Csepel.info

Erdély Ma, Hargita Népe

Emma néni volt már magyar állampolgár. Most visszakérné azt, amit annak idején elvettek tőle. Csak hát mozogni nem tud, egy agyinfarktus miatt bal fele lebénult, a konzulátusra csak mentőkocsival utazhatott volna. Dr. Mélykúti Ferenc konzul úgy gondolta, egyszerűbb és méltányosabb, ha ő megy el Emma nénihez átvenni a honosítási kérelmet.

Szabó Emma néni örökmozgó asszony volt. Homoródalmási otthonában nemcsak unokái, de azok barátai is otthon érezték magukat nyaranta. Három és fél éve azonban beteg lett, és egy időre ágyba kényszerült. Csíkszeredában élő gyermekei nem tudták neki biztosítani az állandó ápolást, ezért döntöttek Emma nénivel közösen úgy, hogy a szülőfalu szomszédságában, a Lókodon levő idősek otthonában helyezik el. Itt a nap 24 órájában szakképzett ápolók segítik, az orvosi ellátás is folyamatosan biztosított. Lánya és fia rendszeresen látogatja, de a mobiltelefon ott lóg a nyakában, gyermekeivel naponta megbeszéli a hétköznapok dolgait.

Amikor a család a honosításhoz szükséges iratokat szedte össze, Emma néni azt kérdezte, hogyan fogja ő beadni a kérelmet, ha nem tud a konzulátusra utazni. Dr. Mélykúti Ferenc konzul és munkatársa, Végső Katalin készségesen vállalkozott a megoldásra: szombati pihenőnapjukat feláldozva utaztak Lókodra Emma nénihez átvenni a papírokat.

Emma néni három és fél évvel az agyinfarktus után tolószékében önállóan is tud már közlekedni. Büszkén mondja, hogy szép időben akár a teraszra is ki tud menni, jobb kezével mozgatja, irányítja a tolószéket. Amikor azt kérdezem tőle, hogy miért fontos neki a magyar állampolgárság, huncut mosollyal emlékezik tanítójára, aki arra tanította, ne felejtse el soha, hogy magyar. A kokárdát akkor is feltette, amikor a kommunisták nem nézték jó szemmel, makacs természetű, mondja, nem törődött a tiltással. Hogy mit fog jelenteni neki a visszakapott magyar állampolgárság? Mozogni nem tud, az így megszerzett jogaival nincs mit tegyen, csak jó érzést jelent majd. De arra szüksége van.

Az otthonhoz, szülőföldhöz való ragaszkodást örökölte. Meséli, hogy nagymamája másodszor Magyarországra ment férjhez. Előző házasságból származó fiát, Emma néni édesapját azonban a nagyszülők nem engedték kivándorolni, éljen a szülőföldjén, mondották. Emma néni 18 évesen férjhez ment. A legnehezebb időszakot életében a 47-es szárazság jelentette, majd a pénzbeváltás, a kollektivizálás, amikor mindent újra kellett kezdeni. De ment az élet előre, mert muszáj volt menjen – teszi hozzá. Természetesen nehéz a mostani helyzete is, de a körülötte levő emberekben megtalálja a jót, a szépet, és tud örvendeni nekik.

Miután Emma néni aláírta magyar állampolgársági kérelmét, dr. Mélykúti Ferenc konzultól azt kérdeztem, milyen érzés olyan emberek kérelmét átvenni, akik önhibájukon kívül veszítették el egykori magyar állampolgárságukat?

– Mosolygunk, mert örömteli pillanat, de hát az embernek elszorul a szíve. Örülünk annak, hogy részesei lehetünk ennek a folyamatnak, de gombóc van a torkunkban, mert tudjuk, hogy mi előzte meg. Ha nem is éltük át, látjuk az embereken, kihalljuk a szavaikból, hogy nem volt egyszerű ezeket az időket magyarként megélni – mondja. És hozzáteszi, elméletileg nem fordulhat elő, hogy valaki azért ne kérhesse honosítását vagy visszahonosítását, mert nem tud a konzulátusra utazni. Nemcsak a kérelmet vette át szívesen Lókodon, de megígérte, ha megérkezik Emma néni honosítása, örömmel jön el ismét az eskütételre. – Bízunk benne, hogy mielőbb sor kerül rá – búcsúzott Emma nénitől dr. Mélykúti Ferenc konzul.

Takács Éva, Hargita Népe

erdely.ma

This entry was posted on 2011. március 2. szerda at 10:19 and is filed under Kormány, Nemzetpolitika. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.