Csepel.info
91 évvel ezelőtt Horthy Miklós tetemre hívta a magyar nemzetet Budapesten. Miután különvonata reggel negyed 7-kor beért a Kelenföldi Pályaudvarra, a szemerkélő esőben lóhátra ült, és a Nemzeti Hadsereg élén végigvonult a városon. Hivatalos fogadására a Gellért Szállónál került sor.
Beszédét követően a Ferenc József hídon és a Körúton át az Országház elé vonult, ahol Friedrich István miniszterelnök fogadta. Horthy Miklós újonnan szervezett hadseregének budapesti bevonulása egy olyan korszak kezdetét jelentette, amikor mindent az alapoktól kellett újra felépíteni a harmadára összezsugorított és kifosztott országban.
A Magyar Királyságnak mint államformának 1920. február végén történt visszaállítása az 1918 utáni európai történelem egyedülálló eseménye volt! A széthullott Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi utódállama Köztársasággá lett: Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, sőt, 1918 őszén Magyarország is. Az akkor központi hatalmaknak nevezett, legyőzött katonai szövetség tagjai közül Németország éppúgy Köztársasággá alakult át, mint Törökország. Miért állították vissza a magyar törvényhozók e parányivá csonkított államban az alkotmányos monarchiát?
A kérdés abból a szempontból is jogosnak tűnik, mert Magyarországnak volt megkoronázott királya IV. Károly személyében, azonban az ő visszatértét a győztes hatalmak megtiltották. De mivel a nemzetgyűlés mindezek ellenére ragaszkodott az ezer éves nemzeti múltra visszatekintő Királysághoz, a történelmi hagyományainkhoz híven ideiglenes államfőt, kormányzót kellett választani. A nemzetgyűlés Királysággal kapcsolatos döntése tehát nem egy személynek, hanem az államformának szólt!
Horthy bevonulásának 91. évfordulója alkalmából érdemes szemügyre venni, hogy milyen politikai folyamatok vezettek el 1919. november 16-ig, illetve milyen események voltak a közvetlen előzményei annak, hogy Horthy a két világháború közötti Magyar Állam első embere lett.
A néhai kormányzó a válságos 1919-es év közepe táján lépett a magyar politikai élet színpadára. Korábban a Monarchia haditengerészeténél teljesített szolgálatot, ahol szép katonai karriert futott be: 1909-1914 között kiváló minősítésű tisztként Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként pedig az osztrák-magyar hadiflotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Mint katona 66 kitüntetéssel rendelkezett, ebből 19 volt magyar, 47 pedig külföldi.
A Tanácsköztársaság bukása után Magyarországon három hatalmi tényező jött létre: a megszálló román hadsereg, a Horthy Miklós fővezér által irányított Nemzeti Hadsereg és a budapesti ellenforradalmi kormány.
November közepéig a legerősebb hatalmi tényező a román hadsereg volt. A Tiszántúlon román katonai közigazgatást vezettek be azzal a szándékkal, hogy azt Nagy-Romániához csatolják. A megszállás hatalmas anyagi károkat okozott: a román katonák megkezdték a magyarországi területek szisztematikus kirablását. Mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került és mozdítható volt: gabonát, állatokat, élelmiszert, komplett gépsorokat, műkincseket — és egyúttal a vagonokat és mozdonyokat is. Miután a győztes hatalmak úgy gondolták, hogy Románia elég lopott holmit szállított el, kiparancsolták csapataikat az ország területéről. A románok azonban nem vették sietősre Magyarország elhagyását, a Tiszántúlról is csak 1920 tavaszán vonultak ki.
A Balatontól délre fekvő területeken az 1919. augusztus elejétől fokozatosan átvonuló Nemzeti Hadsereg volt az igazodási pont. A hadügyminiszteri tisztséget betöltő Horthy augusztus elején függetlenítette magát a szegedi kormánytól, és 1919. augusztus 9-én Siófokon megalapította a Fővezérséget. Horthy csapatai Ausztriából visszatérő magyar alakulatokkal karöltve állították helyre az általuk ellenőrzött területeken a korábbi közigazgatást és a rendet. A Nemzeti Hadsereg alakulatai ezzel párhuzamosan pedig igyekeztek a kommün utolsó vidéki sejtjeit is felszámolni.
