Csepel.info

Az ünnepi liturgiában használatos elnevezése epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése, a magyar név a víz megszentelésének szertartására utal. Vízkereszt egészen a IV. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, az után, miután elkülönült lett jelentése a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkeresztelése és a kánai menyegzőn véghez vitt csodatétele.

Születés és keresztelés

Az evangélium szerint a három királyok (a napkeleti bölcsek) a betlehemi csillag által vezérelve jöttek keletről Júdeába, hogy hódoljanak a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték, de Heródes király Betlehembe utasította őket; ott meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. A hagyomány szerint nevük Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár – volt, tömjénadományukra a tömjénezés szertartása emlékeztet.

A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte, ezt követően tanítani kezdett. Ennek emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentel. A harmadik evangéliumi jelenet: Jézus a kánai menyegzőn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta.

Csillagozás és a háromkirályok

Az ünnepi népszokások közé tartozik a napkeleti bölcsek látogatását felidéző csillagozás vagy háromkirály-járás. A három alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, a játék legfőbb kelléke a csillag, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe. Vízkereszt napján volt szokás a szentelmények hazavitele: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár). A hívek meglátogatásának szokása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével. A vízkereszti népszokásokból mára leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.

Torkos csütörtök és a téltemetés

Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén február 13-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák – ez a torkos vagy zabáló csütörtök. Vízkereszt napján szokás leszedni a karácsonyfát, és egyes helyeken a katolikus hívők egy része még a jeges vízben is hajlandók megmártózni ezen a jeles napon.

A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre „a farsang farkára” – vonatkoznak, amely egyúttal télbúcsúztató  szertartás is. A legjellemzőbb az álarcos, jelmezes alakoskodás: például ma is igen híres a mohácsi busójárás. Jellegzetes farsangi ételek közé tartozik a káposzta, a disznóhús, a fánk, és ekkor rendezik a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi bálokat.

Forrás: Mno.hu