Királyteam.hu
Az angliai Bristol Open után a felnőtt Európa-bajnokságra készülő csapat egy része most Olaszországba látogatott, hogy részt vegyen az immáron 8. alkalommal megrendezésre kerülő Italian Openen, ahol az európai pointfighting szcéna színe-java képviseltette magát.
A felkészülés nagyon fontos, egyik utolsó állomása volt a bergamoi verseny, ahol kipróbálhatták a Király István mester által kifejlesztett új stratégiát, aminek köszönhetően harcosaink szép eredményekkel tértek haza. Az olasz világkupa eseményeibe a +79 kg-os súlycsoport győztese, Mórádi Zsolt avat be minket részletesen…
„A verseny kellemes hangulatban telt, azonban nagyon fontos visszajelzéseket kaptunk mindannyian a felkészültségünkkel kapcsolatban és éles helyzetben is kipróbálhattunk néhány új taktikai elemet még az athéni EB előtt. Az már csak igazán hab volt a tortán, hogy ennek köszönhetően újra elhódítottuk a férfi csapatversenyt és az igazi trófeának számító Opent (nyílt kategória), ráadásul mind az 5 csepeli fiú, aki indult, a legjobb 8 közé jutott.
Az első napon rendezték a női és férfi csapatversenyt. A lányok (Kondár Panni, Nagy Heni, Veres Mercédesz) nagyon nehéz és szoros meccsen vereséget szenvedtek a későbbi döntős Thunder Pizzo csapattól, akiket a döntőben csak az olasz BestFighter tudott legyőzni.
A fiúknál (Veres Richárd, Gömbös László, Imre Tamás, Jároszkievicz Krisztián és Mórádi Zsolt) erősen és felszabadultan kezdtünk a KiralyTeam Summer Campet is megjárt, olasz Hajime csapat ellen, akiket végül nagy pontkülönbséggel vertünk. Magabiztosan meneteltünk a döntőig, majd a már korábban említett olasz BestFighter férfi csapata ellen szoros meccsen tudtunk nyerni, ezzel újra elhódítva a csapataranyat.
Az egyéni küzdelmekben Veres Menyus élete egyik első felnőtt világkupáján 50 kg-ban bronzérmet szerzett, ahogy tette ezt Nagy Heni is 65 kg-ban, Kondár Panni azonban magabiztosan nyerte a +65 kg-os lányok súlycsoportját, ahogy ezt tőle megszokhattuk.
A fiúknál Veres Ricsi a legnépesebb mezőnyben indult (69 kg), nehezen lendült bele, de a fontos meccsekre odatette magát, azonban sajnos az elődöntőben a kiváló formában versenyző olasz Sfulcini-től kapott ki, így bronzérmet szerzett egyéniben és ezüstérmet Openben.
Gömbi (Gömbös László) kiválóan alkalmazta az újonnan tanult stratégiát, felszabadult, motivált és elképesztően gyors volt, így könnyedén nyerte meg a 74kg-ot. Egyéniben 8 ponttal vertea jó formában versenyző norvég Spissoy-t, az Openben pedig a legjobb nyolc között a görög AnGelopoulos-t és az elődöntőben az olaszok sztárját, Gregorio Di Leo-t utasította maga mögé, így a csapatarany mellett további két aranyéremmel tért haza.
Imre Tomi a 74 kg-os súlycsoport helyett a számára eddig ismeretlen 84 kg-ban indult, és bebizonyította, hogy bőven elég erős és harcos ehhez a nagy súlyhoz. A döntőig menetelt, ahol az osztrák Roman Bründl-től kapott ki szoros meccsen.
Törpe (Jároszkievicz Krisztián) ismét duplázott és „behúzta” a 89 és a +89 kg-os súlycsoport kupáját is, megverve az osztrák Bründl-t, a jelenlegi olasz válogatott Niceforot és a korábbi válogatott Ongarot!
Én nagyon kíváncsi voltam az új stratégia miatt inkább a kéztechnikákra alapozott bunyóm eredményességére, azonban mindenképpen jó előjelként éltem meg, hogy téthelyzetben tudtam alkalmazni, sőt a döntőben magabiztosan vertem az olasz Di Leo-t a 79 kg-ban. Nagyon jól jött a bergamoi verseny a továbbhaladás és a technikai csiszolások végett. Az Opneben végül a legjobb 4 között már csak kellemes, baráti meccsek voltak egymás között…”
Mi a fene az a “európai pointfighting szcéna”? Az európait értem.
Megint villogunk olyasmivel, aminek neve sincs.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Kedves Nyagyapó!
Kislányom és kisfiam is ebbe a csapatba jár edzeni. Hasonlóan azokhoz, akik az elmúlt 25 évben megfordultak itt, nekem is az a vélenényem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, amiért így döntöttünk! Nem szeretnék veszekedni, gyűlölködni, ezért csupán tapasztalataimat írom le, mint az ide járó sok száz szülő egyike.
Iskolai ellenőrzők rendszeres ellenőrzése, tanulást segítő foglalkozások, edzőtábori felhozó korrepetálások, hogy csak néhány általam megtapasztalat pedagógiai foglalatosságot említsek.
Sportszerető család lévén, nem ez az első egyesület, sport, amit kipróbáltunk. Sokan a csapatot, a sportágat, a hírnevet és az eredményeket veszik számításba, amikor gyermekeiket sportoltatni kívánják. Nos, én ezekkel többnyire póruljártam, mert egyik sem tükrözi azt, ami Ceterum censeo a legfontosabb: egy gyermekkel sportolás közben is Pedagógus foglalkozzék!!!!! Hogy mit is jelent ez számomra, mit is jelent az, hogy pedagógus, nos manapság ezt kevesen tudják.
Ebben a csapatban igazi Pedagógusok edzik a gyermekeket. Erkölcsi, esztétikai, testi neveléssel folynak az edzések. Igazi közösségben élnek itt a gyermekek. Mielőtt demagógiával vádolna, meg kell, hogy előzzem, ez tapasztalat. Előző próbálkozásaim alkalmával – vezető budapesti sportegyesületeknél – tapasztalt szánalmas edzői munkásságok mondatják velem. Senkit nem szeretnék meggyőzni, de az biztos, hogy nem ma kezdtem a keresgélést, és ha másra nem jók szavaim, arra biztos, hogy megspóróljak jópár keresésre szánt napot, hetet a hasonlóan gondolkodó szülőknek!!
Mit kívánhat ennél többet egy szülő. Biztonságban, jó kezekben tudom a srácaimat, ráadásul, megtanulnak küzdeni a végsőkig, valamint megtanulnak emelt fővel veszteni, ha úgy hozza a sors!