Blikk
Már a legrosszabbra is felkészült Mezősi Andrea, miután több mint négy hónapja nem látta kámforrá vált gyermekét. Korábban rendszeresen beszéltek egymással, de a 29 éves férfi tavaly szeptemberben egyik napról a másikra felszívódott.
Török Zoltán rejtélyes ügyéről a Blikkben már olvashattak: először novemberben írtak róla, hogy gyerekként a tűzoltók éppen a lába elé dobták édesapja összeégett holttestét, a múlt héten pedig már arról számoltak be, hogy az édesanyja kétségbeesésében a rendőrség ismeretlen holttestekről vezetett listáján is keresi fiát. Sőt, még egy halottlátó is azt üzente neki, hogy a gyermeke nincs életben, a maradványait pedig a Dunában kell keresni. Mindennek tudatában talán éppen Andrea számára volt a legnagyobb meglepetés, amikor a cikk megjelenése után két nappal, a múlt hét közepén váratlanul megcsörrent a telefonja.
„Anya, nyugodjál meg, semmi bajom” – mondta Zoltán, miután az édesanyja felvette a telefont. Szavai nyugodtak voltak, mintha nem is a fél ország és a rendőrség kereste volna az elmúlt hónapokban. Kiderült: miután a fiatalembert kiengedték a börtönből, ahova azért zárták néhány napra, mert nem tudta kifizetni a bírságot, amit a maszkhasználat hiánya miatt kapott, Budapestre utazott, ahol összeismerkedett egy erdélyi sráccal, aki munkát és szállást ajánlott neki. Szeptember eleje óta Csepelen élt, mit sem tudva arról, hogy rengetegen aggódnak érte.
– Telefon nem volt nála, így nem is értesült arról a felhajtásról, ami kialakult. Végül a Blikk második cikke után többen is szóltak neki, ő pedig végre belépett a közösségi oldalára, ahol meglátta, hogy keresik – magyarázta Andrea. A család Oroszlányból azonnal felutazott Zoltánhoz a fővárosba. Megbeszélték, ezentúl a segítőjével együtt elszegődnek Zoltán szüleinek vállalkozásba, így mostantól együtt fognak dolgozni a szakmában.
– A nagy felhajtáson egyébként csak nevetett, és azt mondta, máskor is el fog tűnni, hogy ennyien szeressék. Óriási kő esett le a szívemről, hogy előkerült. Vettünk neki egy telefont és megbeszéltük, többé sohasem engedjük el egymás kezét.
Forrás: Blikk
