Csepel.info

Index.hu

 Bolond lyukból…

A bejelentés módjában, de bizony az egyes konkrét pontokban is kísérteties hasonlóságot mutat a 2005-ös, a 100 lépés programban foglalt adócsomag és a múlt heti pakk: végy egy kis szja csökkentést, ígérj járulékcsökkentést, az első évre mondj 300 milliárdot, több évre előre jósolj 1000-1200-at. Ígérd a költségvetési kiadások csökkentését, de erről ne árulj el konkrétumokat.

A recept mellett a fogadtatás is egyezik, a különbség csak az: miközben három éve is egyértelműen látszott, hogy a szavazat- és népszerűségszerzést szolgáló lépések veszélyesek, ezúttal nem annyira költségvetési hiány, mint a gazdasági növekedés eshet áldozatul – írja elemzésében az Index.hu

Úgy tűnik, hiába fájlalja Gyurcsány Ferenc kormányfő és a szocialista párt az előző ciklus tettei közül leginkább az ötéves adócsomagot, amelynek esetében nem bontották ki az igazság minden részletét annak idején (ismert, törvénybe foglalták, majd a választások után nem sokkal visszavonták), az alig egy hete belengetett újabb pakk mintha emlékeztetne arra a programra. Valóban bele lehet lépni még egyszer ugyanabba a pocsolyába? Kérjük az öveket bekapcsolni, időutazásra felkészülni!

Ismétlődő számok

Rekonstruáltuk a tiszavirágéletű ötéves adócsomagot, és összehasonlítottuk a múlt héten napvilágra került, a Népszabadság fizetett mellékletében körvonalazott és a megjelenésének másnapján sajtótájékoztató keretében kiegészített programmal.

Ugyanazok a számok jelennek meg ott és itt, ugyanaz a körítés mindkét csomagnál, ugyanaz a forgatókönyv mindkét esetben. Az ötéves adócsökkentési program összességében 1080 milliárdos teherkönnyítés mellett tett hitet, az első évre ebből kerek 300 milliárdos adócsökkentés jutott. A mostani, három- vagy négyéves pakk ezen időszak alatt 1000-1200 milliárdos elvonásenyhítést jelez, a Népszabadságban olvasható írás pedig szintén 300 milliárdos adócsökkentésre tesz ígéretet az első évben. (Talán a mostani javaslat kedvezőtlen fogadtatása is szerepet játszhatott abban, hogy másnap a kormányfő a cikkben nem említett négyfajta adóemelést jelentett be 2009-re, így a nettó hatás a mostani csomagnál 150-180 milliárdosra apadt az első évben, és a kormányzat a kommunikáció alapján mintha kezdene visszatáncolni a 3 vagy 4 évre vonatkozó 1000-1200 milliárdos adócsökkentési vállalástól.)

Az egyszer már megismert forgatókönyvet vette elő a kabinet akkor is, amikor a csomagot tálalta. Az ötéves programot ismertető Gyurcsány Ferenc a bejelentéskor csak az adócsökkentési lépéseket sorolta, másnap már pénzügyminiszterének, Veres Jánosnak volt az a feladata, hogy említést tegyen bizonyos, a költségvetés kiadási oldalát érintő ellensúlyozó lépésekről – most a kormányfő tollából született csomag csak az adócsökkentést hangsúlyozta (egy kivétellel, a társasági nyereségadó emelését kivéve, de azt meg duplán ellensúlyozza a szolidaritási különadó eltörlése), másnap Gyurcsány Ferenc a költségvetési kiadásokat visszafogó intézkedést vázolt fel.

