Csengőfrászban teltek Kun Béla utolsó évei

Amiről az elvtársak nem beszélnek: Hová tűnt kilencmillió ember?

Origo, Csepel.info

Kun Béla 1919-ben beszédet tart a Weiss Manfréd Művekben

Hetvenöt éve tartóztatták le a sztálini Szovjetunióban Kun Bélát, a Tanácsköztársaság egykori vezetőjét. Az addigra már politikailag légüres térben, halálfélelemben élő Kunt Sztálin két telefonhívással is “megtréfálta” végleges eltüntetése előtt.

Miközben az itthoni sajtó még a kormányzó, vitéz nagybányai Horthy Miklós egy nappal korábbi születésnapjáról áradozott, addig a Pesti Hírlap 1937. június 19-ei kiadásának ötödik oldalán egy alcím emlékezett meg arról, hogy “Kun Béla agyonlövetésének hírét – megerősítik”. A hír valószínűleg hamis volt, Kun Béla alighanem csak két év múlva, 1939 novemberében halt meg Sztálin börtöneiben vagy valahol másutt. De az is lehet, hogy már 1938-ban kivégezték.

Mikor tartóztatták le Kun Bélát?

Ugyanakkor a Pesti Hírlap jó helyen keresgélt: a Szovjetunióban soha nem látott letartóztatási hullám indult 1937 júniusában (pedig már korábban is volt néhány), és Kun Bélát tényleg ekkor tartóztatták le, ha nem végezték is ki azonnal.

Kun Béla középen (kezében újság), tőle balra Számuelly Tibor

Kun kapcsán még a letartóztatás napja is bizonytalan, nemcsak a korabeli napi sajtóban, hanem az évtizedekkel később megjelent történeti szakirodalomban is. A legtöbb helyen 1937. június 29-ét jelölik meg – Borsányi György Kun Béla-életrajza is ezt erősíti. Ám akad június 19-ei időpont is, a Pesti Hírlap pedig 19-én már a kivégzéséről is hírt adott, így talán már korábban is letartóztathatták. Egy a nyolcvanas évek végén, Magyarországon kiadott Kun-tanulmánykötet hosszú bevezető tanulmányában viszont csak a június hónap szerepel a letartóztatás időpontjaként.

Frakcióharcok

A sztálini terrorra mindez igencsak jellemző: a Magyarországi Tanácsköztársaság, a világ második bolsevik államának megteremtője, tényleges vezetője ugyanis ekkor már évtizedek óta a Szovjetunióban élt. És évek óta rettegésben töltötte a napjait.

A Tanácsköztársaság idején Magyarországon proletárdiktatúrát bevezető politikus ausztriai internálás után Szovjet-Oroszországba távozott. 1920-ban a szovjet-orosz polgárháborúban a vörösök oldalán vett részt, a húszas-harmincas évek Moszkvájában pedig egyrészt a Kommunista Internacionáléban, másrészt az illegális magyar kommunista párt egyik emigráns vezetőjeként aktivizálta magát.

“Rettenetes József” –  Hitlernek inkább hitt, mint saját tábornokainak

A húszas-harmincas évek fordulóján súlyos frakcióharcok tizedelték meg az emigráns és a Magyarországon tartózkodó kommunisták sorait. Horthy rendőrsége itthon egymás után buktatta le az illegális kommunistákat. Közben a moszkvai emigránsok között is életre-halálra vívott belső harcok zajlottak. A szovjetunióbeli felelősségre vonásokban Kun rendkívül dicstelen szerepet játszott. Nagy valószínűséggel miatta halt meg 1932-ben a Szovjetunióban Bergmann József és Krieszl János, akiket koholt vádak alapján tartóztattak le, másokat pedig hosszú és borzalmas börtönbüntetésre juttatott Kun.

