“Nevünk nem volt, számokkal jelöltek.”
Csepel.hu
A kép illusztráció
Még mindig kevesen ismerik azoknak a magyaroknak a nyomorúságát, akik a második világháború után a kommunista Szovjetunió táboraiban szenvedtek. A szovjet csapatok bevonulása után 300 csepeli civil férfit is elhurcoltak „malenkij robotra” 1944 decemberének legvégén.
A munkatáborba kényszerített csepelieket az Ukrajna területén található Liszicsanszk nevű faluba szállították, ahol éveken át embertelen körülmények között dolgoztatták. A haláltáborként is emlegetett fegyenctelepről nem mindenki tért haza. A túlélők közé tartozik a 88 esztendős Strein Oszkár, aki jelenleg is Csepelen él, és először számol be megpróbáltatásairól.
Hogyan történt az elhurcolásuk?
Már Csepelen voltak az oroszok, amikor december végén egy magyar rendőrtiszt közölte, hogy pár napra el kell menni dolgozni. Nem lehetett ellenkezni, kötelező volt a munka. Másnapra összeszedtek 300 férfit, de semmit nem mondtak arról, hová visznek bennünket és milyen munkát kell végeznünk. Utólag megtudtam, hogy a kommunista Kalamár József főként a németes nevű embereket gyűjtette össze. A Strein nem német név, de azt hitték rólam, hogy sváb vagyok. Menetoszlopba állítottak bennünket, és szovjet katonák kíséretében Tökölre hajtottak. Egy pincében töltöttünk el egy hetet, de egy falat ennivalót sem adtak. Utána naponta harminc kilométert gyalogoltunk, mire elértünk Kiskunhalasra, ahol marhavagonokba zsúfoltak. Körülbelül egy hétig utaztunk, de nem tudtam, hogy hová és miért. Egy vagonban legalább hatvanan voltunk, nem engedtek kiszállni. Emlékszem, ennivalóként egy fonott kosárban piszkos, büdös nyershúst dobtak be közénk naponta egyszer. A vécézést úgy intéztük el, hogy a vagon padlóján egy lyukat fúrtunk. Voltak néhányan, akik azon keresztül próbáltak megszökni menet közben, de a szerelvény végén álló géppisztolyos katonák halomra lőtték a szökevényeket.
Miként emlékezik a lágerra, mit kellett dolgozniuk?
Liszicsanszk egy bányaváros. Betereltek egy táborba, ahol több ezer férfit és nőt tartottak fogva. Nemcsak magyarok, hanem más nemzetiségűek is raboskodtak ott. A tábort magas drótkerítés vette körül, a szállásunk egy romos épület volt. Egy-egy teremben 60-70 ember aludt emeletes fapriccseken. Nevünk nem volt, számokkal jelöltek. Mindenkit körbesétáltattak az udvaron, hogy kiválogassák, milyen munkákra fogjanak be minket. A nők zömét a szénbányába küldték, az aknákban bokáig érő vízben dolgoztatták őket napi 10-12 órát. A nők szívósabbak, erősebbek voltak, mint a férfiak, de ők is sorra megbetegedtek, éhen haltak. Nem felejtem el azt az asszonyt, aki felemelte a szoknyáját, hogy megmutassa, mitől szenved: csupa kelés volt a teste, nem látszott rajta egy féltenyérnyi ép bőr sem. Úgy tudom, hamarosan meghalt. A férfiak közül még többen kiszenvedtek. Főleg az éhínségtől, mások a kimerültségtől, betegségektől vagy megfagytak. A halottakkal senki nem számolt el. Engem rakodómunkásnak osztottak be. Reggel és este kaptunk némi ennivalót: általában uborkalevest, valami kásafélét és naponta tíz deka kenyeret. Többnyire rohadt káposztából vagy krumpliból főzték a vacsorát. Egészségügyi ellátás nem létezett, eszünkbe sem jutott, hogy betegség esetén gyógyszert kérjünk, mert sem gyógyszer, sem orvos nem volt. Még szappant sem láttam a fogságom idején! Legfeljebb azt tették meg, hogy a meztelenre vetkőztetett embereket sorba állították, s ránézésre megállapították, ki a gyenge, ki az életképes. Az oroszok egyedül a fertőző járványtól féltek, ezért a haldoklókat elszállították. Az egyik fegyenctársunk, aki szintén Csepelről érkezett, a táborban szenvedett éhhalált. El akartuk temetni, de mínusz 30 fok volt, a föld csupa jég. A magas hóban lyukat vágtunk, beletettük a tetemet, s lefödtük hóval. Ez volt a temetés. Mikor visszatértem Magyarországra, az édesapja érdeklődött utána, mi lett a fiával, ugye szép temetése volt? Nem mondhattam el neki, hogy éppen csak elkapartuk a hóban…
Nem közölték a foglyokkal, mikor engedik őket szabadon?
