Csepel.info

Stop, Erdely Ma, Csepel.info

Annyi tudható biztosan, hogy Petőfi Sándor forradalmár költőt 161 évvel ezelőtt, július 31-én látták utoljára életben a Segesvár melletti fehéregyházi ütközetben, ám halálának szemtanúja nem került elő. Egyesek még a közelmúltban is komoly erőfeszítéseket tettek a költő földi maradványainak felkutatására.

“Senki sem látja, hogy szembefordulok!/Így szúrnak belém/- vive la republique – így szúrnak belém./Senki… lovak dobognak…/Nem, ne így legyen – vive la…” – énekelte a költőt megszemélyesítve Cseh Tamás Bereményi Géza dalszövegét (Petőfi halála) 1981-től kezdve, ám a szövegíró maga is élt a költői szabadsággal, hiszen arra vonatkozóan nem maradt fenn írásos bizonyíték, milyen körülmények között halt meg a költő-forradalmár, lévén hogy nem látta meghalni senki.

Az ellenséges szuronyokkal szembeforduló hősi halál képe mindazonáltal másokat is megihletett, például Hegedüs László festőművészt (Petőfi Sándor halála, 1850), akinek vásznán Petőfi több lovas gyűrűjében kiszolgáltatva, de állva és a támadóival szembefordulva fogadja a halálos szuronydöfést. Így hal meg egy nagy magyar hazafi.

Pedig a legenda meg a népnyelv még hosszú ideig életben tartotta a költőt, egyesek szerint a segesvári csatát követően Szibériába hurcolták hadifogolyként, ahol később természetes halállal halt meg. Vagy kivégezték. Vagy mindegy is, hiszen e feltételezések már túlmutatnak a tényekre alapozott történettudomány határain. Arra mindenesetre alkalmasak voltak, hogy fellobbantsák egy nagyrédei vállalkozó kutatói ambícióit.

Morvai Ferenc, a Megamorv Kazánfejlesztő és Kutató Kft. tulajdonosa és igazgatója, a Megamorv Petőfi Bizottság megalapítója a nyolcvanas évek végétől megszállottan kezdte keresni Petőfi földi maradványait, és vállalkozását látszólag siker koronázta. Mint az ásatást végző különítmény jelentésében áll: “az 1989. július 17-én a barguzini 7-es számú sírban talált csontváz azonos Petőfi Sándoréval.”

Hegedüs László: Petőfi halála

Az áltudományossággal vádolt leletgazdák szerint a költő testi adottságaira utaló, “az irodalomból ismert összes jegyek (farkasfog, homlok, fogak, áll, testi sérülések) megtalálhatók a csontvázon”. Az orosz, kanadai, amerikai és magyar antropológusok vizsgálatának is alávetett kelet-szibériai leletről azonban utóbb kiderült, hogy egy nő csontváza. (Kovács László: Hrúz Mária fia volt-e a barguzini nő? – Természet Világa, 132. évfolyam, 8. szám)

Bár Morvai megpróbált politikai magyarázatokat mellékelni a sikertelen vállalkozáshoz (a fővárosi és állami vezetőktől nem kapott engedélyt a Petőfi-család Fiumei úti Sírkertben lévő családi kriptájának megbontására a DNS-vizsgálat elvégzéséhez), mára már nagyjából elkönyvelhető tény, hogy a költő a segesvári csatában vesztette életét.

Petőfi Sándor szellemisége természetesen máig él, még a Rákosi- és a Kádár-korszak sem volt képes tompítani a költő ethoszán, amelyről irodalmi, kulturális, közéleti intézmények, iskolák, utcák, szervezetek nevének százai tanúskodnak, de a festőművészet, a szobrászat, a zeneművészet is méltó emléket állított neki.

Érdekesség, hogy a kétezres években Kínában két szobrot állítottak tiszteletére (a tankönyvekben pedig szerepel a Szabadság szerelem c. verse), hogy róla nevezték el a közszolgálati Magyar Rádió egyikét (MR2-Petőfi Rádió), egy fővárosi hidat, a mozaikszóként különösen csengő városligeti kulturális központot (PeCsa), és a költő nevét is fölvette művésznevébe az egyik jeles hazai rockzenész: Waszlavik “Gazember, Petőfi, Velorex, Sámán, Szabadcsapat, Ullmann Mónika”, László.

Petőfi élt, Petőfi él, Petőfi élni fog!

stop.hu

A fehéregyházi csatáról – az erdélyi magyarok minden évben megemlékeznek

Az 1848–49-es magyar szabadságharc sikerei arra késztették a Habsburg-vezetést, hogy katonai segítségért folyamodjon I. Miklós orosz cárhoz, aki Ivan Fjodorovics Paszkievics tábornagyot bízta meg, hogy 200 ezer orosz katonával Magyarországra induljon. Így a Habsburg-csapatokkal együtt 370 ezer katona és 1200 ágyú állt szembe a magyar honvéd sereg 132 ezer emberével és 450 ágyújával.