Rettegésben

Ám hamarosan visszaütött rá a harmincas évek eleji sztálini tisztogatás: az évtized másik felében hirtelen légüres térbe került, korábbi elvtársai elárulták vagy elfordultak tőle. 1935-ben már nem választják be a Kommunista Internacionálé elnökségébe, majd 1936-ban, a magyarországi kommunisták sokadik sorozatos lebukása után kezdődik a “Kun-ügy” Moszkvában. Ekkor már nem kerül be az illegális, illetve emigrációban tevékenykedő magyar kommunista párt, a KMP vezetőségébe sem. Majd a szovjet és nemzetközi kommunista vezetőség is tárgyal róla, és nagyjában-egészében elítélik a tevékenységét a magyar kommunista mozgalom szervezésében. Itt sokan Gerő Ernő – Rákosi Mátyás későbbi vezetőtársa – áskálódását emelik ki.

Gerő Ernő

Kunt 1936 végén egy félreeső könyvkiadóban helyezték el. Ekkor már sejtette ő is a legrosszabbat. Csengőfrászban élve, depressziósan várta a szovjet titkosszolgák halált vagy kényszermunkát, esetleg börtönt és kínvallatást jelentő csengetését. Közben lezajlik a Zinovjev-Kamenyev-per, legrégebbi bolsevik társai közül végzik ki a két legnevesebbet.

Kun ekkor már mindenre felkészült, de csengő helyett a telefonja szólalt meg kétszer is: a ravasz és hidegvérű Sztálin kérte Kunt (először talán 1936-ban), hogy személyesen cáfolja meg külföldi újságíróknak, hogy letartóztatták volna. Amikor ezt másodszor 1937 nyarán is megtette a magyar kommunista vezető (szintén Sztálin hívása után), pár nap múlva, 1937 júniusában letartóztatták, és eltűnt a világ szeme elől. Sorsa azóta is bizonytalan, Borsányi szerint alighanem 1939-ben ért véget az élete.

Kun előtt pár nappal

A sztálini terror groteszk és paradox kegyetlenségeit az 1937-es nagy tisztogatás bizonyítja. Nemcsak Kun esett áldozatul ennek a hullámnak. A moszkvai rádiók azt jelentették 1937 júniusában, hogy “a szovjet-igazságszolgáltatás irgalmatlan ökle rövidesen lesújt a kormány mindazon ellenségeire, akik még a vörös hadseregben bujkálnak” – mindez a Pesti Hírlapban olvasható.

Az újság június 19-ei száma szerint “Moszkva utcáin sűrűn cirkálnak a Cseka rabszállító gépkocsijai, amelyek tömegesen szállítják a foglyokat a Lubjanka-börtönbe.” Szintén itt olvasható, hogy “Tuhacsevszkij és Putna tábornokok özvegyeit egyelőre Moszkvában tartják további kihallgatás céljából.”

Benes közvetített Hitler és Sztálin között?

A Kun elleni fellépés előtt pár nappal Sztálin a Vörös Hadsereg legfelsőbb katonai vezetőivel számolt le. Letartóztatták Tuhacsevszkij marsallt és számos katonai körzet parancsnokát. Gyakorlatilag lefejezték a szovjet hadsereget. De mi vezetett ehhez? Az őrjöngő Sztálin alighanem hitt Hitlernek, aki hamisított dokumentumokat juttatott el – amint azt Krausz Tamás és Béládi László írta az Életrajzok a bolsevizmus történetéből című kötetben – a cseh Benes közvetítésével Moszkvába. (Arról a Benesről van szó, akinek a nevéhez később a dekrétumok fűződnek.)

Benes

Hitler kihasználta ugyanis Sztálin mániákus ellenségkeresését, és szolgáltatott néhány hamis bizonyítékot a számára legveszélyesebbnek tűnő szovjet tábornokok állítólagos német kapcsolataira, sőt arra, hogy ezek a tábornokok katonai hatalomátvételre készülnek Moszkvában. E hamis dokumentumok nem kerültek elő, így van, aki kételkedik a létezésükben.

Sztálin régi ellenfele volt ekkor Tuhacsevszkij, már 1920-ban vitába keveredtek a Varsó elleni sikertelen szovjet-orosz támadáskor. Tizenhét évvel korábban Lenin Tuhacsevszkijnek adott igazat, amit Sztálin valószínűleg sosem bocsátott meg a szovjet-orosz főerőket 1920-ban vezető katonai parancsnoknak.

