Háromszék
Iuliu Hossu püspök felolvassa a gyulafehérvári román nemzeti gyűlés határozatát Erdély és Románia egyesüléséről (forrás: Mercuriustour.ro)
December 1. a legnagyobb román állami ünnep. A történelemmel valamennyire is tisztában levő magyaroknak gyásznap, Erdély elcsatolásának napja, mely számunkra legfeljebb a gyulafehérvári ígéretek be nem tartását, a román szószegéseket idézi, hogy finoman fogalmazzunk, mert ha az akkori ígéreteknek 92 év alatt érvényt lehetett volna szerezni, akkor a romániai magyarság ma minden szintű autonómiával rendelkezne.
1918. december 1-je indította el azt a folyamatot, amely az első és a második világháború után a Magyarországra kényszerített békediktátumok révén nemcsak Székelyföldet kebelezte be, hanem etnikailag homogén határ menti országdarabokat is elcsatolt az ott élő lakosság beleegyezése és megkérdezése nélkül.
A december elsejei ünnep a magyarság többsége számára provokáció, jelenlegi tartalmával és formájával a két nemzet közti jó viszony megrontója, s ezen a tényen nem változtatnak sem az esetleges politikusi nyilatkozatok vagy a nemzeti érzelmeiket elfojtó érdekemberek alkalmi megnyilvánulásai, a Kempinski szállóbeli, illetve a Cotroceni-palotában megesett pezsgős koccintások sem. Ezek legfeljebb a magyarság ellenszenvét és rosszallását váltják ki. A december elsejei ünnep románokat és magyarokat egyaránt provokáló tényére két friss példa: Alföldi Róbert szállásadási kísérlete a román nemzeti ünnepnek a budapesti Nemzeti Színházban, ami az egész magyar szellemi térben visszatetszést szült, és a szélsőségességet indukáló másik példa az erdélyi magyarság fekete vasárnapjának városában, Marosvásárhelyen a szélsőségesen magyarellenes Noua Dreaptă kivonulása a magyar “irredentizmus” és “sovinizmus” ellen.
Az ünnep eme negatív hozadékaival szemben érzelmeinkhez szóló és rokonszenves Mădălin Guruianu háromszéki román liberális politikus állásfoglalása a december elsejei ünnepség kérdésében, aki ezt a napot a román nemzet ünnepének tartja, bárhol is éljenek tagjai, Moldovában, Bukovinában vagy a nagyvilágban; országos ünneplés számára azért véli alkalmatlannak, mert minden állampolgár bensőséges ünnepének is kellene lennie, márpedig december 1., különösen a magyarság számára, nem az.
Ne legyünk naivak, a román alkotmányt nem fogják megváltoztatni egy ellenzéki politikus nemzeteket egymáshoz közelítő véleménye folytán, de számunkra jóleső érzés ezt tudomásul venni, hisz érzékeli, a magyarokat a törökök sem kötelezték arra, hogy a mohácsi katasztrófát ünnepüknek tekintsék, s a románság körében sem váltana ki rokonszenvet, ha Bukarest 1916-os, németek általi elfoglalásának évfordulóin kellene hallelujázniuk.
Azért azt se felejtsük ideírni , hogy a Székely hadosztály átállása (Kratochvill Károly ezredes vezetése alatt ) a román hadsereghez 1919 -ben TISZAFÜRED -nél döntötte el véglegesen Erdély sorsát.
Valamint azt is ,hogy ebben a korabeli erdélyi arisztokrácia kiegyezett a román királlyal.
Biztosítattva maguknak, ingó és ingatlan vagyonuk sértetlenségét valamint autonómiájukat.
Azért azt se felejtsük ideírni , hogy amikor Csaba elvtársai voltak hatalmon, akkor intézményesített történelemhamisítás, és ideológiai manipulálás zajlott az országban.
Idézet: „December 17-én nagy erőkkel indult meg a román támadás a demarkációs vonal átlépésére.
December 18-án a székelykocsárdi Maros-híd székely őrsége nem volt hajlandó a híd önkéntes feladására, mert mint mondták: „inkább ott halnak meg, de nem adják át Erdélyt”.
