Múlt-kor, Csepel.info
A győzelem legismertebb fényképe sajnos szovjet hamisítvány
1945. május 9-én írták alá a második világháborút lezáró feltétel nélküli fegyverletételt a német hadsereg képviselői. Az alábbiakban a Múlt-kor egy korábbi cikkét olvashatják.
1945. május 9. első perceiben írták alá a hitleri Németország hadserege három haderőnemének képviselői – a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht-főparancsnokság korábbi vezérkari főnöke, a haditengerészet részéről annak főparancsnoka, Hans-Georg Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről H. Stumpff vezérezredes – a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról (fegyverletételéről) szóló nyilatkozatot.
A kapituláció már 1945. május 8-án, közép-európai idő szerint éjfélkor hatályba lépett, maga az aláírás néhány perccel éjfél után történt Berlinben, a karlshorsti katonai műszaki iskola amerikai, angol, francia és szovjet állami lobogókkal díszített nagytermében. Londonban és Washingtonban már néhány órával korábban bejelentették a fegyverletételt. A győztes nagyhatalmakat Dwight Eisenhower tábornok helyettese, Carl Spaatz tábornok, az Egyesült Államok hadászati légierejének parancsnoka, Arthur Tedder, a brit légierő marsallja, J. de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnokának (Sztálin) helyettese képviselte.
A Brandenburgi kapu 1945-ben (fotó: Uncp.edu)
A fegyverletételi okmány 1. pontja a következő szövegű volt: “Alulírottak, akik a német Wehrmacht főparancsnoksága nevében járunk el, ezennel feltétel nélkül átadjuk a Szövetséges Expedíciós Erők főparancsnokának, egyben a Vörös Hadsereg főparanscnokságának a jelenleg német parancsnokság alatt álló összes szárazföldi, tengeri és légi erőket.” Az okmány német aláírói vállalták, hogy megparancsolják a német alakulatoknak: ne hagyják el állásaikat, adják át fegyvereiket maradéktalanul a nyugati szövetséges, illetve a szovjet erők képviselőinek. A német hadihajókban, repülőgépekben, fegyverzetben, haditechnikai felszerelésekben és eszközökben tilos kárt tenni, illetve azokat további hadműveletekre felhasználni. A Wehrmacht főparancsnoksága az expedíciós erők, illetve a Vörös Hadsereg illetékeseinek átadja a parancsnoklás jogát, egyben biztosítja az általuk kiadott parancsok végrehajtását.
Az utolsó év
A fegyverletételi nyilatkozat nem “prejudikálta” a helyébe lépő általános fegyverletételi határozmányokat, amelyeket majd az Egyesült Nemzetek hoznak, vagy amelyeket az Egyesült Nemzetek nevében az egész Németországra, valamint a Wehrmacht egészére vonatkozóan fogadnak majd el. A nyilatkozat büntető, illetve megtorló rendszabályokat is előirányzott a kapituláció feltételeinek megsértése esetére. A hat pontból álló okmány egyébként angol, orosz és német nyelven készült, de mértékadónak csak az angol és az orosz nyelvű változat minősült.
A második világháború záróidőszaka, különösen záróéve bővelkedett egyébként fegyverletételi aktusokban, kapitulációs tapogatózásokban és taktikákban. Ami a hadműveleteket illeti, 1944. június 6-án a nyugati szövetségesek a normandiai partraszállással megnyitották az európai második arcvonalat, július 25-én áttörték a német védelmet és megkezdték Franciaország belső körzeteinek felszabadítását, augusztus 25-én felszabadult Párizs is. Olaszországban a szövetségesek 1944. június 4-én elfoglalták Rómát. A Vörös Hadsereg júniusban elindította karéliai hadjáratát, vereséget mért az ottani finn-német erőkre, felszabadította Fehéroroszországot és elérte Kelet-Poroszországot. A déli szárnyon augusztus 20-án megindított szovjet támadás néhány nap múlva elvezetett Románia kilépéséhez a háborúból, illetve hadüzenetéhez Németországnak. Szeptember 9-én Bulgária is kiszállt a fasiszta koalícióból. Néhány hét múlva a szovjet csapatok Magyarország területére léptek, és megkezdődtek az 1945 április elejéig elhúzódó magyarországi harcok.
A Wehrmacht 1944. december 16-án nagy páncélos erőkkel ellentámadást indított az Ardennekben a szövetségesek belgiumi és hollandiai erőinek szétzúzására, de az akció kezdeti sikerek után 1945 januárjára kifulladt. Az angol-amerikai csapatok 1945 február végére, kemény támadó műveletek eredményeként kijutottak a Rajnához, majd azon átkelve bekerítették a németek ruhri csoportosítását. (A Wehrmacht harcoló hadserege 1945 elején 5,4 millió katonát számlált, tartalékában és különféle hátországi alakulataiban 2,5 millió ember volt. A Wehrmacht 3,7 milliós fő ereje a szovjet-német arcvonalon harcolt, a hitleri hadvezetés 1,9 millió katonát tartott nyugaton.)
