Pokoli.hu
Egy fiatal magyar diplomata rutinszerűen átlapozza egy idős asszony honosítási kérelmét, aztán a kezébe kerül egy réges-régi fénykép. A fotón a fiatal lányt egy katona tartja a karjaiban, az ezeréves határon, a bevonulás napján. És a 31 éves konzul ereiben meghűl a vér. A fényképen mosolygó, nemzeti viseletbe öltözött kislány a kérelmező idős asszony. A fotó másik szereplője, a katona viszont nem más, mint a saját nagyapja.
A mostani nemzeti ünnep egyik vezető híre, hogy átvették az állampolgárságukat igazoló okirataikat az első, könnyített honosítást kérő honfitársaink. A legtöbben Csíkszeredában adták be kérelmüket. Oda vitt utam, egy megsárgult fotó titkát kutatva. A fényképen egy tízéves kislány egy magyar katona ölében mosolyog. Íme, a kép megrázó története:
Előzmények
Jöjjön egy kis történelmi visszatekintés. 1920. június 4-ét mutatta a naptár, amikor Trianonban aláírták a békediktátumot. Ezen a gyászos és igazságtalan napon csonkították meg Magyarországot. Erdély Romániához került.
Itt, Csíkszeredában született 1930-ban egy bűbájos és rendkívül okos kislány, Hankó Ibolya. Aki az iskolában kiváló tanuló, osztályelső lett. Kedvence a magyar irodalom volt.
1940-ben, a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz. A bevonuló magyar katonákat virágeső, zászlóerdő és megannyi ünneplő ember fogadta Kolozsváron, Székelyudvarhelyen vagy éppen Csíkszeredában. Az ezeréves határon, Sósmezőn pedig nem más, mint az akkor tízéves kislány, a népviseletbe öltözött Hankó Ibolya szavalt a katonáknak. Egyikük, egy délceg főhadnagy könnyes szemmel az ölébe kapta a kicsi lányt. Fénykép is készült róluk, ez lett Hankó Ibolya legféltettebb kincse. Különösen, hogy pár évvel később Székelyföld ismét visszakerült Romániához.
Szabóné Hankó Ibolya és dr. Bőhm Dávid a Parlamentben, a Szent Korona előtt
A kérelem
Ugrunk az időben, több mint hetven évet. A tízéves kislányból nyolcvanegy éves idős asszony lett. Aki úgy döntött, hogy az elsők között nyújtja be honosítási kérelmét. Az idén januárban, egy kedd reggelen, Ibolya néni a lányával elindult a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusára. Nála voltak a szükséges dokumentumok, bizonyítványok és a történelmi fotó.
Bent a konzulátuson átvették az idős hölgy kérelmét, amelyet – több más okirattal együtt – országunk fiatal konzulja magához vett, hogy az irodájában átnézhesse azokat. Dr. Bőhm Dávid belelapozott a hivatalos papírokba, aztán a kezébe akadt az a bizonyos fotó. És a konzul ereiben megfagyott a vér. Tudta, hogy a fényképen látható fiatal lány a kérelmező idős székely asszony. A másik szereplő, a jóvágású magyar katona viszont nem volt más, mint saját, imádott nagyapja…
Csodálatos időutazás
Amióta fény derült a fénykép titkára, Hankó Ibolya és Bőhm Dávid szinte családtagok lettek. Vonatoztunk éjjel és nappal, autóztunk jó pár órát, mert van Magyarországon egy kicsi falu, ahova Dávid mindenképpen szerette volna elvinni Ibolya nénit. Hátunk mögött hagytuk Székelyföldet. Budapesten megnéztük a Szent Koronát, aztán Pécsre, Dáviddal közös szülővárosunkba utaztunk, ahol a konzul családja viszonozta Ibolya néniék csíkszeredai vendégszeretetét.
A legfontosabb út
Aztán jött a legfontosabb út. Autóba ültünk. Elöl én, hátam mögött útitársaim. Végig egymás kezét fogva, végig egymással beszélgetve. Jó volt látni egy ilyen barátságot, amely legyőzi a korkülönbséget, legyőzi a földrajzi távolságot, és legyőzi a történelem minden keserűségét is.
Másfél óra. Ennyi idő alatt értük el a Tolna megyei Ozorát. Azt a kisfalut, ahol a háború után Dávid nagyapja, Németh József ácsmester élt. A haláláig.