Így Sztálin utasítására – aki Hitlernek inkább hitt, mint saját tábornokainak – 1937-ben tartóztatták le Tuhacsevszkijt, a legnagyobb hatású szovjet hadászati teoretikust és katonai vezetőt. De sok más főtisztet is hamarosan elvisznek az állambiztonságiak, és a tábornokokat többnyire rövid úton ki is végzik.

Márai Sándor is írt a kivégzésekről

Márai Sándor így írt erről 1937. június 20-án, vasárnapi tárcájában: “E hét történelmét az orosz iskolákban száz év múlva így tanítják majd: ‘És akkor fölemelte öklét Rettenetes József, minden oroszok ura, s lesújtott ellenségeire. Mindenkit kivégeztek, aki az összeesküvők közé tartozott. Kivégezték a régi bolseviki gárdát, mindazokat, akik annak idején a cárizmus ellen összeesküdtek, kivégezték az 1917-es októberi forradalom vezéreit. Rettenetes József megmutatta hatalmát, megtisztította a hadsereget, a hivatalnoki kart, a közigazgatást és az ipari életet a trotzkijistáktól.'”

Ami Tuhacsevszkijt és tábornoktársait illeti, a legelvadultabb hírek is eljutottak Magyarországra: június 23-án ezt írta a Pesti Hírlap: “agyonlőtték Tuchacsevszkij tábornagyot is a Lubjanka-börtön egyik zárkájában, miután vonakodott fogolytársai ellen vallani. Utoljára május 7-én, pénteken látták élve a Kreml hivatalos fogadásán. (…) Csak hetekkel agyonlövetése után ítélték halálra Tuchacsevszkijt.” A marsallt valójában egy titkos tárgyalás nyomán, 1937. június 12-én lőtték agyon. Előtte beismerő vallomást tett. A Sztálin börtönében kikényszerített vallomás hitelességét mutatja, hogy állítólag ezen a papíron Tuhacsevszkij vércseppjei is nyomot hagytak.

Hová tűnt kilencmillió ember?

S hogy közben mi történt a Szovjetunió lakosságával? Pontosan nem tudjuk, de sejthetjük. Egy 1937 júniusában megjelent hír szerint például “Oszumszkit, a szovjet statisztikai hivatal igazgatóját azért tartóztatták le, mert előzetes engedély nélkül tette közzé a legújabb népszámlálás eredményét, amely szerint Szovjetoroszország lakosainak száma 159 millió, holott a kormány által korábban közzétett adatok szerint a lakosság száma 168 millió volt. A Kremlt nagyon bosszantotta a kilencmillió különbözet.”

origo.hu

30 hozzászólás “Csengőfrászban teltek Kun Béla utolsó évei” bejegyzésre

  1. csapos szerint:

    Jó a fotó. Csak a képaláírás szorul pontosításra:
    Kun Béla 1919-ben beszédet tart Csepelen, a Weiss Manfréd Művekben.

    Abban már csak admin tudna megerősíteni: a látszat szerint mintha valamivel többen lennének mint egy mai Németh Szilárd-féle Nyirő-szeánszon. Jól látom?

  2. admin szerint:

    Kedves csapos!

    Köszönjük. A képaláírást kiegészítettük.
    A beszéd jelentős érdeklődés mellett zajlott, de tegyük hozzá: akkor még nem volt Csepel.info, mely beszámolt volna minden fontos kerületi eseményről.

    Üdvözlettel: admin

  3. Vátesz szerint:

    Azt kapta, amit megérdemelt, messze túltett az oroszokon a krími népírtásban, persze nem a saját népét írtotta, sem ott, sem itthon a 19-es kommünben.
    “Kun Béla Feodoziában 7500, Simferopolóban 12.000, Szebasztopolban 10.000, Kertsben 6000 embert lövetett agyon; köztük 17 ápolónőt és három orvost. Összesen mintegy 70.000 ember volt Kun Béla áldozata.”
    Amúgy meg egy tolvaj zsidó volt, az 1980-ban megjelent Borsányi könyvet Kun Béláról visszavonták és bezúzták, mert benne volt hogy elsikkasztotta a nagyváradi munkásönsegélyező pénztár pénzét, ahol pénztáros volt. Dolgozni már akkor sem szeretett. Azzal úszta meg a börtönt, hogy jelentkezett a frontra, ahol meg sikeresen átszökött az ellenséghez. 19-ben már itthon írtotta a magyarokat, mert az oroszok a komcsikat elengedték, hogy felkelést szítsanak otthon. Majd Bécsbe szökött a derekán egy bőrtarsollyal amelyben gyémántok voltak, azzal próbálta odacsalni az elvtársakat, mert továbbra is szeretett volna pártvezér lenni. A parlament pincéiben kínozták a tehetőseket, majd mindenüket elszedve, a hulláikat a lépcsőről a Dunába dobták. Rájuk nem emlékeztetnek bronzcipők!