Az ellenállás megszűnik, Hitler öngyilkossága
1945. április 9-én a szövetséges erők Észak-Olaszországban végső támadásba lendültek. A német “G” hadseregcsoport itteni egységei nevében Vietinghoff tábornok április 20-án fegyverszüneti megállapodást írt alá a szövetséges erők földközi-tengeri parancsnokságával, ennek értelmében a német erők ezen a frontszakaszon 1945. május 2-án beszüntették az ellenállást. A Norvégiában állomásozó német hadseregcsoport április 30-án a stockholmi német nagyköveten keresztül jelezte, hogy mihelyt a brit haderők behatolnak Schleswig-Holsteinbe, készek letenni a fegyvert. Bernard Montgomery brit csapatai május elsejére elvágták a Norvégiában és Dániában állomásozó német erőket.
Dönitz admirális, akit Hitler öngyilkossága előtt a birodalom első emberévé tett meg, május 3-án Montgomeryhez küldte Friedeburg tengernagyot, felajánlva valamennyi Északon harcoló német egység megadását. Némi huzavona után május 4-én Friedeburg aláírhatta az Északnyugat-Németországban levő német katonai erők kapitulációjáról szóló okmányt, amely másnap hatályba lépett. Május 6-án a Devers tábornokkal előző nap létrejött megegyezés alapján az Alpok északi részén tevékenykedő német “G” haderőkontingens is letehette a fegyvert.
Ami a német birodalmi főváros körzetét illeti, Berlin térségében a német haderők ellenállása 1945. április 27-én egy 16 kilométer hosszú és 2,5 kilométer széles területre korlátozódott. Másnap a szovjet csapatok már a főváros szívében voltak. Hitler bunkerjében április 29-én az esti órákban tartották az utolsó helyzetmegbeszélést. A Führer politikai végrendeletében Dönitz flottatengernagyra ruházta át az államfői hatalmat, erről futárok révén még tájékoztatni tudták a városon kívül tartózkodó német vezetőket. Április 30-án a Reichstag épületére felkerült a sarlós-kalapácsos vörös lobogó. Alig egy órával később Hitler öngyilkos lett. A szovjetek elutasították a “béketárgyalások” gondolatát, csak a Dönitz-kormány nevében megteendő kapitulációról voltak hajlandók szót ejteni. Május 2-án a hajnali órákban a berlini német katonai parancsnokság törzse jelezte megadási szándékát. Délutánra a német ellenállás a fővárosban megszűnt.
A kapituláció aláírása
Berlin az utolsó pillanatig arra számított, hogy kihasználja az amerikai és az angol politikában jelentkező szovjetellenességet, felbomlasztja a Hitler-ellenességet, felbomlasztja a Hitler-ellenes koalíciót és megteremtheti a nyugati hatalmakkal kötendő különbéke feltételeit, e feltételek létrejöttéig mindenképpen elhúzza a háborút. Dönitz azon fáradozott, hogy ezek után a német hadsereg jelentősebb része ne a szovjet, hanem a nyugati erők előtt tehesse le a fegyvert, de Eisenhower közölte, hogy a német kapitulációt csak abban az esetben fogadja el, ha az egyidejűleg valamennyi fronton megtörténik.
Az amerikai tábornok reimsi főhadiszállására hamarosan megérkezett a szovjet katonai küldöttség és május 7-én reggelre Dönitz felhatalmazása alapján a német képviselők is készen álltak a feltétel nélküli kapituláció okmányának aláírására, Alfred Jodl vezérezredes, Hitler vezető katonai tanácsadója, Hans-Georg Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy összetételben. Eisenhower és angol légimarsall helyettese távolmaradt a fegyverletétel reimsi aláírásától. Sztálin a május 7-i fegyverletételi deklarációt “a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének” minősítette, egyebek között azért is, mert annak aláírása után a német erők keleten még folytatták hadműveletei tevékenységüket. Moszkva kikényszeríthette a berlini magas szintű kapitulációs rendezvényt, amely egyértelműen rögzítette a hitleri birodalom felszámolását. (Május 7-én egyébként a nyugati szövetségesek tevékenységi sávjában minden német erő letette a fegyvert.)
A hadtörténészek többségének véleménye szerint az európai háború ténylegesen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-i csehországi fegyverletételével ért véget. Megemlíthető továbbá, hogy Jugoszláviában május 14-én tették le a fegyvert az ott harcoló német csapatok.
