Csepel.info

Árok Kornél két megoldást tud: az első véres és rövid…

Heti Válasz, Csepel.info

Kertész Ákos, ex-díszpolgár

A radikálisok fenyegetése ellenére megtartották Kertész Ákos és Árok Kornél közös tegnapi fórumát. A terézvárosi civil szocialistáknál Orbán volt a nap Mussolinije, Seres László pedig a nap Sztálinja -derül ki a Heti Válasz cikkéből.

No de ki volt az asztalon beszélő laptop? Riportunkból kiderül, hogy Gyurcsány “seggnyalói” miatt bukott, hogy Kertész Ákos szerint Bajnai Gordon gyilkos. Félelem és reszketés a Dob utcában.

Valami tényleg lehet itt a rendszerrel, ha Kertész Ákosnak és Árok Kornélnak közös mondanivalója van róla – gondoltam szerda este az Erzsébetvárosba menet, ám arra jutottam, hogy az úgynevezett Dob Köztársaság önképzőkör és Facebook-csoport (civil csoport!) rendezvénye önmagában az ellenzék kétségbeesett eszköztelenségét bemutató művészi, performatív kép. „Na Orbán, azt hitted mindent láttál?! Akkor ezt nézd meg!”

Igazából ezt a rendezvényt meg sem kellett volna tartani. Csak hirdetni. A meghívó látványa úgyis nagyobb élmény, mint végigülni egy másfél órás szpícset a demokrácia haláltusájáról. (Ugyan nem kérdeztek meg, de ha már az analógia kész, tudnék még ütős párosokat: Dési János beszélget Pityinger Lászlóval. Bródy János és Dániel Péter közös estje. A Dob Köztársaság vendége Konrád György és Miss Sün.)

Persze az egész téma látótérbe sem került volna, ha valamely online kiskalóz kuruc fel nem fedezi, és nem teszi meg vezető témának egész kedd délutánra a Völkischer Beobachter kuruc.info oldalon, pár izgalomra okot adó mondat kíséretében: „Ön (…) közölheti véleményét magával a magyargyűlölővel, Kertész ugyanis holnap a titokban a szocialistákkal lepaktáló, mozgalmat és pártot szervező Árok Kornél szakszervezeti vezetővel lép föl egy facebookos híradás szerint.”

A tegnap estig mindössze 32 júzer által tetszikelt Dob Köztársaság (továbbiakban: Civil Csoport) kicsit médiahack-gyanús történetnek tűnt – talán a kuruc vicce lehet, egy telefonos kört le is futottam, de nem, nem kamu a dolog. Viszont előre szóltak, halálos fenyegetéseket kaptak Facebook-kommentekben, tehát rendőri biztosítás lesz.

Hat előtt érek a Civil Csoport rendezvényének civil helyszínére, az MSZP Lakossági Központjába („Piros Pont”), mely a bejáratánál tényleg tele van rendőrökkel, majd a küszöbön átlépve máris a műsor elejére eshetek be, ahol nagy szeretettel köszönti a Civil Csoport újabb rendezvényén megjelent kedves hallgatókat Gergely József az MSZP helyi elnöke, aki hangsúlyozza: ez itt egy civil kezdeményezés.

Németh Péter és „Bartus László”

Startra nagyjából 25 néző és 12 újságíró gyűlik össze. A helyiség pont olyan, mint egy lerobbantabb vidéki művelődési ház nagyterme, színpaddal, kádárizmus színű függönyökkel. Az elején még érződik a feszkó, elvégre az újságírók harmada-fele mégiscsak azért jött el, hátha lesz valami vagány betyár-ellentünti a kuruc.info hírének megfelelően, de hiába, már a Mozgalom sem a régi, a webes kommentkampfon túl egyébre nem futotta.

Kertész Ákos belépését ösztönösen felbuzgó taps kíséri, nem jó jel. A Civil Szervezet aktuális esti moderátora, a láthatóan igen gondterhelt, rosszkedvű Németh Péter Népszava-főszerkesztő is pódiumra lép. A legnagyobb meglepetés azonban mégis egy közönség felé fordított laptop, melyből néhány perc múlva Bartus „Kitekerem a Nyakad” László, az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője kezd beszélni, Skype segítségével. Mondanom sem kell, a helyzet fokozódik.

Árok Kornél azonban sehol. Németh sűrű bocsánatkéréssel indít; elkezdjük nélküle, sajnos Árok úr mostanában sokat utazik, türelmüket kérjük, reméljük hamarosan megérkezik.

