Magyar Nemzet, Csepel.info
Dean Baker
A brit The Guardian című napilapban írja rovatát hétről hétre Dean Baker közgazdász, egy tekintélyes washingtoni agytröszt társigazgatója. Nem mindig válogatott szavakkal. Gyakorta ostorozza a megszorítások receptjét és a Nemzetközi Valutaalapot, egyik minapi írása azonban annyira keményre sikerült, hogy gondoltam, felhívom telefonon, mi is a gond az IMF-fel.
Június végén a brit The Guardian napilapban lévő rovatában azt a kérdést tette fel cikkében, idézem: „Többet ér-e az IMF tanácsa, mint egy részeg csőlakóé?” A kérdésre erőteljes nemmel felelt. Azt érzékelem, hogy nemigen ért egyet az IMF, azaz a Nemzetközi Valutaalap képviselte irányvonallal – de mi mérgesítette fel ennyire?
– Több dolog együtt. Elsősorban az, hogy az általuk előre nem látott válság kezelésére olyan javaslatokat tesznek – megszorításokat írnak elő –, amelyek sok fájdalmat okoznak. Az emberek joggal mérgesek, hiszen tízmilliók vannak munka nélkül Amerikában és Európában, pedig nem ők hozták a hibás gazdasági döntéseket, hanem azok – ideértve az IMF-et –, akik most azt mondják, húzzák meg még jobban a nadrágszíjat.
– Ön azon kevés közgazdászok egyike volt, akik jó előre megjósolták, hogy nagy baj lesz az ingatlanhitelek miatt a pénzpiacon. Erre évekkel a 2008-as válság előtt, már 2002-ben figyelmeztetett. Milyen érzés, hogy most emlegetheti, „ugye, én megmondtam”?
– Sovány vigasz.
– A Nemzetközi Valutaalapot azért hozták létre, hogy a világméretű pénzügyi rendszer stabilitásán őrködjön. Ők sem észlelték időben, hogy komoly veszély fenyegeti ezt a stabilitást?
– Az IMF-ben volt néhány ember, aki az ingatlanárak miatti aggodalmakról írt, de ha azt nézzük, hogy mit tettek közzé hivatalos jelentéseikben, akkor azokban nincs nyoma annak, hogy az országokat figyelmeztették volna a romboló következményekre. Nem úgy, mint most, az adóssággal kapcsolatban: lépten-nyomon arra intik az államokat, hogy csökkentsék a deficitet, különben súlyos következményekkel kell szembenézniük. Az ingatlanpiaci buboréknál azonban nem tapasztaltuk ezt az aktivitást.
– Megszorításokat javasolnak, amely mára a szokásos IMF-receptté vált. De volt-e valaha olyan beteg, olyan válságban lévő ország, amelyet sikerült így megmenteni?
– Nehéz lenne azt mondani, hogy nem volt ilyen. Egyedi esetek vannak, egyedi gyógymódokkal, és az, hogy én most hirtelen nem tudok mondani ilyen pozitív példát, nem jelenti azt, hogy ne lett volna olyan, ahol használt a recept. Mint ahogy bizonyára előfordult az is, hogy egy ország tényleg túlköltekezett. Ellenpéldát viszont nagyon is tudok hozni: Argentínát. Amikor 2002-ben az ország fizetésképtelenséget jelentett hitelezőinek, az IMF tombolt. Mindent elkövettek azért, hogy Argentína fizessen. Nem így történt, és a latin-amerikai országnak ezt követően hat sikeres éve volt, igen erős gazdasági növekedéssel. (Az említett hat évben évi 9-10 százalékos gazdasági növekedést produkált, 2005-ben meglepetésre egy összegben visszafizette IMF-hitelét, hogy az ország függőségét megszüntesse, hitelállományának háromnegyedéről pedig sikerült úgy megállapodnia hitelezőivel, hogy csak jóval kevesebbet és jóval hosszabb idő alatt kell majd törlesztenie – a szerk.)
– Hogyan lehetséges, hogy az IMF ennyire másképp látta a helyzetet?
– Ebben nagy szerepe van annak, hogy ma behajtóként jár el, a pénzügyi világ érdekeit tartja szem előtt. És sok esetben ez nem vág egybe az adott ország érdekeivel. Argentína esetében biztosan ez volt a helyzet.
– Lehet, hogy rosszul emlékszem, de az IMF-et nem azért hívták életre 1944-ben, hogy a hitelezők érdekvédelmi szervezete legyen. Ennyire megváltozott volna a valutaalap az idők során?
– Igen, valami határozottan megváltozott. Az a szervezet, amelyet a világháború alatt Keynes megálmodott, a világ központi bankjaként működött volna, azzal a feladattal, hogy a pénzügyi rendszert koordinálja, valamint egyeztessen a fizetési mérlegükben többletet előállító és a deficitet felhalmozó országok között. Az volt az elképzelés, hogy a többletet termelő országot arra bírja rá, hogy folytasson bővítő monetáris politikát, a deficiteseket pedig arra, hogy monetáris politikájuk legyen szűkítő jellegű. A kiigazítás terhét így megosztaná ez a rendszer. Egy iIlyen IMF például mostanság Németországot arra ösztönözné, hogy vállaljon nagyobb költségvetési deficitet, folytasson bővítő jellegű monetáris politikát, hogy így több árucikket vásároljon kereskedelmi partnereitől. Ám az igazat megvallva az IMF sosem működött úgy, ahogy azt Keynes elképzelte. Talán az ötvenes-hatvanas években részben igen, de a nyolcvanas-kilencvenes évekre már többnyire a hitelezők kartelljének szerepét játszotta. Legalábbis nehéz megmagyarázni argentínai működését: gyakran az a kormányoknak szóló javaslatai lényege, hogy adjanak több pénzt a hitelezőknek. De nem hinném, hogy a szervezet feladatai között hivatalosan ez szerepelne.
– Mondhatjuk, hogy az IMF az elmúlt évtizedekben Keynestől Friedmanig jutott el?
– Bizonyos értelemben igen. Hiszen van az az elképzelésük, hogy a kormányzatot le kell építeni, a vállalatokat privatizálni, mindeközben pedig konzervatív költségvetési politikát folytatni – és ez majd erős növekedést garantál. Így azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy míg Keynes kulcsszerepet játszott az IMF megalakításában, mára Friedman lett a világítótorony.
– Szóval a pénzügyi válság kapcsán most az a több évtizedes vita tombol újult erővel, amelyik a nyolcvanas években is Keynes és Friedman követői között. Vagy ez valami másról szól már?
– Nem, ez nagyjából ugyanaz a régi vita, és úgy tűnik, arra kárhoztattunk, hogy újra és újra megvívjuk. Nemcsak a nyolcvanas évekről van szó, hanem már a harmincas évekről is, természetesen. És nehéz lenne megmondani, miképp lehetne megnyerni ezt a vitát. Mert az egy dolog, hogy az ember úgy látja, rá tud mutatni a bizonyítékokra, de nyilvánvalóan abban sem tudunk megegyezni, hogy mik a bizonyítékok. És ennek nagy ára van.