Churchill 24 órával elhalasztott győzelmi beszéde
Minden készen állt 1945. május 7-én 15.00 órakor: Winston Churchill be akarta jelenteni, hogy Európában véget ért a háború és Reimsben aláírták a kapitulációs szerződést, de a szövetségesek kérésére kénytelen volt 24 órával elhalasztani beszédét, és csak május 8-án kerülhetett sor az ünnepségekre. A Németország kapitulációját rögzítő dokumentumot 2 óra 21 perckor írta alá a franciaországi Reimsben, az amerikai főhadiszálláson Einsenhower vezérkari főnöke, Walter Bedell-Smith tábornok és Alfred Jodl német tábornok. Churchill egész nap kapcsolatban állt Harry Truman amerikai elnökkel és Joszif Sztálin szovjet vezetővel – rekonstruálta a történteket a PA brit hírügynökség korabeli dokumentumok alapján. Beszéde már délben készen volt, és a miniszterelnök a tervek szerint 15.00 órakor, illetve legkésőbb 18.00 órakor szólt volna a brit néphez a BBC hullámain.
Elmúlt a 15.00 óra, majd a 18.00 óra is, azonban nem történt semmi. A BBC archívuma szerint Eisenhower tábornok igyekezett késleltetni a hivatalos bejelentést, hogy egyszerre adják ki a nyilatkozatot Londonban, Washingtonban és Moszkvában. Sztálin azt követelte, hogy erősítsék meg az akkor szovjet övezetben lévő Berlin megadásának hírét, a szövetségesek pedig tartották magukat az 1943-as casablancai értekezleten elfogadott megállapodásukhoz, hogy nem kötnek külön szerződést a németekkel.
Churchillnek tehát huszonnégy órával el kellett halasztania a VE-Day-nek, az európai győzelem napjának hivatalos bejelentését. Tájékoztatási minisztere, Brendan Bracken május 7-én este közölte: a Németországot legyőző országok másnap tesznek egyszerre hivatalos nyilatkozatot. London utcáin viszont a győzelemről szóló sajtójelentések nyomán emelkedett volt a hangulat: a háború befejezéséről szóló hivatalos bejelentés késése ellenére megkezdték az ünneplést. A Piccadilly Circuson férfiak és nők perdültek táncra, lengették a Union Jack lobogót és énekelték a God save the King-et és a Rule, Britannia-t.
Churchill május 8-án 15.00 órakor bejelentette a német kapitulációt. A BBC által közvetített beszédét a Downing Street 10-ben, a miniszterelnöki hivatalban mondta el, ahol előde, Neville Chamberlain 1939. szeptember 3-án bejelentette, hogy Nagy-Britannia háborúba lépett Németország ellen.
A német kapituláció okmánya
1. Mi alulírottak, a német véderőfőparancsnokság nevében ezennel kijelentjük, hogy az összes ez idő szerint német parancsnokság alatt álló szárazföldi, tengeri és légierők feltétel nélkül kapitulálnak a szövetséges expedíciós erők főparancsnoka és egyidejűleg a Vörös Hadsereg főparancsnoksága előtt.
2. A német véderőfőparancsnokság haladéktalanul kiadja a parancsot az összes német katonai, haditengerészeti és légügyi hatóságoknak, valamint az összes német ellenőrzés alatt álló fegyveres erőknek, hogy 1945. május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 01 perckor szüntessenek be minden aktív katonai műveletet, maradjanak az ebben az időpontban elfoglalt állásaikban és teljesen fegyverezzék le magukat, átadva fegyvereiket és felszerelésüket a helyi szövetséges parancsnokoknak vagy a szövetséges főparancsnokságok által kijelölt tiszteknek. Egyetlen hajót, tengeri járművet vagy repülőgépet sem szabad elsüllyeszteni, illetőleg elpusztítani, sem azok törzsét, gépezetét vagy felszerelését, sem pedig különféle gépeit, fegyverzetét, készülékeit és általában semminemű hadviselésre alkalmas technikai eszközeit megrongálni.
3. A német véderőfőparancsnokság haladéktalanul továbbítja az illetékes parancsnokokhoz a szövetséges expedíciós erők főparancsnoka és a Vörös Hadsereg főparancsnoksága által kiadott további parancsokat és gondoskodik azok végrehajtásáról.
4. Ez a katonai kapitulációs okmány nem érinti azt a lehetőséget, hogy olyan általános kapitulációs okmány jöjjön létre és lépjen ennek helyére, amelyet az Egyesült Nemzetek részéről vagy nevében előírnak Németország, valamint a német fegyveres erők egészére vonatkozóan.
5. Abban az esetben, ha a német véderőfőparancsnokság vagy az ellenőrzése alatt álló egyes fegyveres alakulatok nem járnának el a jelen kapitulációs okmány értelmében, a szövetséges expedíciós erők főparancsnoka és a Vörös Hadsereg főparancsnoksága meg fogják tenni az általuk célszerűnek tartott megtorló egyéb intézkedéseket.
6. A jelen okmány angol, orosz és német nyelven készült. Csak az angol és az orosz szöveg a hiteles.
Kelt Berlinben, 1945. május 8-ik napján.
A német véderőfőparancsnokság részéről: Von Friedeburg, Keitel, Stumpf.