A magyar kormány azonban utasította Kratochvill ezredest, hogy csapatai a románokkal szemben fegyvert ne használjanak, és fokozatosan vonuljanak vissza.” (2008. március 04. kedd, 22:56 Magyar Sors Online)
Tovább is érdemes olvasni.
Az viszont sajnos igaz, hogy az erdélyi magyar arisztokrácia szívesen adta el földjeit az orosz bankok által finanszírozott románoknak.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Novák Előd beszéde a Nemzeti Színház előtt 2010.12.01.
Legyen végre vége a balos hazudozásnak! Mi is volt a valóság a Székely Hadosztállyal kapcsolatban? Lásd Erdélyi Napló 2005 április 12:
“Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel.
A Hadosztály felszerelése igen gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott, mert a budapesti kormány félt a Hadosztály erejétől. Amikor 1919. március 21-én a Szovjet-Oroszországban kiképzett Kun (Kohn) Béla, elvbarátai és a felbőszített csőcselék kikiáltotta a Magyarországi Tanácsköztársaságot, még jobban féltek a Hadosztálytól, mert a legénység az előírt vörös szalag helyett széles nemzetiszínű szalagot varrt föl az egyenruha hajtókájára, majd föllázadt a szatmárnémeti kommunista hatóságok ellen.
A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. Sokáig reménykedtek abban, hogy majd Budapestről kapnak lőszert és utánpótlást. Budapest „urai” azonban magukra hagyták őket, és lőszer helyett vörös alakulatokat küldtek – ellenük. A Hadosztály sorsát megpecsételte a lőszerhiány, az utánpótlás hiánya és az, hogy lassan két tűz közé került. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Más kiút nem lévén, a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A trianoni tragédia után a revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten.”
Pörzse Sándor beszéde a Nemzeti Színház előtt 2010.12.01.
http://www.youtube.com/watch?v=bboiG9WZDV8
“Gratulálok azoknak, akik rájuk szavaztak!”
A Székely Hadosztály honvédő harcai:
1918. őszén a román csapatok 5 hadosztálya megkezdte előnyomulását Sepsiszentgyörgy-Marosvásárhely felé. Károlyi Mihály ahelyett, hogy a még meglévő magyar erőket bevetette volna, 1918. november 19-én Belgrádban újabb egyezményt kötött amelyben elismerte, hogy a románok előnyomulhatnak a Maros vonaláig, majd karácsonykor bevonultak Kolozsvárra. Megkezdődött a magyarok gyilkolása és kirablása. Itt és ekkor hangzott el a román pópák szájából a hírhedt mondat: ,,Három napig alszik az Úristen!”
A lassan magukhoz térő székely erők Bánffyhunyadon kezdtek gyülekezni, majd Kratochwil Károly ezredes megszervezte Csucsa-Királyhágó vonalában a védelmet. A székelyekből és az olasz frontról visszatérő gyalogezredekből állította fel Kratochwill a Székely Hadosztályt. A hadosztály igen hiányos felszerelésű volt, ezt azonban pótolta a lángoló hazaszeretet. Amikor már 20 zászlóaljnyi gyalogság, kevés lovasság és még kevesebb tüzérség állt Kratochwil rendelkezésre, elhatározta, hogy figyelmen kívül hagyja Károlyi gyáva rimánkodását és megállítja a román előnyomulást. A román megállást elősegítendő, Kratochwil tiszti parlamentereket küldött az ellenséghez. A parlementereket a románok a lovakhoz kötötték, és addig vonszolták őket, amíg húsuk lejött a csontjukról. Ezután szemüket kiszúrva felakasztották őket.
Kratochwil ezután látta, hogy mindenféle tárgyalás lehetetlen, és megindította a támadást.
A január 23-án megindult ellencsapás meglepte a románokat, akik állásaikat kiürítve fejvesztve menekültek Kolozsvárig. A franciák, látva védencük kudarcát, azonnal közbeléptek. Egyrészt ráparancsoltak Károlyira, hogy állíttassa le a támadást, másrést tüzérséget és francia tiszteket vezényeltek a megrendült román csapatokhoz.