– Nekem úgy tűnt, hogy az elmúlt években, Obama elnökké választásával mindenképpen, az olyan keynesiánus közgazdászok kerültek ismét helyzetbe, mint ön, a Nobel-díjas Paul Krugman vagy Joseph Stiglitz. Aztán a válság közben mintha változott volna a helyzet, és most az IMF bátrabban ajánlgatja a megszorítócsomagokat, mint valaha…
– Összetett a helyzet, és országonként változó. Az Egyesült Államokban azt mondanám, döntetlenre állunk, Európa láthatóan a megszorítások felé vette az irányt. Pedig egynémely ország emiatt jócskán lehetőségein alul teljesít, például Németország. Itt, nálunk volt néhány gazdaságélénkítő intézkedés, de közel sem elegendő.
– Úgy gondolja, hogy a nagy bankok megmentése ennyire ösztönző lenne? Ez volna a keynesiánus elképzelés?
– Én ellene voltam a bankmentésnek. És az idő előrehaladtával egyre inkább ellene vagyok, leginkább azért, mert olyan rémtörténeteket erőltettek, hogy az egész pénzügyi rendszer lefagy majd, és hogy például nem tudunk bankkártyával fizetni, és nem működnek a bankautomaták. Ez abszurd. Volt a Lehman Brothers, az AIG, de ha a bedőlések folytatódtak volna, akkor sem hiszem, hogy a központi banknak ne lett volna kész terve arra, hogyan lehetne a be- és kifizetések rendjét biztosítani. És egyébként mi van, ha folytatódnak? Akkor ez kisöpri az általunk ma ismert ágazatot. Ami véleményem szerint igencsak helyénvaló lett volna. Mert nincs szükségünk olyan pénzügyi ágazatra, amely efféle komplex spekulációban utazik. Mert ez nem jó a gazdaságnak, és nem jó nekik sem, hiszen alapvetően maguk idézték elő vesztüket: pókereztek, és vesztettek. Ám ahelyett, hogy megfizették volna ennek az árát, azt az adófizetők állják. Ha Friedman hívei azt mondták volna, hogy hagyjuk őket süllyedni, akkor az tényleg a szabad piac. De legtöbbjük nem ezt mondta, hanem azt, hogy meg kell őket menteni. És így is lett.
– Miért lett volna jó veszni hagyni ezeket az óriásbankokat?
– Olyan bankrendszerre van szükségünk, amely megteremti a tőke áramlását azoktól, akik megtakarítani szeretnének, azokhoz, akik vállalkozni. És persze vannak olyan hagyományosan fontos funkciók, mint a jelzálog-hitelezés. Természetesen erre is szükségünk van. De annak a rendszernek, amely a Wall Streeten kifejlődött, semmi köze a pénzügyi rendszer normális működtetéséhez. Ez csupán magas kockázatú szerencsejáték, és nem szolgálja a gazdaság érdekeit.
– Az IMF most Magyarországtól is a hiány leszorítását várja el, és furcsamód ennek módszerét is elő akarja írni, ami a magyar kormány számára elfogadhatatlan. A bankadó például állítólag nemigen nyerte el a Budapestre látogató tárgyalódelegáció tetszését…
– Hangsúlyozom, hogy az ügy részleteit nem ismerem, ezért tévedhetek, de nekem úgy tűnik, hogy az IMF itt is inkább a bankok érdekeit nézte, nem pedig Magyarország gazdaságáét. Pedig az IMF maga is tanulmányozta a bankadó lehetőségét, és épp a múlt hónapban egy tanulmányukban ők maguk javasolták a bankadót, mint amely jó módja a bevételek növelésének és annak, hogy a pénzügyi szektor is kivegye részét a terhekből. Persze könnyen előfordulhat, hogy a magyar bankadóban van olyan részlet, amelyik nem tetszik az IMF-nek, ám ha nem ez a helyzet, akkor érdekes, hogy éppen azzal van bajuk, amit korábban maguk is javasoltak.
– Az IMF másik vesszőparipája a központi bank, Magyarország esetében a Magyar Nemzeti Bank függetlensége.
– Az az elgondolás, hogy legyen egy központi bank, amely abban az értelemben független, hogy a kormány például ne változtathassa naponta a kamatlábakat, nagyon is helyes. De az az elgondolás, hogy olyan központi bankunk legyen, amely demokratikusan nem elszámoltatható, az szerintem nevetséges. Emberek irányítják a központi bankokat is, tehát ők is követhetnek el hibákat, lehetnek rossz döntéseik. Ezért is kerültünk ebbe a leszálló ágba. Ha a központi bank az USA-ban és Európában az Európai Központi Bank megfelelő lépéseket tett volna a buborék kipukkasztására, még azelőtt, hogy ilyen nagyra nő, nem itt tartanánk. Azonban nem vették észre. Szóval elképesztő, hogy azt tehetik, amit csak jónak látnak, és senki nem kérdőjelezheti meg döntéseiket. És mitől is függetlenek? Az USA-ban, legalábbis a központi bankban, óriási befolyása van a pénzügyi világnak. Tőlük tehát egyáltalán nem független a Fed. Így amikor itt, Amerikában azt mondják, hogy meg kell őrizni a központi bank függetlenségét, valójában azt értik ezen, hogy meg kell hagyni a központi bankot a pénzügyi világ irányításában, ahelyett, hogy demokratikusan megválasztott testületnek legyen felelős. Ez pedig elfogadhatatlan.
– Miután az IMF-küldöttség távozott Magyarországról, a külföldi sajtó több esetben is véleménycikkben feddte meg az országot keményebb kiállásáért. Engem egyébiránt is bosszant, hogy az utóbbi években igencsak leegyszerűsödött a gazdasági újságírás szemlélete: ha egy politikus „megszorít”, „reformokat” emleget, nyugdíjat csökkent vagy tanárokat bocsát el, akkor jófiú lesz, ha viszont fizetést emel, a gazdaságélénkítésben való állami szerepvállalásról beszél, akkor „populista”. Mi történt a gazdasági újságírással?
– Semmi más, csak az, hogy egyre inkább a pénzügyi világgal azonosul. És a pénzvilág nézőpontjából az infláció a legnagyobb mumus. Mindenki attól fél, hogy kevesebbet ér majd, amije van. Eközben a munkanélküliség nemigen érdekli őket. Azok az emberek, akik az Egyesült Államokban a deficitről beszélnek, azt mondják, hogy ha nem teszünk semmit, 2020-ra igen nehéz helyzetbe kerülünk emiatt. Amikor rámutatok arra, hogy a 9,5 százalékos munkanélküliség igencsak nehéz helyzetet jelent, és nem a jövőben, hanem ma, akkor csak néznek, hogy miről is beszélek. De a 9,5 százalék itt 15 millió munkaképes ember, és nálunk nem az a helyzet, mint Németországban vagy Franciaországban, hogy a munkanélküli egészségügyi ellátást és viszonylag nagylelkű segélyt kap. Itt, ha valaki munkanélküli lett, akkor „így járt”. Tehát ez valóban nagyon rossz helyzetet jelent. Tehát úgy vélem, hogy a fő probléma Amerikában az elrugaszkodottság: azok, akik a munkanélküliségtől szenvednek, nagyon is különböznek azoktól, akik az infláció miatt aggódnak. És ez utóbbiak írnak a pénzügyi sajtóba.
– Ugyanez az elrugaszkodottság jellemzi az IMF képviselőit is, amikor egy országba látogatnak?