Jelen voltak: A szövetséges expedíciós haderők főparancsnoka részéről: A. W. Tedder légimarsall. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága részéről: G. Zsukov a Szovjetunió marsallja
Az aláírásnál tanúként jelen voltak: J. de Lattre de Tassigny tábornok, az első francia hadsereg főparancsnoka Carl Spaatz tábornok, az Egyesült Államok stratégiai légierőinek parancsnoka
(Múlt-kor/Panoráma – Pirityi Sándor)
Hatvan év alatt nem érte annyi baj az országot, a magyar embereket, mint az elmúlt húsz év alatt.
A múltat lassan kezdjük elfelejteni, de a jelen nagyon szar, és ez csak egyre szarababb lesz.
Válság nélkül boldogan élt, virult alkotott a fiatalság.
A szegény emberek gyerekeinek is elérhető volt a tudás megszerzése egyetemi szinten.
A mai politikai elitnek is lehetősége volt az átkosban, hogy külföldi egyetemeken tanulhassanak. Angol, Ámerikai, Szovjet egyetemek kapui is nyitva álltak a magyar fiatalok előtt, – ingyen bérmentve.
Hát csak keressük a boldogulás utját.
Hajrá FIDESZ!
Előtérben a szövetségesek háborús bűnei
A második világháborús győzelem nem volt makulátlan diadalmenet: a D-nap a német borzalmak végének kezdete, és egyben a szövetséges atrocitások véres nyitánya volt – véli Antony Beevor angol történész.
Beevor D-Day: The Battle for Normandy című könyve szerint az angol és amerikai katonák 1944 nyarán gyakran vesztették el önkontrolljukat, és mészárolták le az ellenállókat. Ezen elesettek neveit ma már nem ismerjük, de egy biztos: Normandiában nagyon sok németre várt hasonló sors.
Az itt vívott küzdelmekről könyvek és mozgóképek sora áll rendelkezésre, és úgy tűnik, a történészek és filmesek már mindent elmondtak erről az összecsapásról. Beevor azonban másként véli: a történész több olyan esetet is feldolgozott, amely szerint a szövetségesek sokkal több háborús bűnt követtek el Normandiában, mint azt korábban bárki is hitte. Szerinte nagyon sok olyan visszaemlékezés van, amelyekből nyilvánvaló, hogy az amerikai, brit és kanadai csapatok hadifoglyokat és sebesülteket mészároltak le, emellett többször hajtották a Wehrmacht és az SS katonáit az aknamezőkre, hogy semlegesítsék azokat. Többen részegen lőtték halomra a németeket, míg egyes tisztek nyíltan lőtték főbe foglyaikat.
A bizonyítékok iszonyatosak: eszerint a szövetségesek a legtöbb alkalommal korábban elszenvedett veszteségeikért akartak véres bosszút állni, és volt olyan eset, hogy az utászoknak kellett megvédeni az ejtőernyősök tombolásától a németeket. Mindez szándékos volt: Peter Lieb német történész kutatásai szerint több amerikai és kanadai egység kapott a D-napon olyan utasításokat, hogy ne ejtsenek foglyokat. Emellett az is közismert, hogy nagyon kevés Waffen SS-tag került szövetséges hadifogolytáborba: esetükben egyrészt lehetséges, hogy halálukig harcoltak, ám a történészek ma már azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az angolok és amerikaiak a halálfejes jelképeket látva azonnal főbe lőtte őket.
Beevor a legtöbb esetben olyan naplókból vagy épp emlékiratokból idéz, amelyek évek, sőt évtizedek óta szabadon elérhetők a nagyközönség számára is. A legtöbben azonban azért nem foglalkoztak ezekkel a fejezetekkel, mert a hasonló incidensek nem erősítették a „nagyszerű nemzedékről” kialakított képet. Hasonló történetekkel 2007-ben Rick Atkinson is foglalkozott, aki The Day of Battle: The War in Sicily and Italy, 1934-1944 című könyvében szintén a szövetségesek háborús bűneit elevenítette fel.
Emellett azonban ne feledjük: Normandiában a németek is különösen kegyetlenül harcoltak, és állítottak csapdát a szövetségeseknek. Különös brutalitással végezték ki foglyaikat, és ennek mértéke nagyságrendekkel nagyobb volt, mint amit a szövetségesek valaha álmodhattak: az SS tagjai csak a partraszállás utáni partizánfelkelésben 16 ezer franciát végeztek ki.
(Múlt-kor történelmi portál)
a legkegyetlenebb katona az amerikai nigger és az amerikai zsidó voltak.
Még szerencse hogy nem ők robbantották ki a háborút. Mi lett volna akkor! 🙂
Azt nem Ők robbantották ki, de azóta néhányat már igen…
Ezt például nem:
“Az amerikai csapatok nagy része 1949-re elhagyta Dél-Koreát, ekkor a KK-t csak a saját hadserege védte, amely akkoriban gyenge és tapasztalatlan volt. A KNDK hadserege erősebb volt, s Kim Ir Szen számított a szovjet és kínai támogatásra is. Kim Ir Szennek azonban nem sikerült rávennie Sztálint arra, hogy a Vörös Hadsereg is részt vegyen Korea egyesítésében; fegyveres segítség helyett a szovjetek haditechnikával, szakértőkkel és a csapatok kiképzésével működtek közre a küzdelemben.
