Népszava
Végrehajtó érkezik ma Csepel egyik utcájába, a Gál Ispánba. Megnézi, fölméri a több mint 20 millió forintot érő családi házat, majd október elejére kitűzi az árverést. Ha a csepeli rendőrkapitányság, ahová a Vasvári család az elmúlt két évben több ízben fordult segítségért, nem intézkedik, nem helyezi bűnügyi zárlat alá az ingatlant, akkor a négy tagú család októberben az utcán találja magát.
A csepeli Gál Ispán utcai családi ház tulajdonosa negyvenhárom éves, kopasz, nagydarab, nagy hangú. Valamikor volt egy cukrászdája. Megszűnt. Nyitott egy másikat. Az is megszűnt. Most épp a semmiből él, saját meghatározása szerint már egy éve vegetál. Toldi Szabó Tamás csepeli, Gál Ispán utcai, 450 négyzetméteres ingatlanát (lakóház, udvar, gazdasági épület) 2007 nyarán kínálta eladásra. A házon sok volt a teher, a jelzálog – tartozott az OTP-nek, a csepeli önkormányzatnak, a Fővárosi Illetékhivatalnak -, és mivel adósságát nem törlesztette, az OTP, az önkormányzat és az illetékhivatal is elidegenítési tilalmat jegyeztetett be. Ki az a bolond, aki ilyen házat vesz?
Diószegi Éva csepeli ügyvéd, szakjogász szerint ma, a gazdasági válság idején szinte minden eladásra kínált ház ilyen: erősen terhelt. A jelzáloggal és elidegenítési tilalommal terhelt csepeli ház megvételére Vasváriék jelentkeztek.
– Én fodrász vagyok – mondja Vasváriné Mercz Julianna -, a párom kádár, kádár szakmunkásként hordókat készít a XX. kerületben. Az esküvőnk 25 évvel ezelőtt volt, a kisfiunk október elején lesz tízéves, és pár nap múlva lehet, hogy utcára kerülünk. Azelőtt is Csepelen laktunk a Mázoló utcában, egy kétszobás földszinti öröklakásban, együtt az édesanyámmal egy négyemeletes beton-panelben. Úgy gondoltuk, eladjuk, hitelt veszünk fel, és végre kertes házba költözhetünk. A Gál Ispán utcai családi házat egy ingatlanközvetítő cég hirdette. Elmentünk, megnéztük, nagyon tetszett, és akkor derült ki, hogy a ház tulajdonosát ismerem; a testvére gyerekkori jóbarátom volt. Az ügyvédet ő hozta, ő ajánlotta, azt mondta, ez az ügyvéd nem az övé, nem is a miénk, hanem közös. Nem, az adásvétellel kapcsolatban az ügyvéd semmiféle kockázatot nem említett. Azt sem, hogy biztonságosabb volna, ha a vételárelőleg ügyvédi letétbe kerülne. Toldi Szabóról nekünk annyit mondott, állt már vele kapcsolatban – adásvételi szerződést készített számára -, és korrekt embernek ismerte meg. Toldi Szabó Tamással 22 millió 300 ezer forintos vételárban állapodtunk meg, amiből 10 millió 800 ezret előlegként át is adtunk. Neki.
– Szokás előlegként ennyit, majdnem a vételár felét odaadni?
– Nem.
Nagy konstrukció pénztelenség idején
Az adásvételi konstrukció szerint a Vasvári család kiveszi a pénzét a bankból, átadja a majdnem 11 millió forintnyi vételárelőleget Toldi Szabónak, aki három munkanapon belül a megkapott előleggel csökkenti az ingatlanon lévő jelzálogterheket. Egészen pontosan kiegyenlíti, kifizeti a végrehajtási jog által feltüntetett követeléseket. Ez volt a feltétele ugyanis annak, hogy vagy a Raiffeisen Bank vagy maga az OTP azután hitelt adjon Vasváriéknak. Mintegy 11 milliót – a bank ismételten megterheli az ingatlant -, amiből aztán Vasváriék kifizethetik a teljes vételárat. A Gál Ispán utcai családi házon rettentő sok volt a tartozás: 20 millió 564 ezer 605 forint. Vasváriék az ingatlanért 22 millió 300 ezer forintot kínáltak, de azt senki nem számolta ki, és az adásvételi szerződésben sem írták le összegszerűen, hogy a tulajdoni lapon olvasható tőketartozásoknak mennyi a járuléka.