A leginkább kaotikus helyzet Budapesten alakult ki, ahol augusztus 6-tól Friedrich István vezetésével és a románok katonai felügyelete mellett működő ellenforradalmi kormány alakult. A különböző politikai pártok koalíciós megállapodásain alapuló kormány többségét a keresztény-nemzeti pártok tették ki. A rendezőelv a keresztény-nemzeti ellenforradalom elfogadása, és az országban pusztítást végző bolsevizmus teljes elutasítása lett.
Sir George Clerk angol diplomata működése nyomán folyamatosan kezdett körvonalazódni a leginkább működőképes politika irány. Amikor a román katonák november közepére elhagyták Budapestet, Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult a fővárosba. Ezzel véget ért mind a Károlyi-féle őszirózsás-, mind pedig a Kun Béla vezette kommün magyartalan rendszere, amely nem volt képes megmenteni Magyarország történelmi határait 1918/1919-ben.
Az ellenforradalmi kormány azonban feltételekhez kötötte a bevonulás lehetőségét, Horthy pedig írásos kötelezvényt adott a politikai pártoknak. Ebben ígéretet tett arra, hogy nem vezet be katonai diktatúrát, hanem elismeri az új koalíciós kormányt és aláveti magát az alkotmányos hatalomnak. Horthy november 16-án fehér lován vonult be abba a magyar fővárosba, amely előzőleg megtagadta ezer éves múltját, porba rántotta a nemzet koronáját, sárba tiporta a nemzet színeit, és vörös rongyokba öltözött.
Ezt követően a mérvadó politikai pártokból november 24-én megalakult a koncentrációs kormány Huszár Károly vezetésével. 1920. januárjában lezajlottak az első nemzetgyűlési választások általános, egyenlő és titkos választójog alapján. Február 23-án ült össze első alkalommal a Nemzetgyűlés, a megválasztott politikusok két évre szóló mandátumot kaptak. A két legnagyobb párt az Országos Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja lett.
A Nemzetgyűlés legsürgetőbb feladata az államfővel kapcsolatos alkotmányozó tevékenység volt. A szociáldemokraták kivételével egyetértettek abban, hogy a kommün bukása után automatikusan helyreállt az 1918 előtti állapot: Magyarország államformája ismét Királyság lett.
A kormányzóválasztásra 1920. március 1-jén került sor. Az ülésteremben helyet foglaló 141 képviselő közül 131 Horthy Miklóst jelölte meg mint kormányzót, így Magyarország első embere erős legitimitással a talpa alatt láthatott hozzá az ország politikai és gazdasági stabilizációjához.
(A fentiekben az egyik olvasónk hozzánk eljuttatott cikkét tettük közzé. A bejegyzés egyes megállapításai vitaindító jellegűek, ha valakinek kérdése vagy hozzászólása van az a fórumban teheti meg. )
csepel.info
Ki nem szarja le? Marha fontos évforduló. Melyik hülye küldte be?
Csepeli!
Igenis, fontos évforduló, mert ekkor kezdődött el a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb időszaka.
Horthy nevéhez olyan elismert politikusok fűződnek, mint Bethlen István, Klebelsberg Kunó, vagy mint az ismert földrajztudós Teleki Pál, aki a párizsi békekonferenciára elkészítette a a híres vörös térképet…
Bethlen miniszterelnöksége alatt a magyar gazdaság felülmúlta a háború előtti szintet és kiszélesítette a kötelező betegség- és baleset biztosítást, valamint 1928-ban bevezette az öregségi, rokkantsági, özvegyi, árvasági segélyt.
Klebelsberg Kunó közoktatási reformja talpra állította a magyar oktatást. Kultuszminisztersége alatt 1500 népkönyvtárt létesített, a Margit-szigeten fölavatta a nemzeti sportuszodát és a sportoktatás fontosságát hangsúlyozva megszervezte a Testnevelési Főiskolát. Megteremtette a felsőoktatás korszerű keretlehetőségeit és létrehozta a Magyar Országos Gyűjteményegyetemet is.
Úgy látszik, te nem szarod le. Még a komcsi reflexed is beindult, azonnal keresni kezded, hogy ki írta. Aztán jöhet a lejáratás, elszigetelés, tönkretétel, helyszíni akasztás. 🙂 Marginalizálódtál az elvtársaiddal együtt, törődj bele szépen.