1950. június 25-én a Kim Ir Szen pártfőtitkár vezette Észak-Korea meglepetésszerű támadást indított Dél ellen, s csaknem az egész félszigetet elfoglalta, Szöullal, a déli fővárossal együtt.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még a támadás napján összeült, s hamarosan elfogadta az amerikai határozati javaslatot a szabad világ védelmére. A szavazásnál Jugoszlávia tartózkodott, a Szovjetunió pedig abban az időben bojkottálta a BT üléseit, mivel ott Kínát Tajvan, és nem a Kínai Népköztársaság képviselte. Ekkor még vita volt abban a kérdésben, hogy az egyik állandó tag távollétében hozott BT-határozat érvényes-e, de ezt a határozatot érvényesnek tekintették a Szovjetunió távolléte ellenére. 1950. június 27-én Truman elnök – megfelelően a nevéhez kötött Truman-doktrínának – utasította az amerikai légierőt és haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. Az így felállított haderő 90%-át az USA adta. Az USA mellett – kisebb mértékben – még Ausztrália és a Fülöp-szigetek is részt vett a felállításában. A vezetést a Vezérkari Bizottság helyett amerikai tábornok vette át, és a felelősséget is az USA vállalta az ENSZ helyett.
Az ENSZ égisze alatt 1950 szeptember közepén jelentős amerikai erők szálltak partra Dél-Koreában, s még 1950-ben visszaverték az északiakat az eredeti határvonalon túlra, visszafoglalták Szöult, és bevették Phenjant. Mivelhogy Douglas MacArthur csapatai megpróbáltak átkelni a Jalu folyón, válaszul 1950 októberében Kína is belépett a háborúba, névleg önkéntesekkel, gyakorlatilag reguláris hadseregével (kb. 300 000 katona), s a határa felé közeledő amerikaiakat délre szorította. Az amerikai katonák éheztek és rossz ruházattal voltak ellátva, sok fegyverük befagyott, ezért nem tudták a kínai támadást feltartóztatni. A legszörnyűbb helyzet a Csoszin-víztározónál alakult ki. 1950 decemberében az észak-koreai és kínai csapatok elfoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig Szöult. 1951 márciusában azonban az amerikai-dél-koreai hadsereg visszavette Szöult, s jelentősen visszanyomta az eddigi frontvonalat. Az amerikaiak most jobb fegyverekkel, több élelemmel és melegebb ruhákkal voltak ellátva, míg a kínai önkénteseknek és az észak-koreaiaknak elavult fegyverzetük volt.
Végül 1951 márciusára a frontvonalak – nagyjából az eredeti határvonalnál – megmerevedtek, s a Nehru képviselte India javaslatára béketárgyalások kezdődtek, miközben a harc tovább folytatódott. 1953. július 27-én a felek tűzszünetet kötöttek, amely a határvonalat újra a 38. szélességi foknál rögzítette.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Koreai_háború
Vica cicát azóta nyilván bosszantja, hogy nem lett egész Korea komcsi. Meg nyílván Váteszt is aki újabban már a kínai komcsiknak szurkol, de az itthoniakat utálja. Persze Vátesztől nem várható el hogy hiteles legyen. 😀
Miután Menyhért az utóbbi napokban telemagyarázta a fórumot ezárt vettem a bátorságot egy nagyobb lélegzetvételű hozzászólásra. Gondolom akik Menyhért esetében nem tiltakoztak most sem fognak. 😀
Kedves Gordon!
Hogy Te milyen eszméletlenül okos vagy… Az eszméletlen csillogás teljesen elkápráztatta a szemem. Remélem, nagyon büszke vagy magadra. Az pedig egyszerűen elképesztő, hogy lemondtál az egyes szám harmadik személyről. Nehéz volt?
Sajnos el kell keserítselek, mert sohasem vágytam arra, hogy egész Korea komcsi legyen. Bizonyára mindezek után engem is annak titulálsz, s egy ilyen nagy elmével igazán nem szeretnék vitatkozni, de nem vagyok komcsi. Soha nem voltam tagja egyetlen pártnak sem, mert sajnos nem bízom a politikusokban. Egyszer talán meggyőz valaki, de még ellenállok 🙂 .
Ennél sokkal szerényebb dolgokkal is beérem 🙂 .
Kedves Gordon!
Úgy gondolod, hogy az okoskodó, gyűlölködő fröcsögésed előbbre viszi a dolgokat? Mi a problémád azzal, hogy Menyhért Péter végre vette a bátorságot és a fáradtságot, hogy mások javára gondolkodjon és tegyen is valamit. Ha többen követnék a példáját, úgy hiszem, végre történhetne valami pozitív dolog is már a sok rossz közepette.