Folyton azt hajtogatták, hogy hamarosan, de bizonyosat nem mondtak… Így múltak el hónapok és évek, s mi egyre csak reménykedtünk. Aztán beletörődtünk abba, hogy más egyebet nem tehetünk, csak várnunk és dolgoznunk kell. Azt sem tudtuk, milyen nap van, mert minden nap egyforma volt. Egy idő után honvágyam sem volt, mert jóformán semmit nem éreztem. Sem fizikai, sem lelki fájdalomra nem emlékszem… Lefogytam 45 kilóra, lötyögött rajtam a bőr. Később egy színtársulatot hoztunk létre a csepeli foglyokból, hogy némi mosolyt csaljunk a fegyencek arcára. De nem jártunk sikerrel: a foglyok bambán, üveges szemmel meredtek ránk, miközben az oroszok jókat nevettek rajtunk. Nem vádolom az orosz katonákat, mert parancsot teljesítettek. Szép számmal voltak köztük olyanok is, akik dezertáltak a frontról, ezért őket is a táborba zárták, majd agyonlőtték. Elég jól megtanultam oroszul, olykor kimehettem a faluba. Láttam, hogy a helybéliek is milyen szörnyű szegénységben élnek.
Hogyan és mikor vették hírét a szabadulásuknak?
Teljesen váratlanul ért a hír, hogy hazaengednek. Ez 1949-ben történt, három és fél év kényszermunka után. Ugyanúgy marhavagonokba zsuppoltak, ahogyan Liszicsanszkba vittek. Debrecenben vettek át a magyar hatóságok, akiktől kétszáz forintot kaptam. Kérdeztem is, hogy miért adják a pénzt, de nem szolgáltak magyarázattal. Így értem haza Csepelre. A környezetemben sokáig rossz szemmel néztek rám, mert úgy gondolták, bizonyára megérdemeltem a büntetésemet… Közben volt olyan fogolytársam, akivel együtt raboskodtam Liszicsanszkban, de azt állította, hogy a lágerben minden nap kacsasültet adtak enni. Őt hamarosan kinevezték egy építőipari cég főosztályvezetőjévé… Nem tudom pontosan, hogy a csepeliek közül hányan térhettünk vissza élve, de a táborban legalább ötvenen elpusztultak. Mások itthon haltak meg hamarosan, mert szervezetük teljesen legyengült, s nem bírták tovább a gyötrelmeket.
Csarnai Attila- csepel.hu
Úristen, ez hihetetlen! És még mindig vannak, akik védik a kommunistákat?!
Azért itt emlékezzünk meg a hatmillió szovjet hadifogolyról és a három millió elhurcoltról.
Hátha azok meg azt mondanák , bocs ez semmi a mi szenvedésünkhöz képest .
Ez csak a jogos bosszú része volt azért amit a Szovjetúnióban műveltetek.
A magyarok hatmillió szovjet hadifoglyot ejtettek? Ez új nekem!
Csaba péter, te nagy történész lehetsz, ha ilyen titkokról tudsz! Mondd, hol publikáltad kutatásaid eredményeit?
Szerintetek az orosz különbséget tett a németek és köztünk ?
Csaba! Miért nem válaszolsz a kérdésre? Elvégre nagy koponya vagy…
Igen, szigetország: az elvtársak évtizedekig jó “munkát”végeztek az agymosással!
Hiába na, a”különleges anyagból gyúrt emberek?” már csak ilyenek Szolzsenyicinnél a pont!
Magyarország megrontói , árulói és nemzet vesztői miatt bűnhődtek akkor is a kisemberek .