– Mi eladtuk a Mázoló utcai lakásunkat – magyarázzák Vasváriék -, az előleget, a 10 millió 800 ezer forintot leszámoltuk Toldi Szabónak, ő azonban mindössze másfél millióval csökkentette az ingatlanon lévő hiteleket, aminek az lett a következménye, hogy a banktól nem kaptuk meg a hitelt. Ennek már három éve. Két évvel ezelőtt elmentünk a csepeli rendőrségre, de a bűnügyi osztályvezető, Bereczki Tamás rendőr alezredes a feljelentésünket elutasította.
– De hogy kerültek önök a Gál Ispán utcába, Toldi Szabó házába?
– Ez volt a másik, az újabb nagy megtévesztés. Hogy engedélyével, hozzájárulásával 2007 októberében bejelentkezhettünk.
– Mint micsodák?
– A lakcímkártyánk szerint mi itt, a Gál Ispán utcában lakunk. Ez a mi állandó lakcímünk. Lakáshasználók vagyunk. Jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználók. Attól még, ha elárverezik Toldi Szabó házát, mi egyetlen fillér nélkül az utcára kerülünk, és lakcím nélküliek, hajléktalanok leszünk.
Diószegi Éva csepeli ügyvéd, szakjogász szerint – jelenleg ő Vasváriék jogi képviselője – Toldi úr rendkívül simulékony ember. Ha valaki leül vele, és hallgatja, akkor elhiszi, hogy amit mond, az igaz, és úgy is fog történni. Mert Toldi Szabó mindent megígér, mindent aláír, ha kell, elismerő nyilatkozatot tesz arról, hogy az előleg-vételárat nem úgy használta föl, ahogy a szerződésben Vasváriékkal megállapodtak, és vállalja, hogy harminc napon belül a fizetési kötelezettségének eleget tesz. Kifelé úgy tűnik, készséges, együttműködő, ám amit Vasváriékkal tett, az Diószegi szerint klasszikus csalás és szélhámosság.
Dr. X. perrel fenyeget
A csepeli ingatlan adásvételi szerződését dr. X. írta és szerkesztette. Jó nevű ügyvéd, ahogy mondja, irodája “ezer éve viszi egy állami tulajdonú nagyvállalat régiós ügyeit”. Dr. X. nem járult hozzá, hogy neve az újságban megjelenjen. Még úgy sem, hogy – saját jogként – Vasváriék őt nevén nevezzék, mint a volt ügyvédjüket. Ellenkező esetben dr. X. perrel fenyegette az újságírót és az újságot.
– Önt Vasváriék bepanaszolták az Ügyvédi Kamaránál.
– Feljelentettek. Vasváriék rám és irodámra nézve jó hírnév rontására alkalmas kijelentéseket tesznek.
– Az Ügyvédi Kamara fegyelmi eljárást indított ön ellen.
– Figyelmeztetem, hogy Vasváriék előadása csak egy a lehetséges verziók közül. Azzal hibáztatnak, hogy az általuk adott előleget miért nem helyeztem ügyvédi letétbe. Hát azért, mert ehhez nem járult hozzá az eladó.
– Tudja ezt bizonyítani?
– Azért nem volt szó ügyvédi letétről, mert Vasváriék rögtön beköltöztek az ingatlanba. Igen, az ügyvédi letét kérdése felmerült, ám Toldi Szabó Tamás azt mondta, erről szó sem lehet. Ha ugyanis beengedi a családot a házába, a pénz pedig letétben van, akkor nem tudja Vasváriékat onnan kiverni.
– Az ön által szerkesztett adásvételi szerződésnek a kockázata mégiscsak az volt, hogy amennyiben a pénz nem kerül letétbe, akkor megtörténhet, ami meg is történt: Toldi úr az előleggel nem tehermentesítette legalább részben az ingatlant.
– Ez esetben Vasváriéknak három munkanapon belül el kellett volna állniuk a szerződéstől.
– Akkor most ugyanígy se lakásuk, se pénzük nem lenne.
– Tény és való, Vasváriék roppant szerencsétlenül jártak. Dehát üzleti kockázatot vállalva ragaszkodtak az ingatlanhoz, abba beköltöztek, és a szerződést nem bontották fel.
– Ha egy ingatlanon elidegenítési tilalom van, akkor ön szerint azt el lehet adni?