Talán nem véletlen, hogy sem akkor, sem most nem derült ki, hogy pontosan mit is takar ez a kiadáslefaragó akcióterv. Veres 2005 nyarán azt mondta, hogy szűkülni fognak a 2006-os kiadási tételek, a költségvetési fejezetek kiadásai 200 milliárd forinttal lesznek kisebbek a 2005-ösnél, de részleteket kormánydöntés hiányában nem árult el. Gyurcsány a múlt héten annyit közölt, hogy a jövő évi, 300 milliárd forintos adócsökkentésből 170-180 milliárd forintra szigorúbb költségvetési politikával kíván fedezetet teremteni a kormány.

Milyen jó ötlet az szja-sávhatárok tologatása – egyszer már bejött

A két csomag részletei között is sok közös pontot találhatunk. Mindkét helyen hangsúlyos eleme a személyi jövedelemadó-rendszerbeli változtatásnak a sávhatár évenkénti kitolása. Az ötéves pakkban az alsó, 18 százalékos szja-kulcsot a 2005-ben érvényes évi másfél millió forint jövedelem helyett 1,55 millióig lehetett volna alkalmazni, aztán évi néhány százezer forintos ugrásokkal a csomag utolsó évében, 2010-ben már 3 millió forintos jövedelmnél lépett volna be a felső kulcs. Az előttünk fekvő pakkban az alsó, 18 százalékos kulcs határa jövőre kitolódna 1,7 millió forint éves jövedelmről 2 millióra, aztán két nagy ugrás után 2011-ben vagy 2012-ben úgyszintén 3 millió forintig lenne érvényben ez az alsó kulcs. Mondani sem kell, az átlagkereset egésze akkor is, most is az alsó kulcs alapján adózna.

A munkaadói tb-járuléknál a lépcsőzetes csökkentés híve maradt a kabinet. Három esztendővel ezelőtt két lépcsőben, összesen 5 százalékpontnyi járulékcsökkentést helyezett kilátásba, most három lépcsőben tízet.

A jövedéki adó emelése is nagyon megtetszhetett a szocialistáknak, akkor is növelték a cigaretta és az alkohol adóterhét, most is ezt kívánják tenni.

Néhány eltérés is akad

Persze nem teljesen hasonló a két csomag, ám az eltérések lapunk megítélése szerint korántsem olyan karakteresek, nem olyan súlyúak, mint a közös vonások. A személyi jövedelemadónál eltérés, hogy míg akkor a felső kulcsot 38-ról 36 százalékra szállították lejjebb, most nem nyúlnak a magánszemélyek különadójához, ami gyakorlatilag a 40 százalékos szja-kulcsot testesíti meg.

A tb-járulékcsökkentés akkor általános lett volna, a mostani csomag egy darabig biztosan a bruttó bérhez kötné a csökkentett tb-járulékot (havi bruttó 140 ezer forintig lehetne alkalmazni a 24 százalékos járulékot, a 140 ezer forint feletti részre már 29 százalékos tétel vonatkozna) és csak a későbbiekben lehet szó a bérhatár eltörléséről.

Az áfánál egyértelmű a helyzet, korábban levitték a normál kulcsot 25-ről 20 százalékra, most nem nyúlnak hozzá, bár a politikai egyeztetéseken felmerült az emelésének lehetősége.

Körömszakadtukig védelmezik szavazóikat

Nem túlzás kijelenteni, az eddigiek alapján túlsúlyban vannak a közös pontok, ám még inkább a hasonlóságok irányába billen a mérleg nyelve, ha a programok fogadtatását és a csomagok mögött meghúzódó politikai szándékot nézzük. Az ötéves adócsomag idején a legnagyobb probléma a hatalmasra duzzadt államháztartási deficit volt, ezt pedig tovább rontotta volna a csomag, ezért mérvadó elemzők, közgazdászok kikeltek a terv ellen. Most a vészesen leült gazdasági növekedés felpörgetése, a környező országokétól nagyban elmaradó versenyképességünk javítása lenne az egyik legfontosabb teendő, a mostani pakk ezt azonban nem kezeli, pontosabban szakértők szerint konzerválja lemaradásunkat. Ahogyan akkor, most is hiteltelennek tekintik a többéves akciótervet.