A Háborús bűnösökért kiálltok teljes mellszélességgel, Az azeri gyilkost eladjátok készpénzért. Miben különböztök a Horthy -Szálasi rendszer nemzet árulóitól?.
A civil lakósságból foglyokat ejteni még háborús körülmények között is szemétség, amit nem lehet a magyarok vagy más nemzetek szemétségével védeni.
Csaba Péter ne terelj,Te is tudod, hogy jogilag ok volt a kiadatás. A többi nem a mi dolgunk.
Úgy egyébként Te magyar vagy, hogy mindig ellenkezel és véded a komcsikat? Lehet, hogy Téged nem értek atrocitások,de ettől függetlenül mást még hivatkozhat erre, és utálhatja őket, valós sérelmek alapján!
csaba! Te nagy ész!
Áruld már el, mert nagyon felcsigáztál, hogy a hatmillió szovjetet mely magyar táborokban őrizték?
Bocs. nem nemzetek hanem országok.
300 civil csepeli hurcoltak el! Nem voltak katonák, tehát hadifoglyok sem. Ebből csak néhányan tértek haza.
Mi fog még itt kiderülni!
És a megszállók hány civilt öltek meg és hurcoltak el a Szovjet únióból?
Mint írtam szerinted tett az orosz különbséget köztünk és a német között? szerintem nem nagyon.
Most sem derült ki semmi.
Ezek már régen ismert dolgok, legfeljebb a számszerű eloszlások nem.
de hát ettől a műveletlen csürhétől nem várhat el senki minimális történelmi ismeretet sem csak fröcsögést .
csaba! Te nagyon művelt ember! Áruld el végre, mely magyar táborokban őrizték a hatmillió szovjet foglyot?
Nagy kár itt azon vitatkozni, hogy kik voltak a nagyobb szemetek.
Hajtsunk fejet az áldozatok emlékére.
felix!
Ezt írod: “Ezek már régen ismert dolgok”
Te ismerted Strein Oszkárt? Tudtál a csepeli elhurcoltak szenvedéséről, és ezt elhallgattad? Van neked szíved?
Tóth Mária ne légy barom csak tán nem volt kötelező?
maga a Miniszter elnök ismerte be , hogy tudatos Magyarország érdekeit szolgáló döntés volt.
csak nem jött be .
Magyarország lett a véreskezű társtettes aki pénzért árulja az elítélt gyilkosokat .
csaba! Tehát mi van a hatmillió szovjet fogollyal?
Szigetország.
Amit minden egy kicsit olvasott ember tud azon nincs mit letagadni.
Az, hogy nem tudod mit jelent a”számszerű eloszlás kivételével” azt jelenti /már bocsánat/
hogy egy ostoba barom vagy.
Szigetország ezek szerint soha nem olvasott semmiről semmit csak azt tudja szajkózni amit elő olvasnak neki . Bravó még egy kúltúrbarom.
Annak viszont dicséretes.
Este folyt. köv.
Ha olvastál volt német és magyar a keleti frontról szóló harc érték jelentéseket , hadi naplókat , amit bizonnyal nem tettél hisz ilyenekről nem is hallottál , akkor olvashatnád , hogy a magyar csapatok által foglyul ejtett katonákat sokszor még a harctéren át kellett adni a németeknek . Pl ,: Nemesküthy István : Rekviem egy hadseregért .
Olvasgasd , hátha okosabb leszel , bár kétlem.
Ha egy kicsit még megpirpinciázzuk ezt az agyament diskurzust csak kiderül már végre hogy a Szovjetúnió üzent hadat nekünk és nem mi nekik .
És rabló szándékkal betörtek szent hazánk földjére a nemzetközi jogot sárba taposva .
Nem pedig a megvert őket megtámadó ellenséget üldözve lépték át a magyar határt.
Amely nem tette le a fegyvert még a biztos vereség tudatában sem , hanem feláldozta az országot hogy Horthynak akit most Istenítetek és Szálasinak a hatalmát hat hónappal meghosszabbítsa , hogy mellesleg legyen idejük hatszázezer zsidóz még kiirtani.
csaba petr utolsó beírásából megérthető, hogy egy eszeveszett barom. Mert tudhatmá, hogy Horthyt lemondásra kényszerítették. Utána már csak a nyilasok tomboltak, akik ugyan magyarul beszéltek, de nam voltak igazi magyarok. ők hitler fiai voltak.
te tényleg hülye vagy .
