Csepel.info

Vezér Endre: Először a családom múltját kutattam…

Csepel.hu, Csepel.info

Fotó: Burger Barna

A Csepel újjáépítésének 300. évfordulóján rendezett ünnepségen, július 18-án Csepel Díszpolgára díjat kapott dr. Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke; Kovács István szabadfogású birkózó világbajnok, olimpiai bronzérmes; a Lacza Márta – Dékány Ágoston grafikus és festőművész házaspár; Laurencz László kézilabda mesteredző, Radics Béla rockzenész (posztumusz), dr. Sárdy József gyermekorvos (posztumusz), Szegedy Lujza tanárnő és Vezér Endre helytörténész.

Vezér Endre helytörténész Csepel múltjával kapcsolatos kutatásai, következtetései, a kerület történelmét kutató munkája megkerülhetetlen, ha a szűkebb pátriánk történetével foglalkozunk. Ő maga így vall arról, hogyan is kezdett el Csepel múltjával foglalkozni.

„Amikor 2006-ban nyugdíjas lettem, elgondolkoztam, mivel kellene foglalkoznom az elkövetkező, még remélhetőleg hosszú éveim alatt, ami hasznos lehet az utókornak és kitölti napjaimat. Részben a családi elfoglaltságok adódtak, másrészt a csak részlegesen ismert, felderítetlen múltat kezdtem vizsgálgatni. Először a saját családom múltja keltette fel az érdeklődésemet. Nagynéném, Versics Anna fiának – unokaöcsémnek, Basilides Jánosnak – elmondta az általa ismert családfaszerű rokoni kapcsolatokat. Később, a levéltári keresgélés közben láttam, hogy Csepelen igen sok Versics vagy hasonló nevű személy és család volt. Foglalkoztatott az a kérdés is, kik a Versicsek, és hogyan kerültek Csepelre. Nyugdíjasként beléptem a Csepeli Helytörténeti Egyesületbe, melynek elnöke Bolla Dezső.

Csepel történetéről egy jól szerkesztett könyvben, a Csepel-monográfiában találni érdekes leírást, ami sajnos meglehetősen szűkszavú és azóta kiderült, hogy nem is teljesen valós a múlt leírása. A könyvben hivatkozott 1715-ös összeírás, „amely nem tartalmazott” csepeli neveket, a Magyar Országos Levéltárban megtekinthető, de ott rájöttem, hogy nem csak Csepelt, de sok egyéb, akkoriban már létező települést sem tartalmaz. Ezért úgy gondoltam, hogy egyéb forrásokat keresgélve és megvizsgálva kell Csepel XVII-XVIII. századi történetét felderíteni.”

Művészpár, házaspár

Lacza Márta festőművész és Dékány Ágoston grafikusművész – a Történelmi Vitézi Rend Országos Törzskapitánya – tősgyökeres csepeli művészházaspár. Harmatos utcai otthonukban beszélgettünk.

Lacza Márta: Örülök és büszke vagyok rá, hogy megkaptuk a díszpolgári címet. Mind a ketten Csepelen születtünk, sokan ismernek, tisztelnek és szeretnek minket.

Dékány Ágoston: Nagyon nagy megtiszteltetés ért minket a díjjal. Pályafutásunk során eddig is mindig megpróbáltunk példamutató életet élni, bármerre is vitt minket a sors. Amikor külföldön dolgoztunk, igyekeztük a magyarságnak – és természetesen Csepelnek is – jó hírét kelteni.

Felfedezhetők-e közös vonások művészi pályájukban?

L. M.: A hosszú-hosszú évtizedek alatt sokat dolgoztunk együtt. Annak ellenére, hogy többször szerveztünk közös kiállításokat, a saját művészi munkánkban sosem befolyásoltuk egymás stílusát. Én általában az embert ábrázolom, Ágoston inkább tájakat, portrékat fest. Külön-külön műteremben alkotunk, sokszor nem is látjuk, min dolgozik a másik, a végén mégis sokszor valahogy összekapcsolódnak az alkotásaink.

D. Á.: Már a kezdeteknél megmutatkozott, hogy művészeti téren mindketten erős egyéniségek vagyunk. Nem kényszerítettünk a másikra semmit, nem is lett volna értelme. Tanácsokat persze adtunk egymásnak, és kritizáltuk is – ha kellett – a másik munkáját. Ezért sohasem volt köztünk sértődés.

Mi az összetartozásuk titka?

L. M.: 1963-ban ismerkedtünk meg: mindketten a budapesti képzőművészeti gimnáziumban tanultunk. 1975-ben kötöttünk házasságot. Alkotó emberek lévén járjuk a magunk útját, nem telepedtünk a másik nyakára. Annak a kevés időnek, amit együtt töltünk, nagy értéke van. Fontosnak tartom, hogy békességben éljünk: minden ellentét feloldható, nagyon rövid az élet, nem éri meg viaskodni. A fiataloknak is azt tanácsolhatom, hogy szeressék egymást, amíg lehet.

D. Á:. Egyik titkunk talán abban is rejlik, hogy nem akartuk a másik egyéniségét átalakítani – ez már a megismerkedésünkkor így volt. Én pedig valóban a másik felemnek, egyenrangú partneremnek tekintem a feleségem. Megosztjuk az itthoni munkát, nincs külön női meg férfimunka. Most éppen a hódmezővásárhelyi őszi tárlatra készülünk.

A Szegedy Lujza tanárnővel, Kovács Istvánnal és Pócs Bélával készült anyag hamarosan.

csepel.hu

This entry was posted on 2012. augusztus 4. szombat at 08:07 and is filed under Önkormányzat, Csepel. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.