Csepel.info

Magyar Hírlap

Szász Károly: Át kell gondolni a Budapesti Értéktőzsde és a GIRO Zrt. működésének jövőjét is (Fotó: Hegedüs Róbert)

Ha az állam az elmúlt nyolc évben más gazdaságpolitikát folytatott volna, ma Magyarországon már euróval fizetnénk. Ezzel együtt az egész devizahiteles probléma sokkal jelentéktelenebb lenne. Ám nem lehet elvitatni a felügyelet, a társszervezetek és a kormány, valamint a fogyasztó felelősségét ebben az ügyben – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) régi-új elnöke.

– Előnyt ad-e a kerékpárosoknak a közlekedésben? (Mint ismert, 2003 júniusában ismeretlen tettesek megverték Szász Károlyt. Mégpedig úgy, hogy biciklis balesetet színleltek, s amikor Szász Károly segíteni akart, megtámadták.)

– Hét évvel ezelőtt is előnyt adtam, mert megálltam, amikor láttam, hogy imbolyogva jön a biciklis az úton. Egyébként engem nem a kerékpáros érdekel elsősorban, hanem azok, akik az ügy mögött – például felbujtóként – állnak.

– Ha a sebei már nem is, de a lelke fáj még? Hiszen nem szolgáltattak igazságot önnek.

– Az ügy szerintem önmagáért beszél, mert ma ott tartunk, ahol 2003-ban. Teljesen új eljárást rendelt el a Kulcsár-ügyben a Fővárosi Ítélőtábla. Ám azt egyszer s mindenkorra kijelentem, nem szeretnék ezzel foglalkozni a továbbiakban.

– Rendben, váltsunk témát. A devizahitelesek esetében a gazdasági világválság megmutatta, mennyire voltunk kiszolgáltatottak a külföldnek. A régióban hazánkban csapódott le – leginkább a devizahitellel rendelkező ügyfeleken – ennek a hatása. Hogyan látja, mennyiben terheli felelősség ezért a felügyeletet?

– Nem lehet elvitatni a felügyelet, a társszervezetek és a kormány felelősségét. Ám azt is gondolom, hogy felelős mindenki, maga a fogyasztó is. Nem szeretném ugyanis, ha olyan kép alakulna ki, hogy csak a szabályozó hatóság és az állam a felelős az összes devizahiteles sorsáért.

– Ám a polgárok folyamatosan azt hallották az előző kormánytól, hogy dübörög a gazdaság, ugrásra kész a pannon puma, most jó eladósodni. Mindez pedig hitelfelvételre is sarkallta őket.

– Nyilvánvaló. Úgy gondolom, ha az állam az elmúlt nyolc esztendőben nem ezt a gazdaságpolitikát folytatta volna, amit ön is említett, ma Magyarországon már euróval fizetnénk, és ez az egész probléma sokkal jelentéktelenebb lenne.

– Ön a bankok esetében szigorú ellenőrzést ígér. Pontosan mit?

– A jelenlegi gazdasági helyzetben a pénzügyi intézmények tehervállalására is szükség van. A magatartási kódex azonban ismeri a szabályozói környezet változásából adódóan a terhek áthárításának lehetőségét az ügyfelekre. Ám ha a makrogazdasági környezet és az ügyfelek kockázati megítélése is javul, akkor korántsem biztos, hogy emelni kell az ügyfelek terheit. A bankok ez irányú lépéseit szem előtt tartjuk, és ha kell eljárunk.

– Bizonyára nem örülnek a pénzintézetek a devizaárfolyammal kapcsolatos javaslatának.

– A PSZÁF azokat a kisvállalkozásokat és magánszemélyeket kívánja védeni, amelyeknek, illetve akiknek nincsenek meg azok a képességeik, hogy az árfolyam alakulását előre prognosztizálják, különböző összehasonlításokkal rendelkezzenek, és kiszámíthassák a legkedvezőbb árfolyam alakulását. Másrészt csak azokra a devizahitelekre kívánunk hangsúlyt fektetni, amelyek látszólag devizahitelek, vagy hogy érthetőbben fogalmazzak elszámolás-technikailag devizahitelek, valójában, esetükben csak egy deviza–forint mozgás történik. Ezekben az esetekben úgy vélem, irreális az a gyakorlat, s különösen annak mértéke, ahogyan a bankok a deviza vételi és eladási árfolyamaikat árazzák. Ugyanis ezeknél az átváltásoknál a bankok olyan árfolyamnyereségre tesznek szert, amely mögött nincs tényleges költség és kockázat. A hitelek folyósításánál és visszafizetésénél alkalmazott vételi, illetve eladási árfolyamok közötti különbség akár öt-hat százalékponttal is megdrágíthatja a hiteleket. Ezért azt javasoltam, hogy a jövőben a bankoknak a mindenkori hivatalos jegybanki árfolyamot, vagy a bankok középárfolyamait kellene alkalmazni. Ezt egyébként a technikai értelemben vett devizahiteleknél vezetnék be, tehát amelyeket valamilyen magyarországi fogyasztáshoz, esetleg ingatlanvásárláshoz vettek fel. Ezekben az esetekben a bankok forintot folyósítanak, és az adósok forintban törlesztenek. Mindezzel azt akartam mondani, hogy elsősorban nem az árcsökkentés, hanem az átláthatóság elérése a cél a felügyelet valamennyi tevékenységét illetően.

– A nemzeti érdekek képviseletét mennyire tartja fontosnak?