– Akkor, ha tehermentesítik. Erre volt az a bizonyos három nap. Én még azt is mondtam, azért nem lehet a szerződésbe foglalót írni, mivel az ingatlanon ekkora a teher. Foglalózni maximum a vételár 10-20 százalékáig lehet, a többi már előleg.
– És előlegként mi a határ?
– A csillagos ég. Mondjuk fenntartanak a vételárból tíz forintot, a többi pedig előleg. Igen, jól felfogott üzleti érdekből ilyesmi is megtörténhet. A felek üzleti érdekeiért az ügyvéd nem tehető felelőssé.
– Ön szerint csalás történt?
– Nem vagyok büntetőjogász.
– Sikkasztás?
– Szerintem egyik sem áll fenn, ez ugyanis polgári jogügylet volt. Valaki valamit odaadott a másiknak, és hogy a felek mit nem teljesítenek, az polgári ügy.
– Ez egy rossz üzlet, ügylet volt?
– Igen, az, és erre figyelmeztettem is őket.
– Ha ennyire rossz ügyletnek tartotta, akkor miért vállalta?
– Ha nem vállalom, akkor azért perelnek be, hogy bármilyen megkülönböztetés miatt az ügyüket nem vállalom.
– Önnek mégis jogában állt volna nemet mondani. Az ügyvédi letétnek nem az a lényege, hogy az ügyvéd utalja át a pénzt?
– Csakhogy az a pénz, amit Vasváriék vételár-előlegként kifizettek, nem volt elég arra, hogy Toldi Szabó minden szükséges tételt kiegyenlítsen.
– Akkor ez volt a kockázat?
– És ezért üvöltött Toldi Szabó, hogy letétről szó sem lehet.
– Ügyvédként nem kérhette, hogy miként Vasváriék leteszik a 10 millió 800 ezer forintot, úgy Toldi úr is tegye le a szükséges másfél-két milliót?
– Ez már az ügyfél szabad rendelkezési akaratának a csorbítása lett volna. Egyébként a letétnek nagyon szigorú feltételei vannak. Be sem fogadtam volna, nem is mentem volna bele.
A szélhámos
– Toldi úr, ön kicsoda valójában? Mi a foglalkozása?
– Ennek nincs jelentősége. Csak annak, hogy a házra kezdetben nem nagyon volt kapás, aztán egyszerre két vevőjelölt is jelentkezett. Vasváriék és egy fiatal pár. Durván egymillió forint különbség volt kettejük ajánlata között. Vasváriék ígérték a kevesebbet, de mert valósággal beleszerettek a házba, azt mondtam, bukunk rajta, egye fene, legyenek vele boldogok.
– Ön az előleget azzal a feltétellel kapta, hogy csökkenti a ház terheit.
– Én is költöztem, és rengeteg kiadásom volt.
– Dr. X. azóta is az ön jogi képviselője?
– Nekem előtte sem volt az ügyvédem. Igen, mondta, hogy az előleget letétbe kéne helyezni.
– Dr. X. ezt fölvetette?
– Persze, természetesen.
– Toldi úr, miből él?
– Most éppen semmiből. Vegetálok. Már egy éve.
– Ön három éve hitegeti Vasváriékat, akik idegileg tönkrementek.
– Azt biztos. De az ember holtáig tanul. Majd adok nekik az árverésre annyi pénzt, hogy licitálhassanak, vannak kintlévőségeim.
– Árulja el, miért nem fordította a kapott előleget a jelzálogok csökkentésére?
– Mert a szerződés nem kívánta ezt. Meg, őszintén, nem mindegy, hogy mennyi tartozás van rajta? Hány millió? Miért volna ez csalás? Az a 6,5 millió, amit elköltöttem, elviekben a saját házam vételára volt. Nem?
A végrehajtást, az árverezést fölfüggeszthetné a bíróság is, ahová Vasváriék egy évvel ezelőtt fordultak. Nincs szerencséjük. A polgári peres eljárás ugyanis a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folyik. A bíróság megítélése szerint az árverezés felfüggesztésére annak a bíróságnak van hatásköre, amely a végrehajtást elrendelte. A XX-XXI-XXIII. kerületi bíróság azonban Diószegit arról tájékoztatta, hogy miután a per tárgya tulajdonjogi, az ügyben mégiscsak a főváros az illetékes.