    “Devecser községben indult meg az erőteljes szervezkedés. De a túlerőben lévő vörösök azt leverték és Szamuelly Tibor a község egész vezetőségét felakasztatta. Sokan azt hiszik, hogy ez a vállalkozás Szamuelly Tibor egyéni munkája volt, s a kivégzésekről a Tanácsköztársaság orvos, mérnök, ügyvéd és politikus tagjainak nem volt tudomásuk. Ez nem áll. A kivégzések és a terrorcselekedetek főként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenő tudtával és utasítására történtek. A Lenin fiúk másik vezetője, az előbb említett Cserny József volt matróz volt, aki részt vett már a cattarói matrózzendülésben is. Ő szállta meg társaival együtt a Teréz-körúti gróf Batthyány palotát, de rövidesen terrorkaszárnyává alakították át a Hunyadi palotát és a Mozdony utcai tanítóképző intézet épületét is. A különítmény tagjai majdnem mind rovott múltú egyének voltak, így többek között Nickl Gusztáv rablógyilkos és Medvegy Vili, a híres kasszafúró. Útjukat borzalom és rettegés kísérte, övükről nem hiányzott a kézigránát, de kedvenc fegyverük volt a hosszú sertésölő kés is. Ezek a vörös pribékek ölték meg Návay Lajost, a képviselőház elnökét, unokaöccsét és Kiss helyettes polgármestert. A Lenin-fiúk Makón fogták el Návayt, hogy Budapestre szállítsák. A kiskunfélegyházi állomás közelében mindhármukat lelökték a vonatról, majd megásatták velük sírjaikat és beléjük lőttek. A lövések azonban nem voltak halálosak, mire a bőrkabátos terroristák késekkel rontottak nekik és addig szurkálták őket, amíg élet volt bennük. Návay Lajos még élt, amikor elföldelték és még kezét is kinyújtotta a föld alól.”

    “A fent közölt tények egyik nem mellőzhető fontossága, hogy a kivégzés vezetői és elrendelői majdnem mind kivétel nélkül zsidók voltak. A kivégzéseket végrehajtó főhóhér a zsidó Kohn-Kerekes Ármin 23 éves losonci vasesztergályos volt, aki vallomása szerint sajátkezűleg lőtt agyon öt embert, míg 13-at felakasztott. A kommunista pálmát, azonban egy Bergfeld Izidor nevű zsidó kölyök vitte el, aki a kommunizmus alatt 155 embert végzett ki. Ezek a kivégzések az emberi gondolat teljes mellőzésével történtek és nem voltak mentesek a kínzások leggyalázatosabb módszereitől sem. Az például, hogy a tömeges kivégzéseknél a vezető ellenforradalmár egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését egészen közönséges dolog volt. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor előfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát és kihúzták a beleit.”
    “A terroristák közül kiemelem: Cserny József parancsnokot, Papp Sándort, helyettesét,
    Bonyhádi Tibort, Weisz Samut és Kocsándi Bélát, akik annak vezérkarát képezték, Bergfeld Izidort, aki 160 embert gyilkolt le, kik közül hatvanat a Marx laktanya sütőkemencéjében elégetett, Gáspár Józsefet, aki 8 embert gyilkolt meg Kapuváron, Reinheimer Rezsőt, aki 25 embert gyilkolt meg Debrecenben, Kohn-Kerekes Ármint, aki 10 gyilkosságot ismert be és aki ellen az államügyész már vádindítványt is adott be, Vígh Sándort, aki Kalocsán 8, Kovács Lajost, aki 5 embert akasztott fel, Szarvas Istvánt, aki Kun Béla megvesztegetésére Denikin tábornok által küldött nagymennyiségű aranypénzt hozó ukrán tisztet több, még szökésben lévő társával együtt meggyilkolt.”

