Magyar Nemzet
Samuel Huntington rémálma nem szeptember 11-én vált valósággá, a világ mégis ekkor hitte el. Két civilizáció összecsapását ugyanis élőben közvetítették a világ vezető csatornái: a képernyőn egy eltérített repülőgép szállt bele az égő World Trade Centerbe (WTC), New York egyik emblematikus toronyházába. A 2986 halálos áldozattal járó támadást követően az Egyesült Államok háborút indított a Közel-Keleten, de az új világ területén is folytatódik a harc.
Egy és negyed óra. Ennyi idő alatt csapódott be, illetve zuhant le négy utasszállító repülőgép az Egyesült Államok területén. Az első kettő a WTC épületébe repült bele: több tízezer liter kerozinnal a tankjukban szárnyas pokolgépként rombolták le a Világkereskedelmi Központ épületét. Médiatörténeti jelentőségű, hogy az első becsapódás után mindössze tizenöt perc telt el, amikor a déli torony felé száguldó utasszállító robbanását és összeomlását már élőben közvetítette a televízió.
Percek múlva értesültünk arról is, hogy eltérített géppel támadták meg a Pentagont, és megtudhattuk azt is, hogy a máig tisztázatlan körülmények között, Pittsburgh közelében lezuhant repülőn az utasok hazatelefonáltak, hogy elbúcsúzzanak szeretteiktől. Még ezen a keddi napon jutott tudomásunkra: a merénylet mögött Oszama bin Laden és az al-Kaida áll – noha a mai napig nem vállalta magára egyetlen terrorcsoport sem. Amerika – érthető módon – pánikba esett. Megszületett az úgynevezett hazafias törvény, megindultak a Hummerek és az Apache-ok Afganisztánba, majd két év múlva Irakba. És ami talán még ennél is felforgatóbb jelentőségű volt: a multikulturalizmus paradicsoma, a „nagy olvasztótégely”, a „népek salátástálja” megvonta minden bizalmát az iszlám kultúrától – éljen képviselője akár az Egyesült Államok területén, akár bárhol máshol a világban.
Nem is látszik?
Éppen ezért fogadták és fogadják – enyhén szólva – vegyes érzelmekkel annak a kétezer fős iszlám szabadidőközpontnak a felépítését, amelyben az előadóterem, a színház, a fitneszcenter, az úszómedence, a könyvesbolt, a kosárlabdapálya mellett helyet kapna egy mecset is. A Cordoba-ház – nevét arról a spanyol városról kapja/kapná, ahol az arab hódítás következtében sajátos, különböző hagyományokat ötvöző építészeti stílus jött létre – két utcára lenne a Ground Zerótól, a szeptember 11-i tragédia emlékhelyétől. A vita hevességét mi sem jellemzi jobban, mint hogy azok, akik felépítenék a kulturális központot, azzal érvelnek, hogy a mecsetet magába foglaló komplexum a Ground Zerótól nem is látszik. Mind az ellenzők, mind a helyeslők soraiban találunk muzulmánokat, konzervatívokat, demokratákat, valamint az áldozatok hozzátartozóit tömörítő szervezeteket.
Támogatja az ötletet Michael Bloomberg, New York polgármestere is. „Nagyon alkalmas helynek” tartja a helyszínt, mely szerinte azt üzenné a világnak, hogy „Amerika mindenki számára biztosítja a vallás szabadságát”. Barack Obama ennél árnyaltabban fogalmazott: „A muzulmánoknak ugyanolyan jogaik vannak, hogy gyakorolhassák vallásukat, mint mindenki másnak az országban. Ebbe beletartozik az is, hogy közösségi házat építhessenek magánterületen Manhattan területén, összhangban a hatályos törvényekkel és szabályokkal”. Később úgy nyilatkozott: általánosságban beszélt a szabad vallásgyakorlás jogáról, és nem akarta kommentálni, jó döntésnek tartja-e, hogy mecset épül a kérdéses helyszínen.
2011. szeptember 11.