– Igen, nagyon is. Ugyanez a történet: nem tudják felfogni, hogy amikor megszorításokról beszélnek, akkor ezek nemcsak számok, hanem hús-vér embereket szorongatnak. És nincs meg a késztetés, hogy rendben, hogyan tudjuk ezt a két dolgot egymás mellé tenni. És én nem azt mondom, hogy az inflációnak ne lenne ára, de az a véleményem, hogy egymás mellé kell tenni a kockázatokat és a károkat. Amikor a magas munkanélküliségből eredő károkat állítjuk szembe annak kockázatával, hogy némileg magasabb lesz az infláció, tehát amikor erről alakul ki vita, akkor azt mondom: hogy jó, tegyük fel, tényleg magasabb lesz az infláció, de akkor mi van? Erre azt mondják, hogy emlékezzünk csak vissza a hetvenes évek inflációjára (ekkor az USA-ban is két számjegyű volt az infláció – a szerk.), és hogy milyen recesszió volt. Igen, csakhogy ez a recesszió – és hozzátenném, az amerikai gazdaság az inflációs évek alatt is viszonylag egészséges növekedést produkált – igencsak jobb volt, mint a mostani!
– Elképzelhető, hogy a racionalizálást és leépítést az IMF-fel kellene kezdeni?
– Az IMF-ben nem lesz létszámcsökkentés és racionalizálás, ha a receptjük nem válik be, és megkárosítanak egy országot. Minapi cikkemben azt írtam meg, hogy milyen elképesztően nagylelkű nyugdíjrendszer van az IMF-nél. Mert meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ott az ötvenes éveiben járó ember évi százezer dollárral már nyugdíjba mehet. Szóval nyugodtan mondhatom, ezek az emberek aligha osztoznak azoknak a gondjaiban, akiknek sorsát meghatározzák programjaik.
– Ön szerint van esélye olyan kis országnak, mint Magyarország a pénzügyi válság megbolydult viszonyai között sikerrel nemet mondani az IMF-nek?
– Úgy gondolom, igen. Kockázatos stratégia, de ha jó a politikai vezetés, és kiforrott a gazdaságpolitika, akkor van erre lehetőség. Az IMF ugyanis nem akarja azt, hogy Magyarország olyan helyzetbe kerüljön, amilyenben nem lesz már más választása, mint hogy fizetésképtelenséget jelentsen be adósságára. Ezt nagyon-nagyon nem akarják. Nemcsak Magyarország miatt, hanem mert azért aggódnak majd, ki lesz a következő. Tehát ha Magyarország vezetése ebből kész előnyt kovácsolni, akkor az IMF-nek azt kell mondani: „Elszántak vagyunk abban, hogy elmenjünk a falig, és hát ezt tényleg nem szeretnénk, de ha túl nagy a nyomás, akkor arra is, hogy a szakadék szélén is túl.” Innentől a kérdés az, hogy az IMF mennyire veszi ezt komolyan, de ha igen, akkor meg fogja változtatni feltételeit. Mondom, kockázatos, ám ha az IMF azt érzi, hogy Magyarország kész a szakadék szélén is túlmenni, ha kész rálépni arra az útra, amelyet Argentína is követett, akkor változtatni fog feltételein.
Őszintén remélem, sikerül az Orbán kormánynak az ország érdekében végigmenni azon az úton, amit eltervezett. Reméljük, hogy képesek leszünk mindarra, amire Argentína képes volt az IMF-fel szemben.
Dean Baker mondatai fájdalmas ütések a hazai balliberális megmondóemberekenk, akik egyértelműen az imf mellé álló mszp-nek adtak igazat a Magyarország kontra imf vitában.
Kedves “Gordon“!
A Légvédelmi repeszgránátot találtak Csepelen” című cikknél nem reagáltál a terjedelmes kioktató szövegedben leírtak miatt neked címzett alábbi három hozzászólásomra.
Remélem, hogy miután ismét jelentkeztél, kifejted a hozzászólásomban leírtakra vonatkozó érdemi véleményedet.
Első megválaszolatlan hozzászólás:
Kedves Gordon!
Véleményed szerint kitől származnak az alábbi idézetek?
Első idézet:
A háborút megelőző években viharos fejlődésnek indult sokmilliós hadseregünk.
1939 végére – az 1930-as évhez viszonyítva – a harckocsi parkunk 43-szorosára, repülőgépparkunk 6,5-szeresére, tüzér-fegyverzetünk pedig majdnem 7-szeresére nőtt.
Egyre erősebbé váltak harckocsi csapataink.
1940-ben 9 gépesített hadtestet szerveztünk. Ebben az évben 5500 harckocsit adott az ipar a hadseregnek.
1941 februárban megkezdtük további 20 gépesített hadtest megalakítását (állományukban két harckocsi hadosztállyal).
Az ipar 1938-ban 5459, 1939-ben 10 382, 1940-ben 10 565 repülőgépet gyártott és adott át a hadseregnek.
Megszerveztük a nagy létszámú légideszant-csapatokat, amilyenekkel még a világ egyetlen hadserege sem rendelkezett.
Óriási lépéseket tett a haditengerészet. A hajógyárak 5 év alatt több mint 500 hadihajót készítettek.
1940-ben a flotta 3 sorhajóval, 7 cirkálóval, 59 rombolóval, 114 torpedórombolóval, 218, tengeralattjáróval, 269 torpedónaszáddal, és több mint 2 500 repülőgéppel rendelkezett.
Második idézet:
Végül elérkezett a határátlépés pillanata.
Pontosan 5 órakor kiadták a parancsot és a csapatok elindultak.
Elhangzottak az első izgatott kérdések, és befutottak az első jelentések már lengyel területről:
– Nem ütköztünk erős ellenállásba.
– A csapatok sikeresen nyomulnak előre.
– Sok lengyel foglyot ejtettünk, és sok fegyvert zsákmányoltunk.
Második megválaszolatlan hozzászólás:
Kedves „Gordon”!
Elvitathatatlan tény, hogy Kárpátalja a Magyar Királyság részeként került az Osztrák-Magyar Monarchiához, és ennek ellenére csatolták a Monarchia szétesésekor Csehszlovákiához azzal a feltétellel, hogy autonómiát biztosítanak Kárpátaljának, de az autonómia megadására 1938-ig nem került sor.
Az 1938. november 2-án megszületett bécsi döntés után a minimális létszámú cseh lakossággal rendelkező Kárpátalján cseh vezetőkkel hoztak létre egy autonóm kormányt amelynek az volta első dolga, hogy betiltotta a területen a magyar és orosz nyelvű lapokat. Feloszlatta a magyar és a rutén pártokat és éjszaka történt összegyűjtés után elhurcolták a magyar vezetőket a Dumen-havason felállított gyűjtőtáborba.
Az 1939. február 10.-én tartott választásokon csak az Ukrán Nemzeti Organizációra lehetett szavazni.
A fentiek miatt a magyar kormány 1939. március 10.-én úgy döntött, hogy ha a németek a híreknek megfelelően bevonulnak Csehszlovákiába, és kikiáltják Szlovákia függetlenségét (azaz teljesen felrúgják az addigi status quot) akkor a Magyar Honvédség birtokba veszi ezt a régi magyar területet még akkor is, ha abba a németek nem egyeznek bele.
A németek bevonulása után, 1939. március 14.-én a németek támogatásával kikiáltották a Tisó által vezetett nemzeti szocialista Szlovákia függetlenségét.
Másnap a Magyar Honvédség megkezdte Kárpátalja birtokba vételét, és 1939. március 18-án helyreállította az évezredes magyar-lengyel határt.
Gordon!