  4. Gordon szerint:

    Engem rájuk is emlékeztetnek a bronzcipők. Épp ez a lényeg.

  5. Tóth Mária szerint:

    Vátesz: ezt a” nagyszerű” eszmefuttatást, és “kivételes” életutat a Vadai nagyságos asszonynak kellene elküldeni, hadd legyen képben ! Ilyen eseményekről nem fröcsög, csak provokálni tud!

    szégyen ez a nő, a fajtársaira nézve is! ennyi rosszindulat, gyűlölködés hogy férhet bele? / bár alkatilag ez nem csoda/.

  6. Bugi szerint:

    Csapos hogy sirathatja, hogy már nem gyilkolhatnak az elvtársával. Még Demét is bezárták, mert azt hitte, hogy visszatértek azok az idők.

  7. hajós szerint:

    A sztálinizmus meg a kommunizmus vagy a szocializmus kurvára nem ugyanaz. Csak sajnos ezt nem tudják a Bugi-féle sötétek.
    George Orwell pl. a sztálinizmus ellen írta legismertebb művét. Ugyanakkor ő maga a demokratikus szocializmus híve volt.
    Hasonlóképpen az angol Független Munkáspárt is a sztálinizmussal szemben definiálta magát, ugyanakkor saját magukat demokratikus szocialistáknak tartják.

    A Bugi-féle sötét tahóknak persze minderről fogalmuk sincs.

  8. nagyapó szerint:

    Boldogan olvasnám Hajós eszmefuttatását “a sztálinizmus meg a kommunizmus vagy a szocializmus”, annak nemzeti és nemzetközi változatának különbségéről!

    Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.

  9. ebihal szerint:

    Már ott tartunk, hogy “fajtársakról” és “alkati” adottságokról beszélünk? Nem korai
    még Mengelét rehabilitálni?

  10. lucifer szerint:

    “A sztálinizmus meg a kommunizmus vagy a szocializmus kurvára nem ugyanaz.” írja hajós, amivel én is egyetértek.
    A ’30-as évek elején a SZU-ban még sok olyan hivatásos katona és értelmiségi volt, akik egyetértettek a szocialista forradalom célkitűzéseivel, a cári rendszert elsöprő, igazságos társadalom megteremtésével. Ekkor már Sztálin hatalma megszilárdult, de rendelkezéseivel szemben bíráló vélemények is elhangzottak. Lehet, hogy Hitler keze is benne volt a dologban, de a legfontosabb Sztálin hatalomféltése volt. A nagy ellenségkeresésben felhasználta a Moszkvában élő magyar emigránsokat is, és nem csak Kun Bélát, hanem Nagy Imrét is. A sztálini tisztogatás eredménye volt, hogy amikor Hitler 1941.-ben megtámadta a Szovjetuniót, a szakemberek nélkül maradt hadsereg képtelen volt ellenállni. Ezért tudott a német hadsereg gyors és látványos sikereket elérni.

    Amikor 1940.-ben Sztálin kiváltotta a 16 éve raboskodó Rákosit, Rákosi keresni kezdte az 1925,-.ben Moszkvában hagyott magyarokat. A helyzetről Dimitrov világosította fel, aki ekkor a KOMINTERN titkára volt, és Rákosit hozzá osztották be.

    És Rákosi akkor beállt a sorba.

  11. joságos. szerint:

    Uraim és hölgyeim! Franciaországban a választásokat a bal oldal nyerte!! pedig ott sosem volt szocialista társadalom.

  12. Gordon szerint:

    De azt azért tudjuk, hogy Franciaország egyes baloldali pártjai voltak azok, akiket a Szovjetunió pénzelt.

    Ha hallgattál volna… 😀

  13. szigetország szerint:

    A cikkhez kapcsolt képről tudni kell, hogy hamisítvány. Nem értem, hogy az origo miért használ fel hamisítványokat.
    Kun Béla akkor és ott nem beszélt ilyen tömeg előtt.
    A kép bal oldalán fürtökben ülő emberekről még a laikus is látja, hogy így, ilyen helyzetben, gyakorlatilag a semmin nem ülhettek az emberek.

