Index.hu
Szamárcsúzda
A hibás gazdaságpolitikai döntések következményeként az ország felélte növekedési tartalékainak jelentős részét – mondták a Tárki vezetői a 10. alkalommal megjelent Társadalmi riport című tanulmánykötetük megjelenése kapcsán.
A fejlődési pálya megbicsaklásában az intézményi reformok elmaradása mellett a pártpolitika eldurvulása és a kormányzás bénultsága is fontos szerepet játszik. Az államigazgatás szétesett, a közszolgálat nem vonzza a képzett munkaerőt. Tanulni megéri, de a romák és nem romák esetében is nagyon erős a családi háttér szerepe az iskolai pályafutásban.
A magyar gazdaság és társadalom, miután sikeresen kiépültek a demokratikus működés jogállami intézményi keretei, a kilencvenes évek közepétől stabil növekedési pályára állt, és sikeresen integrálódott a fejlett világba és az európai közösségbe. A kiegyensúlyozott és békés átmenet azonban együtt járt számos rosszul megkötött társadalompolitikai kompromisszummal: az elsősorban az állam által dominált, területeken (oktatás, egészségügy) strukturális reformok maradtak el, másutt a gyengén és rosszul megszervezett állami intézmények járadékvadászat terepévé váltak. Miközben tehát a rendszerváltás első 10-12 évét viszonylag gyors felzárkózás jellemezte, a magyar gazdaság és társadalom számos elintézetlen ügyet hordott magával.
Ennek következménye is, hogy a 2001-2002 utáni hibás gazdaságpolitikai döntések sorozatának eredményeképpen a jelen évtized első felének végére a növekedési tartalékok jelentős részét elpazarolta az ország. Bár 2001 és 2005 között a magyar történelemben szinte példátlan életszínvonal emelkedés történt, az évtized második felére a költségvetési válság és annak következményei nyomják rá bélyegüket. Magyarország a rendszerváltás élharcosából a sereghajtók közé került.
Eldurvult pártpolitika, szétvert közigazgatás, a gazdaság túlzott politikai kitettsége gátolja a fejlődést
A szerkesztők szerint a fejlődési pálya megbicsaklását az intézményi reformok elmaradása és a gazdaságpolitika csak hosszú távon rendbe tehető hibái mellett, a pártpolitika eldurvulása és kommunikációképtelensége, továbbá a közpolitika és a kormányzás ennek is köszönhető bénultsága, helyenként pedig az állam szétesése okozza. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke saját véleményeként megjegyezte: a közigazgatás tudatos politikai szétzilálása zajlott 2004 után, aminek többek között része volt a közigazgatási államtitkári poszt megszűntetése, amellyel lefejezték a közszolgálatot. A politika a közigazgatás elleni harcával annak működését veszélyezteti.
Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója szerint ma Magyarországon az állam mindenre nagyon sokat költ (2000 óta még nőtt is a költségvetési koncentráció amúgy is magas aránya), az intézményrendszer nem működik költséghatékonyan. Ez nemcsak a szociális elosztó rendszerekre, hanem az egész közigazgatásra igaz, egyszerűen nincs professzionális bürokrácia. A közszolgálatra túlságosan rátelepedett a politika. A túlpolitizáltság következtében a köztisztviselői pálya annak ellenére taszítja a képzett munkaerőt, hogy az elérhető jövedelmek sokszor magasabbak a versenyszféráénál.
A gazdaság politikai kitettsége is túl magas, a költségvetési ciklusok teljesen együtt mozognak a választási ciklusokkal (ennek bizonyítéka például a nyugdíjbiztosítás négyévenként megugró hiánya), és ez súlyos károkat okoz a gazdaságnak. A választópolgári ellenőrzés hiánya miatt semmi sem korlátozza hatékonyan a politika túlzott befolyását.
A rendszerváltás nyertesei és vesztesei
A rendszerváltás egyéni életpályákra gyakorolt hatásában nagyon erősek voltak a nemzedéki hatások. Miközben a rendszerváltás összességében jelentős nyereséggel járt az egész társadalom számára – még akkor is, ha ezt a társadalom többsége nem így éli meg -, az idősek egyes csoportjai, a sok-gyermekesek, az alacsony iskolai végzettségűek, valamint a munkaerőpiacról kiszorulók a rendszerváltás veszteseinek tekinthetők.