Az előző természetesen csepelinek szólt.
Gondoltam 🙂
S kivándorolt Amerikába 3millió ember
Elég nyilvánvaló, hogy párhuzamot vontok Horthy és Orbán Budapest-“felszabadítása” között.
Ugye, Horthy a frankhamisítással folytatta, majd a végén egy romvárost örököltünk.
Azt írja az Ige, kedves keresztyén barátaim, hogfy mindenki azt aratja, amit vetett…
A hozzászólás minősíti íróját…………..!
jenei ferenc szerint:
Ha ez rám vonatkozik, boldogan vállalom! 🙂
Gyalog!
Ha már megemlítetted azt, hogy romváros, akkor ne felejtsd el, hogy az már nem Horthyn múlott, hanem Szálasin.
Van itt egy számomra logikus sor:
Horthy, Bethlen, Gömbös, Imrédy, Jáni G., Sztójai, Szálasi. Ezek elvi alapon beáldozták a Német Birodalomnak először a magyarokat, aztán Magyarországot.
Nagyon jellemző Horthyra ahogy elbaltázta az utolsó esélyt is a kiugrási kísérletnél. Ha eszembe jut, mindig elkeseredek.
Szeretettel, gyalog
Gyalog!
Bethlen István annyira áldozta be a magyarokat a Német Birodalomba, hogy mikor 1944-ben a németek megszállták az országot, illegalitásba vonult és bujkálásra kényszerült, mert a Gestapo le akarta tartóztatni.
Horthyt pedig a németek buktatták meg, majd a háború utolsó hónapjaiban az SS tartotta fogva Bajorországban.
csepeli, mint írtam, ki kéne tömni és mutogatni, hogy ilyen egy igazi seggfej!
Jobb Csepelért!
Igen 1944-ben Bethlen.. Most egy kicsit elzsibbadtam. Ő ’20-’30 között volt miniszterelnök. Az ő nevéhez fűződik a Numerus clausus törvény, amely szellemi e l ő z m é n y e volt a náci Németország államigazgatási-törvényhozási gyakorlatának.
Gulágon halt meg.
Nácik elől bújkált. Ezt vetette magának. A kommunisták is így jártak, ugye. Szélsőjobb- és baloldalon ez egyformán működik.
Horthy kinek is adta át a hatalmát?
Van aki ezt tudja? Jelentkezzen!
Gyalog!
Megkímélnél már a szemét foxi-maxis könyveidtől?
Horthyt Otto Skorzeny ejtőernyősei ejtették fogságba.
A de facto vezér ezután Veesenmayer volt.
ifj.Horthy Miklóst meg Mauthausenbe vitték.
őőő..izé Bethlen miniszterelnök nem érdemelte meg a sorsát. Nagy államférfi volt.
Horthy meg gyengekezű vezető volt, de egy igaz magyar ember.
Ha idejében agyonüttette volna Szélesit -mint azt a looser Fürstöt, Sallait stb, – akkor nem lett volna gond. Még a Rákosi is megúszta élve a Horthy börtönt…röhej.
Ha jobban belegondolunk Horthynak köszönhetjük Szélesit meg a kopasz Rákóczi Mátyást….:-
Szerintem.
Úgy tűnik ismét sikerül megfogni a lényeget.
“Skorzeny ejtőernyősei 1944. október 16-án megszállták a budai várat, Horthy Miklós semmisnek nyilvánította előző nap kibocsátott “kiugrási” proklamációját és “német védelem” alá helyeztette magát. a hatalmat Szálasi Ferencnek, a nyilasok vezetőjének adta át.
Ifj Horthy Miklós Portugáliában, 1993-ban Lisszabonban hunyt el, nem Mauthausenben.”
Végül: nagyra értékelném, hogyha a mondandómra reagálnál, és nem a részletekre. minősítés nélkül.
Ne ess kétségbe, ha tények nem igazolnak!
Gyalog!
1., A Numerus Clausust Teleki Pál miniszterelnöksége alatt hozták meg, nem pedig Bethlen István alatt.
2., Bethlen István 1921 és 1931 között volt miniszterelnök, nem pedig 20 és 30 között…
3., A Numerus Clausos nem volt szellemi előzménye a náci Németország államigazgatási-törvényhozási gyakorlatának és nem volt zsidó törvény sem! Az 1920. évi XXV. törvénycikk azt mondta ki, hogy a magyarországi nemzetiségek csak a formálisan kimutatható számarányuknak megfelelő mértékben lehetett felvenni a felsőoktatásba!
