Soha többet, harmadszor: kalapács alá kerül Lenin is

Mno.hu

Soha többet, harmadszor! címmel rendez árverést a Pintér Aukciósház (Budapest V., Falk Miksa utca 10.) azokból a főként az ötvenes évek első felében keletkezett festményekből, szobrokból, grafikákból, amelyeket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pincéjében találtak néhány hónappal ezelőtt. A „szocreál” művek értékesítéséből származó bevételt a tulajdonos minisztérium, illetve az aukciósház a vörösiszap károsultjai támogatására ajánlja föl.

A vörösiszap károsultjai és a szocreál emlékezete – kiállítás és aukció a Pintér Aukciósházban. Ennyi Lenint évtizedek óta aligha látott együtt magyar kiállításlátogató! Az árverés anyagát bemutató kiállításon, a Pintér Aukciósházban egy egész falszakaszt megtöltenek a „forradalom” vezérét ábrázoló festmények, grafikák, bekeretezett fotók. De van a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pincéjében talált, a jövőt egyébként szépen katalogizálva, talán a puhuló diktatúra valamelyik gondos hivatalnoka által beleltározva váró „művek” között faintarzia is, ami egyébként a gyufaszálakból összerakott képek műfajával együtt szinte népművészetté vált Magyarországon a hatvanas-hetvenes években. Ezt az intarziát azonban valószínűleg hivatásos alkotó készítette, aki azután nyilván jó áron adta el az állami hivatalnak, akárcsak a többi, neves vagy kevésbé neves alkotó a maga személyes hozzájárulását a rendszer fényezéséhez.

Nem hiányzik az anyagból Zala Tibor jellegzetes raszteres Lenin-feje sem, ami egyébként már a hetvenes évek elején született, de vannak az aukció anyagában persze másféle művek is. Van Marx és Engels, Georgi Dimitrov két egymás mellé tett mellszobra révén pedig szinte ikerpárként jelenik meg, de – ahogyan a kiállítás kurátora, a Praesens folyóirat főszerkesztője, Molnár Mária fogalmaz – a kiállítás gerincét a különböző Lenin-ábrázolások alkotják. Van köztük félprofilos, mosolygósra vett, van elszántan a szemünkbe néző és harcosan kiálló. „Szinte valamennyi kép híven tükrözi az ideológia marketingjét, művészi szabadságról ezekkel a munkákkal kapcsolatban nem beszélhetünk” – mutatja be őket a kurátor. „A szigorú cenzúra megszabta a képalkotás határait, eltérni magától a prototípustól/fotótól nem lehetett. Nagy port vert fel a közelmúltban előkerült rézkarc, amelyen Lenin Hitlerrel sakkozik. (Emma Lowenstram: Egy sakkjátszma: Lenin Hitlerrel, Bécs, 1909.) Sokat vitáztak a mű hitelességén, de háromszáz oldalas dokumentum igazolja eredetét. Mivel ez a kép 1909-ben készült, a jövő történetének alakulását a grafikus nem sejthette. Érdekessége azonban, hogy a Lenin-ábrázolásokra jellemző, ülő formájú, fejét a kezével megtámasztó pozíció a későbbi ábrázolásoknak is kedvelt formája lett.” Nincs ez másként a szocialista ipar és mezőgazdaság nagyszerűségét, a szovjet–magyar barátságot szimbolizáló, önfeledten mosolygó felnőtteket és gyerekeket ábrázoló festményeknél, grafikáknál sem. Az alkotók között ott van a modern művészből a hatalom szekértolójává vált Pap Gyula vagy Ék Sándor, a szocreál nagy harcosa, van itt Bencze László- és Biai-Föglein-kép. „Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mi vitte rá az akkori művészeket, hogy ilyen műveket hozzanak létre” – kérdezi Turcsány Antal festőművész, aki kollégáival együtt hetek óta dolgozik azon, hogy az itt-ott sérült művek aukcionálható állapotba kerüljenek. „A számítás? Vagy a félelem? Az utóbbiban mi sem szűkölködtünk. Tizennégy éves voltam, amikor a korszak véget ért. Hogy a szüleim mit éltek át, gyerekként jószerivel nem is sejtettem, mert nem beszéltek róla, a saját gyermekeiknek sem, mindenütt a félelem volt az úr, sohasem lehetett tudni, mikor jönnek, kit visznek el. Az állomáson viszont Marx, Engels és Lenin nagy arcképe hirdette a rendszer dicsőségét, no meg a felirat: Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján, ahogy azt az apró termetű főtitkár mondta.”