Hogy van az, hogy Te szerinted 1919. és 1939. között és 1945 után mindenki jogszerűen rendelkezhetett a Magyarországtól elvett és Csehszlovákiának ajándékozott Kárpátaljával, de amikor az ajándékozás révén tulajdonossá vált Csehszlovákia kvázi megszűnése után kialakult kaotikus helyzetben Magyarország birtokba vette a volt tulajdonát, Te azt jogszerűtlennek minősíted, és a visszavételt a hozzászólásaidban agresszív támadásnak nevezed?
Meséld már el, hogy ki ellen követett el Magyarország agresszív területszerző támadást 1939 március 14-én!
A német bevonulással kvázi megszűnt Csehszlovákia ellen?
Esetleg a Csehszlovákiát megszálló Németország ellen?
Vagy a német támogatással frissen kikiáltott nemzeti szocialista Szlovákia ellen?
Talán a Kárpátalján 1938. november 2-án cseh vezetőkkel megalakított autonóm kormány ellen? (Amelyik betiltotta a magyar és orosz nyelvű lapokat. Feloszlatta a magyar és a rutén pártokat. Gyűjtőtáborba hurcoltatta a magyar vezetőket.)
Vagy talán az 1945 után Csehszlovákia és a Szovjetunió között létrejött egyezmény alapján Kárpátalja új tulajdonosává vált nagy testvér, a Szovjetunió ellen?
Várom a kimerítő válaszod kedves Gordon.
Harmadik megválaszolatlan hozzászólás:
Kedves Gordon!
Úgy látom, hogy “a felhalmozott adatállományodban” való szívós keresés ellenére sem találtad, meg a választ a 2010. július 23., péntek 18:17-kor feltett kérdésemre, ezért elárulom neked, hogy az idézett szövegrészek Sz. M. Styemenko tábornok ( szovjet vezérkarifőnök-helyettesnek) „A vezérkar a háború éveiben” című művéből származnak.
Az szövegrészben Styemenko tábornok arról számolt be, hogy milyen ütemben készült az 1930-as évek végén a szerinted Magyarországot nem veszélyeztető és ártalmatlan Szovjetunió a világ elnyomott munkásságának a felszabadítására, és a világ proletárjainak egyesítésére.
A másodikként idézett szövegrészben Styemenko tábornok a Szovjetunió által 1939. szeptember 17-én hajnalban Lengyelország ellen végrehajtott orvtámadás első perceiről számolt be.
Az 1939. szeptember 17-én fenti módon indult területszerző orvtámadás után, a Gordon szerint senkit nem veszélyeztető és békés Szovjetunió csapatai előrenyomultak az 1939. augusztus 24-én Moszkvában aláírt Molotov-Ribentrop paktumban meghatározott vonalig, ahol a nemzeti szocialista Németország és a szovjet szocialista Szovjetunió csapatai közös díszszemlét tartva megünnepelték Lengyelország elfoglalását, majd ennek a győzelemnek az örömére az oroszok a foglyul ejtett lengyel tisztikar jelentős részét (kb. 20 ezer főt) a Katyini erdőben lemészárolták.
Az ismertetett adatokból és tényekből megállapítható, hogy mennyire lehetett senkit nem veszélyeztető békés hatalomnak tekinteni 1939 őszén azt a Szovjetuniót, amelynek hivatalos programja volt „a világ elnyomott proletárjainak a felszabadítása és egyesítése”, és amely programot Dzsugasvili (Sztálin) a fent ismertetett adatokkal rendelkező „dicsőséges” Vörös Hadsereggel szándékozott megvalósítani.
Nem értem, hogy a Styemenko tábornoktól idézett fenti szövegben leírtakkal egyező hírszerzési adatok ismeretében az akkori magyar kormány miért nem olyan ártalmatlan és békés hatalomnak látta a nagy Szovjetuniót, mint amilyennek Gordon most lefesti részünkre az alábbi hozzászólásában:
Gordon: 2010. július 22., csütörtök 23:17-kor
Összességében: mi agresszorként léptünk fel már 1939-ben, aztán nyíltan a németek mellett hadakoztunk…. katonákat küldtünk az ellen a Szovjetunió ellen aki –ha tetszik ha nem – semmit nem ártott nekünk.
Nem értem azt sem, hogy Magyarország miért nem Gordon észjárásának megfelelően cselekedett, és miért nem maradt ki az egész Európa lerohanására (az európai proletárok egyesítésére) készülődő Szovjetunió elleni háborúból, amikor a kontinens országait Németország vagy szövetségesként vagy megszállt országként bekényszerítette a háborúba, úgy mint ahogy az Egyesült Államok bevonta a NATO tagokat az iraki és az afganisztáni háborúba.
Azt sem értem, hogy, hogy a fenébe nem szegült szembe a nagyon erős Magyarország, a “nagyon gyenge” Németország szándékaival, miközben Gordon szerint ezt simán megtehette volna? (Hiszen az ellenszegülése a németek és szövetségeseik részéről csak azt váltotta volna ki, mint napjainkban a bankadó elsőként történt bevezetése kicsiben kiváltott a nemzetközi pénzintézetek részéről, hogy a németek és a magyar területekre igényt tartó szövetségeseik rátámadták volna Magyarországra.)
Remélem Gordon, hogy ezeket az általam nem értett témákat meg tudod nekem világítani.
“Hangsúlyozom, hogy az ügy részleteit nem ismerem, ezért tévedhetek, de nekem úgy tűnik, hogy az IMF itt is inkább a bankok érdekeit nézte, nem pedig Magyarország gazdaságáét. ”
Na hát ez az, nem ismeri az ügy részleteit, ezért tévedhet, és téved is. Előbb talán meg kellett volna ismernie az ügy részleteit, és azután nyilatkozni.
“nem tudják felfogni, hogy amikor megszorításokról beszélnek, akkor ezek nemcsak számok, hanem hús-vér embereket szorongatnak”
Magyarország esetében az IMF nem beszélt megszorításokról. Mellélövés ez is.
“Ön szerint van esélye olyan kis országnak, mint Magyarország a pénzügyi válság megbolydult viszonyai között sikerrel nemet mondani az IMF-nek?
– Úgy gondolom, igen. Kockázatos stratégia, de ha jó a politikai vezetés, és kiforrott a gazdaságpolitika, akkor van erre lehetőség. ”
Hát igen, csak az a baj, hogy Magyarországon nem jó a politikai vezetés, és nincs kiforrott gazdaságpolitika.
Baszki, ezt a Kárpátalja-témát vigyétek már innét a francba. Intézzétek el magánban.
Ez nem más, mint egy sakkjátszma.
IMF “nagymester” szimultánjában előfordulhat hogy száz kihívó közül egytől-kettőtől mattot kap, persze a kis ravasz elótte felajánlja a döntetlent.
Ki ne lenne büszke arra, ha egy nagymesterrel remizik? De aki nem ijed be, nyerhet is!
Egyszóval okos, taktikus lépésekkel lehet az offenzív taktikát felépíteni, a gazdaságélénkítő döntéseket meghozni.
A maradék 98 ostobán károgó vesztes pedig nem más, mint azok csoportja, akik az utóbbi nyolc évben a saját önös érdekeiket nézve a nemzetkózi monetáris alap nagymesterinek ajánlották a partit – az ország kárára.
