Csepel.info
Egy rá jellemző pillanat: “Karcsi bácsi” 2003-ban egy helytörténeti bemutató után a gyárról mesél
Hosszan tartó, súlyos betegség után vasárnap délután elhunyt Csizmadia Károly, “Karcsi bácsi”, a Csepeli Nívódíj kitüntetettje, 16 éven keresztül a Fidesz önkormányzati képviselője – értesült a Csepel.info.
Csizmadia Károly még a Csepel Művek elődjében kezdett dolgozni, volt kifutó, idomszerész, mérnök, és osztályvezető-helyettesként vonult nyugdíjba. Élete során mindig foglalkoztatta a köz ügye. Hosszú évek óta folytatott közéleti tevékenységet. Lelkes patriótaként foglalkozott Csepel történetével, a helytörténeti értékek megmentésével.
Számos publikációja jelent meg a Weiss Manfréd Gyárról, a csepeli rendőrségről, a tűzoltóságról, a papírgyárról, a nagy csepeli árvízről, és még nagyon sok kerületi érdekességről. A CSEPP TV-ben több, Csepelről szóló filmjét mutatták be. Több előadást tartott Csepel történetéről, a Csepeli polgárok, iskolások ismereteit gyarapítva.
Aktív részese volt a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény és a volt CSM Gyártörténeti Múzeum anyagát egyesítő törekvéseknek, rendezője – a kerület határát is átlépő – csepeli szerszámgépgyártás illetve a kerékpárgyártás évfordulós kiállításoknak, alelnöke a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesületnek, tagja a Régi Csepeli Sportolók Baráti Körének, elnöke a Gépipari Tudományos Egyesület csepeli szervezetének, elnöke a Gróf Széchenyi István Általános Iskola iskolaszékének, tagja a Csepel Galéria Egyesületnek, szoros kapcsolatot tartott a csepeli művészeti és tudományos élet reprezentánsaival.
1990. és 2006. között, mind a négy ciklusban önkormányzati képviselő volt. Közéleti megbízatását, esküjéhez híven, lelkiismeretesen, pártatlanul, Csepel értékeinek megőrzését, a kerület jobbítását szorgalmazva látta el, mindaddig, amíg egészsége ezt megengedte.
Mindannyiónk „Karcsi bácsijának” példaadó életútja, Csepelhez való nagyon erős kötődése tette méltóvá őt arra, hogy az önkormányzat 2008-ban a Csepeli Nívódíj kitüntetést adományozta számára – írt róla a nívódíj akkori méltatása.
Csepel.info
Gyászközlemény
Elhunyt Csizmadia Károly, a Fidesz Csepeli Szervezetének alapító tagja
A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Csepeli Szervezete mély megrendüléssel értesült, hogy Csizmadia Károly, a Fidesz csepeli alapító tagja, aki 16 évig dolgozott önkormányzati képviselőként, 2010. augusztus 15-én, hosszú betegsége után eltávozott közülünk.
Szeretett feleségének, gyerekeinek és unokáinak őszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki.
A Fidesz Csepeli Szervezete Csizmadia Károlyt saját halottjának tekinti, emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrizzük.
Hiányozni fogsz Karcsi bácsi!
Budapest, 2010. augusztus 16.
Németh Szilárd Ábel Attila Borbély Lénárd
országgyűlési képviselő Fidesz csepeli elnöke országgyűlési képviselő
A Csepel.hu beszámolója szerint Tóth Mihály, Csepel polgármestere őszinte részvétét fejezte ki a gyászoló családnak Csizmadia Károly elhunyta miatt.
A csepeli MSZP részvétközleménye
Az MSZP Csepeli Szervezete ezúton fejezi ki őszinte részvétét, az augusztus 15-én, hosszas betegség után elhunyt Csizmadia Károly gyászoló családjának.
Csizmadia Károly a rendszerváltást követően, 1990. és 2006. között a Csepeli Önkormányzat fideszes képviselőjeként végzett elismerésre méltó munkát, miközben lelkes patriótaként, több civil szervezet aktív tagjaként, vezetőjeként rendkívül sokat tett Csepel hagyományainak, értékeinek megőrzéséért. Munkásságát a képviselő-testület 1999-ben Csepelért Díjjal, 2008-ban pedig Csepeli Nívódíj kitüntetéssel ismerte el.