– Világjelenség a nemzeti érdekek határozott képviselete. Mi mást is képviselhetnénk, mint a saját érdekeinket, amit senki más nem vállal fel. S ahogy mindenkinek megvannak a saját érdekei, ugyanúgy nekünk is meg kell, hogy legyenek. Ehhez persze szövetségeseket kell találnunk, hogy az ésszerű kompromisszumokon keresztül elérhessük a céljainkat.

– Milyen felügyeletet szeretne vezetni?

– Egy határozott, a jogszabályokat szellemiségében, tartalmában betartó és betartató, kiszámítható, következetes, számon kérő, ellenőrző és ellenőrizhető intézmény kíván lenni a PSZÁF. Világos, hogy az általam felügyelt szektornak eredményesen, hatékonyan kell működnie, ám a másik oldalon fontosak azok a fogyasztók is, akikkel szemben elvárjuk a tisztességes tájékoztatást, a korrekt szerződéses kapcsolatokat, a megfelelő panaszkezelést, és az esetlegesen elkövetett hibák kijavítását.

– Vannak-e ezen túlmutató elképzelései?

– Több is. Együtt gondolkodást szeretnék kezdeményezni más szervezetekkel. Arról például, hogy hogyan tudjuk a magyar tőkepiacot és a magyar értéktőzsdét – a hozzá kapcsolódó elszámolási rendszerekkel, letétkezeléssel, értéktárral együtt – hatékonyabban felügyelni, szabályozni annak érdekében, hogy egyes nemkívánatos jelenségek ne terjedjenek el.

– Mire gondol pontosan?

– A globalizációban központosulhatnak a befektetők és a kibocsátók is, de ez nem azt jelenti, hogy a regionális vagy a helyi tőkepiacok megszűnnének. Sőt, különböző alternatív szabályozott piacok jönnek létre. Ebből a szempontból nem feltétlenül pozitív, ha mondjuk, a Budapesti Értéktőzsde tevékenységét kiszerveznék a tulajdonosi érdekek mentén. Ráadásul itt nemcsak több száz vagy több ezer embert foglalkoztató befektetési szolgáltatási piacról van szó, hanem a hozzá kapcsolódó különböző elemző, szakértelemmel rendelkező munkatársakról, valamint az ehhez kapcsolódó elszámoltatási rendszerről, letétkezelésről. A tőzsde esetében ma már nagyon jól tudjuk, hogy a különböző indexszámítások Bécsben történnek, a kereskedési rendszer kiszervezése pedig napirenden van. Ezek olyan új helyzetet eredményezhetnek, amellyel kapcsolatban át kell gondolnunk a teendőket a piac valamennyi szereplőjének szempontjait figyelembe véve.

– Mi lenne a többi átgondolandó terület?

– A fentiekhez hasonlóan szeretném végiggondolni, hogy a forint-elszámolási rendszerben a GIRO Zrt.-nek milyen szerepe legyen a jövőben annak érdekében, hogy a társaság valóban sokkal olcsóbban tudja a belföldi pénzforgalmat lebonyolítani. Fel kell készülni arra is, hogy ha az euróra áttérünk, akkor a rendszerben lévő információk ne vesszenek el. De említhetném azokat a vizsgálatokat is, amelyeket a felügyelet korábban végzett. A MÁV ÁBE esetében például sokszor kérdezik tőlem, hogy kit milyen felelősség terhel a kialakult helyzetért. Én viszont nem erre a felelősségre szeretném a hangsúlyt helyezni, hanem arra, hogy a biztosító egyesületnek, mint intézménytípusnak, van-e, és ha igen, milyen keretek között létjogosultsága. Hiszen ezek tőkével és igazi tulajdonossal nem rendelkező formációk. S ennek ismeretében, szabad-e engedni, hogy gazdálkodási területen működjenek? Nem az lenne-e az érdekünk – bár hangsúlyozottan csak kérdezem –, hogy ezeket korlátozzuk, és a jövőben ne engedélyezzük az ilyen szervezetek létrejöttét? Végig kell gondolni azt is, hogy ne inkább a szövetkezeti formát részesítsük előnyben az egyesületi helyett.

– Az Európai Parlament Strasbourgban parlamenti vitát tartott az új európai pénzügyi felügyeleti rendszerek jövőjéről. Ön mit gondol erről?

– A magyar érdekek szempontjából kiemelkedő jelentőségű törekvés, hogy az eurózónán kívüli országokat ugyanolyan jogok illessék meg, mint az eurózónán belülieket az újonnan létrejövő pénzügyi hatóságok felügyeleti tanácsaiban. A magyar módosító indítványnak köszönhetően bekerült a kompromisszumos álláspontba az a rendelkezés is, hogy a válság korai előrejelzésére hivatott Európai Rendszerkockázati Tanács vezető testületeiben az eurózónán kívüli tagállamok képviselői is helyet kapjanak. Ez azért fontos, mert csak a Kelet-Közép-Európa régió megfelelő képviselete a garancia arra, hogy olyan pénzügyi-gazdasági döntések szülessenek európai szinten, amelyek figyelembe veszik ennek a régiónak a jellegzetes gazdasági kockázatait. Mindez azért kiemelkedő fontosságú, hogy a pénzügyi felügyeleti reform a magyar elnökség indulásakor, azaz 2011. január 1-jén életbe léphessen.

magyarhirlap.hu

This entry was posted on 2010. július 19. hétfő at 08:21 and is filed under Gazdaság, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.