A Gál Ispán utcai ingatlant a rendőrség bűnügyi zárlat alá helyezhetné. A BRFK XXI. kerületi rendőrkapitánysága, annak bűnügyi osztálya Toldi Szabó Tamást – Toldi Szabót több csepeli magánszemély jelentette fel – üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalással és egyéb bűncselekményekkel gyanúsítja.
Forrás: Népszava
Ó, csak ilyen ügybe ne keveredjen az ember!
Remélem, hogy ha a szélhámosnak találnak jogi kiskaput (bár ez csak egyelőre tűnik így), akkor a károsultaknak legalább tízszer annyira!
“Megvédjük a családokat” -mondotta a Fidesz. Jaaa, az csak kampányszöveg volt? Tessék, védjétek meg őket!
Az ingatlanközvetítő cég szerepéről jó lenne többet tudni. Véleményem szerint ugyanis azzal az indokkal/ürüggyel lett megbonyolítva az adásvételi ügylet, hogy a közvetítőt kihagyják a buliból. Azaz a tulajdonos azt ígérhette a vevőknek, hogy a közvetési díjat levonja az eladási árból, amennyiben… Az 1 milliós különbözet innen adódhat. Tehát nem vagyok biztos abban, hogy minden tekintetben jóhiszeműen jártak el Vasváriék.
Csepel-sziget: ki mondta, hogy nem lesz több bűncselekmény, sikkasztás vagy bármi más? Már rajtad kívül. De akkor saját magadon kérd számon a saját ígéretedet mamlasz.
Ez egy igazi szopatás. Ebből is látszik, hogy az ügyvédek csak szemölcsök az emberiség faxán…… .
))))))))) )))))) 😀 ((((( ((((((((
Ma érkezik a végrehajtó Csepelre…
Végrehajtó érkezik ma Csepel egyik utcájába, a Gál Ispánba. Megnézi, fölméri a több mint 20 millió forintot érő családi […]…
Demonstráció a kilakoltatások ellen 08.07.2010.
http://www.youtube.com/watch?v=bPSbKLZ03y4
Orbán kormány, a tűzzel játszotok!!!!
Három éve 20 millióért ezen a környéken csak egy lerobbant kétszobás házat lehetett venni. Ez pedig egy felújított, bővített épület. Nem a társadalom, a kormány tehet arról, hogy Vasváriék a jó vétel reményében nem voltak körültekintőek. Nem igaz, hogy nem jelzett a vészcsengő?!! Karon kellett volna fogni az eladót, és közvetlenül a jelzálog jogosultakhoz (OTP, önkormányzat, illetékhivatal) elmenni, nekik fizetni, a jelzálog jogot töröltetni. Nem megy bele az eladó? Akkor hagyni a fenébe az egészet.
Kockázat nélkül nincs rizikó!
))) 😛 (((
Köszönöm a hozzá szólásokat ,a jót és a rosszat is.
Az a véleményem, hogy a sok “okos” ember úgy gondolta, majd Ők megoldják ezt a helyzetet.
Nem ismerem a pontos történetet, csak amit itt olvastam. Szívesen meghallgatnám az ingatlanközvetítőt is ebben az ügyben, ugyanis aki segíthetett volna, az épp a közvetítő. Neki ugyanis kötelessége lett volna figyelmeztetni a vevőt, el kellett volna olvasnia az adás-vételi szerződést, és mindent megtenni annak érdekében, hogy senkit ne érjen kár az általa közvetített eladás során.
Más az eset akkor, ha “jól akart járni” a két fél, és megspórolni a közvetítői díjat. Ha ez így van, ráfáztak. Azt az embert golyózták ki, aki megvédhette volna az eladót. Megérte???
Manapság sportot kell űzni mások átveréséből, és egyesek erre még büszkék is. Tőlem is kérdezte már ismerősöm, hogy verhetné át az ingatlanosát. Azt válaszoltam Neki, hogy úgy hittem eddig, becsületes ember vagy. Tévedtem…
Ha pedig az ingatlanos is benne volt a buliban, az Ő felelőssége is bírósági ügy. Nyilvánosságra kell hozni a nevét, a cége nevét, visszavonatni a működési engedélyét és bűnrészesség miatt fel kell jelenteni.