Inkább azt szeretnéd, ha Veled lenne tele itt a fórum? Sajnálod azt a kis helyet, amit Menyus felhasznált 🙂 .
Ugyan, ne sajnáld, attól nem lesz számodra kevesebb hely, s Téged is elolvasunk, ha ez megnyugtat 🙂 .
Vica!
Csak figyeld továbbra is Menyhért Pétert, talán egyszer rájössz. Nem érdekes, hogy eddig alig-alig olvashattál tőle valamit? Most hirtelen rákapcsolt.
Az úr nem arról híres, hogy akár csak a kisujját is felemelné anélkül, hogy valamiféle érdeke fűződjék hozzá. Most sem “csak úgy” teszi. Ebben biztos lehetsz!
Mézes-mázos jófej pacák akar lenni, behízelegni magát az agyakba. Miért is?
Közeledik az önkormányzati választás…
A cím helytelen. 1945 szeptember 2-án ért véget a második világháború.
Zed!
Európában 1945. májusában ért véget a háború. Ázsiában fejeződtek be szeptemberben a harcok, mikor Japán letette a fegyvert. Azt se felejtsük el, hogy ezt az amerikaiak csak az atomhalállal voltak képesek ezt elérni.
Az USA ma is ugyanezt csinálja Irakban. Pár hónapja kiszivárgott, hogy egy tucat civilt gyilkoltak meg. Tüzet nyitottak egy furgonra, ami a sebesültek segítségére sietett és még gyerekek is ültek benne. Az eljárást természetesen jogosnak ítélték.
A szomorú az, hogy senki sem kérdezte meg: egyáltalán miért gyilkolják még mindig az irakiakat már hét hosszú éve?
Visszatérve a második világháborúhoz: A 6 évig tartó borzalmakat nem lehet csak a németekre és a szövetségeseire fogni! Ezt a háborút az Ázsiát leigázó és népeit szolgaságban tartó Nagy-Britannia, az álszent USA és a világuralomra törő Szovjetunió is éppen úgy akarta, mint Hitler Németországa, vagy mint Mussolini Olaszországa…
Kedves mamale!
Szerintem a világot az érdekek mozgatják. Nekünk az az érdekünk, hogy kiemelkedjen az ország a válságból. Van, aki megmozdul érte, van, aki nem. Neki lehet, hogy az az érdeke, hogy pozícióba helyezze magát. Hogy csak most jutott eszébe lépni? Nem mindegy Neked és nekem, hogy ki hogyan találja meg a helyét az életben? Nekem most nem megy az üzlet, ügyfeleim a holdban, próbálok új lehetőségek felé nyitni, s reménykedek abban, hogy sikerül megoldanom a problémáimat. Ha számára itt a megoldás, miért ne lépne ez irányban? Még mindíg jobb későn, mint soha. Neki legalább most eszébe jutott.
Nem sajnálom én senkitől, ha ügyesen helyezkedik, megvan a tudása (vagy hajlandó azt megszerezni) és nem csak a szája jár, de tesz is valamit. Tény, hogy nem ismerem Őt, mint a fórumozók nagy többségét, talán soha sem láttam, ennek ellenére teljes szívemből kívánom, hogy sikerrel járjon, hiszen jó ügyért mozdult meg 🙂 .
Tudod Vica, szerintem nem mindegy, hogy miért is csinálsz valamit valójában. Ha azt mondod, hogy jól cselekszik a pacák, még akkor is, ha Önérdekeit tartja első sorban szem előtt, és a többi csak duma, akkor azt hiszem Te sem tudod igazán elkülöníteni a jót a rossztól. (nagyon finoman fogalmaztam!)
Olyan most is van Csepelen elég sok (mszp-szdsz-es vezetése a kerületnek), aki csak a maga hasznát keresi! Ilyenre meg azt hiszem nincs szüksége a kerületnek. Ebből elég volt!
Találja meg mindenki ott a számítását, ahol akarja, ebben igazad van, de legyen szives ne nézze hülyének az embereket!
Kedves mamale!
Te talán ismered Őt, hogy ilyen lesulytó véleményed van Róla? Én nem ismerem, s igyekszem mindenkinek megadni az esélyt arra, hogy bizonyítson. Egészen addig megbízok az egyes emberekben, amíg el nem játszák a becsületüket. Ő úgy jelentkezett itt a fórumon, hogy segíteni, tenni akar az arra rászorulókért. Gondolkodott a megoldáson, megosztotta velünk az ötleteit, amihez mindenki hozzátehette volna a saját véleményét. Ha jól tudom, továbbította valahová, ahol talán elolvassák, talán átgondolják, s talán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy történjen valami jó. Nem gondolom, hogy megváltjuk a világot, de ha olvassa ezt a fórumot valaki, aki tehet is valamit az ügy érdekében, s csak egy jó gondolatot talál benne, amit kamatoztathat a szerencsétlenül járt emberek érdekében, már megérte.