Az adócsomagok szerkezete mögött felsejlik ugyanaz a tényező, vagyis hogy a főként az inaktívak szavazótáborára támaszkodó szocialista párt mindkét esetben szavazóinak akar mindenek előtt megfelelelni, semmilyen időtávon sem szorítja háttérbe vélt érdekeiket. Három éve nem faragták meg a szociális, jóléti kiadásokat, félve attól, hogy szavazóik tömegeit idegenítik el maguktól, sőt, az első esztendőre, a választás évére jelzett lépések elsősorban ezeknek a társadalmi csoportoknak kedveztek. Most a népszerűségi mélyponton levő szocialisták úgyszintén nem fékeznék meg érezhetően a hatalmasra hízott állam költekezését, ezen belül különösen vonakodnak hozzányúlni a jóléti kiadásokhoz.

Forrás: Index.hu

Gyurcsány menesztéséről tanakodnak az MSZP-ben

Az Index.hu által megkérdezett MSZP-sek közül többen is attól félnek, hogy az MSZP úgy járhat, mint 2005-ben az államfő megválasztásakor: az SZDSZ nem csak ijesztget azzal, hogy ellenáll majd.

Bizonytalanság lett úrrá az MSZP-ben, miután a szabad demokraták elnöke, Fodor Gábor kerekperec elutasította Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Megegyezés címmel napvilágot látott vitairatát, a miniszterelnök krónikus hitelvesztésére hivatkozva.

Az MSZP-ben Fodor álláspontja ismét ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, amit a nyári szünetben sikerült szőnyeg alá söpörni: kell-e utódot találni a következő hónapokban a kormányfői posztra? Többen állították, hogy a szocialisták hétvégi eseményein ez volt a legfőbb beszédtéma.

Az internetes portál forrásai szerint nagyobb a baj annál, mint amit a miniszterelnöki stáb láttatni akar, mivel a mostani helyzetből egyre nehezebb megtalálni a kilábalás irányát. Legalábbis a miniszterelnök számára. Gyurcsány Ferenc ugyanis a maga sorsát is az adómódosítási csomag elfogadásához kötötte, a SZDSZ viszont éppen az ő hatalomban maradását jelölte meg a minden lehetségese együttműködés gátjának.

Koppanás lehet a vége

Az egyik megkérdezett szocialista Szili Katalin köztársasági elnöki jelöléséhez hasonlította a mostani helyzetet. Szerinte a pártvezetés akkor is egyértelmű impulzusokat kapott a szabaddemokratáktól, hogy nem lesznek partnerek a házelnök államfővé emeléséhez, de a figyelmeztetést az MSZP elengedte a füle mellett. A politikus szerint most Kóka János után Fodor Gábor adta félreértelmezhetetlenül tudtára a pártvezetésnek, hogy Gyurcsánnyal nem fognak megegyezni. Ha ebből nem értenek az elnökségben, akkor ugyanolyan koppanás lesz a vége, mint 2005-ben a köztársasági elnök választáson, se költségvetés nem lesz, se időben létrejött megegyezés a választás előtt – aggódott forrásunk.

Életveszélyesnek tartja egy befolyásos szocialista politikus azt is, hogy az MSZP most az SZDSZ-től vár programjavaslatot, holott az ellenzéki pozícióban lévő liberálisoknak ez nem feladatuk, ők csak a zsűri szerepét játsszák ebben a történetben.

Mások szerint a liberálisok befeszülése nem érte derült égből villámcsapásként a szocialistákat. “A diplomáciai érzék teljes hiányára vall, hogy valaki előbb a sajtóban deklarálja, hogy mihez akar kezdeni az országgal, és csak azután kezd partnereket verbuválni programjához. Amit így a szabad demokraták nyugodtan értelmezhettek egyfajta ultimátumként”, csóválja a fejét az egyik szocialista vezető, kritizálva a miniszterelnök módszerét.