Amikor Horthy lemondott hol húzódott a front?
Egy kis fejtágító a nagyon felháborodott “Szigetország”-nak és néhány más egyoldalún ítélkező személynek:
A német és a magyar hadsereg által létesített fogolytáborokban uralkodó állapotokról nem tudok beszámolni, de a galád kommunisták által elhurcolt foglyok sorsának az ellentettjeként, idézem a Magyar Királyi Honvédség katonájaként amerikai fogságba esett Kerényi Gyula századosnak az amerikai fogságban megélt élményeit.
“A hadifogolytábor Büderichben egy szögesdrótokkal körülkerített hatalmas búzaföld volt, amely a foglyok csizmái alatt a gyakori esőben sártengerré változott.
A táborban is az első napokban még ideiglenes latrinák sem voltak.
Később a tábor egyik sarkában néhány vízvezeték volt felszerelve, ahová a vizet a Rajnából pumpálták.
Távolabb volt a nyitott latrina, amely csak hosszú sorban állás után lehetett igénybe venni.
A szögesdróttal körülkerített hatalmas területen nem állt se fa se bokor, se ház, se sátor, egyáltalán nem volt semmi, ami alatt védelmet találhattunk volna.
A hadifoglyoknak a nappalokat és éjszakákat átázva, átfagyva, minden védelem nélkül az átázott csupasz földön kellett eltölteniük.
Sokan a tilalom ellenére megtartott kanalukkal a felázott talajba gödröket ástak, amelyekben különösen éjszaka, ketten összebújva találtak védelmet a mostoha időjárás ellen.
Ezek a bemélyedések azonban a gyakori éjszakai esőtől fellazultak, beomlottak és a foglyokat maguk alá temették. A teherautók azután reggel elszállították a megfulladt foglyok tetemét, majd a buldózerek betemették a gödröket.
Legtöbben éjszaka alig tudtak aludni, mert a hidegtől és átfázottságtól szinte állandóan vizelni kellett.
A hadifoglyoknak semmiféle szerszám vagy anyag nem állt a rendelkezésükre, amivel a táborukat lakhatóvá tehették volna.
Az amerikaiak épphogy a külső szögesdrót kihúzásával készültek el, amikor már több ezer hadifogoly volt a táborban.
Hamarosan egy második, belső szögesdrót kerítést húztak ki a külsővel párhuzamosan és a közöttük lévő területet kihúzott szögesdróttal biztosították úgy, hogy a kijutás lehetetlen volt.
Este a kerítésen kívül 50 m-enként egy teherautót állítottak, s arról reflektorokkal világították meg a kerítést és a tábor területét. A gépkocsik között mozgóőrök sétáltak kibiztosított géppisztollyal.
Az ellátás katasztrofális volt. Imitt-amott kekszet osztottak, később kevés kenyeret és konzervet is kaptunk. Gyakran csak egy maréknyi száraz borsót vagy babot adtak, amit a hadifogoly nem tudtak megfőzni, mert főzési lehetőség sehol nem volt.
A hideg, esős időjárásban a foglyokat súlyos betegségek, sőt a halál is fenyegette.
A járványos betegségeket a táborban nem lehetett elkerülni, mivel a betegek kiszűrésére nem volt lehetőség, sem ideiglenes tábori kórház, de még betegsátor sem működött.
Az éhségen és betegségen kívül más módja is volt annak, hogy valaki meghaljon.
Szökési kísérletkor az őrök habozás nélkül agyonlőtték a foglyokat.
Az is előfordult, hogy egyesek a napközben provokált szökési kísérlettel keresték az önkéntes halált, hogy szenvedéseiknek véget vessenek.”
Utóirat:
A fentiek miatt, képmutatás az Ukrajnába és más szovjet területre hurcolt hadifogoly honfitársaink sorsát különleges kommunista bűnként feltüntetni, mert az úgynevezett civilizált Nyugat-Európában létesített fogolytáborokban a nem kommunista amerikaiak, angolok és franciák sem bántak különbül a hadifoglyokkal!