A Tanácsköztársaság nem befolyásolta a Székely Hadosztály helyzetét. Nem vették át a Vörös Hadsereg szervezetét, rendjét – jobban mondva rendetlenségét –, megmaradtak a rendfokozatok, nem működtek vörös komisszárok és egyenruhájuk is a régi maradt. Elutasították a vörös zászlót és nemzeti lobogó alatt léptek harcba. Nem a Kommünért és egy idegen eszméért harcoltak, hanem Erdély függetlenségéért.
1919 Februárjában ismét megindult a román támadás, amely Remetemezőn a székely géppuskás századok tüzében véresen összeomlott, ugyanakkor Madadnál a bevetett teljes román haderő is vereséget szenvedett. A madadi ütközet úgy vonul be a magyar hadtörténelembe, mint a székely hősiesség, önfeláldozó hazaszeretet és porba hullt remények feltámadásának dicső színhelye.
Ezután a Székely Hadosztály átment támadásba, és sikert sikerre halmozott. A menekülő románok a védtelen magyar falvakon álltak bosszút, gyilkolva, rabolva és gyújtogatva vonultak vissza. A franciák most komolyan közbeléptek, az egész mozgósított román haderőt támadásra csoportosították, fegyverzetét pótolták, és zászlóalj parancsnoki beosztásig francia tiszteket vezényeltek a csapatok élére. Ugyanakkor a hátországban a Vörös Hadsereg katonai vezetése először csökkentette, majd megszüntette a Székely Hadosztály lőszer – és anyagi utánpótlását. Aztán a román támadás előestéjén Kratochwil ezredes azt tapasztalta, hogy a szomszédos vörös csapatok eltűntek a Székely Hadosztály szárnyairól, így az alakulatot a bekerítés veszélye fenyegette. Így került sor arra a drámai tiszti gyűlésre, ahol Kratochwil ezredes vázolta a tisztek előtt a reális helyzetet, a lehetőségeket és főként a legénység romló hangulatát. Nyilvánvalóvá vált, hogy lőszer- és anyagi utánpótlás nélkül, és egyedül maradva nem tudják elérni céljukat, Erdély felszabadítását. A legénység az állandó visszavonulás következtében, amit a bekerítés elkerülése végett kellett végrehajtani, egyre távolabb került szülőföldjétől. A román hadvezetés ugyanakkor felajánlotta, hogy ha leteszik a fegyvert, a legénység azonnal lakóhelyére vonulhat, a tisztek pedig átmeneti internálásra kerülnek.
A tisztikar nagy része – a katonák hangulatát is figyelembe véve – a fegyverletétel mellett szavazott. Úgy ítélték meg, hogy a Proletárdiktatúra cserbenhagyta őket, ezzel elérhetetlenné vált céljuk. Április 26-án a Székely Hadosztály egy része le is tette a fegyvert (ezt nevezték a kommunisták árulásnak), kisebb része azonban tovább harcolt, immár a Vörös Hadsereg kötelékében, annak legharcképesebb részét képezve.
Ez a Székely Hadosztály igaz története, amely Erdély kapujából védte hónapokon keresztül sárban, hóban, fagyban, esőben, szörnyű nélkülözések közepette a hátországot és harcolt az utolsó töltényig.
Tábori Piroska: Üzenet Erdélyből 2010.12.01.
Ez nektek szól!
Lenhardt Balázs beszéde a Nemzeti Színház előtt 2010.12.01.
Károlyi vagy Kohn, szociáldemokrata v. kommunista köpönyeg, a lényeg,hogy a zsidók megakadályozták a nemzeti ellenállást…
Mint a későbbi szerb díszpolgár Linder Béla?
(Nem akarok többé (magyar) katonát látni.)
Ezt a verset kellett volna ma elmondani a Nemzeti Színházban: (Ezért a verséért 1920-ban Kárpáti Piroska tanítónőt a románok felakasztották)
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
panelproli! Ne zsidózz! Vegyél példát rólam, én se teszem.