Olvasd el, ott van a tolvajos képes bejegyzésnél. Épp írtam. 🙂
csepeli! Neked most hallgass a neved! 🙂
De azért jó érzés látni hogy ennyire hiányoztam. Volt egy kis dógom a hétvégén, ezért nem tudtam feljönni.
csepeli:
Megszólaltál baszki és máris zuhant a hőmérséklet húsz fokot!
A román politika ismét jól vizsgázott. Kijárták, hogy enyhítsenek a hiánycélukon, és az imf még “elégedett” is velük. Elképesztő.
Enged az IMF a románoknak
A román kormány és az IMF eredetileg abban állapodott meg, hogy Románia az idén a hazai össztermékhez (GDP) képest 3,6 százalékos államháztartási hiányt céloz meg. Az idei célt már tavaly októberben 5,9 százalékra emelték, majd most tovább enyhítették a követelményt, 6,8 százalékra.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsa a hét végén jóváhagyta 900 millió euró kiutalását Romániának: ez az országnak tavaly májusban megítélt, kétéves, 13 milliárd eurós készenléti hitelkeret ötödik részlete. Románia ezzel eddig 9,32 milliárd euróhoz jutott a programból.
Ezzel együtt az IMF jóváhagyta, hogy ismét puhították az idei deficitcélt. Az eredeti 3,6 százalékos hiánycélhoz képest 6,8-ra enyhítették a követelményt. Az első negyedév után ugyanis kiderült, hogy a módosított hiánycél is teljesíthetetlen, sőt, az IMF elemzése szerint 9,1 százalékos deficit lett volna várható ez év végén sürgős kiegészítő intézkedések nélkül.
Szintén tavaly októberben a tavalyi hiánycélt is emelték: 7,3 százalékra az eredeti egyezség szerinti 4,6 százalékról. A hiány végül 8,3 százalékos lett az EU statisztikai hivatalának első becslése szerint.
Az IMF szerint a román kormány helyesen igyekszik egyensúlyt teremteni a kiadáscsökkentés és az adóemelés között oly módon, hogy tompítja a szociális hatásokat, miközben határozottan bánik a közületi bérek és fizetések hatalmas számlájával.
Az igazgatótanács most sürgette a román kormányt a nyugdíjreform és a közszférabeli bérpolitika reformjának befejezésére. Fontosnak nevezte a közalkalmazotti munkahelyek számának tervezett csökkentését, az egészségügy és az önkormányzatok finanszírozásának módosítását és az adószedés erősítését. Az igazgatótanács szerint ezek a reformok lehetővé tennék, hogy Románia államháztartási hiánya csökkenő pályán marad középtávon.
http://index.hu/gazdasag/vilag/2010/07/25/enged_az_imf_a_romanoknak/
Gordon: Pontosan! Mivel a románok letettek egy hiteles gazdaságpolitikát az asztalra. Ez az, amire a kontár Matolcsy-Orbán páros sajnos képtelen.
Mi abban a hitelesebb, hogy a románok nem tudják tartani a korábbi hiánycélt? Mi tartani tudjuk a 3,8%-ot, míg Románia az 5,9%-ot se.
Más van a háttérben, ezt csak egy hülye nem látja.
Az IMF azért alkalmaz a magyar kormánnyal szemben mindenkinél lényegesen szigorúbb magatartást, mert tisztában van vele, hogy nincs még egy ország ahol annyi rohadt hazaáruló kommancs és liberó belső ellenséget tudhat a szövetségesének mint Magyarországon, akik az előző években elkövetett disznóságaiknak az elkenése érdekében a saját kormányukkal és népükkel szemben maximális támogatást hajlandók nyújtani az országot kizsigerelni szándékozó IMF-es pénzeszsákoknak.
Ha rajtam múlna, akkor a probléma megoldásának első lépéseként korbáccsal kergetném ki az országból a kommancs és liberó belső ellenzékkel szövetséges IMF irodavezető ukrán kurvát – aki helytartónak képzeli magát – és az országrontó Gyurcsány bandával szövetségben szervezi az IMF Orbán-kormány ellenes magatartását.
Azért a román belpolitika se csupa móka és kacagás. Most pl. óriási viták vannak abból, hogy legyen-e egykamarás parlament vagy se.
Gordon: De ostoba vagy, baszki. A román deficit tavaly 8,3% volt, erről mennek le idén 6,8%-ra, vagyis 1,5%-ot csökkentenek a vállalás szerint. A mi hiányunk tavaly 4% volt, erről megyünk le idén 3,8-ra, ez mindössze 0,2%-os csökkentés, ami lótúró, és ezek után akarunk még ugrálni, hogy jövőre se kelljen 3% alá menni. A románok, ahogy olvashattad, nagyszabású reformokra vállalkoznak, míg Orbánék annyit mondtak, hogy “csak semmi reform, majd megsarcoljuk a bankokat”, oszt ezzel elintézettnek vélték a dolgot.
-törölve-
Csepeli írja vehemensen:
“Gordon: De ostoba vagy, baszki. A román deficit tavaly 8,3% volt, erről mennek le idén 6,8%-ra, vagyis 1,5%-ot csökkentenek a vállalás szerint.”
Ezzel szemben a cikk világosan fogalmaz:
“A román kormány és az IMF eredetileg abban állapodott meg, hogy Románia az idén a hazai össztermékhez (GDP) képest 3,6 százalékos államháztartási hiányt céloz meg. Az idei célt már tavaly októberben 5,9 százalékra emelték, majd most tovább enyhítették a követelményt, 6,8 százalékra.”
Csepeli nem tud olvasni, vagy szándékosan hazudik.
csepeli túllépte a határt, ezért moderáltuk egy kicsit.
Gordon: Elmebajod van? A cikkben is 6,8 van, meg én is 6,8-at írtam. Mi ebben a hazugság? Idióta vagy?
#
csepeli: 2010. július 25., vasárnap 22:25-kor
Gordon: Pontosan! Mivel a románok letettek egy hiteles gazdaságpolitikát az asztalra. Ez az, amire a kontár Matolcsy-Orbán páros sajnos képtelen.
#
“csepeli”, Te disznóval keresztezett óriás patkány!
Nem Matolcsy-Orbán páros gazdaságpolitikája, hanem a nálad is nagyobb patkány Gyurcsány és bandája által előidézett alábbi helyzet és hozzád hasonló sok hazaáruló IMF drukker miatt viselkedik velünk szemben sokkal szigorúbban, mint Romániával.
Ez a legfőbb oka a jelenlegi helyzetnek amit a legnagyobb patkány 2006. május 25.-én a többi főpatkány előtt elmondott:
Amit az előző hónapokban titokban meglehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk azt megtettük.
Úgy őriztük a titkot, mint soha.
Nincsen sok választás.
Azért nincsen, mert elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon.
Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.
Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet.
Teljesen világos volt, hogy amit mondunk az nem igaz.
Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni.
És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig.
Semmit.
Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást.
Semmit.
Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?
A dolog úgy áll, hogy nincsen választás.
Gyorsan eljött az igazság pillanata.
Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai segítette, hogy ezt túléljük.
Nincsen tovább.
Nincsen.
Magyarország le van írva.
És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.
Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna.
E helyett hazudtunk reggel éjjel meg este.
Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok.
Nincsen.
Nekem sincs.
Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani.
És tényleg ránk omlott.
De ha ez nektek nem elég, és a szemétkedésetekkel addig feszítitek a húrt, hogy polgárháborús helyzetet hoztok létre, én is úgy foglak irtani benneteket mint a patkányokat. És gondolom, hogy sokak hasonló hozzáállására számíthattok.
