az olimpiász előttünk álló, első szezonjában viszont már tudatos sportemberként, példaképként szállnak vízre. A kajak-kenu ötkarikás pályáján haladó fiataljait bemutató sorozatunk első részében Korisánszky Dávid György kenust ismerhetik meg.

Korisánszky Dávid György nagyot csapott lapátjával a vízre: tizenkilenc évesen, 500 méteres lendülettel akart eljutni az olimpia 1000 méteres versenyére. A víz pedig visszacsapott, nem szerezte meg a kvótát. Egy ideig a nádasban kereste az erőt, ami a lapátját emeli. A 2013-as szezonja előtt is a nagy ív felé evez, de már nem csapja a vizet. Bójáról bójára halad.

„Na gyere, Krisztofer, odaadom a pólódat, amit itthagytál tegnap. Legalább megnézed, hol öltözöm” – mondja a Csepeli Indotek Kajak-Kenu Egyesület konditermében Korisánszky Dávid György a tízéves kenusnak. Dávid nyolc hónapja ifjú titánként vágott neki az olimpiai pótkvalifikációs versenynek. Azóta nem csak annyi változott életében, hogy húsz éves lett. „Néhány szülő félrehívott, hogy a gyerekük felnéz rám, tisztel engem, és kint van a képem a szobája falán. Így van ezzel Moldován Milán is, akinek tavaly megígértem: ha eljut az európai olimpiai reménységek szegedi versenyére, a helyszínen fogok szurkolni. Ott is voltam. Szeretek a kisebbeknek tanácsokat adni, és jó látni, hogy hallgatnak rám. Motiválnak. Amikor pályát megyünk, kirohannak a stégre. Ezt át kell élni, ez maga a boldogság.”

Dávid motivációja eddig a dac volt. A 2012-es szezonban nem került a hat kiemelt kenus közé, akiktől a szövetség az olimpiai kvóta megszerzését várta ezer méteres párosban. Ezért nyert a hazai válogatón. A poznani nemzetközi pótkvalifikációs viadal azonban nem sikerült. Ettől megcsorbult a lapátja, s az U23-as és felnőtt-versenyeken sem volt eredményes.

„Az olimpia kapujában voltam, persze, hogy kudarcként éltem meg. Hiába hittem többször, hogy túl vagyok rajta, tudat alatt, fokozatosan zuhantam egyre mélyebbre. Ráment az évem. Kiss Tomi fogalmazta meg a legtalálóbban: tizenkilenc évesen túl magasra tettem a lécet. A nevelőedzőm, Koletics Miki bácsi is vigasztalt: bennem van az olimpia, de nem most. Hiába próbált a mesterem, Ludasi Róbert is többször helyretenni, nem ment.”

Fájdalom – Fotó: Mkksz.hu

A berúgás utáni pillanatban a kenusok úgy érzik: annyira fáj, hogy jön a vég. Akkor jó. Dávid arcán azonban más látszott a poznani versenyen. „Ötszáznál megvolt a szokásos robbantásunk, tisztán jöttünk előre, csúsztunk fel a lengyelekre. Küzdöttünk, de ötven méterrel a cél előtt már éreztem, hogy nem lesz meg. Ha nem borulnak be, vagy nem lesz gond a hajójuk súlyával, akkor nyernek. A ″berúgás″ utáni tekintetemben minden benne volt: a versenyt megelőző kilenc hónap lelki és fizikai fáradtsága. Halkan, a média figyelmén kívül készültünk, félig önerőből, magunkat finanszíroztuk, és csak Robi bá’ bízott bennünk. Emlékszem, csak azt hajtogatta, hogy képesek vagyunk rá, és ezt meg is mutatjuk. Nem hiába ő a legjobb edző. Ám azon a napon és azon a pályán ez volt bennünk. Mégis nyugodt volt a lelkiismeretem, hiszen jó formában eveztünk fel, és mindent megtettünk a győzelem érdekében. Nem tudok róla, hogy nehezteltek volna ránk amiatt, hogy nem szereztünk kvótát. Ha pedig mégis lenne ilyen, annak azt üzenem, hogy volt hat kiemelt kenus. Mi nem voltunk köztük.”

