Vg.hu
Továbbra sem ajánlja fel személyi jövedelemadójának civileknek adható egy százalékát az adózók megközelítőleg 40 százaléka, igaz, évről évre körülbelül 80 ezerrel nő az összegről rendelkezők száma. Mivel a megszerezhető bevételben még mindig nagy tartalékok vannak, az elmúlt években általános várakozás volt a meggyőzhető adózókért folyó verseny erősödése. Megfelelő marketingeszközök és persze kellő költségvetés hiányában azonban a jelek szerint sokan inkább nem szállnak be a harcba. Az összeg jelentős részét így a korábbi években is taroló top-szervezetek gyűjtik be, míg mások új utakat keresnek. Ezek egyike az online megjelenés, vagy a közösségi oldalakon kifejtett olcsó, de korlátozott hatékonyságú kampány. Terjedőben van azonban egy külföldön már bevált, de nálunk még gyerekcipőben járó módszer: a rendszeres támogatók felkutatása.
„A várakozásokkal ellentétben nem élesedett, hanem inkább letisztult az egy százalékokért folyó verseny. Az alapítványok közül sokan visszavettek a reklámköltésükből, ami meglátszik a kampányokon is” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Miha Tamás. A civilszervezetek kommunikációjával foglalkozó Human Dialog Kft. ügyvezetője hozzátette: „ennek egyik jele az is, hogy sokan az online felületekre helyezték a komolyabb hangsúlyt.”
A kampányokban persze a civil szervezetek között komoly eltérések vannak. „Egy-két alapítvány továbbra is szinte szőnyegbombázással kommunikál. Ebben az évben láthatóan komolyan erősített a Gyermekrák Alapítvány arra válaszul, hogy a Daganatos Gyermekekért Alapítvány immár két éve elviszi előlük az első helyet. Az előbbi fokozott kampánytevékenységének eredményeit azonban csak jövőre láthatjuk majd” – tette hozzá Miha. „A többség okosan osztja be a forrásait, nem egy szervezet pedig teljesen visszavonult. Most azt látjuk, hogy a Magyarországon jelen lévő 20-30 ezer civil szervezetből kevesebb mint száz kampányol igazán aktívan az egy százalékos felajánlásokért. Ennek ugyanakkor nem csak anyagi oka van, még mindig erősen él az a reflex, hogy egy civil szervezet ne folytasson marketingtevékenységet. Emiatt a felajánlott közel 9 milliárd forint felét az alapítványok 2 százaléka szerzi meg” – tette hozzá Miha Tamás. Az egy százalékból származó bevételek alakulását persze nem csak a rendelkezők száma, hanem adóalapjuk mértéke is meghatározza. A legtöbbet gyűjtők toplistájának 8. helyén szereplő Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatói a „leggazdagabbak”, támogatásuk fejenként 7730 forintot éri, ami több mint duplája a Daganatos Beteg Gyermekekért Alapítvány javára rendelkező adófizetőket jellemző átlagos összegnek.
Könnyen találni ennél szélsőségesebb példát is. A tavalyi felajánlások egy főre eső rekordereként a Hódos Tamás Futball Club Sportegyesület egyetlen adófizető támogatásának köszönhetően jut 1 millió 31 ezer forinthoz.
Az egy százalékoktól való viszonylagos visszavonulás persze nem jelzi azt, hogy a versenyből kimaradók ne keresnének alternatív pénzforrásokat. „Új adományszerzési stratégiát követ Magyarországon a Greenpeace, a WWF és az UNICEF, mi megpróbálunk rendszeres adományozókat keresni” – nyilatkozta lapunknak Romet-Balla Ágnes. Az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány kommunikációs igazgatója kifejtette: az eseti jelleggel történő pénzgyűjtés, a kalapozás helyett ez egy sokkal rendszeresebb bevételi forrást jelenthet egy alapítványnak. „Magyarországon azonban ez a módszer még nem elterjedt, ennek a kultúrája még nem alakult ki, és az emberek úgy gondolják, a rendszeres támogatást anyagilag sem engedhetik meg maguknak. Pedig nincs nagy összegekről szó, havi rendszeres 3 ezer forintnyi adománnyal már életben tartható egy harmadik világbeli, súlyosan alultáplált gyerek, aki így naponta egyszer egy száz forintot érő, ásványi anyagokban gazdag terápiás élelmiszert kaphat. Egy 4-5 liter vizet megtisztítani képes tabletta ára pedig mindössze 10 forint” – említ példákat az igazgató.
Romet-Balla hozzátette: a végső cél az lenne, ha az adományozók egy-egy program mellett elköteleződve havonta kisebb összegekkel tartósan támogatnák a civileket. A rendszeres bevétel ráadásul kiszámíthatóságot is jelentene, ennek tudatában jobban lehetne szervezni a programokat, nagymértékben javulna a tervezhetőség.
Jelenleg ez még nem jellemző, manapság a nagy katasztrófák, vészhelyzetek kapcsán mozdulnak meg az emberek, és adományoznak egyszeri alkalommal. A tartósan fennálló, „néma katasztrófákhoz” viszont folyamatos pénzügyi háttérre lenne szükség – tette hozzá a kommunikációs igazgató.
„Az UNICEF hazai szervezetének rendszeres adományozói köre jelenleg néhány százra tehető, a cél az lenne, hogy év végére néhány ezer főre növeljük ezt a számot” – nyilatkozta lapunknak Reznák Roxán. Az UNICEF számára az új módszer más okokból is időszerűvé vált. Az Alapítvány adományszervezési igazgatója elmondta: „mi idén nem vagyunk jogosultak az egy százalékok gyűjtésére, mivel tavaly nyáron egyesületből alapítvánnyá alakultunk, így két évig nem fogadhatjuk az ilyen felajánlásokat. A rendszeres támogatók toborzása emiatt is fontos, és azért is, mert az UNICEF kizárólag adományokból tartja fenn magát, s noha ENSZ szervezetről van szó, onnan sem kap pénzügyi támogatást. Ez utóbbi ok miatt a szervezet világszinten is a rendszeres támogatás felé mozdult el, hogy hosszútávú programjait kellő biztonsággal tudja finanszírozni.”