Hát ez siralmas, ez a féleszű vadbarom semmi mást nem tud, mint az őszödi beszédet másolgatni.
?!! Az IMF maximálisan elégedett volt a Bajnai-kormány tevékenységével. Orbánék dilettantizmusán és bunkó modorán akadtak ki!
csepeli láthatóan nem tudja értelmezni a betűáradatot, melyből szavak és mondatok lesznek. Fussunk neki mégegyszer:
Csepeli írja vehemensen:
“Gordon: De ostoba vagy, baszki. A román deficit tavaly 8,3% volt, erről mennek le idén 6,8%-ra, vagyis 1,5%-ot csökkentenek a vállalás szerint.”
Ezzel szemben a cikk világosan fogalmaz:
“A román kormány és az IMF eredetileg abban állapodott meg, hogy Románia az idén a hazai össztermékhez (GDP) képest 3,6 százalékos államháztartási hiányt céloz meg. Az idei célt már tavaly októberben 5,9 százalékra emelték, majd most tovább enyhítették a követelményt, 6,8 százalékra.”
Tehát:
“A román kormány és az IMF eredetileg abban állapodott meg, hogy Románia az idén a hazai össztermékhez (GDP) képest 3,6 százalékos államháztartási hiányt céloz meg.”
Vagyis eredetileg 2010-re 3,8% volt előirányozva. Erre írta Gordon, hogy “Kijárták, hogy enyhítsenek a hiánycélukon, és az imf még “elégedett” is velük.” Még a cikk címe is hasonlóképpen fogalmaz.
Tehát nem igaz, hogy a románok csökkentenek 1,5%-kal a hiánycélon (ahogy csepeli fogalmaz: 1,5%-ot csökkentenek a vállalás szerint”), hanem a valóságban (ahogy a cikk is fogalamz) enyhítettek a hiánycél elvárásukon (tehát hagyták hogy magasabb legyen). Az 3,8%-ról (annyi lett volna mint nekünk idén) felment 6,8%-ra. Vagyis nőtt a hiánycél 3%-kal.
Mégis megdicsérik őket. Na erre mondta Gordon, hogy valami nem stimmel. Persze csepeli ebből semmit nem tud felfogni, mert őt csak a belpolitikai hozadéka érdekli ennek a kérdésnek.
De amit csepeli mond, vagyis hogy Románia előrelép 1,5%-kal az eredeti megállapodásokhoz képest az nem igaz, mert valójában visszalép 3%-ot.
Ahol 3,8-at írtam 3,6 helyett ott elrontottam.
-törölve-
csepeli írta:
“A román deficit tavaly 8,3% volt, erről mennek le idén 6,8%-ra, vagyis 1,5%-ot csökkentenek a vállalás szerint.”
A “vállalás” szerint eredetileg 3,6%-ra kellett volna lemenni. A cikk is arról szól, hogy romlott a román hiánycél. 3,2%-ot.
A mostani duma tehát 3,2%-kal magasabb deficitről szól mint amit eredetileg vállaltak, és tény az is hogy az Orbán-kormány sokkal alacsonyabb hiánycélt tud majd tartani (3,8%-ot, vagyis 3%-kal alacsonyabbat), mint a csepeli által dicsért Románia.
Ezért az sem igaz, hogy csepeli szerint “Mivel a románok letettek egy hiteles gazdaságpolitikát az asztalra.”.
Nem tudják tartani a vállalásaikat és ezt valami általunk nem ismert oknál fogva:
1. engedi az IMF,
2. megdicséri őket az IMF.
Ezért írtam hogy valami nem kerek az tuti.
csepeli,
az utóbbi pár napban felvett stílusod nem való erre a fórumra. Sokáig nem tettünk semmit, de ha nem veszel vissza, akkor pihenőre fogsz menni.
Kedves Admin!
Még nem gondolkodtatok egy alap fórumozó regisztrációs rendszeren már ha megoldható?
tudom akkor is nehéz büntiben tartani egy-két renitens trollt, de legalább tiltás esetén fáradozik egy kicsit amíg újra regisztrálja magát, talán egy idő után megunja és elmegy, vagy moderálja magát.
Gordon: Na és? Tavaly februárban még Magyarországnak is 2,6%-os hiánycél volt előírva 2009-re. Oszkó és Bajnai azonban hiteles gazdaságpolitikát tett le az asztalra, érvelésükkel meggyőzték az IMF-et és az EU-t, és így azok belementek a hiánycél emelésébe először 2,9, majd 3,9%-ra – és ezt gyakorlatilag tartottuk is, mivel 4% lett a tényleges hiány. Tehát Románia esete nem kivételes – mi is ezt csináltuk tavaly! Az inkompetens Orbán-Matolcsy párossal azonban ilyesmi elképzelhetetlen.
Csak annyit kérünk hogy a fórum nyitottságával ne éljen vissza senki.
admin: Ja persze, de ?! patkányozása, disznózása, ukránkurvázása bezzeg erre a fórumra való. Mindjárt gondoltam.
“csepeli”!
Azért másolgatom részedre az őszödi beszédet, hogy az ementáli szerkezetű patkány agyad hézagait kitöltsem, amelynek eredményeként talán megérted, hogy Magyarország jelenlegi gazdasági problémái azzal kezdődtek, hogy a Gyurcsány Ferenc által bevallott alábbi akciók eredményeként 2002-ben az ország nyakára ülhetett egy bűnszövetkezet.
(A történetet magnóra mondta Gyurcsány Ferenc az „AZ ÚJ MINISZTERELNÖK” című könyv megírásához Debreczeni József részére.)
A 2002-s választások előtt két komoly fordulópont volt.
Egyik az Orbán-Nastase megállapodás. A másik Kövér köteles beszéde.
A mi stábunk volt az amely szembefordította az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán-Nastase paktummal.
Egy hosszú vitában meggyőztük önmagunkat arról, hogy ezt meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács László előző este rábólintott.
Odahívtuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az addig képviselt állásponttal.
Nagy nehezen meggyőztük erről, s a végén – még nehezebben – Kovács László is beadta a derekát.
Akkor rendesen felépítettük ennek a kommunikációját a 32 millió román munkavállaló beözönléséről és az Orbán-Nastase megállapodást követő csaták fordulópontot hoztak a Fidesz és az MSZP választási küzdelmében.
A választási harc finisében azonban a Fidesz-MDF pártszövetség támogatottsága felülmúlta az MSZP támogatottságát és a fideszes oldal tűnt a választások esélyesének, a baloldal pedig tanácstalannak és bénultnak.
Ekkor csináltuk meg a „köteles akciót”.
Kövér László a választási harc finisében egy viszonylag szűk körű, mondhatni, belterjes rendezvényen a hívek körében mondta, hogy „ha azokra hallgatnánk, akik nem látják a kormány által vezetett országépítés eredményeit, akik a kiábrándulás, a reménytelenség, a nihil légkörét terjesztik, akkor akár le is mehetnénk a pincébe, és felköthetnénk magunkat.
Aztán még annyit hozzátett, hogy persze azt elvárja az illetőktől, hogy ebben elől járjanak.
Semmi kétség, hogy Kövér nem akart akasztani, de amit mondott azt kiforgatni sem nagyon kellett, csak ki kellett használni a benne rejlő lehetőségeket és megfelelő szövegkörnyezetben tálalva, és kellőképpen leegyszerűsítve kellett ismételgetni az elmondottakat.