Ugyanakkor a jövedelmi szegénység aránya és mélysége több mint egy évtizede lényegében nem változik, és európai összehasonlításban sem tér el a gazdasági fejlettségünknek megfelelő szinttől. A leszakadók között különösen nagy a cigányok aránya, míg a nyertesek oldalára elsősorban azok kerültek, akik vállalkozási hajlandóságukkal és felhalmozott humán tőkéjükkel (iskolázottságukkal és szociális kapcsolataikkal) a legrugalmasabban tudtak reagálni az új kihívásokra.
A szociális megosztottságban nagyon jelentős a tudás, az iskolázottság, a digitális korhoz való alkalmazkodás szerepe. Nemcsak a cigányság társadalmi hátrányainak újratermelődésében alapvető a középfokú oktatásban jelentkező erős szelekció, Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően nagy a gyerekek iskolai pályafutása szempontjából a szülők képzettségének, azaz kulturális tőkéjének a szerepe. A közvélekedéssel ellentétben hazánkban megéri tanulni: az összes OECD tagország közül nálunk a legmagasabb a jövedelmi különbség a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a többi réteg között. Ezért különösen fontos lenne, hogy családtámogatási rendszer ne szimplán szegénytámogatásként működjön, ami segít újratermelni a szegénységet, hanem a humántőke hasznosítást növelje.
Az utóbbi három-öt évben a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése tapasztalható Ezt azonban korántsem tekinthetjük pozitív fejleménynek, mert ez egyrészt a járadékból, segélyekből élők helyzetének a keresők helyzeténél sokkal nagyobb javulását, másrészt a konszolidáció terheinek – a gazdaság teljesítménye szempontjából alapvető – középrétegekre való terhelését jelentette.
Romabevándorlás
A cigánysággal kapcsolatban Tóth István György megjegyezte, hogy túlzottnak tartja e kisebbség létszámára vonatkozó egymilliós becsléseket. Legvalószínűbb az 500-600 ezer fős népességet tart valószínűnek. Nincs definiálva, ki számít cigánynak, sokszor maguk az érintettek is váltogatják nemzeti hovatartozásukat, így nincs pontos mérés sem. Az kijelenthető, hogy a kisebbség demográfiai növekedése kisebb a többség által becsültnél, mivel a magasabb születésszámot az alacsonyabb várható életkor ellensúlyozza. A növekedés fő forrásának inkább a szomszéd országokból, elsősorban Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából történő bevándorlás tekinthető.
Forrás: Index.hu
Na, elsőként írok véleményt, de úgy érzem az utolsók egyike lesz, befejezem az emberek szeme-nyitogatását, sokk-ként ért, komolyan mondom az, amikor meghallom tegnap a Hír TV-n, hogy az MSZP tetszési indexe 5% NŐTT, a Fidesz nem változott….. Tessék? Nem értem!
Anno, a régi Marx Károly Közgazdasági Egyetemen szerencsém volt a rendszerváltást követő időket mélyebbről, gyökerénél fogva megfigyelni időrendi sorrendbe, hát érző Magyarként elsírtam magam, mennyi hibát vétettek honatyáink, és a másik oldal, hogy mennyi mindenbe kényszerítették be ezt az erős Országot!!!
Mi is a magyar gazdaság-politika-társadalom? Ezeket jegyeztem le, kicsit kiszinezzük, olyan komolyságot viszünk bele, mint amilyen üres szavakat vágnank hozzánk 6 éve a szocialista kormányzás alatt a hazudozó miniszterek, jó?
Létezik a “nemzeti érdek”, amit elvileg 200 éve ismerünk, beépült a történelmünk során, jó néhány neves eseménybe. Viszont elgondolkodtató, hogy mindenki másképp deffiniálja a szó jelentését: akadályba ütközik a nyelvünk, mondhatni! és mi magyarok elvileg egyedinek számítunk Európában, kezdve hogy állítólag nem tudjuk a származásunkat, nem tudni kinek a leszármazottai vagyunk, honnan eredünk, a csodás nyelvünk, a viselkedés-kultúránk…stb.
