Szülővárosuk köszöntötte az öttusaikonokat

Csepel.hu

Benedek Ferenc és Benedek Gábor előtt szülővárosuk, Tiszafüred emléktábla avatással tisztelgett július 13-án. Az egykori csepeli öttusa sikeredző és olimpiai bajnok testvére meghatottan leplezték le az emlékművet.

Tiszafüred polgármestere Pintér Erika köszöntötte a testvéreket és  a tiszteletükre összegyűlt vendégeket, majd felidézte a két sportember sikerekben gazdag életútját. Benedek Ferenc 1926-ban, míg Gábor 1927-ben született a magyar öttusasport megteremtőjének, Lipcsey Árpádnak egykori házában.

Benedek Ferenc 1946-tól a Csepeli MTK, illetve a Budapesti Munkaerőtartalékok SE öttusázója volt. Összesen 3 alkalommal nyert magyar csapatbajnokságot, ám elsősorban nem sportolóként, hanem edzőként vált ismertté. 1953-tól lett a Csepeli MTK, ill. a Csepel SC öttusa szakosztályának edzője. Edzésmódszertani újítóként jelentős szerepe volt a magyar öttusasport nemzetközi sikereiben. Tanítványai közül Maracskó Tibor világbajnok, Németh Ferenc kétszeres olimpiai bajnok, Balczó András háromszoros olimpiai bajnok és tízszeres világbajnok lett. Az 1956. évi olimpián a magyar öttusacsapat vezetőjeként vett részt. Az 1960. évi római olimpiára – ahol 2 tanítványa is aranyérmet nyert – kiutazását politikai okokból nem engedélyezték. 1965-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, majd 1969-ben – László Istvánnal Magyarországon elsőként – öttusa mesteredzői oklevelet szerzett. 35 éves edzői pályafutás után vonult nyugalomba. Tevékenysége elismeréseként 2003-ban Bay Béla-díjjal tüntették ki.

Benedek Gábor a Soproni a katonai középiskola tanulójaként sajátította el az öttusa technikai sportágainak alapjait. A második világháborúban Lengyelországba vezényelték. Dániában esett hadifogságba esett. Később Koppenhágában liftesfiúként dolgozott, majd Svédországban próbált menedékjogot kapni. Onnan visszatoloncolták Dániába, ahonnan a- háború után két évvel- került haza.
1948-tól a Csepeli MTK vívója, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusázója volt. Kiemelkedő eredményeket öttusában ért el. 1948-tól szerepelt a magyar válogatottban. Az 1952. évi helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett. A magyar csapat ezzel – meglepetésre – a svéd öttusázók évtizedek óta tartó egyeduralmát törte meg. Az 1953. évi világbajnokságon egyéni aranyérmet nyert, ezzel ő lett a magyar öttusasport első világbajnoka. Az 1956. évi olimpia előtt ő tette le a magyar sportolók olimpiai fogadalmát. Az olimpiára történő utazás közben beválasztották az olimpiai csapat forradalmi bizottságába. A versenyen egyéniben és csapatban is pontszerző helyen végzett, de teljesítménye elmaradt a várakozásoktól.

Az olimpia alatt nem fogott kezet a szovjet versenyzőkkel. Hazatérése után elbocsátották állásából és szikvíz-készítő kisiparosként kellett megélnie. 1959-ben elindult egy párbajtőr versenyen. Az eseményről beszámoló újságcikkből tudta meg, hogy politikai okokból örökre eltiltották a további versenyzéstől.

1964-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának edzője lett. Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1969-ben egyik gyermeke külföldi gyógykezelésre szorult. Ekkor elhagyta az országot és Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Szondy István segítségével Warendorfban kapott edzői állást. Részt vett a bonni öttusaközpont szervezésében, majd 1992-ben történt nyugalomba vonulásáig Warrendorfban vívómesterként tevékenykedett.

1990 után Tiszafüred díszpolgárává választották. Tiszteletére a tiszafüredi sportcsarnokot Benedek Gábor Városi Sportcsarnoknak nevezték el, valamint az arra érdemes, helyi sportolók elismerésére létrehozták a Benedek Gábor-díjat.

Forrás: Csepel.hu

Egy hozzászólás “Szülővárosuk köszöntötte az öttusaikonokat” bejegyzésre

  1. csapajev szerint:

    Köszönjük mindazt amit a Magyar sportért tettek!

Itt lehet hozzászólni !