A választások előtt voltunk tíz nappal. Minden kutatás azt mutatta, hogy pár százalékkal, de ők vezettek.
Úgy tűnt, hogy elveszítjük a választásokat.
Összehívtam magamhoz öt embert. Pontosabban hármat, merthogy összesen voltunk öten.
Mi ketten: Klára meg én, és jött Gál Zoli meg még két ember, akiknek nem mondom meg a nevét, mert ártana nekik.
Tehát Ott van Gál, a feleségem, meg ez a két ember.
Mi a csudát lehet itt még tenni?
Többek között az is elhangzott, hogy semmit. Mert vége van a történetnek.
Csütörtök este volt, másnap nagypéntek.
Húsvét után következő hét a választás.
Ebben a helyzetben voltunk, és kerestük, hogy mit lehetne még tenni.
Valamikor késő este jött ötletként ez a kötél dolog, és akkor úgy döntöttünk, hogy ezt a kötélügyet meg kell csinálni, mert ott van benne mindaz a félelem, ami a Fidesszel szemben valami módon létezik.
Ekkor elindult midenkinek az agya, még ott éjszaka megszülettek a sztoriboardok, hogy hogyan kell ehhez reklámfilmet készíteni.
Hogyan nyikorog a kötél, szóval, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni.
Másnap engedélyt kértünk arra, hogy ezt a köteles dolgot elindítsuk.
És összeraktuk.
Kitaláltuk Szili Kati szerepét.
Az egy szem kazettát lejátszottuk a sajtónak.
Szili Kati oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondta el, hogy ez milyen borzasztó.
Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesített mindenfajta leveleket, és elindítottuk az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés volt a Fidesz székház előtt.
Az élen Kovács László egy kötéllel a nyakában.
A parlamenti választásokat az előzetes várakozások ellenére végül minimális különbséggel a baloldal nyerte, amelynek eredményeként a szocialista-szabaddemokrata koalíció került kormányra, Medgyessy Péter vezetésével.
“csepeli”!
A baloldali választók megfélemlítésével megszerzett hatalom gyakorlását a gátlástalan MSZP-SZDSZ bűnszövetkezet a Zuschslag üggyel jellemezhető csalásra lopásra és korrupció használta, majd a mindenkinél gátlástalanabb Gyurcsány megpuccsolta Medgyessyt és úgy vezették az országot, ahogy azt Gyurcsány az őszödi beszédben a bűntársainak bevallotta.
Az őszödi beszéd előtti módszert Gyurcsánynak az őszödi beszéd után sem volt ereje megváltoztatni, és a további trükközés eredményeként jutott az ország 2008 őszére abba az államcsődközeli helyzetbe, amelyből csak az IMF mentette meg az országot, miközben a Gyurcsány nevű főpatkány elmenekült a süllyedő hajóról.
A nyolc évnyi trükközés és garázdálkodás után, ez az undorító óriás patkány (Gyurcsány), és a hozzád hasonló kisebb patkányok a két hónapja hivatalban lévő Fidesz-kormányra próbálják rátolni a felelősséget a Gyurcsány banda által 8 év alatt kialakított helyzetért.
Ez több mint undorító trükk. Ez már merénylet a demokrácia ellen.
Ezt kellene neked is és a többi patkánynak is belátni, de úgy tűnik, hogy ezt szép szóval nem lehet veletek megértetni.
?!: Patkányt látsz? Ennek csak egyetlen oka lehet: tükörbe néztél!
Még mindíg!!! Mennyi, de mennyi aljas, galád megnyílvánulás a saját hazája ellen?! Hát semmi szégyenérzet, semmi értelem? Kik vagytok ti idegenek? Mert ti még az állampolgárságra sem vagytok méltóak! Ezt tanítjátok, ebben a szellemben nevelitek a gyermekeiteket is? Nektek a HAZA A NEMZET soha sem jelenthetett semmit sem!!! Nektek, de legfőképpen nekünk lenne a legjobb, ha mielőbb felszednétek sátraitokat és vándorútra indulnátok! Mert máshol sem fogadnának be, tűrnének meg benneteket! Javaslom: MIELŐBB INDULJATOK! E HAZÁBAN NINCS RÁTOK SZÜKSÉG!
“csepeli”!
Azért, hogy ne rontsuk ennek a fórumnak a színvonalát, annak ellenére békejobbot nyújtok neked, hogy Te kezdted a sértegetést.
Egyidejűleg megígérem, hogy mindaddig tartózkodni fogok a sértő kifejezések használatától, ameddig Te nem használsz sértő szavakat.
Várom a válaszodat, hogy elfogadod-e az ajánlatomat.
“Az élen Kovács László egy kötéllel a nyakában.”
Vajon ez esetben, mert sietnie kellett, s valószínűen egzaltált is lehetett, hol hagyhatta a “foltos alsó gatyáját?”
Kedves “csepeli”!
68 nappal az önkormányzati választások előtt, egymás sértegetése helyett, inkább azt vitassuk meg, hogy miért alakult az alábbiak szerint a Csepeli MSZP 2002. évi választási ígéreteinek teljesítése:
1.) Azt ígérték, hogy “A kormány megálljt parancsolt a korrupciónak, a visszaéléseknek, a közpénzek elherdálásának és a hatalmi gőgnek”.
Eredmény: Zuschlag ügy, Hagyó ügy, Hunvald ügy, Wieszt ügy, Főtáv-Csepel Kovács Lajos ügy, BKV-s Mesterházi ügy, sukorói telekügy, kormányzati-negyed ügy, Deme ügy, Gulyás ügy, Császár ügy, stb.
2.) Ígéretet tettek arra, hogy “A következő években felgyorsítják a kerületfejlesztést.
Az ígérethez kapcsolódóan, a következő célok megvalósításához kérték a csepeli választók szavazatait”:
a.) Azt ígérték, hogy “Határozott és eredményes intézkedéseket kezdeményeznek a kormánynál, Budapest vezetőinél és követelik a gerincút megépítését”.
Eredmény: A gerincútból a mai napig egyetlen méternyi szakasz sem épült meg.
b.) Azt ígérték, hogy “Az északi terület hasznosításából származó bevételeket Királyerdő, Csillagtelep, Ófalu, és Háros fejlesztésére fordítják”.
Eredmény: Az északi terület bevételének nagyobb részét elköltötték, de a bevételből a mai napig semmit ne fordítottak sem Királyerdő, sem Ófalu, sem Háros fejlesztésére.
c.) Azt ígérték, hogy “Nyomatékosan igényelik a tömegközlekedés feltételeinek javítását, továbbá, hogy megvizsgálják, hogy van-e mód újabb buszjárat saját erőből történő beindítására”.
Eredmény: A tömegközlekedés színvonala romlott és új buszjáratok indítására nem került sor.
d.) Azt ígérték, hogy “Felgyorsítják a csatornázást és az útépítést a Királyerdőben”.
Eredmény:
– Királyerdőben említésre méltó mennyiségű csatorna építésre nem került sor, mert a csatorna építési feladat a kerület és a főváros megállapodása alapján 2003. január 1-től átkerült fővárosi hatáskörbe, de a főváros ezt a vállalását is úgy teljesítette, mint a gerincút megépítését.