Részben azért, mert akkor ez volt a szokás, másrészt azért, mert akkor a fogolytáborok környékén élő civil lakosságnak sem tudtak sokkal különb ellátást biztosítani, mint a foglyul ejtett ellenségnek!
Azon is felesleges rugózni vagy csodálkozni, hogy a megszálló oroszok a hadköteles korba tartozó civileket is begyűjtötték és elhurcolták, mert Ők is tudták azt, hogy az oroszok ellen harcoló csapatainktól dezertáló személyek azonnal civilbe öltöztek amikor tehették.
Ennek következtében olyanok is fogságba kerültek akik soha nem voltak katonák, de kérdem én, hogy miért érdemeltek volna más elbánást ezek a személyek, mint azok a katonáink akik nem önként, hanem besorozott katonaként kényszerből vettek részt a háborúban.
Szerintem az egyoldalú szörnyülködés és vádaskodás helyett emlékezzünk kegyelettel mindkét oldal áldozataira, és azon legyünk, hogy az akkori helyzetet egyik napóleoni babérokra törő politikus se tudja kiprovokálni, még azzal sem, hogy a nemzetéből világnemzetet akar csinálni!
Csaba Péter a szocializmusban szocializálódott, ezért ír ilyen baromságokat,és ha kérhetem, ne tegezzen. Ő mindenkinél mindent jobban tud, más véleményt nem tud elfogadni,mert ő a komcsiktól “hallotta/tanulta”, de az nem biztos, hogy úgy is van!
csaba péter szerint:
2012. szeptember 11., kedd – 17:27
“Amikor Horthy lemondott hol húzódott a front?”
Nem tőlem kérdezte, de segítek:
“A 2. Ukrán Front 1944. október 6-án elérte az Alföldet, így megkezdődött az alföldi páncéloscsata október 12-ig tartó nagyváradi szakasza.A szovjet csapatok október 13-án betörtek Debrecenbe, tehát innen számítjuk az alföldi páncéloscsata debreceni szakaszát, amely 19-éig, a csata harmadik, nyírségi szakasza pedig október 20-tól 28-ig tartott.[6] A 2. Ukrán Front az alföldi páncéloscsata alatt összesen 117 360 főt vesztett, amely a csata előtti állományának 13%-a.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/2._Ukrán_Front#A_2._Ukr.C3.A1n_Front_hadrendje_1944._szeptember_1-j.C3.A9n
Strein bácsi jó, hogy elmondta történetét. Mint bíró, Kalamár volt a fő szervező. Nem volt véletlen dicstelen halála.
Viszont kissé vidámabb történet. Volt egy ismerős, Toller bácsi. Őt is behívatták a Községházára, de visszaüzent, hogy nincs cipője, így megúszta a hadifogságot.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Kár, hogy csaba péternek a jeles koponyájában nincsen agy. Erre mondják, hogy agyament.
De miért kell ezzel dicsekedni?
Eddig nem akartam felborítani a bilit ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban, de mivel a fórumozó kezdik túl komolyan venni ezt a témát, most mégis borítok.
Azt nem tudom, hogy miket élt meg és miket mondott a 88 esztendős Strein Oszkár, de az biztos, hogy a közölt beszámoló nem tekinthető hitelesnek az alábbiak miatt:
1.) A bejegyzésben olvasható:
“A szovjet csapatok bevonulása után 300 csepeli civil férfit is elhurcoltak malenkij robotra 1944 decemberének legvégén.
Már Csepelen voltak az oroszok, amikor december végén egy magyar rendőrtiszt közölte, hogy pár napra el kell menni dolgozni.
Másnapra összeszedtek 300 férfit… Utólag megtudtam, hogy a kommunista Kalamár József főként a németes nevű embereket gyűjtette össze.”
A fentiekkel szemben a bizonyítható tények az alábbiak:
December végén az oroszok nem hurcolhattak el Csepelről senkit, mert minden Csepelre vonatkozó dokumentum azt bizonyítja, hogy a Csepel községben állomásozó német és magyar katonák 1945. január 9-én hajnalban hagyták el a szigetet.