  14. Manitu szerint:

    Hajós: “A sztálinizmus meg a kommunizmus vagy a szocializmus kurvára nem ugyanaz.”

    Nemcsak, hogy ugyanaz, de a nácizmus és a kommunizmus is ugyanaz. Hajós, Csapos meg a többi volt náci/kommunista szerint elfogadhatóbb, ha egy zsidót azzal az indokkal ölik meg a pénzéért, mert kapitalista, mint amikor azzal az indokkal ölik meg a pénzéért, mert zsidó. Szerintük a második variáció nagyon csúnya dolog, míg az első elfogadható.

    Emiatt különösen gusztustalan amit tesznek és mondanak.

  15. hajós szerint:

    Manitu: “a nácizmus és a kommunizmus is ugyanaz”

    Oké. De akkor vegyük hozzá az orbánizmust, fideszizmust is. Az is ugyanaz.

  16. Gordon szerint:

    gyurcsányság=hazugság

  17. Manitu szerint:

    Hajós, te közveszélyes vagy, abnormális. Most már nem is csodálom, hogy nácikomcsi lettél.

  18. hajós szerint:

    Manitu: tükörbe néztél, jaffa kommer?

  19. joságos. szerint:

    Gordon!!Itt most magának kellett volna halogatnia! A SZU 1992. óta nem létezik. A Francia baloldal az 1960-as évtized elejétől rohamosan távolodott a SZU-tól. Ám ezt maga honnan is tudhatná!

  20. Gordon szerint:

    Pont a távolodás előtti helyzetről beszéltem. A francia baloldal is megéri a pénzét.

  21. hajós szerint:

    Hát még a magyar jobboldal mennyire megéri a pénzét! 😀

  22. Gordon szerint:

    Ezt Demétől hallottad? 😀

  23. Vátesz szerint:

    Joságos: “Uraim és hölgyeim! Franciaországban a választásokat a bal oldal nyerte!! pedig ott sosem volt szocialista társadalom.”

    Ellenben egymillió keresztényt küldtek Franciaországban a guillotine alá. Robespierre, Danton és Marat még egymást is lefejeztette, pedig ugyanabba a szajna-parti zsinagógába jártak imádkozni.

  24. ebihal szerint:

    Gordon!
    Pénzzel egy pártot életben lehet tartani, de egy fél országot megvenni már lehet!

  25. joságos. szerint:

    Vátesz! Amiről maga beszél az több mint 200 éve történt és nem úgy ahogy maga itt le írta. Amiről én beszélek az most történt és nem árt elgondolkodni rajta!

  26. Vátesz szerint:

    Attól még Hitler és Sztálin vehette a példát a nagy “francia” forradalmároktól!
    “A történelem az élet tanítómestere! Copyright Vátesz.”

  27. Gr.drün szerint:

    Kun Miklós a jobboldal által mostanában felkapott történész, nemrég a Fidesz ki is tüntette, nos ő nem más mint, Kun Béla unokája.

  28. Dr. grün szerint:

    Felesége, Gereben Ágnes pedig neves Oroszország szakértő!
    Csak azt nem értem ez miért baj?!

  29. Tóth Kati szerint:

    T. jóságos!Pont azért tudtak nyerni a szocik Franca honban,mert náluk sosem volt szocializmus,így nem is undorodnak tőlük.Nekünk elég volt az a közel hatvan év.Remélem mi sosem fogjuk visszaszavazni őket.Remélem tanultunk gyurcsányékból,kádárból és a többi kiváló kommunistából.

  30. mbm59 szerint:

    “Az Ószövetség, tehát a Tóra tanulmányozása nélkül soha sem jutunk el a zsidó világuralmi törekvések megfejtéséhez és a mai kor eseményeinek megértéséhez. Mindazok, akik Mózes öt könyvét nem ismerik, szívesen vonják kétségbe, hogy ilyen szándék létezik és rendszerint az “antiszemiták” agyrémének tekintik, ha valaki ezekről beszél.”

Itt lehet hozzászólni !