– 2001-ben 460 millió Ft, 2002-ben 480 millió Ft értékben szilárd burkolattal látták el Királyerdő számos földútját, de ezek megépítése az első Orbán-kormány érdeme, mert az ehhez szükséges a pénzeket közvetlenül az első Orbán-kormány adta Csepelnek a jelentős mennyiségű földutakkal rendelkező külső kerületek úthálózatának fejlesztése keretében.
A Medgyesi/Gyurcsány/Bajnai kormányok ezt a hagyományt megszüntették és azóta számottevő mennyiségű szilárd burkolat nem készült Királyerdőben.
e.) Azt ígérték, hogy “Csepel teljes csatornázottsága érdekében részt vesznek a régió szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási programjának megvalósításában”.
Eredmény: Csepel díszeként megépült a más kerületek szennyvizét befogadó észak-csepeli szennyvíztisztító, de miközben a szennyvíztisztító létesítési és működtetési költségeit a csepelieknek is fizetni kell csatornadíjban, a Csepel szennyvize a Vas Gereben utcánál továbbra is tisztítatlanul ömlik a Dunába, és kerületnek a szennyvíztisztító építésével egyidejűleg történő teljes csatornázását sem valósították meg.
f.) Azt ígérték, hogy “Húsz kilométer közcsatornát építünk”.
Eredmény: Az ígéret, ígéret maradt.
g.) Azt ígérték, hogy “Huszonkét kilométer földutat látunk el szilárd burkolattal”.
Eredmény: Annyi valósult meg belőle, amennyinek a megépítéséhez az első Orbán-kormány pénzt biztosított.
h.) Azt ígérték, hogy “Előkészítjük Háros közművesítését”.
Eredmény:
A mai napig érdemi előrelépés nem történt Csepel-Háros közművesítésének az előkészítésében, ezért a fővároshoz méltatlan körülmények között ott élő több ezer ember jelentős része vezetékes ivóvízzel sincs ellátva.
A csatornahálózat hiánya miatt az ott lakók hagyományos árnyékszékekkel és szennyvíz-szikkasztókkal szennyezik a terület alatti ivóvízbázist, amely vízbázis a Fővárosi Vízművek csepeli kútjainak a vízét biztosítja.
Így a csepeli lakosság a hárosi árnyékszékekkel és szennyvíz-szikkasztókkal szennyezett vizet fogyaszthatja.
i.) Azt ígérték, hogy “Megkezdjük a teherforgalmi mentesítő út építését”.
Eredmény: Ebből az útból a mai napig egyetlen méter sem valósult meg, de az északi terület bevételéből erre a célra már elköltöttek több mint 700 millió forintot.
j.) Azt ígérték, hogy “Csepel közbiztonságának az erősítése érdekében a körzeti megbízotti rendszert két csepeli rendőrőrs létrehozásával bővítjük”.
Eredmény: Sok egyéb mellett ezt az ígéretet sem teljesítették.
k.) Azt ígérték, hogy “Kezdeményezzük és szorgalmazzuk a Weis Manfréd kórház korszerűsítését, fejlesztését”.
Eredmény: A korszerűsítés és fejlesztés helyett a kórházat gyógyító intézményből elfekvő intézménnyé alakították, ezért a csepeli betegek más kerületek kórházaikba kénytelenek utazgatni. Arról nem is beszélve, hogy súlyos esetben az sem biztos, kibírják a szállítást a kórházig.
l.) Azt ígérték, hogy “Kezdeményezzük, hogy törvény mondja ki a lakhatáshoz való jogot, továbbá azt, hogy az állam biztosítsa az első lakáshoz való jutás elérhető feltételeit.
Eredmény:
Nem kezdeményeztek semmit, és Csepel Önkormányzata az elmúlt 16 évben csak a 2002-2006 közötti ciklusban épített bérlakásokat.
Ezek a lakások azokban a II. Rákóczi Ferenc út nyugati oldalán látható pocsék vörös házakban vannak, amelyek az első Orbán-kormány által meghirdetett “Széchenyi-terv” keretében az Orbán-kormány által adott pénzből lettek megépítve, ezért ezek létesítése is az első Orbán-kormány érdeme.
m.) Azt ígérték, hogy “Felgyorsítjuk a kerületi iskolák rekonstrukcióját, az épületek korszerűsítését, a taneszközök cseréjét”.
Eredmény: Csak halaszthatatlan felújításokat végeztek, és csak az iskola-bezárásokat gyorsították fel. Pl.: bezárták és bagóért eladták Csepel legújabb és legkorszerűbb iskoláját, a Csikó sétányi 24 tantermes általános iskolát.
n.) Azt ígérték, hogy “Olyan Csepelt akarunk, ahol
– tisztaság, és rend van, egészséges a környezet,
– erős a közbiztonság,
– gyors, kényelmes és biztonságos a közlekedés.”
Eredmény: A lakosság többségének a véleménye szerint az itt felsorolt óhajok ellenkezőjének a megvalósulásáról beszélhetünk.
Az IMF hazai megbízottai meg hangosan visonganak.
Na csepeli itt vannak a tények,
hát ez neked nyekk.
Nem sok hozzá fűzni valód lesz,
fogjatok össze Nagyi-l
és felváltva pötyögjetek.
A fórumozok had röhögjenek…
GONDOLKODÓ!
” “! A két idézőjel között olvashatóak a fidesz ígéretei, amit 2 700 000 ember bevett!
Javasolnám,hogy egy független szakértő-mérnök vizsgálja meg a leaszfaltozott utakat,azoknak minőségét,és hogy mennyiért csinálták ezeket a “szakszerű” munkákat.
Bunkó csepeli megint próbál okos lenni. Most sem sikerült. Írja: „Tavaly februárban még Magyarországnak is 2,6%-os hiánycél volt előírva 2009-re. Oszkó és Bajnai azonban hiteles gazdaságpolitikát tett le az asztalra, érvelésükkel meggyőzték az IMF-et és az EU-t, és így azok belementek a hiánycél emelésébe először 2,9, majd 3,9%-ra – és ezt gyakorlatilag tartottuk is, mivel 4% lett a tényleges hiány.”. Ezt a marhaságot legfeljebb trágár nagyi hiszi el. Offshore Oszkó, libás Bajnai, a megszorítások ellenére, sosem találta el a végcélt. Ez évben már áprilisára elérték a 4 %- ot, amit a polgári kormány levisz a tervezett 3,8%-ra anélkül, hogy megszorításokkal a kisemberektől venné el a pénzt.
Bunkó csepeli! Ez évben lejár az IMF-fel kötött szerződés. Több kölcsönt nem kérünk, a maradékot nem hívjuk le.
Miről beszélnek?
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Hazug nagyapó! Tényadatokkal vitatkozol? Igazán vicces. Akkor ha tavaly nem 4% volt szerinted a hiány, akkor mennyi?
Hazug nagyapó! Nem érték el áprilisra a 4%-ot idén. Idén április végén a hiány az egész évre tervezettnek a 72,5%-a volt, tehát éves szinten 2,75%. Ez a tény, és amit te írtál, az a hazugság.
Hazug nagyapó! Az IMF-fel kötött szerződés nem jár le ez évben. Akkor jár le, amikor visszafizetjük a pénzt! Az pedig 2014-re van előirányozva. Csak hogy tudd, és ne beszélj több baromságot.
Hazug nagyapó! Néha mondhatnál igazat is!
Látom, hazug nagyapó elsunnyogott.