Az ügyvéd pedig mocskos vízzel mosakszik, és másokra akarja kenegetni a saját trutyiját, ugyanis Neki tudnia kellett, hogy az előleget ilyen esetben NEM SZABAD ODAADNI AZ ELADÓNAK! Kötelessége lett volna figyelmeztetni a vevőt a kockázatra. Az ügyvédnek tudnia kellett, és el kellett volna magyarázni a vevők érdekében, hogy az előleget az eladóval kézen fogva közösen, a banknak kell kifizetni. Az ügyvéd tehát annak ellenére, hogy pontosan ismerte a kockázatot, olyan szerződést írt, amivel megengedte, hogy a vételár ne a tehermentesítést szolgálja. Az ügyvéd nyilvánvalóan nagyot hibázott. Becsületes ügyvéd nem ír ilyen szerződést, vissza kellett volna utasítania ezt a megbízást. Ha ezért bárki beperelte volna (amit kötve hiszek), akkor simán meg tudta volna indokolni, miért nem vállalta el. Az ügyvéd nevét pedig igenis nyilvánosságra kell hozni, hogy jóhiszemű emberek lehetőleg ezentúl körültekintőbben választhassák meg ügyvédjüket. Az ügyvéd ott is hibázott, hogy megengedte, hogy a vevő birtokba kerüljön, mielőtt még a tehermentesítés megtörténik, és a teljes vételár kifizetésre nem kerül.
Remélem, ennek az ügynek a kapcsán legalább azok nem kerülnek ilyen helyzetbe a továbbiakban, akik olvasták ezt a cikket.
Nem utolsó sorban pedig jó lenne megtanulni végre mindenkinek, hogy az egyenes út a legrövidebb.
Amit még fontosnak tartok:
Az ingatlanon, mint a cikkben szerepel “A Gál Ispán utcai családi házon rettentő sok volt a tartozás: 20 millió 564 ezer 605 forint”
Az eladó ezzel szemben : “Meg, őszintén, nem mindegy, hogy mennyi tartozás van rajta? Hány millió? Miért volna ez csalás? Az a 6,5 millió, amit elköltöttem, elviekben a saját házam vételára volt. Nem”
A cikkben szerepel továbbá: “22 millió 300 ezer forintos vételárban állapodtunk meg…”
Nem kell matek zseninek lenni ahhoz, hogy a kialkudott vételárból kivonva a 6,5 milkót, tisztán látsszon, hogy a szerződés nem teljesülhet, ha az eladó elkölti, a “végül is az Ő tulajdonában álló” családi ház vételárelőlegéből ezt az összeget. A teljes tehermentesítés hiányában ugyanis az ingatlant a vevő nem veheti meg.
Ennek tudatában pedig az eladó előre megfontolt csalást követett el, ha jól sejtem, amiben a kedves ügyvéd is igen nagy szerepet játszott.
A kedves vevők pedig gondolkodjanak kicsit körültekintőbben. Lehet, valaki a világ esze, de attól még kérhet szakembertől segítséget, és kereshetnek egy tarcsi ügyvédet, aki kérésükre aláírás előtt átolvassa a szimpatikus kolléga szerződését.
A gyerekkori barátság alapozta meg a bizalmat, no meg persze a naivitás.
Kedves Zed!
Kérlek, ne vedd tolakodásnak, így “négy szem közt” megkérdezhetem, hogy volt valamilyen szereped ebben az ügyben? Esetleg az ingatlaniroda munkatársa, vagy csak a család barátja vagy?
Aki kísért már el valakit egy adás-vételi szerződésre, az nem csodálkozik a történteken. Az emberek rövid idő alatt érzelmi kérdést csinálnak a megtetszett ingatlan megvásárlásából. Amikor meg az utolsó pillanatban egy új információt kapnak, akkor görcsösen ragaszkodnak ahhoz, amihez gondolatban már megszereztek: a negatív hír is eltörpül.
Ami a közvetítőket illeti, totálisan felhígult a szakma: többségük nem a szükséges gondossággal jár el. Közvetít olyan ingatlant, aminek még arra sem vette a fáradtságot, hogy a tulajdoni lapba betekintsen.
Javaslom, hogy a vásárlásnak egy általa ismert szakember nélkül senki ne vágjon neki.
K. Vica!
Mindössze magánvéleményt fogalmaztam meg az olvasottak alapján.
“Elmentünk, megnéztük, nagyon tetszett, és akkor derült ki, hogy a ház tulajdonosát ismerem; a testvére gyerekkori jóbarátom volt. Az ügyvédet ő hozta, ő ajánlotta, azt mondta, ez az ügyvéd nem az övé, nem is a miénk, hanem közös.”
