Praxis Blog
Elkeseredésemnek szeretnék hangot adni. Tavaly decemberben 84 éves édesanyámat a Dél Pesti Jahn Ferenc Kórházba kórházba szállították a mentők egy heveny rosszullétet követően.
Komoly hasi fájdalmai voltak, amellett folyamatosan szédülésre panaszkodott, el is esett egy alkalommal. Korábban a háziorvosnál is járt, aki elküldte néhány vizsgálatra, de minden lelete negatív lett. Utólag azt hiszem jobb lett volna, ha nem viszik be a kórházba.
A benti állapotok tragikusak voltak. Napokig egyáltalán nem törődtek vele, semmiféle vizsgálatot nem végeztek rajta. emellett a megszokott gyógyszereit sem adták be neki, holott bevittük és még a nővéreket is megkértük, hogy lehetőleg figyeljenek rá oda (megelőlegezett hálánkat ki is fejeztük).Ennek ellenére, amikor bementünk hozzá (mert sajnos erre nem minden nap volt lehetőségünk) észrevettük, hogy a gyógyszerei nem, vagy csak alig fogynak, volt olyan, amelyik levél ki sem lett nyitva. Emellett enni nem kapott, mert infúzióra volt kötve, de az sem ment folyamatosan ahogy ő elmondta, általában akkor cserélték, amikor bent voltunk látogatóban.
Két hete volt bent, amikor a korábbi osztályról átszállították az “elfekvőbe” (a hivatalos neve nem ez volt, csak a funkciója. Ott szegény teljesen kikészült, a fájdalmai mellett a félelem kezdett eluralkodni rajta, ahogy látta, hogyan halnak meg nála fiatalabbak nap, mint nap.Amikor rákérdeztünk, hogy miért kellett őt áthelyezni, akkor helyhiánnyal indokolták az egészet. Itt még kevésbé törődtek vele, mi pedig hiába igyekeztünk minden erőnkkel azon lenni, hogy jobban legyen és megerősödjön.Teljesen ki volt száradva, le volt gyengülve. Kétségbeesetten próbáltunk az orvosoktól megtudni, hogy mi a baja, hogy csinálnak-e valamit vele, mindig csak annyit válaszoltak, hogy ők mindent megtesznek.
Életének utolsó hetében ott tartottunk, hogy lesz, ami lesz, hazahozzuk. Ekkor már borzasztó rossz állapotban volt.Utolsó kísérletet tettünk, hogy megtudakoljuk, van-e értelme a kórházban maradnia., mert ha nincs, mégis jobb volna, ha otthon, a szerető család körében lehetne. Az doktor úr azt mondta, hogy ki fogják deríteni a problémát, maradjon inkább a kórházban. Ezt követően még azon a héten meghalt szegény édesanyám december 29-én hajnalban.
Bár nem ért bennünket teljesen váratlanul, hiszen láttuk egészségi állapotának rohamos romlását,mégis megrendülten szembesültünk a tragédiával. Amikor a haláláról kérdeztük orvosát, azt mondta, már öreg volt és végelgyengülésben halt meg, számíthattunk volna rá. Bonclást nem végeztek rajta, ezért valószínűleg sosem tudjuk meg a teljes igazságot, januárban eltemettük szegényt.
Ami teljesen kiverte nálam és a családnál a biztosítékot, hogy ennyire nem törődtek sem vele, sem az érzéseivel, sem a családdal. Ha számítottak rá, hogy már nem él sokáig, ha tudták, hogy meg fog halni, akkor miért hitegettek minket? Miért nem vihettük haza, miért mondták, hogy hagyjuk ott, náluk jó kezekben lesz? Miért nem láthatta utoljára az otthonát, a kutyáját? Miért nem búcsúzhattunk el tőle rendesen otthon, szerető családi körben? Azt kell mondjam és kövezzenek meg érte bátran, hogy szégyen és gyalázat, hogy sem őt, sem bennünket nem vettek emberszámba!
déltepsi kórház….
Mi is átéltük édesanyánkkal. A Dél-pesti BELGYÓGYÁSZAT, az egy agyrém. Remélem, az ápolóknak nevezett goromba emberek is ezt fogják kapni életük alkonyán. A sebészete viszont nagyon jó, ott vannak olyan ápoló-gyógyító emberek, akikben van emberség, kedvesség.
Miért nincsen egy “illetékes” sem, hogy az állapotokat kivizsgálja??? Hol van egy olyan ember, akinek erre jogosítványa van? Még szerencse, hogy ebben az országban több a bíró, jogász, ügyvéd lassan, de mozdulni az állampolgárokért senki nem akar! Süket fülek minden téren! Több kérdésem nincsen, de szomorú vagyok. A rezidensek százainak felmondólevele már letétben! Hova jut ez az ország??????
Egy másik levél kapcsán már én is megírtam a csepeli elfekvőben lévő állapotokat, személyes tapasztalat alapján, nem hiszem, hogy ott is változott volna a helyzet!
Tóth Mária! Fordulj az illetékes alpolgármesterhez, Morovik Attilához, hátha tud segíteni 🙂 HaHaHa 🙂
Ivanova Kovalenko! Mi olyan vicces? Netán kegyed ott a ” kedvesnővér” és azt
csinál amit akar mert ugysem lehetnek állandóan a sarkában?!
Kívánom,hogy hasonló bánásmódban részesüljön ha eljön az ideje!
Nekem 2001-ben a Csepeliben volt rossz tapasztalatom.
Szelektálni kell a személyzetet aki nem oda való menjen kapálni!
Dr Gerő elvtárs az elmúlt nyolc évben teljesen lepusztította,lezüllesztette a kórházat.Fejtől bűzlik a hal tökéletesen igaz.Az igazgatóság a földszinten luxus kivitelben,a belgyógyászati osztályok kritikán aluliak.A kórház nem a betegek gyógyulásáért van,hanem Gerőék pénzszivattyúja volt nyolc éven keresztül.Ez az igazgató minden jól működő osztály vezetőjét lecserélte a saját haverjaira,a színvonal teljesen lement,a betegek ellátása,gyógyítása huszadrangú lett.Persze gerő most szépen,büntetlenül eliszkolt nyugdíjba.Nagyon sok csepeli és erzsébeti ember halála szárad a lelkén,ha ugyan van neki mármint lelke.