Ráadásul, panaszkodik egy másik, a miniszterelnök éppen akkor rúgta fel a politikai protokollt, amikor az SZDSZ egyetlen dologból tud népszerűségi tőkét kovácsolni, nevezetesen abból, hogy a nyilvánosság előtt szívatja az MSZP-t.

Fodornak csak Gyurcsány feje kell?

Fodor mostani keménysége az optimistább MSZP-sek szerint elsősorban Kókának szól, így akarja önálló arculatát jobban megmutatni. (Ráadásul információink szerint az SZDSZ egy belső mérése azt mutatta, hogy a párt támogatottságát mintegy 4 százalékosra duzzasztotta elfordulása az MSZP-től.)

Ami a Fodor-Kóka ellentétet illeti: bár más és más ösvényen járnak, a szocialisták szerint kormányzati szerep (ebbe az erős külsőtámogatás is belefér) nélkül egyik liberális politikus sem tud olyan terméket, vállalást felmutatni, amivel meggyőzheti a választóit, hogy érdemes a szabad demokratákra voksolni.

Ezt a gondolatmenetet követve a szocialisták közül többen úgy okoskodnak, hogy Fodornak előbb-utóbb együtt kell működnie velük, ennek ára pedig Gyurcsány feje lenne. Igaz, szocialista információk szerint egyes szabad demokraták bővebb fejcsomaggal kalkulálnak, kipenderítenék a miniszteri bársonyszékből Gyenesei István önkormányzati, Draskovics Tibor igazságügyi, Szűcs Erika szociális, Szilvásy György titokügyi, illetve Szabó Pál infrastrukturális minisztert is.

Nem olyan könnyű Gyurcsányt elküldeni

Pedig már Gyurcsány Ferenc menesztésénél maradva sem olyan egyszerű az ügy. Politikai-ideológiai szempontból nézve nem könnyű igazolni az elmúlt két és fél év intézkedéseinek jogos és helyes voltát, ha kipenderítik annak vezetőjét. Házon belül (azaz nem az ellenzék segítségével, konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal) pedig közjogi szempontból képtelenség letenni a kormányfőt, ha ő maga nem akarja. Tovább bonyolítja a helyzetet, figyelmeztet egy szocialista, hogyha rá is szorítják a kormányfőt az önkéntes távozásra, az új miniszterelnök-jelöltet a kongresszusnak kell megválasztania, márpedig egyelőre a helyi szervezetek által delegált küldöttek között Gyurcsány igen erős.

Csakhogy egyre több jel mutat arra Fodor nyilatkozatain kívül is, miszerint nem biztos, hogy az SZDSZ el kíván jutni a költségvetésig. Egyes balos információk szerint ugyanis az SZDSZ arra készül, hogy hamarosan határozati javaslatban terjessze a ház elé: támogatható, elfogadható-e elvben Gyurcsány Ferenc cselekvési programja. Ha itt elbukik a miniszterelnöki terv, akkor nem biztos, hogy egyáltalán szó eshet a költségvetésről. Igaz, ez egyes értelmezések szerint csak arra jó, hogy javítsa az SZDSZ zsarolási potenciálját.

Ha az ellenzék összefog

Az MSZP-sek többsége nem hisz abban, hogy sikerülhet az ellenzéki pártoknak közös, úgynevezett szakértői miniszterelnök-jelöltet találniuk. Igaz, az némiképp elbizonytalanítja őket, hogy egy-egy név már hozzájuk is eljutott, kit tartana elfogadható szakkormányfőnek a Fidesz és az SZDSZ. Az Indexnek erről mindössze annyit mondtak: az egyik lehetséges jelölt a Nemzeti Bank egyik alelnöke.

Forrás: Index.hu

This entry was posted on 2008. szeptember 2. kedd at 09:36 and is filed under Gazdaság, Pártok. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.