Emlékét kegyelettel őrizzük!
Egy nagyszerű EMBERT veszítettünk el! Őszinte részvétem a családjának!!!
Hiányozni fog a tapasztalatod, a bölcsességed és a hatalmas tudásod, amivel mindig segítettél nekünk és a csepelieknek! Örülök, hogy szombaton még találkozhattunk, és Szilárddal, Lénárddal még megszoríthattuk a kezed. Te még mindig tele voltál tervekkel. Nem csoda, hogy ilyen nehezen győzött le a betegség, ami olyan régen kínzott téged.
Isten veled Karcsi bácsi!
Isten veled!
Ő volt , aki ismerte Csepelt …. Múltját , történelmét , az itt élő embereket . És , aki Őt ismerhette vagy csak hallotta , látta , olvasta munkáit , az általa utazhathatott vissza a gyár , kerületünk időalagútjában…
Sokszor és sokat beszélgettem vele , hihetetlen munkabírása és remek humora volt . Kimondhatatlanul sajnálom , hogy most már csak múlt időben… Igazi úriembert tisztelhettem személyében , akire mindig számíthattam. Néhány hete még a megjelentetendő gyártörténeti könyvét terveztük…
Karcsi bácsi elment , de szellemisége , tudása , az általa megfogalmazottak és leírtak itt maradnak. Okulásul és példa gyanánt valamennyiünk számára !
Őszinte részvétem.
Nyugodjon békében, Karcsi bácsi! Őszinte részvétem a családjának.
Csepel történetéről bármit lehetett tőle kérdezni, mindig, mindenre tudta a választ! Jó lenne, ha valaki folytatná ezt a tudást!
Nyugodj békében Karcsi bácsi!
Családom és a magam nevében köszönöm együttérzésüket, melyekkel férjem elvesztése miatt érzett fájdalmunkat igyekeztek enyhíteni. Külön köszönöm férjem Csepel múltjának feldolgozása érdekében végzett tevékenységének méltatását, melyet nagy szeretettel végzett.
Köszönettel: Csizmadia Károlyné
Az örök világosság fényeskedjék neked, kedves Karcsi Bácsi!! Nyugodj békében!
Őszintén együttérzünk a gyászoló családdal,
Erdei Éva, az Erdei-Kvasznay család, illetve
a Király-Erdei-Műhely valamannyi tagja
Kedves Barátaim! Nehéz tudomásul venni elérzékenyülés nélkül, hogy egy hasznos életet élő ember itthagyott bennünket. Úgy hozzátartozott az ő alakja Csepelhez, mint a Szent Imre tér, amely kedves helye volt. Megszoktuk, hogy hol itt, hol ott tűnik fel, és mindig as társaság középpontjába került. Mert mesélt, és ízesen mesélt, hangosan, kacagva, szellemesen. Mindenütt persze nem tudott ott lenni, de a legfontosabb csepeli eseményeken láthattuk és nem viharzott el, mint sokat teszik, hanem ott maradt beszélgetni és mesélt, mesélt a múltról.
Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy csevegő füzetet készíthettem vele, amely híven visszaadja lényét, mondatfűzését, életének legfontosabb állomásairól véleményét, még a tragikusakról is úgy tudott beszélni, mintha nem is vele történt volna, mintha mesét mondana, persze hozzátehetjük Arannyal, nem mese ez gyermek. Én sokat tanultam tőle, helytörténetet, Csepel-ismeretet, emberismeretet, régiekről és maiakról a Krúdy körben, a Helytörténeti gyüjteményben, a Csepel újság szerkesztőségében, amely helyeken gyakorta megjelent, és mesélt… és mi hallgattuk… És most nagyon hiányzik ez a kedves mackós alak, ez a harsány nevetésű közéleti ember. A legfontosabb üzenet életének, hogy mindig nem szabad feladni, ha valami nem sikerül, vagy balul sikerül, újra kell kezdeni. Ezt tette egész életében és még akkor is, amikor ampuztált lábán, műlábán megtanult járni. És igaza van, még akkor sem szabad feladni, ha a remény szemernyi.
Most emlékezésül beszélgető füzetünket lapozgatom és rád emlékezem Karcsi bácsi. Nyugodj békében. Udvarhelyi András