Mátsik György nem ismert kegyelmet – a csepeli ipari esztergályos tanuló, Mansfeld Péter kálváriája

Magyar Nemzet, Csepel.hu

Ha a sors úgy hozná, hogy Blaski József találkozhatna egykori ügyészével, Mátsik Györggyel, aki 1958-ban halálbüntetést követelt rá és Mansfeld Péterre, nem mondana neki semmit. – Nemcsak ellenünk szólt ott, hanem a saját országa, a saját népe ellen is – fogalmazott a Magyar Nemzetnek a most 74 éves Blaski József, akit 1959-ben jogerősen életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek.

– Ön nemzetőrként részt vett az 1956-os forradalomban is. Mi volt pontosan a feladata?
– A XII. kerületben teljesítettem nemzetőri szolgálatot. Ide nősültem, korábban édesanyámmal a II. kerületben, a Frankel Leó utcában laktam. Nemzetőrként a feladatom az volt, hogy meggátoljam a rablásokat, fosztogatásokat.

– Emiatt később indult ön ellen büntetőeljárás?
– Nem, mert fegyverrel nem harcoltam. A forradalom leverése után, csakúgy, mint előtte, a Ganz-MÁVAG-nál voltam darukezelő.

– Hogy került kapcsolatba Mansfeld Péterrel?
– Péter a Rózsadombon lakott, közel édesanyámhoz, akit nősülésem után is gyakran meglátogattam. Péter udvarolni kezdett az unokahúgomnak, ekkor ismertem meg jobban. Korábban is ismertem egy közeli parkból, ahova környékbeli fiatalok jártak. 1958. február elején, amikor egyszer véletlenül találkoztunk, mondta el, hogy sógorát, Virág Jánost letartóztatták, és tenni kellene valamit a kiszabadítása érdekében.

– És miben állt a terv?
– Ekkoriban még szórólapok hirdették, hogy: „Márciusban Újra Kezdjük!” Elfogadtam Péter tervét, hogy csoportot alakítsunk a sógora kiszabadítására. Péter baráti köréből jöttek még négyen. Így álltunk össze hatan, de az akciókban csak öten vettünk részt. Fegyvereink már kezdetektől voltak, még géppisztoly is, mert Péter összeszedett és elrejtett néhány, ’56-ból megmaradt fegyvert, amit nem adtak le a felhívásra. Azt terveztük, hogy további fegyvereket gyűjtünk be oly módon, hogy munkásőröket, rendőröket, vagyonőröket tartóztatunk le. Az egyik ilyen akció során tartóztattuk le az osztrák követség előtt szolgálatot teljesítő rendőrt, akitől elvettük a fegyverét és a pisztolyát. A rendőrt egy lopott autóba ültettük, és elindultunk Budakeszi felé. A kocsiban kikérdeztem, elmondta, hogy ’56-ban nem fordult a forradalmárok ellen, azt tette, amit most is, őrizte a követséget. Megkínáltam cigarettával, rákérdeztem a családjára, és elmondta, hogy két kisgyereke van. Hittünk neki. Ezután igyekeztem megnyugtatni, hogy ne aggódjon, nekem is van egy gyermekem, semmi baja nem lesz, majd később kiraktuk egy buszmegállóban, hogy menjen haza vagy a kapitányságára. Később a perben ő mondta a legszebb védőbeszédet mellettem, az ügyvédem se tett értem annyit, mint ő.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatják.

csepel.hu

6 hozzászólás “Mátsik György nem ismert kegyelmet – a csepeli ipari esztergályos tanuló, Mansfeld Péter kálváriája” bejegyzésre

  1. Jeniszej szerint:

    Azt hiszem ma már egy ilyen akció után nem biztos, hogy bármiféle tárgyalásra sor kerülhetne.
    A társadalomra nézve veszélytelenebb bűnözőkre is egy nagyon jól képzett rendőr hadosztály végzi el az elfogást.
    Fegyveres csoportokat szinte pillanatok alatt ártalmatlanná tenné ez a fiatal demokráciát védelmező lelkes rendőr csapat.
    Ez az egész cselekedet sor nem volt más mint egy baromi nagy felelőtlen marhaság.A többi a “politika” csak bele van dumálva az egészbe. 🙂

  2. Dr. grün szerint:

    “Mátsik György nem ismert kegyelmet – a csepeli ipari esztergályos tanuló, Mansfeld Péter kálváriája”
    Variálunk, variálunk?!
    Az ügyésznek semmi köze a kegyelemhez.
    Csepeli ipari esztergályos tanuló?!
    Tanuló ipari esztergályos csepeli tanuló?!
    Még talán a nevet sikerült eltalálni! ))) 🙂 (((

  3. nagyapó szerint:

    Egy 40 éve 11 éveseket tanító pedagógus azt hiszi mindent tud.
    Dr. grün ex katedra kijelenti, hogy “Az ügyésznek semmi köze a kegyelemhez.”
    Az elsőfokú bíróság a vérgőzös Mátsik vádbeszéde után nem hozott halálos ítéletet (a felülvezérelt bíró igenje, a két ülnök nemével szemben) . Az akkori törvények értelmében max. 8 évet lehetett kiróni. Azonban az ügyész nem vette tudomásul az ítéletet, így igenis hozzájárult a mocskos, halálos ítélethez.
    Dr. grün! Kegyelemhez, gólhoz, járadékhoz a zügyésznek semmi köze. Az mások asztala.

    Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.

  4. Dr. grün szerint:

    nagyapó!
    Nem tudok mindent, épp ezért köszi a megerősítésedet!
    “Kegyelemhez, gólhoz, járadékhoz a zügyésznek semmi köze. Az mások asztala.”
    Úgy látom csak eljutott a kis agyadig!
    Végre felfogtad! Már megérte kínlódnom!
    (14-19-ig az a tizenegy!)
    Ja, meg a zilyen vén gyagyák! ))) 🙂 (((

  5. Tóth Kati szerint:

    Dr grün!Maga így született,ilyen gyűlölködőnek,vagy a kommunista neveltetése tette azzá?Ha a maga gyerekét ítélte volna halálra ez a volt ügyész,egész másképp beszélne.Persze lehet,hogy a saját gyerekét sem sajnálná,bolsevik mentalitás.A saját anyjukat is megtagadták a hűséges elvtársak,ha szegény mama nem lett kommunista.

  6. Dr. grün szerint:

    Tóth Kati!
    Mindenki egyformán normálisnak születik, van aki normális is marad!
    Vannak akik később belépnek valahová!
    Többet nem mondom!
    “Az ügyésznek a zítélethez semmi köze!”
    nagyapó még tovább ment:
    “Kegyelemhez, gólhoz, járadékhoz a zügyésznek semmi köze. Az mások asztala.”

Itt lehet hozzászólni !