4., Horthy nem adta át senkinek a hatalmat, Horthytól elvették a hatalmat a németek, akik a nyilasoknak adták át az ország vezetését.
Ferenc József – Horthy – Kádár… De jó, hogy végre köztársaságban élünk, demokrácia van, akármilyen nehéz is!
Gyalog!!
nem Horthy v. Szálasi bombázta szét Bp-et hanem a kommunista-Szovjet és kapitalista -zsidó hatalmak… El kéne olvasnod néhány 1989 után kiadott történelmi könyvet:)
Islander! Te berúgtál?
Te meg próbálkozz máshol a provokatív szövegeddel.
És te meg tudod mondani,hogy kik és miért ellenezték Horthy kiugrását?
🙂
Gyalog baktat a történelem folyamán. Még az ötvenes éveknél tart.
Gyalog! Mikor tántorgott ki másfél millió emberünk, és nem 3 millió (a költőt olvasni kell, esetleg utána idézni)?
Gyalog névsora logikus egy bomlott elme számára. Másoknak marhaság.
Gyalog! Nézze meg a numerus clausus törvényt, olvassa el az akkori zsidó vezetők véleményét, és akkor írjon.
Be kell fejeznem, mert Jobb Csepelért kitűnően összefoglalta a lényeget.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Hernádi Tibor, hazai történész-író idézi Kovách G. István kutatási eredményét, melyet egy londoni könyvtárban talált: Fasiszta Nemzet? Antiszemita Magyarság? című írásban (Hunnia, 1991). Ez a bizonyíték 1943. október 14-i dátummal C12035 szám-jelzéssel, és 1943. október 15, F.O. 371/34498 számmal van nyilvántartva.
Ebben a dokumentumban:
„Namier professzor (zsidó képviselet) aggodalmát fejezi ki Magyarországnak a német szövetségből való idő előtti kiugrása miatt. Megállapítja, hogy Magyarországon a zsidók biztonságban élnek, de a háborúból való kilépés vagy annak akár a kísérlete miatt Németország megszállná Magyarországot, és ezzel a zsidók biztonsága veszélybe kerülne.”[1]
Az itt említett okmányból megtudhatjuk, a brit kormány elutasító válasznak magyarázatát A. W. S. Randall leírása szerint:
„Namier professzor a zsidó képviselettől (agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserben hagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800.000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt — mondta ő — úgy vélik, hogy Németország nem engedi a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt megtudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.
„Azt mondtam, hogy a lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a Tablet legutóbbi cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a Szövetségesek oldalára.
„Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.”
(Kézírás) „E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kisérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.”
(A fenti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula: Magyar Brit Titkos Tárgyalások, 1943 című könyvében, Kossuth Könyvkiadó, 1978)
Nemzetünket a nyugati hatalmak a „zsidó védőbástya” szerepre szánták. Ez volt az egyik ok, amiért Kállay nyugatbarát politikája kudarcot vallott. A másik ok, amiért a II. világháborúba kényszerültünk, a kommunizmus megismétlődő veszélyének, borzalmainak kivédése volt. E jegyzék azt is megvilágítja, hogy Nyugat és a zsidóság elhatározásából lettünk úgynevezett utolsó „náci bérencek”, amiért a háború végén Jaltában külön büntetést róttak ki ránk. Mi itt a valóság?
A II. világháború kezdetekor, 1939-ben, hazánk a hadviselő tengelyhatalmak szövetségese volt. Kormányaink kezdettől fogva igyekeztek a szövetséges elkötelezettségnek megfelelően a hadviselőknek politikai és gazdasági vonatkozásban értékes segítséget nyújtani. Ez a hivatalos magyar magatartás azonban sohasem jelentett behódolást. Magyarország a hadviselés szempontjából eredetileg semleges kívánt maradni. A jó szándék ellenére mégis belesodródtunk a fegyveres hadviselésbe, főként — de nem egyedül — külső provokáció miatt.