Különösebb tiszteletkörök nélkül, viszonylag gyorsan a tárgyra térnek. Van némi hangulatteremtés, melyben – ez valamiféle visszavágás lehet a jobboldal nyakló nélküli elmúltnyolcévezéséért – elmúltmásféléveznek előadóink, a komponensek között nem szorítva helyet meglepetéseknek: sajtószabadság, demokrácia, Matolcsy, Szijjártó. Hamar Bartus kezdi uralni a teret, amikor elmondja: a rongyosra emlegetett Kertész-cikket nemhogy nem bánta meg, azt egyenesen az utóbbi időszak legfontosabb írásának tarja, mivel „Magyarország bajainak fő okai mind benne vannak” abban az írásban. Az igazán ütős állítás viszont csak ezután következett: „Mondjuk ki, Kertész Ákos prófétált ezzel a cikkel, hiszen mindig vannak próféták. Igen, ő a sors, vagy az Isten – ahogy gondoljuk – kiválasztottja” – szított a hangulaton Bartus, de mondata épp nem érvényesült annyira, a közönség figyelmének legalább 20 százalékát lekötötte a látvány, melyben egy bácsi partvissal hatástalanította az ajtóban a harangot, mely minden új érkezőnél belengett, nagyban csökkentve a koncentrálás lehetőségét.

„Igen, Kertész ellen antiszemita hecckampányt indítottak Magyarországon” – válaszol Németh, de Bartus folytatja. „Egy hetedik osztályos általános iskolás is meg tudja mondani, hogy mit akart itt mondani az író, csak a magyar nácik nem képesek megérteni” – nácizta le Bartus egy mozdulattal Seres Lászlót, Mester Ákost és Körmendy Zsuzsannát.

„Mit jelent az, hogy valaki genetikailag alávaló? Azt jelenti, hogy múltja által meghatározottan alávaló, ebből van a genetikailag szavunk is, vagyis annyiszor tapostak rajta, hogy már alattvalóvá vált” – elemzett Kertész Ákost Kertész Ákos a rögtönzött, néhány perces szemináriumon, majd Seres Lászlót Sztálin legjobb tanítványának nevezte.

A folyamatosan sírás szélén levő Németh Péter javára írható, hogy valahogy két mondat között azért kibökte a Kertész-cikk lényegét, vagyis azt, hogy évekre előre muníciót adott minden turbójobbosnak, aki könnyen akar fogást találni ellenoldali kritikusán.

Ám ekkor azonban visszatért a vonalba Bartus, aki gyorsan felrázta a közönséget néhány erős mondattal: „Ott tartunk, hogy a külföldön élő magyarok titkolják, hogy magyarok” valamint „Kertész Kossuth-díjának elvétele csak attól függ, hogy éppen érdeke lesz-e a Fidesznek a fasiszták és a nácik uszítása” és „A mostani állapot nem demokrácia, nincs már független bíróság, minden lehetőségünk megvan, hogy akkor vessenek börtönbe bárkit, amikor csak akarnak” – Kertész Ákos érezhette a kihívást, ezért éles replika jött: „A demokrácia állványai alatt Magyarországon a diktatúra zavartalanul üzemel”.

Itt már rövid időn belül azon kaptam magam, hogy Kertész Ákos és Árok Kornél kerekasztala helyett – szándékaimmal amúgy totális ellentétben – Kertész Ákos önálló rajongói estjén vagyok, melyet író-olvasó találkozónak csak azért nem neveznék, mert a megjelent közönségre (csak „Vestis virum reddit” alapokon) az olvasó szót semmiképpen sem alkalmaznám.

Előadóink közül vitán felül Bartus tolta leginkább a biciklit; minden korábbi mondatát felülmúlta, amikor azt fejtegette, hogy ha Mussolini ma élne, nem olyan diktatúrát építene, mint 1929-ben épített, hanem olyat, mint Orbán Viktor 2011-ben. (Itt persze az 1929 valami luftra bemondott dátum lehetett, csak a bennem bujkáló történész pontosít, hogy Mussolini térnyerése 1922 októberében a marcia su Romával kezdődött, és 1925-ben a parlament feloszlatásával teljesedett ki.)

