Az elspórolt beteg

Heti Válasz

Ne járjon orvoshoz! – tudományos elemzés a több-biztosítós modell okozta károkról

 

TB törvény

Költségrobbanás, romló egészségügyi színvonal – így jellemzi Robert Kuttner az amerikai biztosítási rendszert. A kutató a bajok fő okának a több-biztosítós modellt tartja, a megoldásnak – a nálunk most megszüntetendő – egybiztosítós rendszer bevezetését.

Robert Kuttner, a New York-i központú Demos kutatóintézet vezető kutatója Piaci alapon, különvélemény az Egyesült Államok egészségügyi kiadásairól címmel arról ír a New England Journal of Medicine című szaklap február hetedikei számában, hogy az amerikai kormány közelmúltban kiadott jelentése szerint az ország egészségügyi kiadásai 2006-ban 6,7 százalékkal emelkedtek. A magyar egészségbiztosítási reform számára egyik mintául választott Medicare és a Medicaid Központ adatai szerint az egészségügyi kiadások túllépték a 7000 dollárt minden amerikai férfira, nőre és gyermekre számítva. Az összes egészségügyi kiadás jelenleg a bruttó hazai termék 16 százaléka, és az előrejelzések szerint ez már hét éven belül húsz százalékra fog emelkedni. (A magyar egészségügyre vonatkozó legfrissebb adatok 2004-ből származnak. Az OECD kimutatása szerint akkor Magyarország 1337 dollárt, az Egyesült Államok 6037 dollárt költött egy polgára egészségügyi ellátására. Ez nálunk a GDP 8,1 százalékának felelt meg, a tengerentúlon 15,2 százaléknak. Azóta itthon az arány minden bizonnyal csökkent, Amerikában robbanásszerűen nőtt.)

A kutató cikkében azt állítja, hogy az Egyesült Államok elsősorban azért vall súlyos kudarcot az egészségügyi költségek féken tartása területén, mert ott a biztosítási rendszert egyedülállóan átható piacosodás ment végbe. Mindez ellentmondani látszik azoknak a vélekedéseknek, hogy a piac javítja a hatékonyságot. Kuttner szerint “az egészségügy nem alkalmazkodik a piaci törvényszerűségekhez.” Miért nem? -teszi fel a kérdést, hogy meg is válaszolja. A magánbiztosítási rendszer a költségek leszorítására a következő főbb technikákat alkalmazza: a nagyobb kockázatú ügyfelek kizárása, a biztosítók által fizetett ellátások szűkítése, a kórházak finanszírozásának visszafogása és a költségek áthárítása a betegekre. “Az egészségügyi kiadások ötöde-harmada semmit sem javít az egészségünkön.”

Fontos költségtakarékossági taktika a fix díjak megemelése, melyeknek az a nem titkolt céljuk, hogy lebeszéljék az embereket az orvoshoz járásról. “Ám ha megvárjuk, amíg állapotunk romlik, az sokkal többe kerül a rendszernek, mint amennyit esetleg megtakarít” – érvel.

Kuttner beavat a piaci gondolkodásmódba. Eszerint a nagy kórházak “keresztfinanszírozást” alkalmaznak -előfordulhat például, hogy a sürgősségi osztály veszteséget termel, a szívgyógyászat azonban nyereséges. A kórházak komoly összegeket fektetnek be a szívgyógyászatba, ezzel torzítják a költséghatékony működést.

Más orvosok a jól jövedelmező egynapos sebészeti beavatkozásokat végeznek. “Egy államilag szervezett rendszerben a megtakarítás átirányítható máshová, a mi rendszerünkben azonban az egynapos sebészetek közkórházakon élősködnek, amelyeknél ott maradnak a legsúlyosabb esetek, emiatt a kórházak kénytelenek feladni azokat a jövedelmező eljárásokat, melyek szükségesek lennének a veszteségesek finanszírozásához” – figyelmeztet egy nálunk most megjelenő jelenségre.

A kutató sorra veszi, hogyan távolítja el magától az üzleti többbiztosítós rendszer a “költségelemeket”. Az Egyesült Államok rendszerében magas a nem biztosítottak aránya, a biztosítók kizáró oknak tartják a korábbi betegségeket, túlzóak a fix díjak, rövidebb a kórházban töltött idő. Kuttner kiemeli a nemzeti rendszerek költséghatékony működésének másik okát: “Megtakarítják azokat az összegeket is, amelyeket a mi rendszerünk elpazarol az adminisztrációra, marketingre, a profitra és a kockázatszelekcióra”.

Kuttner arra a következtetésre jut: elsősorban a piac nyomása miatt csak a nemzeti vita margóján jelenik meg, hogy “szükség lenne egy igazi nemzeti egészségbiztosításra, amely nem a magánbiztosítókon alapul”. Cikkét azzal a fordulattal zárja: “Néha mi, amerikaiak csak akkor cselekszünk helyesen, ha már minden más alternatívát kimerítettünk. Meglátjuk, mennyit kell még szenvednünk ahhoz, hogy átváltsunk a nemzeti egészségbiztosításra.”

Forrás: Heti Válasz

3 hozzászólás “Az elspórolt beteg” bejegyzésre

  1. sanya szerint:

    Nem kell sem közgazdásznak, sem pedig egészségpolitikusnak lenni ahhoz, hogy az ember lássa, a több-biztosítós modell sehol a világon nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.pl.: Usa, Hollandia. Ráadásul Hollandiában 4-5 év alatt vezették be, míg nálunk az egyeztetés is elmaradt, és fél év alatt verték át az egész rendszert.

    Muszály lesz megelőznünk a rendszer kiépítését, mert akár humanitárius katasztrófa is bekövetkezhet Magyarországon.

  2. galvániszap szerint:

    egyetértek

  3. jani szerint:

    Még gyorsan ki kell venni a LÓVÉT, amig lehet ! A profit orientált biztosítás minden körülmények között nyereséges lesz !! Érdekes módon ezt is garantálja az állam számukra.
    Hát hogy is van ez. ? Ezen az üzleten nem lehet bukni ?
    Egyesek megint jól járnak. A betegeknek pedig marad a vérnyomás mérés, és a halál beálltának megállapítása !! Ez nem kerül pénzbe. Lehet vinni a a hasznot !
    Hát így állunk sorstársaim!
    Köszönjük meg saját magunknak , és az országgyülési képviselőinknek akik akaratunk ellenére ezt megszavazták!!!!

Itt lehet hozzászólni !