Világháborús szereplésünknek odahaza és külföldön egyaránt széleskörű irodalma van. A fentebb említett okmányok mellett, még megemlítem, amelyekből olvasóink megismerhetik a kérdés tárgyilagos és történelmileg igazolt részleteit. Elsőként az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetének könyvét (1947) John F. Montgomery: Hungary, the Unwilling Satellite, a magyar történészek közül pedig Padányi Viktor: A Nagy Tragédia című kétkötetes művét (1952, 1977). Az ezekben írottakért kell követelnünk az igazság meghirdetését és a kártérítés elrendelését.
Ha kormányaink gyávaságból megalkuvásból vagy bármi oknál fogva is elmulasszák az összegezett kártérítési követelések benyújtását, akkor a magyar nép érdekének engedve kell ezt követelni, a sok tízezer gulágban névtelenül elhunyt nevében, az ottani embertelen szenvedésekért, megalázásokért és 400 000 magyar nő és leány szovjet katonák általi erőszakáért, s az így kapott gyötrelmes szifiliszért. Az elrendeződést, a megbékélést a kárpótlás hozhatja meg.
Horthy Miklós kormányzónak igen sok barátja, kártya-partnere volt a hihetetlenül gazdag zsidó-mágnások között, akik nagyban befolyásolták a kormányzót döntéseiben, többek között az idő-előtti kiugrás — rájuk nézve veszedelmes — elrendelése elleni döntésre biztatták.
A mártír miniszterelnök Bárdossy László, a halálos ítélet kihirdetésekor erre a méltányosságra hivatkozva mondta: „Ha nem folytattuk volna a harcot, akkor most nem lennének itt, akik tapsolnának e napon.” Ez a nyilatkozat, amely az utolsó szó jogán hangzott el, megvilágítja azon döntések hátterét, amelyekért Magyarország lélekszámban és anyagi javakban iszonyatos árat fizetett! Ellenségeink sem cáfolhatják, ez a számla még mindig nincs kiegyenlítve!
A német megszállás veszélye idején Kállay Miklós miniszterelnök és kormánya felajánlotta a magyarországi zsidók felfegyverzését a németek elleni harcra, amit a zsidóság vezetői határozottan elutasítottak. Ezek a zsidó vezetők bennünket, magyarokat is eltanácsoltak a reménytelen harctól, és figyelmeztettek a veszélyes következményekre.[2] Ha ők meghátráltak a reménytelen harc felvételére saját életük érdekében, akkor mi magyarok milyen okból vagyunk bűnösök?
horthysta bagázs!
Csepeli!
Ezzel aztán most nagyon megvédted az álláspontodat.
Gyaloggal együtt, Királyerdei írására miért nem mondtok semmi értelmeset? Próbáljátok megcáfolni érvekkel. Ja bocsánat, elfelejtettem, hogy számotokra az ismeretlen, mert te csak köpködni tudsz, Gyalog meg annyit ért a történelemhez, mint tyúk az ábc-hez…
csepeli folyton bizonyítod, hogy mekkora seggfej vagy, és azt, hogy hova tartozol. Ne fogd vissza magad, vidd a sátorfádat, s lépj olajra a tieidhez. Én nem csak horthysta, de irredenta is vagyok, s kapkodj levegőért még anticionista is vagyok, és a magadfajtákat megvetem, nem tartom embernek, szarzsák vagy a javából.
“2007-04-01 08:17
Március 31-én Decsen – mint minden évben – idén is megrendezte Szekeres Imre Gyula (egykori ma 82 éves Gulág-lágerlakó) azt a találkozót, amelyen a magyar holocaust még élő elszenvedői vettek részt. A magyar történelem e rémes és kegyetlen időszakáról és a Gulágon elszenvedett évekről a mai történelemtanárok mit sem tudnak. Tiltott tantárgy!
Pedig könyvek százai jelentek meg a túlélők tollából a sztálini fasizmus koncentrációs táborainak kegyetlenkedéseiről. Volt olyan magyar elítélt csoport, amely negyvenezer emberből állt, de összesen háromezren jöttek vissza, élték túl e tragédiát. És ez csak egy elítélt csoport volt…
Idős beteg, a lágerekben megrokkant emberek meséltek szenvedéseikről, de voltak újabb generációk is e találkozón. Özvegyek, akik megvárták férjeiket, gyermekek, akik félelemben nőttek föl, mert a hazatért édesapa, édesanya még az 1980-as években is kihallgatásra járt… a mai kormány egy-két kommunista tisztségviselőjének parancsára.