Számomra ebből az jött le, hogy a tulaj és a vevők haverkodtak, vagyis személyes dolgokról beszélgettek, nem úgy viszonyultak egymáshoz, mint az idegenek. Vasváriék szerették volna lejjebb alkudni a vételárat, ezért igyekeztek jó benyomást kelteni Toldi-Szabó úrban, és ezért előlegezték meg a bizalmukat is. A tulaj elmondta, hogy kész engedni a ház árából, amennyiben az ingatlanközvetítőt kihagyják az adásvételi ügyletből. Vasváriék ebbe belementek. Mindez természetesen csak feltételezés a részemről.
T Zed.
Szépen kérem ne találgasson, mert a feltételezései elég megalázóak.Ingatlanközvetítő volt, az már egy másik kérdés hogy Őt sem fizette ki.
Úgy hiszem, manapság jobban a körmükre kellene nézni az ingatlanjogászoknak, ugyanis az általuk megírt szerződések kapcsán kerülhetnek kilátástalan helyzetbe családok. Az Ő felelősségük óriási. Ilyen, és hasonló eseteket sürgősséggel kellene kivizsgálni, visszavonni az ügyvéd engedélyét további ténykedésétől, és keményen megbüntetni.
Ilyen esetben bizonyára nagyobb érték lesz számukra a mögöttük álló egyetem, ügyvédbojtárkodás és a szakmában eltöltött idő, mintsem mindent kockára tegyenek.
Az ingatlanosok szakmai szervezetét (eit) pedig kicsit komolyabban kellene venni. Ha rendelkeznek olyan jogosítvánnyal hogy a nem tisztességgel működők működési engedélyét bevonják, az engedély nélkül működő irodákat, fekete ingatlanosokat pedig feljelentsék, akkor ezt a feladatukat el kellene láttatni velük. A bejelentéseket ki kellene vizsgálniuk, ha kell, továbbítani a rendőrséghez. Ha nincsenek jogosítványaik a szakmán belüli rendcsináláshoz, adni kellene számukra. (Hasonlóképpen, mint az ügyvédi kamaránál) Az ottani tagsági viszonyokat minőségi munkához kötni, és az arra érdemteleneket pedig egyszerűen ki kellene zárni. Az ingatlanos más emberek rá bízott nagy vagyonáért felelős, tehát kóklereket, csalókat nem szabad engedni ott dolgozni, mert túl sokat árthatnak.
Az eladóknak pedig oda kellene figyelniük, kire bízzák a vagyonukat. Ha valaki “mezítlábas ingatlanos”, akinek irodája, háttere sincs, mire számíthatnak? Egy mobil telefonból seperc alatt kiveszik a sim kártyát, és új telefonszámmal tovább “dolgozhatnak”. Egy ház, egy lakás túl nagy érték ahhoz, hogy “bárkire” rábízza az ember. Tessék ezt kérem átgondolni, mielőtt egy kedves régi ismerős felajánlkozik.
Julcsi együt érzek veletek 🙁
Ernő!!!!!!!!!!!!
temeg már asztsem tudud hova tartozol !!!!
miaz amitt fogyaztol a benzin kuton???
T. Juli!
Elnézést kérek, hogy rosszat feltételeztem Önökkel kapcsolatban, belátom, hibát követtem el. Higgye el, nagyon sajnálom ami Önökkel történt, és mélyen átérzem a problémájuk súlyát! Az önkormányzati jelenlegi vezetése a baloldali értékek mentén sokat munkálkodik azon, hogy segítséget nyújtson a nehéz helyzetbe került csepeli családoknak. Kérem, szavazatával támogassa az MSZP-t, hogy Önnek is segíthessünk, ígérem nem fogja megbánni!
sziasztok
ismerni kell ahoz a Toldi Szabot hogy igaza van Vasváriéknak én sajnos ismerem én is porul jártam a családdal.vége polgári per de miböl is fizessen mikor szegény vegetállll
de azért most is nem egyszerü házban éldegélnek.
Sziasztok,sajnos én is ismerem.Csepelen akit lehetett már mindenkit lehúzott.A saját családját is tönkre tette.mindenki az ő adósságait nyögi.Úgy hallottam hogy a Vasváriék otthonát elárverezték mehetnek amerre látnak.Pokol lehet az életük.Sajnos ez a magyar igazság!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!