“1945 után persze indexre tették, a többi irredentának minősített dallal együtt; – de érdekesség, hogy már korábban is be volt tiltva, mégpedig a nyilas időkben! Ugyanis mindkét szerzője nem kívánatos személynek minősült a nürnbergi törvények értelmében. Magyarul: zsidók voltak, akiknek a dalait nem volt szabad nyilvános helyen előadni – így a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarországot, vagyis a kor legnépszerűbb hazafias magyar dalát sem! Paradox, nem?
Furcsa, és tragikus helyzeteket produkált a 20. századi magyar történelem… A zeneszerzője, Vincze Zsigmond még 1936-ban meghalt; de Kulinyi Ernőt, a két világháború közötti „legmagyarabb” dal szövegíróját, az ausztriai Bruckban egy német internálótáborában érte a halál 1945. február másodikán.”
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/05/09/06/Szep_vagy_gyonyoru_vagy_Magyarorszag_.aspx
T. GORDON! (Igen csupa nagy betűvel!)
Szerénységem jeléül csak annyit mondhatok minden Magyar nevében KÖSZÖNJÜK!
Köszönjük a tárgyilagos józan megnyilvánulást. MO. történelmének bizonyos korszakaira történő figyelmünknek ráirányítását. Ebből soha nem elég! Aki a múltat nem ismeri, nem tud belőle “táplálkozni,” annak a jövője is kétséges.
Te Gordon az nem lehet igaz hogy te ennyire elvetemült barom légy , mi közöm nekem ehhez , az akkori Tanácsköztársasághoz?
(Anyai nagyapám az olasz front hőse, vitéz , a turul rend lovagja , A Magyar Királyi Államvasutak Főtanácsosa . ) is azon a véleményen volt , hogy Zsülié Ferenc és társai árulása pecsételte meg Erdély sorsát melynek része volt a Székely hadosztály átállása.
Gordon szerint:
2010. december 01., szerda – 13:11
“Azért azt se felejtsük ideírni , hogy amikor Csaba elvtársai voltak hatalmon, akkor intézményesített történelemhamisítás, és ideológiai manipulálás zajlott az országban.”
Csaba Péter szerint:
2010. december 02., csütörtök – 10:58
“Te Gordon az nem lehet igaz hogy te ennyire elvetemült barom légy , mi közöm nekem ehhez , az akkori Tanácsköztársasághoz?”
Gordon mondja most erre:
1. Csupán annyi, hogy nem kizárólag a Tanácsköztársaságra gondoltam történelemhamisító és ideológiailag manipuláló rendszer alatt, hanem arra is amikor a Csabával egy korszakban élő díszmunkás elvtársak és sameszok tematizálhatták a közbeszédet.
2. A stílus maga az ember.
De annak örülök, hogy zavartságodban önmagadtól elismerted, hogy a Tanácsköztársaságra is igaz lehet a tegnapi megállapításom.
Köszönet érte! 😀
Hát te tényleg egy fasz vagy
T gordon kár hogy nem dolgoztál velem mert akkor biztos leégett volna a pöcsöd is az Acélmű Martin
öntőcsarnokában ahova lementem még nagyfőnökként is kokillát huzatni meg állítani .
A kemence javításba meg valószínű beledöglöttél volna .
Ennyit a díszmunkásságomról .
Mikor a Fővárosi tanács végrehajtó bizottságának tagja voltam ,
mint acélgyártó főolvasztár ,
Csapolás után felszálltam a Hévre és a 2 es villamosra ,úgy mentem rendkívüli VB ülésekre sisakban kötényben esetenként még füstölt is a ruhám , mert nem engedtek el annó az elvtársaim .
Így én két csapolás között elintéztem társadalmi megbízatásaimat .
Bosszantva ezzel is a CSMPB -t
Minden esetre 1998ban nem a kommancsok csavarták ki a kezünkből a lapátot , hanem a FIDESZ kormány , mert nekik nem kellett Magyar acélipar.
Próbálj venni gordon et csövet vagy zártszelvényt
Csak szlovák, vagy török van mert a magyar acéliprt a fidesz 1998 és 2002 közt felszámolta .
Vagy ezt nem tudtad?
😀