A muzulmán vallású, ám önmagát neokonzervatívnak valló Stephen Schwartz pedig azzal érvel a Cordoba House ellen, hogy már maga az alapötlet ellentétes a szufi filozófiával, mert sérti mások érzékenységét, és veszélyezteti az amerikai muzulmánokat. Így van ezzel a Tea Party mozgalom vezetője, Sarah Palin is, aki felesleges provokációnak nevezte több alkalommal is az ötletet, amelyet egy augusztusi felmérés szerint az amerikaiak 68 százaléka sem látna szívesen. Schwartz egyébként úgy vélekedik a projekt megálmodójáról, Feisal Abdul Raufról, hogy szervezetei radikálisak és gyanúsak. Rauf azonban tántoríthatatlan: nemrég a New York Timesban azt írta, hogy a mecset igenis fel fog épülni. Erről egyelőre semmi biztosat nem tudni, ahogy az eredetileg tervezett átadási dátumról sem (2011. szeptember 11-e a kitűzött időpont…).
Korán- és zászlóégetés
Ennél is nagyobb vita követte Terry Jones tiszteletes ötletét. A független pünkösdista egyház floridai vezetője arra készült, hogy a „terrorizmusra válaszul” Koránokat égessen. Érve a következő volt: „Minket okolnak azért, amit mások tesznek vagy akarnak tenni, így hát miért ne küldhetnénk nekik, az iszlamistáknak üzenetet, hogy ne tegyétek. Ha ők támadnak minket, akkor mi is támadjuk őket. Minket nem érdekel az iszlám törvénykezés, a sarija, és nem toleráljuk a fenyegetőzésüket, a radikalizmusukat, mert mi az Egyesült Államokban élünk”. Ötlete elképesztő felháborodást váltott ki: Indiában és Pakisztánban már szeptember 11-e előtt elkezdték égetni a csillagos-sávos lobogókat és a Terry Jonest szimbolizáló bábukat – mintegy „válaszul”. Afganisztánban pedig a tiltakozók kövekkel dobálták meg a NATO-támaszpontot. A katonák a tömegbe lőttek, egy részvevő meghalt.
A szektavezér is sorra kapta a halálos fenyegetéseket, ezért fegyvert csatolt az oldalára és azt nyilatkozta: csak az amerikai elnök kérésére mondjon le a tervéről. Az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok parancsnokának korábbi kérése nem volt elég. David Petraeus tábornok ugyanis azért kérte a performance lefújását, mert „veszélyeztetheti a csapatainkat, és bajokat okozhat (…) nemcsak itt, hanem az egész világon”. Törvény egyébként nincs, ami a könyvégetést tiltaná – igaz, nem szankcionálható sehogy az sem, ha valaki Amerika területén égeti el a nemzeti lobogót. Obama nem szólalt meg az ügyben, ám a közfelháborodás akkora volt, hogy Jones az ABC News-nak pénteken már úgy fogalmazott a könyvégetéssel kapcsolatban, hogy ő és egyháza „azt tervezik, hogy nem teszik meg”.
Előbb vagy utóbb
„Nincs miért sajnálkoznom, teljességgel biztos vagyok abban, hogy az összecsapás a két kultúra között előbb vagy utóbb bekövetkezik” – ezt már a csütörtökön, Potsdamban kitüntetett Kurt Westergaard nyilatkozta. Ő pedig már csak tudja: ő rajzolta azokat a karikatúrákat, amelyek Mohamedet ábrázolták bomba formájú turbánban, égő kanóccal.
A történelem tehát nem ért véget, Francis Fukuyamával szemben Samuel Huntingtonnak lett igaza. Az összecsapás tehát folytatódik, fegyverszünetre pedig továbbra sincs kilátás.
Az utóbbi 9 évben Magyarországon is fokozódott a terrorveszély. Bin Laden egyik üzenetében a magyarokat is megfenyegette. Nem nehéz kitalálni, hogy egy lehetséges terrortámadás helyszínéül elsősorban a 2 milliós lélekszámú fővárosunkat szemelheti ki az Al-Kaida. Ki fogja megvédeni a budapestieket és a csepelieket a terroristáktól? A Fidesz?!
