Népszabadság
Korunk egyik legnagyobb kihívása a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, ezért egyre jobban ráébredünk arra, milyen fontos védelmezni természetes vizeinket.
A budapesti fogyasztók által felhasznált vízmennyiség szennyvíz formájában távozik, amit újabb tisztításokat követően vezetnek vissza a Dunába. Fővárosunkban naponta csaknem 500 ezer köbméter szennyvíz keletkezik. Ennek a felét 2009 előtt tisztítás nélkül bocsátották útjára.
Az „Élő Duna” projekt által valósult meg a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (BKSZT). A teljes költség 429 millió euró volt, aminek 65 százalékát az EU, húszat a magyar állam, és a fennmaradó 15 százalékot Budapest önkormányzata finanszírozta. A leghatékonyabb hazai szennyvíztisztító a Csepel-sziget északi részén épült fel, közel 29 hektáros területen.
A beruházás időben elkészült, egyéves próbaüzemén is túl van a telep, és tavaly nyár óta zavartalanul üzemel. Az eddig tisztítatlan budapesti szennyvizek jutnak a tisztítóba, azaz a főváros készletének csaknem fele. Az itt alkalmazott eleven iszapos tisztítási technológia biztosítja a különféle szerves anyagok vízből való eltávolítását, valamint lehetővé teszi a folyamat alatt termelődő biogáz hasznosítását is. A tisztítás során a maradék iszapot, a biomasszát a telepről elszállítják és mezőgazdasági célokra hasznosítják. A tisztított vizet számos ellenőrzés után vezetik vissza a Dunába. Ez a víz ivóvíznek nem alkalmas, a tisztítások célja a folyó védelme. Fontos lenne a szennyvíz hormonkezelése is, ügyelni kellene arra, hogy a Dunába lehetőleg minél kevesebb gyógyszermaradvány kerüljön.
A telep a város közelsége miatt számos környezetvédelmi előírásnak is meg kell, hogy feleljen. A legtöbb szennyvíztisztítóval ellentétben itt a tisztítás zárt térben zajlik, a telep egész területe füvesített. A szaghatás elkerülése érdekében is külön stratégiával rendelkeznek.
A beruházás az észak-pesti szennyvíztisztító teleppel közösen lehetővé tette, hogy a budapesti szennyvizek 95 százaléka biológiailag tisztított formában kerüljön vissza a Dunába.
Elmebetegség, – Budapest szívébe Európa legszebb fővárosa közepébe szennyvíztisztítót telepíteni, – Csatorna hálózatot építeni a Duna lejtésével, a vízfolyással szemben, úgy hogy a tisztított (!) nagy mennyűség szennyvíz az ivóvíz bázis felett legyen a Dunába vezetve.
Mi van, ha valamilyen hatalmas műszaki hiba miatt leáll a tisztítás? A koncentráltan ide vezetett szenny fogja az ivóvizet mérgezni?
Mert, ugye ami bekövetkezhet az be is fog következni. Volt mostanában sok ilyen eset, amikor minden igyekezet hiába volt.
Szinte kifejezhetetlenül sok pénz megtakarítást lehetett volna elérni, ha a szenny a vízbázis alatt éri el a Dunát!
Ivóvíz bázis védelmében tettünk valamit? – ami közvetlen az emberek védelmét, egészséges ivóvizét védi minden körülmények között, a “legfelsőbb szinteken.”
Nem!!
“A tisztítás során a maradék iszapot, a biomasszát a telepről elszállítják és mezőgazdasági célokra hasznosítják.”
Kedves Admin!
Na ez így nem igaz. Ezt javítani kéne!
Ha bekövetkezik a hatalmas műszaki hiba, akkor sem fogja Csepelt elönteni a trutymó, legfeljebb visszaáll a 2 évvel ezelőtti állapot, amikor is tisztítatlanul ömlött a Dunába a szennyvíz. Tette mindezt az ivóvízbázis felett.
Egyébként én sem értem miért volt jó a város közepébe építeni, de ha Budapest alá került volna, akkor is van még néhány tucat település délebbre, ami a Duna mellől nyeri az ivóvizet…
Miért szeretnek egyesek a Duna-partra lakóparkokat építeni?
szaghatás azért szokott lenni