Sok ezer kilométerre Magyarországtól tízezrek alusszák békétlen álmukat idegen földön, ártatlan ítéletük közben szenderülve, fagyva, agyonverve. Névtelen sírjaiknak már a helyét sem találhatja meg senki, hiszen soha nem gondozták a nyughelyet. Csak a hozzátartozók imája száll az Égbe értük… hozzájuk.
Az erről szóló könyveket nem adja ki hivatalos nagy kiadó, nem forgalmazza országos könyvterjesztő, s titokzatosság homályába vész minden emlék.
Idős emberek sírva mesélik el azt, amin keresztül mentek, s amihez az auschwitzi szenvedés csupán óvodai társasjáték lehetett. Voltak olyan táborhelyek, ahol egész évben a plusz öt fok volt a legmelegebb, ahol a gyilkos ösztönű barbár ítéletvégrehajtók szúnyoghalálra ítélték foglyaikat, ami azt jelentette, hogy keresztre feszítették a rabot, s hagyták, hogy a szúnyogok szívják vérüket mindaddig, amíg meg nem halnak… a bányákban is ezrek haltak meg, mert a rab nem számított. És ami mindebben a legkegyetlenebb, hogy Magyarországról a magyar hivatalnokok adták át a magyar fiatalokat az idegen megszállóknak ítéletre, elhurcolásra, meggyilkoltatásra. A kommunisták… a prolik, a senkiházi árulók… a rákosista férgek.
És ezek mai utódai lehelgetik és törlik tisztára a Szabadság téri „hősi” emlékművet, s vigyázzák az oktatást, nehogy bekerüljön a tananyagba a Gulág általuk előidézett borzalma.
Ma csak holocaust van, zsidó kárpótlás, és antiszemitizmus ordítozás… a hatalom érdekében. De nincs Gulág jóvátétel, magyar holocaust, tisztességes történelemtanítás, és a ma is élő felelősök előkotrása a hazai történelem bűzlő erkölcsi szemétdombjából. Mert akik ma kormányon vannak, azoknak az elődei intézték ezt a szenvedést, ők adták ki a magyarokat a szovjetnek, ők árultak hazát, nemzetet. Erről hallottunk 2007. március 31-én Decsen… az egyre fogyó túlélőktől és rokonaiktól. És ha kihal ez a nemzedék, amely szem és szenvedő tanúja volt a szovjet koncentrációs táboroknak, akkor – reméli a mai kormány -, kihal még az emlékezetből is mindaz, amiért a magyar nemzet még nem kapott kártérítést.
Ám, a történelem nagy úr, hatalmas erő! A gyilkost előbb-utóbb megnevezi és gyilkosnak mondja, az erkölcsöt visszaállítja és a bűnösöket megbünteti éppen úgy, mint a bűn ócska, gerinctelen támogatóit… akik ma is Ságvárit és az ő eszméit mondják követendőnek… És ha végignézzük a történelmet, mindig akkor következik be a megtisztulás, amikor az egykor szenvedők már nem élnek…. Csak a bűnösök és az áldozatok utódai. Most is így lesz. Mert minél nagyobb a bűn annál erősebbé válik a szenvedés értéke, és a megtorlás ereje. Ma pedig a bűn percről-percre halmozódik. És a történelem ítélni fog.
2007. március 31-én Decsen ennek az ítéletnek a még élő bírái gyűltek össze, hogy a haza és a nemzet iránti máig tartó szeretetüket és igazságvágyukat kifejezzék. Hogy felidézzék a felejthetetlent… Lassan hát, de fogalmazódik az ítélet… és ha én lennék az, aki fölött ez az ezernyi szenvedés ítélni fog hamarosan, már ma rettegnék… mert tízezrek, milliók halála nem marad megtorlatlanuk akkor sem, ha egy akoljában lassan mozgó népet látunk ma még szemben az ostort kezében tartó pásztor mellett. Mert a birkák bőrében a sok ezer éves nemzet minden ereje és elszántsága búvik meg… Mert nem kisebb a Gulág, mint Dachau, s nem kisebb a gyűlölet a lelkekben a Gulág és Dachau okán. Csak a különbség más: – az egyik ma üzlet és hatalmi eszköz, a másik a megtisztulás és a magyar nemzet záloga és alapja, méltósága és ereje! S amíg az egyik fölemészti önmagát, a másikra felépül egy új világ… a megtisztult magyar nemzet erős és hatalmas, mindenre kiterjedő és példamutató erkölcsi világa… Ezt láttam Decsen, 2007. március utolsó napján….”