Eddig ki védte meg Te “bal”-fácán?
És ki provokálta az al-Kaidát magyar katonák Afganisztánba küldésével?
zed!
“Ki fogja megvédeni a budapestieket és a csepelieket a terroristáktól? A Fidesz?!”
A Fidesz által létre hozott Terror Elhárító Szolgálat!
Majd, ha megérkeznek Afganisztánba a kormány által megigért harcoló alakulatok, akkor jobb lesz a helyzet?
Kedves “grün = fityisz jenő tanár úr”!
Hasonló témánál korábban már leírtam, hogy a létszám növelést és a harcoló alakulatokat tavaly a hülye Bajnai “kisbőgő” (gordonka) ígérte meg Obama amerikai elnöknek, és Bajnai ígérete alapján a Magyar Honvédség Különleges Műveleti Zászlóaljának egy ejtőernyős százada már közel egy éve részt vesz az amerikaiakkal együttműködve az Afganisztánban folyó legkeményebb harci tevékenységekben.
(Csak ezt nem nagyon reklámozzák.)
Sajnálatos, hogy az ország jelenlegi kiszolgáltatott helyzetében az Orbán-kormány az MSZP-sek büszkeségeként emlegetett Bajnai által tett ígéretből nem tud kihátrálni, és kénytelen a megígért mértékig növelni Magyarország afganisztáni katonai jelenlétét.
A Honvédség vezérkari főnöke éppen tegnapelőtt mondta el, hogy 2006 óta egyre fokozódó mértékben romlik a helyzet Afganisztánban, ezért kell a jövőben olyan harcoló alakulatokat kiküldenünk, akik megtudják védeni magukat.
A fentiek miatt igen nagy pofátlanság az MSZP-s agitátorok részéről azt a látszatot kelteni, hogy a fideszes kormány akarja Magyarországot az eddiginél jobban belevinni az afganisztáni háborúba, és ezzel növelni az ország terror-fenyegetettségét.
” ?! “-nek
Szabad a gazda!
A honvédelmi miniszterrel készült interjúból:
“- Aztán múlt hétfőn meghalt egy magyar katona Afganisztánban. Mit keresünk mi ott, ha nem éppen hogy birodalmi érdekeknek vetjük alá a honvédeket?
– Nem birodalmat, hanem értékközösséget szolgálunk. ENSZ-mandátum alapján vagyunk ott – 28 NATO-tagállam és még 18 másik ország katonái igyekszenek sikerre vinni a művelet. Magyarország biztonságát pedig a NATO garantálja. A magyar nép népszavazáson, 85 százalékos többséggel fejezte ki a véleményét arról, hogy tagja kíván lenni, s óhajtja ezt a garanciát. Cserébe hajlandó ugyanezt nyújtani. Ha valamelyik országot megtámadják, automatikusan minden NATO-taggal húznak ujjat. Márpedig az Egyesült Államokat a terroristák megtámadták 2001. szeptember 11-én. Jogilag, erkölcsileg is rendben van tehát az afganisztáni misszió, meg sem tehettük volna, hogy kimaradunk.”
http://hetivalasz.hu/itthon/mit-keresunk-afganisztanban-31594
Tehát azért vagyunk Afganisztánban, mert a NATO tagjai vagyunk. A magyar katonák haláláért közvetve azok a felelősek, akik megszavazták a NATO tagságunkat. Jómagam egyébként nem ebbe a csoportba tartozom, éppen ilyen megfontolások alapján hoztam elutasító döntést. Persze tudtam, hogy mások úgyis meg fogják szavazni, és nincs is bajom a NATO-val, de mivel NEM-mel szavaztam, így semmilyen felelősségérzetem nincsen.
Én támogatom a Nato tagságunkat.
A magyar katonák haláláért azok a felelősek, akik saját népüket is terrorizálják (vallási szélsőségesek). Azok felelősek akik gyerekeket és egyéb civileket végeznek ki a “kémkedés” ostoba vádjával.