Őszintén nem sajnálom senkitől, ha az egyéni boldogulását a köz jobbátételén keresztül tudja megoldani. Nem látom én ezt annyira sötéten.
Vica! “ilyen lesulytó véleményed van Róla?” Szokatlan, így nagyon lesujt a dolog!
A Mỹ Lai-i mészárlás 1968. március 16-án történt a vietnami háború során.
Ezen a napon az amerikai tengerészgyalogosok 500 civilt – főleg csecsemőket, gyerekeket, nőket és öregeket – mészároltak le a Sơn Mỹ Lai nevű faluban.
A háború után csak egyetlen katonát vontak felelősségre, William Calley hadnagyot. Calley az ügyben lefolytatott tárgyalás során azt vallotta, hogy Ernest Medina százados utasította arra, hogy mindenkit öljenek meg a faluban. William Calley-t 1969 szeptemberében bíróság elé állították, végül 1971-ben lefokozták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Többszöri fellebbezés után 1974-ben elnöki kegyelmet kapott, és szabadon engedték.
A mészárlásban meghalt civilek emlékét ma emléktábla őrzi a helyszínen.
Bocs ződ! Tényleg lesujtó, hogy hibásan írtam le ezt a szót. Teljesen igazad van.
ződ: ha már kijavítasz valakit, akkor te is tedd helyesen -lesújtó- hosszÚÚÚ
vagy ha csak vicc volt akkor bocsi. 🙂
Kedves Vica: Egyetértek veled abban, hogy most jelenleg jó ügyről van szó, és Ő legalább felvetett valami megoldást, reméljük figyelembe is veszik.
Drezda bombázása egyike volt a valaha volt legpusztítóbb légitámadásoknak a történelem folyamán, amikor is a szász nagyváros központját gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé a szövetséges brit és amerikai légierő nehézbombázói 1945. február 13.-15. között.
Az akció barbár cselekedet volt, hiszen Drezda központjában semmilyen jelentős katonai célpont nem volt, a gyújtóbombákkal végrehajtott többnapos támadássorozat egyértelmű célja a polgári lakosság minél nagyobb mértékű lemészárlása volt.
A bombázás eredményeként a német nagyváros teljes belvárosa romtengerré vált, a halottak számát 50 000 és 80 000 közé teszik a kutatók.
Az 1945-ös évbe fordulva már gyakorlatilag nem maradt olyan német nagyváros, amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a második világháború embertelen bombázóhadjárata következtében. Az Arthur Harris nevével fémjelzett koncepció jegyében a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit szőnyegbombázással elpusztították, az egyetlen cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt.
A legnagyobb pusztítást nem is a bombák okozták, hanem a főleg foszforral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzviharban a hő elől polgári lakosság felmenekült a felszínre, ahol az óriási hőség, a mérges gázok és az oxigén hiánya percek alatt végzett velük.
A módszert először Hamburg bombázása során próbálták ki még 1943 nyarán, és láthatóvá vált azonnali, döbbenetes hatása.
A kb. 50 000 ártatlan áldozat miatt a Bomber Command sikeresnek és továbbfolytatásra alkalmasnak minősítette az új módszert.
Ezen koncepció jegyében folytatódott a német nagyvárosok kíméletlen bombázása, és 1945 elejére már gyakorlatilag mindegyik német nagyváros belső része romokban hevert.
Drezda?Aha.
Mostanában “illik” éltetni Drezda bombázását,ás a bombázás (és a meggyilkoltak) felelősét “bomber Harris” angol tábornokot.
Hogy kik is?
Nézd meg a szimpátiatüntetéseket a képen.Igen,Németországban!
http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian2.htm
“A Lebensborn-tervet 1935-ben ötlötték ki és különböző szinteken működtették azért, hogy Hitlernek folyamatosan árja utánpótlást biztosítson. A megszállt területeken a szőke gyerekeket elszakították családjuktól, más országokban pedig várandós klinikákat alapítottak, ahol a felsőbbrendű, tökéletes német SS-tisztek találkozhattak a megfelelő német nőkkel. Az elfoglalt skandináv országokban – például Norvégiában, ahol a szőke haj és a kék szem a nép genetikai jellegzetessége volt – az SS-tiszteket arra bátorították, hogy nemzzenek gyerekeket a norvég nőknek – akkor is, ha azok már férjezettek voltak. Ezeket a nőket nagyon becsülték viking gyökereikért. Egyeseket kényszerítettek, mások ajándékokat kaptak azért, hogy találkozzanak az országukban állomásozó náci tisztekkel.
Ahogyan a nácik keresztülmasíroztak Európán, árja utódokat hagytak mindenütt maguk mögött, akik előjogokkal jöttek a világra. A csecsemőket az SS szervezte ünnepségen keresztelték meg. A kicsiket egy szimbolikus SS-tőr alatt felállított bölcsőben ringatták, esküket mormoltak, és közben az újszülöttek nevében egy-egy felnőtt megfogadta: élete végéig a náci ideológiát fogja szolgálni. Cserébe a csecsemők és az anyák nem akartak mást, mint jó ételt, otthont és ruhát. Ők voltak a nácik következő nemzedéke. A gyerekek közül sokakat árvaházba vittek, majd később gazdag náci családok fogadták őket örökbe.