Ekkor jött a csapat, amely Dávidék sportágában az eredményesség és a kiegyensúlyozott versenyzés záloga. Györe Attila tizenegyszeres maratonista világbajnok az edzésmukájára, Kiss Tamás olimpiai bronzérmes pedig a mentalitására hatott. „Az egyik pályamenésen beszólt az öreg Gyökszi: nem ciki, hogy nyugdíjasként leevezlek? Finoman szólva nem kímélte a lelkemet. Eleinte a szívemre vettem, de aztán rájöttem, hogy azért mondja, hogy fejlődjek. Harmincnyolc évesen, két gyerekkel, tűzoltóként edz, és ér el eredményeket. Sosem panaszkodik. Sosem törölgeti a szemét két óra alvás után. Ha elfáradnék, ránézek, és eszembe jut: nem voltam műszakban, nem sírt fel éjjel a gyerek. Az életvitele nagy felkiáltójelet tett elém.”

Közel egy év távlatából úgy érzi, jókor jött a pofon. „Hiszem, hogy minden okkal történik. Ha kijutok az olimpiára, nem járom végig ezt a belső fejlődési utat. De ezt nem magamnak köszönhetem. Kellett hozzá Kiss Tamás.”A pekingi olimpia bronzérmese eredményével, alázatával és szerénységével a kenusok szigorú hierarchiájának elején térdel. Ezért rá hallgatott Dávid.

„Odajött hozzám, és azt mondta: na, most vegyél vissza! Akkor tudtam, hogy változnom kell. Amit 2008-ban véghez vittek, az történelem, amire minden ember emlékezni fog, aki számít. Volt nagyon fent, és volt nagyon lent, akárcsak én. Alázattal, akaraterővel visszajött, és készül. Én ősszel kezdtem magamra találni, télen pedig rájöttem: le kell vonnom a tanulságot, és új kihívásokat keresnem.”

Harmónia – Fotó: Sajó Annamária

Akik fiatalon érnek el felnőtt sikert, hamar megismerik a csillagpor varázsát és átkát. Egy perc alatt megszeretik őket, de ha hibáznak, egy másodperc alatt elfeledik. „A május 5-i hazai győzelem után alig győztem kapkodni a telefont, annyi barátom lett hirtelen. A győztes mellett mindenki büszkén pózol. Na, két héttel később már kevesen virítottak mellettem, összesen három-négy üzenetet kaptam” – emlékezik vissza Dávid.

A fiatal kenus faltörő kosból tudatos sportemberré vált. Sportpszichológiával foglalkozik, kezdi megtalálni az egyensúlyt a pihenés, az edzés és a szórakozás között, edzői tanulmányaival pedig a sportkarrier utáni életére is gondol. Néha azért kitör belőle a jól megszokott kajla, egocentrikus fiatal. Az egyik alkat a parthoz kell, a másik a vízhez. „Ilyen ez a popszakma” – mosolyog. „Kiegyensúlyozottabban, harmonikusabban, nyugodtabban élek. Ha lekésem a hetvenegyes buszt, nem megyek falnak az idegességtől. Á, elmondjam? – néz félre, fejét vakarva. – Na jó, elmondom. Sportpszichológiai könyveket olvasok. Sok sportoló nem vállalja fel, mert betegségnek érzi. Nem az. Ugyanúgy a felkészülés része, mint a Kulcsár-sziget megkerülése. Azt a kicsi pluszt, amit ad, hozzá kell tenni a napi tréningekhez.”

A tavasszal kezdődő versenyszezonban új cél felé evez. „Tizenkilenc évesen én voltam a legjobb U23-as versenyző. Idén a felnőtt mezőny olimpiai számaiban méretem meg magam, konkrétan az Universiadén, az Európa- és a világbajnokságon. Az itthoni válogatón odaállok ezer egyesben, megnézem, mit tudok. Ha pedig a testvéremmel alkotott párosunk olyan jól működik, mint tavaly, szeretnénk visszahozni azt a magyar virtust, amit korábban a Kozmann, Kolonics és a Kozmann, Kiss kettős képviselt. Megyek tovább, tiszta fejjel, új kihívások felé.”

Sajó Annamária

utanpotlassport.hu

This entry was posted on 2013. március 2. szombat at 12:57 and is filed under Csepel, Sport. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.