Ami a temetőben történt, arra nincsenek szavak. Az idős székely asszony beszélni kezd az egykori katona fejfája előtt. Ismét elmondja azt a verset, amit hetven éve, az ezeréves határon, Sósmezőn szavalt… Aztán imádkozik.
Nincsenek szavak. A temetőben, ahol egy pillanatra megelevenedett a történelem, a katona unokája, a fiatal konzul csöndben nyeli könnyeit. Azt mondja: élete sorsfordító pillanatát köszönheti a megsárgult fényképnek és a rajta lévő két embernek: az egykori kislánynak és a saját nagyapjának.
Nézze meg a Napló filmjét a fénykép titkáról és írja meg véleményét! Megtisztel véleményével!
Forrás: Pokoli.hu
Megható történet. Szenteczky vagy Borka ezt nem is értené. Egyszer láttam őket a Hymnus alatt, úgy összezárták a szájukat, hogy elkékült.
Nem tudják a szöveget és ezért inkább csendben maradnak. “Szép” gesztus a részükről…
Nagy egy hülyék vagytok mind a ketten.
Minden magyar megtanulta a himnuszt.
De érteni, csak igaz MAGYAR ember érti!
izé Himnusz, nem Hymnus.
Amúgy a sok mélymagyar meg a Szózatot nem tudja, megjegyzem. Szóval bagoly mondja bögölynek….
Axor!
Kicsit tovább mennék!
Egy igaz MAGYAR embernek van vagy kell legyen, annyi esze, hogy legalább nagy kezdőbetűvel írja a nemzeti imánkat!!!
A himnusz nem személynév, nem kell nagy kezdőbetűvel írni ugyanúgy, ahogy “nemzeti imánkat” sem kell.
nagyapó!
A Himnusz ebben az esetben nagy bötű, hiszen az igaz MAGYAROK nemzeti imájának a címe!
Mint ilyen egyetlen, persze, ha van több himnuszunk is, akkor más a léányzó hangfekvése!
http://index.hu/belfold/2011/03/16/havi_egymillioert_fotozzak_orbant
Van képe elfogadni annyit, néhány fényképért?!
Ha meggondolom, mikor majd nosztalgiázik jól jöhet Neki is néhány megsárgult kép!!!
Ha konkrétan a magyar “Himnusz”-ról van szó, akkor azt nagy betűvel kell írni!
“?!”!
Konkrétan a “God save the Queen…..!”-t,
vagy a “Szojuz nyerusij mü reszpublik szvabódnyik…..!”-ot is nagy betűvel kell írni!!!
“grün”! Erre gondoltál?
Oroszul:
Союз нерушимый республик свободных
Сплотила навеки Великая Русь
Да здравствует созданный волей народов
Единый, могучий Советский Союз!
Magyarul:
Szabaddá tett népek örök szövetsége,
A nagy Oroszország nagy műve e frigy.
Hogy éljen a Szovjet hatalma, egysége:
A nép így akarta s megalkotta így.
“?!”!
Erre bizony, csak kevesebb helyesírási hibával! Akármilyen primitívnek is tűnik a zorosz nyelv, azért nekije is van olyanja!
Az “Acéltorok” munkás dalárda ilyentájban már készült április 4.-kére Hazánk felszabadulásának ünnepére!!! Haj, azok a régi vidám szocialistabrigád-pénz osztások!!!
“Szövetségbe forrt szabad köztársaságok,
A Nagy Oroszország kovácsolta frigy,
Hogy éljen a szovjet egysége, hatalma,
A népek akarták ,s alkották meg így…….!”
Úgy tudom annyira tetszik nekik, hogy még a FÁK-nek is megfelel!
“?!”
“Ha konkrétan a magyar “Himnusz”-ról van szó, akkor azt nagy betűvel kell írni!”
Így is van, nagybetű.
nagyapó kedves, tessék utánanézni. A Himnusz tulajdonnév.
Ált. isi 5. osztály..:-) Egy mérnöktől ez nem volt szép….
S ah, a szózat sem kisbetű hanem Szózat. Mert ugye a szózat, az egy egyszerű hordószónoki állásfoglalás is lehet, de a Szózat az ugye Vörösmarty Mihály műve.
grün
mint az araboknál! Képért fizetsz..:-)
“grün”! Te csúnya orosztanár!
Nem volt szép Tőled, hogy megkritizáltad az orosz helyesírásomat.
“?!”!
Többször orrom alá dörgöltétek már a Lomonoszovot!
Legalább Oxford minőségű!!!