A terv másik, kegyetlenebb aspektusa az volt, hogy az alkalmasnak vélt gyerekeket egyszerűen elrabolták szüleiktől. Csupán azért, mert szőke hajuk és kék szemük okán alkalmasnak találtattak arra, hogy ők legyenek a német nép szuperárja példányai, és hogy német családok által örökbe fogadva németesítsék őket. Ez volt a kis Folker sorsa is. Elvették a családjától, és német szülőkre bízták, akik megfogadták: Hitlernek nevelik fel a kisfiút.
(…)
Miután a britek elfogták Himmlert, öngyilkos lett. A Lebensborn-gyerekek idilli élete egyik percről a másikra vált pokollá a megszállt országokban, például Norvégiában is. Sok száz norvég kisgyermek anyját náci kurvának titulálták, titkos börtönökbe zárták és rabszolgaként dolgoztatták őket. A gyerekek sem jártak jobban: a norvég kormány őket úgy emlegette, hogy „patkányok” és „kurvák kölykei”. Továbbá a norvég kormány nyolcezer gyermeket megpróbált Ausztriába küldeni, hogy így szabaduljon meg tőlük.
(…)
Harriet von Nickelt, aki 1942. márciusában született Norvégiában, éveken át bántalmazták és szexuálisan zaklatták csupán azért, mert egyszer az anyja beleegyezett, hogy egy német tiszttől szüljön gyermeket a Lebensborn-programban. A kislányt a háború után egy kutyával összeláncolva tartották. Hat éves korában egy falubeli férfi a folyóba dobta, mert szerette volna látni, hogy boszorkány vagy nem, lebeg a vízen vagy megfullad. Amikor 9 éves lett, egy náci horogkeresztet véstek a homlokába körömmel.”
http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/naci_arjaprogram_12000_gyermek_szenvedte_meg/2084563/
Vátesz nem a kínai komcsiknak drukkol, hanem a kínai népnek, pontosabban Kína népeinek! A kínai komcsiknak meg drukkolj te, Gordon! A kínaiaknak azért drukkolok, mert segíthetnek kiszorítani a kajmánokat Magyarországról. Az élő szervezet egészsége nem a kórokozók teljes hiányán alapul, hanem azok egyensúlyán! A gombák, a vírusok meg a baktériumok egyensúlyban tartják egymást, bármely pusztulása a többi túlszaporodásához, így betegséghez vezet. A zsidó olyan mint a só, egy csipetnyi kell belőle, de ha beleborul a sótartó a levesbe, ocsmány ehetetlen lé lesz belőle!
És te a só vagy a leves vagy?
Épp tegnap beszélgettünk erről a kedvesemmel, hogy 65 éve
Most meg 2010-et írunk, és még mindig sokan nem tudják a nagyvilágban hogy egy háborúnak mekkora ereje van, és micsoda pusztításra képes.
Ezalkalomból is csak a világbéke kedvéért, próbáljunk meg kicsit békésebben együtt élni, segíteni egymást kicsinkét, vagy amennyire engedi energiánk.
Soha ne akarjunk bármiféle feszültséget gerjeszteni, nem jó – komolyan!!!
A béke is unalmas, mert a háború nem más, mint a pénz, a pénz pedig hatalom, hallottam már ilyet is – és sokan akarnak még hatalmat kivívni maguknak – de ne ártatlanok árán! 2 háború (plusz nekünk még egy ’56) elég volt ennek a világnak,
Sajnálok mindenkit, aki ebben az időben élt, vagy fizikailag is élte! Én soha nem akarok egy háború által szétbombázott szeméthalmaz kellős közepén kaja után kutatni, meg éhezni, és menekülni, és a riadóra hegyezni a fülem!
PRÓBÁLJUNK MEG BÉKÉBEN ÉLNI! HA GOND VAN, BESZÉLJÜK MEG!
Lora :):
Világos az, amit írtál, de sajnos van, akiknek a háború és a világégés az üzlet – méghozzá nagyon nagy üzlet.
Általában “megoldja” a válságokat a “hatalmasok” még hatalmasabbak lesznek, a romjainkon közben meglendül a világ szekere, gazdasága.
Vátesz!
Azoknak a kínaiaknak drukkolsz, akik szolgaságban tartják a magyarsághoz közelálló ujgurokat? Szaniszló Ferenc Világ-Panoráma című műsorában ma pont volt szó az ujgurokról…
Legyen igazad. Mi lesz akkor ha kiszorítják az országból a külföldi tőkét? Megtelepszik Magyarországon a kínai tőke. Jártál már a Józsefvárosban az Orczy környékén?