A Soha többet, harmadszor! című aukción szereplő műveket november 25. és december 6. között mutatják be a Pintér Aukciósházban külön kiállításon. Egy másik tárlaton, az aukciósház szokásos háromnapos karácsonyi aukciójának (december 8–9–10) anyagába illesztve mutatják be azt a mintegy száznegyven művet, amely szintén a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pincéjéből került elő, s amelyek bevételét szintén az árvízkárosultak javára ajánlják föl. Valamikor nyilván a minisztérium különböző irodáiban függtek ezek is, de az 1948–56 közötti évekre jellemző, gyászos emlékű szocialista realizmushoz nincs közük. Elég, sőt talán sok belőle az a száz kép is, ami előkerült, mondanánk. Mégsem haszontalan az a „recycling retro feeling”, ahogyan Molnár Mária fogalmaz, amelyet ébresztenek bennünk. Az aukció ugyanis egyféle újrahasznosítása olyan tárgyaknak, amelyek a bennük sűrűsödő hazugságmennyiség ellenére, vagy éppen ezért, fontos történelmi dokumentumok. „A gyűjtők számára szinte soha vissza nem térő alkalom az aukció, hiszen bizonyíthatóan eredeti műhöz juthatnak hozzá, melyeknek »füle hallatára« fontos történelmi események és párbeszédek zajlottak le. Egy gyűjtemény számára, még akkor is, ha nem kifejezetten ezzel a korszakkal foglalkozik, igazi kuriózumot jelenthetnek ezek a munkák.” A szervezők éppen ezért ugyanúgy várják a kiállításra és az aukcióra a jótékonykodni vágyókat, akik szívükön viselik az iszapkatasztrófa áldozatainak sorsát, mint a fiatalokat, akik empirikus tapasztalattal nem rendelkeznek ugyan, de történelmi ismereteik arra ösztönzik őket, hogy maguk is az újrahasznosítás részévé váljanak. Talán bennük is ugyanazokat az érzéseket kelti az, ami történik, mint Pintér Péterben, az aukciósház tulajdonosában, aki így fogalmaz: „Számomra személyes megtiszteltetés és öröm, hogy a magam szerény eszközeivel részt vehetek ennek az emberellenes ideológiának a szimbolikus lebontásában.”

Rétvári Bence, a KIM parlamenti államtitkára a december 6-án tartandó jótékonysági árverést bemutató kormányszóvivői tájékoztatón felidézte, hogy az átadás-átvétel során 230 kommunista és szocialista relikviát találtak különböző raktárakban, padlásokon a tárca épületében. Szeretnének ezektől végleg megszabadulni – mondta. Hozzátette: az árverésen milliós nagyságrendű bevételre számítanak, a rendhagyó aukción befolyó adományokat pedig a Katolikus Karitásznak utalják majd át.

Forrás: Mno.hu

2 hozzászólás “Soha többet, harmadszor: kalapács alá kerül Lenin is” bejegyzésre

  1. ... szerint:

    csepeli végre megveheti a hiányzó szobrokat a gyűjteményéből.
    kérdés, hogy megteszi-e olyan áron, hogy a ráfordított pénzzel bajbajutott embereken segít. nagy dilemma.

  2. Axor szerint:

    A zsíros kenyér is kalapács alá kerül?

Itt lehet hozzászólni !