Bolla Dezső helytörténész erről így írt:
– A községben állomásozó német és magyar katonák a bekerítés elkerülése végett 1945. január 9-én hajnalban hagyták el a szigetet. A távozásukat két nagyerejû robbanás jelezte, mert a németek felrobbantották a Kvassay és a Gubacsi-hidat.
Reggel Robl János plébános, Német József iskolaigazgató, Budai Béla építész a polgárság, Faragó József és Kalamár József a munkásság képviseletében a szovjet csapatok fogadására indult. A Vörös Hadsereg katonái a község történetében új korszakot nyitva, 1945. január 9-én délelõtt bevonultak Csepelre…
Tehát Csarnai Attila és a csepel.info csapata egy hazugságot tálalt fel az olvasóknak, mert 1944. december végén az oroszok még nem voltak Csepelen, továbbá azért, mert Kalamár József 1944. december végén még semmilyen hatalommal nem rendelkezett Csepelen, ezért nem határozhatta meg, hogy kiket vigyenek el az oroszok.
A bejegyzésben olvasható többi anomáliával most nem foglalkozom, de azt megjegyzem, hogy a bejegyzést író Csarnai Attilának és a csepel.info csapatának illett volna észrevenni legalább a fenti legdurvább anomáliát, és nem lett volna szabad ezzel a bejegyzéssel tovább rontani Csarnai Attila és a csepel.info egyébként is megkopott hitelességét!
Egy kis érdekesség a hozzászólásokból:
“Tóth Mária szerint:
2012. szeptember 11., kedd – 16:30
Csaba Péter ne terelj,Te is tudod, hogy jogilag ok volt a kiadatás. A többi nem a mi dolgunk.
Úgy egyébként Te magyar vagy, hogy mindig ellenkezel és véded a komcsikat? Lehet, hogy Téged nem értek atrocitások,de ettől függetlenül mást még hivatkozhat erre, és utálhatja őket, valós sérelmek alapján!”
“Tóth Mária szerint:
2012. szeptember 11., kedd – 17:41
Csaba Péter a szocializmusban szocializálódott, ezért ír ilyen baromságokat,és ha kérhetem, ne tegezzen. Ő mindenkinél mindent jobban tud, más véleményt nem tud elfogadni,mert ő a komcsiktól “hallotta/tanulta”, de az nem biztos, hogy úgy is van!”…Na most akkor tegeződünk, vagy nem tegeződünk?…(nincs jelentősége, csak úgy szembe tűnt olvasgatás közben)
“Az emberi történelem – bár mély az emlékezés kútja – a múlt ködébe vész, mivel az egyes embernek és az emberiségnek egyszerre jó és rossz tulajdonsága a felejtés.”
Akinek rövid a kötele annak nehézségeket okoz meríteni belőle és kénytelen mások emlékezetére hagyatkozni, ami kis politikai segítséggel befolyásolható!
“A Vörös Hadsereg katonái a község történetében új korszakot nyitva, 1945. január 9-én délelõtt bevonultak Csepelre…
Tehát Csarnai Attila és a csepel.info csapata egy hazugságot tálalt fel az olvasóknak, mert 1944. december végén az oroszok még nem voltak Csepelen” – üvölti habzó szájjal “?!”.
Nem ilyen egyértelmű ez a helyzet.
Íme egy ábra:
http://budapestcity.uw.hu/02-tortenet/1945-budapest-ostroma/terkep.jpg
Vastag vonal: 1945. jan. 1.
Szaggatott vonal: 1945. jan. 9.
Január elsején a sziget jelentős része és a mai Csepel mint került (akkor nem volt az) déli része már az oroszok kezén lehetett. A cikk egyébként egy tököli táborról szó, mely már 1944-ben orosz kére került. Oda hurcolták el az embereket a sziget és a település – ezek szerint – nem pontosan tisztázott részéről (közterület, stb.). Lehet hogy egyes kisebb terültek a harcok során esetleg többször is gazdát cseréltek. Ez további vizsgálódás tárgya lehet.
Ide figyelj “?!” !
Nem kell egyből ez az otromba bunkós stílus, még akkor sem ha te házmesterré közdötted fel magad (nagy karrier, tehetséged bizonyítéka…). Ha a bácsi téved egy hónapot mintegy 67 év távlatából az kijavítható, de nem ebben a hangnemben, úgyhogy nyugi.