A Kárpátok szorosain beözönlő orosz túlerővel a magyar csapatok legendába illő véres ütközeteket vívtak a Tömösi-szorosban (június 20-án a korabeli beszámolók szerint hajnaltól délig dörögtek az ágyúk és roham rohamot követett, ám Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok nem bírt egy tapodtat sem előre jutni. A viadal hevében Kiss Sándor honvéd ezredest előbb bal karján, majd combján lövés érte. Ez utóbbira lefordult a nyeregből, de feleszmélve, hogy a pánikot megelőzze, egy székre kötöztette magát, s karddal a kezében vezényelte tovább a katonáit – amiről itt olvashatnak bővebben), a kökösi hídnál, a Nyergestetőn, de a lengyel származású Bem József altábornagynak, az erdélyi magyar hadak főparancsnokának további erőfeszítéseket is kellett tennie a beözönlő hadak megállításáért.

1849. július 29-én Bem a marosvásárhelyi főhadiszállásán, a Teleki-házban kapta a hírt, hogy a Nagy-Küküllő völgyében megjelent és Segesvárt is elfoglalta Lüdersz cári hadserege. Azonnal intézkedett és másnap, július 30-án elindult csapatával a Vácmányon, Kelementelkén, Erdőszentgyörgyön és a Gagyi-tetőn át Székelykeresztúrra, ahova Petőfi Sándor is elkísérte. Még aznap éjfélkor hozzájuk csatlakozott Sepsiszentgyörgyről a 27. zászlóalj négy százada, de sajnos a magyar csapatok ütőképességét jelentősen befolyásolta az a tény, hogy nem érkezett meg Kemény és Dobay serege.

Reggel korán megszólaltak a kürtök, a dobok, riadóztatták a harcba indulókat, hogy Bem 3700 főnyi serege (27., 80., 81., 82. és a 88. zászlóalj, valamint a lovasság részéről a 8. Coburg – huszárezred 7. százada, a 11. székely – huszárezred 4. százada, és a 15. Mátyás – huszárezred egy százada) 14 ágyúval és 2 tarackával (Debreczen – váradi gyalogosüteg és Pap Sándor főhadnagy székely lovasütege, valamint további egy székely gyalogosüteg) megütközzön a fehéregyházi mezőn Lüdersz orosz tábornok 18 ezer emberével és 48 ágyújával.

Fehéregyházát mentükben visszafoglalták, majd sor került a hadsereg hadrendbe állítására. Az orosz gyalogság, tüzérség és a hadseregstáb a segesvári erdőszélen, a lovasság a livadai részen várta a csata kezdetét.

Bem parancsnoksága a Monostori-kert nyugati részéről irányította a csapatmozdulatokat. A lovasságot az országút mentén, az ágyúkat a Rogyina nevű réten, a gyalogosokat az Ördögvölgyi-erdő szélére és a Livadára állította fel.

11 órakor tűz alá vette a segesvári erdő szélét, ahol az orosz hadseregstáb és az orosz gyalogság táborozott. Az első lövések nyomán halálos találat érte Szkarjatyint, Lüdersz 5. hadtestének tábori főnökét. Talán ez volt az a lélektani pillanat, amikor egy fergeteges magyar rohammal, bátorsággal és elszántsággal eldönthető lett volna a csata sorsa.

De nem így történt! Délután 4 órakor a harc öldöklőbbé vált. Egymás után rohamoztak a honvédek, de a vihar, a sokszoros túlerő elleni küzdelem felmorzsolta erejüket. Az orosz bal szárnyon indított, bekerítést célzó kozák roham a magyar csapatokat visszavonulásra, később menekülésre kényszerítette. Felbomlott a csatarend, mindenki menekült, közöttük volt Petőfi Sándor is, aki feltehetőleg az Ispánkútnál esett el.

A fehéregyházi híd – hiteles szemtanúk itt látták utoljára a költőt

A fehéregyházi síkon a harc véget ért, itt nyugszanak az 1849. július 31-én a szabadságért elesett hősök, kiknek emlékére a Monostori-kertben 1898-ban gróf Haller Lujza turulmadaras emlékoszlopot állíttatott és felépíttette azt az épületet, mely ma múzeumul szolgál, s tárlata betekintést nyújt a fehéregyházi csata eseményeibe. A parkban látható 1999-től Máthé István szobrászművész Petőfi Sándor-bronzszobra és számos emlékplakett.

Az 1849. július 31-i csata emlékét még idézik a Zeyk Domokos héjjasfalvi, Petőfi Sándor ispánkúti emlékműve, Petőfi segesvári szobra és Szkarjatyin orosz és német nyelvű síremléke az őrködő oroszlánnal.

1989 után minden évben sor kerül a fehéregyházi megemlékezésre, ahol a jelen levők főhajtással róják le kegyeletüket a hősök emlékoszlopa előtt.

Forrásanyag: Dávid Gyula–Mikó Imre: Petőfi Erdélyben, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

Fodor Sándor (S.)
Népújság

erdely.ma

This entry was posted on 2010. július 31. szombat at 09:58 and is filed under Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.