Akinek van Magyar tudata, az tudja, hogy ezalatt a 200 év alatt mennyire megváltozott bennünk Magyarokban a nemzeti érdek & tudat jelentése/jelentősége!
Tudjátok hol rontotta el a magyar vezetőség? ott hogy nem tettünk különbséget egy nemzetközi, mondjuk a NATO és egy potenciális, egyre inkább nemzetek fölötti (Európai Unió) szervezet működési elve között.
Nem vizsgálták meg milyen jogi vagy politikai kapcsolat létezik az atlanti és az európai integrációs szervezetek között. Mindenbe csak úgy belecsöppentünk. Nekem ne mondjátok, hogy Magyarországot igényelte a Nyugat az Unióba? Remélem mindenki tisztában van azzal, hogy mindennek a mozgatója Lengyelország volt. kereskedelem-politikai, és stratégiai fontosságú szerepet szántak a lengyel határoknak keleten és nyugaton egyaránt.
Miutánunk egyértelmű volt Románia csatlakozása az Unióhoz, ehhez kétségem sem fűződött, és ebből fakadnak azok a belső konfliktusok, amibe ugye az Unió a maga jogrendszere alapján beleszól, mert bizonyos autonómiát ezáltal kénytelen feladni a csatlakozó ország….de nem megyek más irányba, maradjunk Itthon!
A Magyar legatyásodásunk, oké 6 éve meredekebb lejtőn van, de soha ne felejtsük el azt a 40 évet, amit a szovjet csapatok “felszabadítóként” itt töltöttek. Soha nem szabad az érzelem alapján megfogalmazni egy ország gazdasági süllyedését, ésszerű elvek mentén haladjunk. Kezdjük azzal, hogy 40 év alatt két generáció nőtt fel. Persze mondhatunk itt 60, meg 100 éveket, amivel el vagyunk maradva Svájctól, Németországtól, Franciaországtól. De én azt kérdem, mivel vagyunk elmaradva? Ez nem elmaradottság, hanem visszahúzás. A Magyar mindig is alkotott, benne van a vérében, és tarthat bárki bolondnak, tarthattok érthetetlennek, de én azt tanultam, a Magyar a jég hátán is meg tudna élni, és ezt egyetlen balul elsült háború sem tudta kiölni belőlünk, minden sz@rból felálltak elődjeink, újra felépítették az Országot, de a visszahúzás a kvázi demokrácia jegyében most úgymond egy Unióba formálódik be. Nyugat egysége és a volt keleti blokk országok, mondhatom szép, ez tényleg olyan mint a Szépség és a Szörnyeteg tánca az elátkozott kastélyban. Nyugat elfáradt, nincs ereje, hát Keletből merít…..és a merítésből Magyarországot nagyon a padlóra tették, gondoljunk a termékeinkre, ami hipp-hopp máris Nyugaton van, ide meg betolják a hulladékot.
Európa LÁBTÖRLŐJE lett Magyarország. Sajnos, bármennyire fájó annak, aki hitt az Ország 2003-ig (akkor döntötték el, jövőre beérünk az EU-ba) szuper teljesítményt nyújtó gazdaság-politikájában, én már akkor láttam, hogy egy 1,9-es váltóval Németország teljesen padlóra került az eurótól, és majd nekünk most jön még a neheze.
A renszerváltást mindneki másképp élte meg, másként adna rá magyarázatot, mi mindenen ment keresztül. És dobálózunk itt ezzel a szóval, hogy rendszerváltás, és tulajdonképpen ezt nem magyarázta még el soha senki, mi is volt valójában a Magyar rendszerváltás.
Az idáig való jutást, ki sem merem mondani (ellehetetlenüés) nem fakad másból, mint Magyarország folyamatos peremhelyzetéből. Ideológia-vallás-gazdaság-társadalomszervezési minták. Földrajzilag teljesen Európa közepe vagyunk, de a történelem során kinek a kezében nem voltunk?török,habsburg,szovjet,német…stb, s ezen befolyások alól em tudtuk önmagunkat kivonni. Képtelenség volt.