“Tóth Mária szerint:
2012. szeptember 11., kedd – 16:30
“Csaba Péter ne terelj,Te is tudod, hogy jogilag ok volt a kiadatás. A többi nem a mi dolgunk.”
Világos és lényegretörő érvelés. Tényszerű.
“Január elsején a sziget jelentős része és a mai Csepel mint került (akkor nem volt az) déli része már az oroszok kezén lehetett.”
Helyesen:
“Január elsején a sziget jelentős része és a mai Csepel mint kerület (akkor nem volt az) déli része már az oroszok kezén lehetett.”
Ne idegeskedj “Gordon”, Te habzó szájjal üvöltő barom bértollnok!
Nem vetted észre, hogy én nem üvöltöttem habzó szájjal mint Te, hanem csak azt tettem szóvá, hogy Csarnai Attilának és a csepel.info csapatának illett volna tudni, hogy 1944. december végén az oroszok még nem voltak Csepelen, ezért nem kellett volna valótlanságokat tartalmazó gumicsontot dobni a fórumozók elé?!
Rád jellemző arcátlansággal csak azt emelted ki az általam Bolla Dezsőtől idézett szövegből, amely mondattal Bolla Dezső a könyve kiadása érdekében jól benyalt az akkori szocialista vezetésnek (ahogy Te szoktál ezen a fórumon), de Te olyan (admin által törölt rész) vagy, hogy a Bolla Dezsőtől idézett mondatot nekem próbáltad tulajdonítani, miközben azzal a mondattal nekem soha nem egyezett meg a véleményem.
Ne erőlködj a frontvonal 1944. december végi állásának a bizonygatásával sem, mert ha összeszarod magad, akkor sem tudod megcáfolni, hogy 1944. december végén Csepel község még a német és a magyar csapatok kezén volt, ezért a kommunista Kalamár József akkor még csak egy sokadik senki volt Csepelen és nem határozhatta meg, hogy kiket vigyenek el Csepelről az oroszok!
Világos, Te idióta címeres ökör?!
Ehhez a stílushoz nincs mit hozzátennem.
Csak nem kifogytál a hazugságokból?
Szégyen, hogy ?! és felix bemocskolják egy sokat szenvedett ember, a köztünk élő 88 éves Strein Oszkár személyét. Ez körülbelül olyan, mint a csepeli zsidók elhurcolásának tagadása.
67 év távlatából lehet tévedni néhány napot, hogy pontosan mikor történt a civilek elhurcolás. De a leírtak tények, Liszicsanszk tény, a fegyenctelep tény, a tömeghalál tény, Strein Oszkár személye nem kitalált.
Kedves Kommentelők!
Ennél a bejegyzésnél kisebb moderációt hajtottunk végre egy hozzászóláson. Kérünk mindenkit, hogy kulturáltan kommenteljen.
Köszönettel:
Csepel.info csapata
?!
Nem tudom, miért üvöltözöl éjnek idején, de tudat alatt bizonyára gyötör a bűntudat, hogy kényszeresen hazudozol.
Kalamárról tudni lehet, hogy kommunista volt, s kommmunistaként bizony örömmel várta a szintén kommunista szovjet hadsereget. 1944 legvégén a csepeli kommmunistáknak már volt hatalmuk, mert mögöttük érezhették a szovjet elvtársakat.
A gazember Kalamár egyik első dolga volt, hogy feláldozzza a civil csepelieket a szovjet bosszúnak.
Te hazug Szigetország!
Idézz egyetlen sort tőlem ahol bármelyik áldozatot mocskoltam vagy egy szót is emeltem ellenük.
Ismerem a most valló Oszkárt és az újságírót is. Ne ismerem ugyanakkor a hozzászólókat. Így aztán azt tudom javasolni – ne vonjuk kétségbe a leírtakat. Az emlékezet -lehet- időbeli pontatlanságokat tartalmazhat, de tény ,hogy megtörtént és így történt. Mind a két személy szavahihető. Az újságíró egy történetet vetett papírra, ami egy riport, melyet nem változtathat meg. Ez viszont semmiképp sem hazugság!!!