Egyébként meg Madrid magyar áldozataiért is van némi törlesztenivalónk.
Kedves „zed”!
Egyet értek a hozzászólásod alábbi részével:
„Tehát azért vagyunk Afganisztánban, mert a NATO tagjai vagyunk.
A magyar katonák haláláért közvetve azok a felelősek, akik megszavazták a NATO tagságunkat.
Jómagam egyébként nem ebbe a csoportba tartozom, éppen ilyen megfontolások alapján hoztam elutasító döntést.
Persze tudtam, hogy mások úgyis meg fogják szavazni, és nincs is bajom a NATO-val, de mivel NEM-mel szavaztam, így semmilyen felelősségérzetem nincsen.”
Magam is azok közé tartozom, akik az 1997. november 16-i népszavazáson NEM-mel szavaztak a NATO csatlakozásról, ezért ebben a vonatkozásban egy táborba tartozunk.
Felhívom azonban a figyelmedet és azoknak az MSZP-s agitátoroknak a figyelmét, akik most a Fideszre próbálják rátolni az afganisztáni magyar-vonatkozású eseményekkel kapcsolatos összes felelősséget, arra, hogy ebbe a helyzetbe a Horn-kormány jóvoltából, az alábbiak szerint keveredtünk bele:
A NATO-ba való belépés ügyében tartandó népszavazás eredményessége érdekében, 1997 nyarán az MSZP-SZDSZ többségű parlament a népszavazás érvényességi küszöbét 50 % + 1 főről leszállította 25 % + 1 főre.
A belépésről 1997. november 16-án tartott népszavazáson, a szavazásra jogosult 8.059.039 főből, csak 49,24 % (3.968.668 fő) vett részt, de az érvényességi küszöbnek a fent említett leszállítása miatt a népszavazást eredményesnek nyilvánították.
A népszavazáson résztvevő 49,24 %-ból (3.968.668 főből) csak 85,33 %-a (3.344.131 fő) szavazott igennel, és így a szavazásra jogosultak 41,5 %-ának az IGEN szavazatával lett eldöntve a NATO-ba való belépésünk kérdése.
(A szavaiddal élve „közvetve ezek a szavazók felelősek a magyar katonák haláláért”.)
Megjegyzem még, hogy a NATO-nak a népszavazás után sem volt sürgős az elcsatolt területek problémájával terhelt Magyarország felvétele a NATO katonai szervezetébe.
Magyarországot csak 1992. március 12.-én vették fel, mert akkor sürgősen szüksége volt a NATO-nak Magyarország területére és légterére a Jugoszlávia elleni háborúhoz.
Tehát elmondhatjuk, a NATO oldalán szinte azonnal háborúba keveredtünk, miközben ha valamelyik NATO-tag szomszéd országgal katonai konfliktusba keverednénk, akkor a NATO vezetői ugyanúgy előkelő idegenként szemlélnék az eseményeket, mint ahogy a ciprusi területi vita kapcsán a két NATO tag (Görögország és Törökország) háborúja során tették.
Szerintem a NATO tagságnak számunkra legfeljebb annyi haszna van, hogy az eléggé agresszív Egyesült Államok által dominált NATO részéről NATO-tagként kevésbé fenyeget bennünket támadás.
“Magyarországot csak 1992. március 12.-én vették fel, mert akkor sürgősen szüksége volt a NATO-nak Magyarország területére és légterére a Jugoszlávia elleni háborúhoz.”
Az máskor volt, nem ’92-ben.
Nézz utána!
Kedves “Gordon”!
Köszönöm az észrevételt. Utána nézés nélkül is igazad van.
Valóban elgépeltem a dátumot. A helyes dátum nem 1992, hanem 1999.
Tehát a mondatot az alábbiak szerint helyesbítem:
Magyarországot csak 1999. március 12.-én vették fel, mert akkor sürgősen szüksége volt a NATO-nak Magyarország területére és légterére a Jugoszlávia elleni háborúhoz.