Egy birodalmi peremhelyzet (lásd Osztrák-Magyar Monarchia, tényleg most néztem meg 2 napja a Hídembert) önmagában még nem jelenti a mindenoldalú függőségi helyzetet, de a mi esetünkben, kedves Magyarok a második világháború után többé nem tudtuk kivonni magunkat a globális kelet-nyugati szembenállássá kovácsolódott befolyások hatás(ok) alól.
Mindkét oldalról kaptunk hideget-meleget, és ez az ide-oda lökdösődés tönkrevágta a nemzeti érdek szó jelentését a Magyar Polgárokban.
Zárásul, mert mint azt korábbi bejegyzésekből olvassátok mindig globálisan nézem a dolgokat, persze miután a mikrokörnyezetet már beépítettem a mondanivalómba; ezek a rohadt függési kötelékek, valamint a világgazdasági helyzetek minden értelemben kényszerpályára terelte a magyar vezetőséget, akár királyi időkről beszélünk, akár a jelenben húzzuk meg az összevágást – és egyetlen esetet sem tudunk mondani arra, hogy megmaradt volna a döntésünk a nemzeti érdek védelmében.
Szerencsés közgazdásznak mondhatom el magam, akinek az alapoktól lett felvázolva a magyarság teljes történelme, és a jövőképet ezáltal már magam is fel tudom vázolni, de egyedül nem tudom kinyitni a Magyarok szemét, pedig még mindig nem késő! ÉBREDJ, MAGYAR AZ ISTENÉRT MÁR!
Akit bővebben érdekel a magyar rendszerváltástól megélt mindennapok nehézsége, kutakodjon Für Lajos anno honvédelmi miniszter “körkörös védelem”-ről szóló szakmai beszédeiről, és stratégiáiról.
Lora kedves!
Nagyon szépen körvonalazod a mai helyzetet közgazdász léttedre.
Emlékezetedben idézem: abban a nagyon leszólt 45 évben teljesen
ujjá épitették az országot. A csoda tudja miért is volt egy háború? Rengeteg lakás épült, iskola, óvoda, munkahelyek tömkelege stb.
1989-ben a rendszerváltásnak csúfolt kapitalista puccs után ezeket
árulták ki. Tanulmányaid során biztos láttál fényképeket, hogy hogyan
nézett ki Budapest, de az ország is. Ezt az a generáció épitette újra,
akit a mostani leszól, lenéz. 1989-ben közölték a rendszerváltó urak:
Magyarország adóssága 20 milliárd forint. (Nagyon sok 45 év alatt!)
Ja és akkor még megvoltak a gyárak, iskolák, bölcsödék-óvodák,
középületek stb!
Ha a jelenlegi helyzetet tanúlmányozod: bezártak egy csomó iskolát,
póstát,kórházat,bölcsödét elvétve lehet találni, középületek magánkézben,munkahelyek-gyárak a Holdon. Ja és közben eladták a Magyar Elektromos Müveket, Az ÁFOR-t, a Vizmüveket, stb, a volt tanácsi
lakásokat, megmég az Isten tudja mit. Igen az adósságállományunk
jelenleg bevallottan:190 milliárd forint.
Az úniós csatlakozásnál (globalizáció!) természetes, hogy fel kellett
adnunk az önállóságunkat. Ez még csak a kezdet.
Az elmúl 19 évben én nem tudnék nemzeti érdek védelméről beszélni,
csak kifosztásról az ország tönkre tételéről.
Köszönöm!!! ÉBREDJ, MAGYAR AZ ISTENÉRT MÁR!
Igy igaz !!!!!
Tömnretették az országot! Gazemberek vezetik az országot! Gazemberek vezetik Csepelt! Mire tettek esküt az elvtársak? Mikor kezdődik a felelőségrevonás? Kik a TETTESEK? RENDSZERVÁLTÁST! A politikusok NE csak megválaszthetól legyenek, hanem, ELKERGETHETŐEK IS! Nem kicsit! NAGYON! NINCS MÁS VÁLASZTÁS MINT FUTNI! DE GYORSAN! MENEKÜLJETEK! MERT A NÉP HARAGJA UTOLÉR!
Legyenek büntethetőek a politikusok akik átvágják a népet!