Németh ráérezhetett valamire, tán kalapálta is volna kissé a túlélezett mondatokat, hiszen mégis itt ülhetnek és arról beszélhetnek, amiről csak akarnak, de Kertész Ákos ugrott: „Hogy jogom van itt azt írni, amit akarok? Hát nem! Itt csak megengedik, hogy azt írjak, amit akarok” – mondta az ex-díszpolgár, és akkora tapsot kapott, hogy majdnem hullámozni kezdtem.

A kiegyensúlyozottság érdekében a baloldal kritikájára térve Kertész rácuppant Gyurcsány Ferenc elemzésére. Elmondta, szerinte ő volt az a politikus, akiben a szocialisták megtalálták saját Orbán Viktorukat. „Persze Gyurcsány szerencsére nem Orbán. Nála sokkal tisztességesebb” – tette hozzá mindjárt. „Gyurcsány hibázott, mert seggnyalókat gyűjtött maga köré, ezért elvesztette a nép bizalmát” – váltott vulgárisba Kertész, de az igazán izgit Bajnai Gordonról mondta. „Ott volt ez a Bajnai, akiről tudjuk, hogy szőrös szívű kapitalista, aki miatt emberek lettek öngyilkosok, mégis működtetett egy jó szakértői kormányt” – vert köröket Thürmer Gyula publicisztikájára az író, tényleg csodálatos, innen már csak egy lépés az eredendően vállalhatatlan, de aztán osztálykorlátait túllépő Rákóczi a hatvanas évek történelemtankönyveiből. Az elnyomóból lett parasztvezér.

Sosem gondoltam volna, hogy lesz pillanat, amikor megörülök Árok Kornél megjelenésének, mégis megtörtént. A szűk órás késéssel érkező szakszervezeti vezető alakjától remélhető volt előadóink kibillentése az egyenes vonalú, egyenletes mozgású fasisztázásból, valamint az apátiába süllyedt nyugdíjasokból és feldúlt arckifejezésű Népszava-előfizetőkből álló nézőtér izgalomba hozása.

Való igaz, a színpadon tartózkodó 3 ember és egy darab Dell márkájú laptopból beszélő Bartus László közül még mindig Árok Kornél volt a legnormálisabb. Ami innen kezdve következett, az leginkább Németh Péternek volt iszonyú kellemetlen; a szerkesztő úr ugyanis semmi mást nem akart, mint kihúzni a szakszis srácból valami politikai nyilatkozatot, de a borzalmasan körmondatos kérdéseire csak egy-két szavas neutrális válaszokat kapott, márpedig egy tökös baloldali nem elégszik meg olyan megalkuvó állításokkal, minthogy „Nekünk mindegy, milyen színű a hatalom, ha a mi céljainkkal egybevágó módon kormányoz” – ráadásul tény, hogy Árok lakonikus válaszai is több és nagyobb tapsot kaptak, mint Németh egész addigi szereplése.

Na most aki elől Árok Kornél bármilyen körülmények között ellopja a show-t, az tényleg gondolkodjon el a médiában betöltött szerepéről.

A fejre kicsit koboldos jellegű, arcára egyszerre eminensen és csintalanul folyamatos mosolyt merevítő Árokból hirtelen vallomás buzgott fel, melyben önmagát egyenes gerincű, igaz embernek írta le, akin természetesen nyugodtan kereshetnek fogást ellenfelei; találni úgysem fognak. „Ha a gázpalackért be mertem menni a tűzbe, akkor ettől sem fogok megijedni” – jelzett finoman a lánglovag.

Lehet, hogy környezete tette, de az aranyos mosoly mögül Árok is elpöttyintett néhány szociálisan erőst demagóg mondatot, a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatban pedig elmondta, két megoldást tud, az első véres és rövid, ezt forradalomnak hívják, a második hosszú és keserves, ezt 2014-es választásnak. Hogy a vízió jobban üljön, hozzátette: ha a dolog így megy tovább, éhséglázadások lesznek.

A 19.45 felé fenyegető hangnembe átlépő Árok Kornéllal súlyosbított Ketész Ákos és Bartus László ellen ezen a ponton kezdett tiltakozni tűréshatárunk, ráadásul a beszélgetés érdemi része véget ért, nézői kérdések következtek. Mivel ilyen nekünk nem volt (illetve dehogy: túl sok volt), gyorsan távoztunk a Dob utcai Piros Pontból.ű

hetivalasz.hu

This entry was posted on 2011. október 13. csütörtök at 17:43 and is filed under Pártok, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.