“Ma csak holocaust van, zsidó kárpótlás, és antiszemitizmus ordítozás… a hatalom érdekében. De nincs Gulág jóvátétel, magyar holocaust, tisztességes történelemtanítás, és a ma is élő felelősök előkotrása a hazai történelem bűzlő erkölcsi szemétdombjából…..
Történelem nagy úr, hatalmas erő!
A gyilkost előbb-utóbb megnevezi és gyilkosnak mondja, az erkölcsöt visszaállítja és a bűnösöket megbünteti éppen úgy, mint a bűn ócska, gerinctelen támogatóit…”
Igaz, tévedtem az évszámban és a számban. Másfél millió és Teleki. Ha már itt tartunk, ha még valakit érdekel, íme a Hazám c. vers (demokráciánk 21. évében, ebben talán nem tévedek):
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót – nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május
Mindez a Horthy-korszak.
Drága nagyapó!
50-es évek? Gyalog névsora logikus egy bomlott elme számára? Hm…
Igazad van mindkettőben, csak elfelejted, hogy a bomlott logika a felsorolt nevek közt van elrejtve, egészen a kádári megtorlásokig.
Lehet mindezzel közösséget vállalni. De nem bölcs megtenni, ahogy hiábavaló az is, hogy “hiteles történelemtanítás” ürügyén az én vesztes harcomat örökítem az utánam jövő generációra, hadd gebedjen meg az is tőle. Értsétek meg, nem lehet a magyar föld mindig “sárkányfog vetemény… Néha szükség van arra, hogy kibéküljünk.
Figyelj csak gyalogosan gondolkodó!
“Vera Ketinszkája: “Az anyagyilkosnak is meg lehet bocsátani, de a politikainak soha. “
T. gyalog!
Mindenre lehet nagy emberektől idézni. József Attila hol kommunista volt, hol istenes verseket írt, aztán „kitántorgott” Párizsba ihletet szerezni (nekem nem sikerült). De mit mond erre?
Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.
Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!…
Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.
Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!…
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.
Azt hiszem sem Kohl kancellár, sem Angela Merkel kancellár asszony nem tapsikolna egy ilyen versnek, ha ismerné.
De visszatérve Horthyra, akit 92%-os többséggel választották kormányzóvá. Igaz a Magyar Királyságnak, melyet a királyok 1000 évig megtartottak, 2/3-a elveszett. „Hála Kohn Béláéknak, meg a komcsiknak.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Khmm,khmm.
Mintha ezt nem a Franzstadti költőnk írta volna,hanem a Petrovics,aki csak csodálta a Kárpátok fenyvesekkel telt vadregényét,de lent az Alföld tengersík vidékén volt honn,ott volt az ő világa. 🙂
Királyerdei!
Ez csak akkor szól Neked, ha keresztyén vagy, vagy törekszel rá. Egyébként bolondságnak fogod tartani:
A gonosz szolga
18,21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: “Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” 18,22 Jézus így válaszolt: “Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 18,23 Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 18,24 Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 18,25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 18,26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 18,27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 18,28 Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 18,29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 18,30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 18,31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 18,32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 18,33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 18,34 Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 18,35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”
Nagyapó, most Te adtál nekem magas labdát!
Ezt speciel Petőfi írta 1848-ban, és az osztrákoknak szól. Merkel – alighanem – meg se mukkanna. 🙂
Nagyapó! Sót lehet kapni nálad?
gyalog!
az ön materialista szocialista kom…. állításai hogyan fejlődnek jézusi szeretetté két nap alatt. Ilyen megtérést kívánok minden szocialista testvérnek, és akkor egy boldog erkölcsös országban élhetünk. Ez lenne a Kánaán földje.
Hol is talált szocialista-materialista megjegyzést tőlem?
Szeretettel, gyalog
Ezt Nagyapónak csak megismételném, hátha tud válaszolni…:
Nagyapó, most Te adtál nekem magas labdát!
Ezt speciel Petőfi írta 1848-ban, és az osztrákoknak szól. Merkel – alighanem – meg se mukkanna. 🙂
(nov 17.)