Sportfaktor.hu, Mr.Gabee, Csepel.info
A valaha élt legismertebb és legnépszerűbb magyar ember Budapesten született 1927. április 1-jén, és itt is halt meg 2006. november 17-én. A család az elsőszülött gyermek érkezését követően Kispestre költözött, ahol az édesapa, idősebb Purczeld Ferenc állást és labdarúgóként félprofi szerződést kapott a várostól.
Öcsiék közvetlenül a pálya mellett laktak a szerény szoba-konyhás szolgálati lakások egyikében. A szomszédban nevelkedett a másfél évvel idősebb Bozsik József, aki később a Kispestben és a válogatottban is együtt emelkedett Puskással a világhírig. A helyi fiúk környékbeli grundokon rúgták naphosszat a saját készítésű rongylabdát, közülük a legügyesebbek – köztük a kis Puskás – a Kispest kölyökcsapatában pallérozódtak tovább, jórészt Puskás papa irányításával.
Annyira szerették a játékot, hogy még a világháború idején is mindent megtettek azért, hogy a különféle leventebajnokságokban futballozhassanak – holott már megbénult a sportélet az ország nagy részén. Öcsi 1943-ban, tizenhat évesen bemutatkozott a Kispest NB I-es felnőtt csapatában, s a háború után meghívást kapott az újra összeálló válogatottba is. Már húsz-huszonkét évesen megkísérelték elcsábítani a nyugati sztárklubok, ő azonban annyira erősen kötődött Kispesthez, hogy eszébe sem jutott külföldre költözni.
Puskás maradt, a válogatott Helsinkibe utazott: 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert a magyar együttes, amelynek immár Puskás Ferenc volt a csapatkapitánya. A következő évben az olaszok legyőzésével Magyarország megnyerte az Európa-bajnokság elődjét, majd „Az évszázad mérkőzésének” kikiáltott rangadón legyőzte az otthonában addig veretlen angol válogatottat. A csapat sorra nyerte a meccseit ezt követően is, egészen az 1954-es világbajnokság döntőjéig, ahol váratlanul, és rendkívül balszerencsés módon vereséget szenvedett Nyugat-Németországtól, így Puskás nem a világbajnoki trófeát, hanem „csak” az ezüstérmet vehette át a FIFA elnökétől Bernben.
Puskás Ferenc 1950-ben esküdött örök hűséget feleségének, az akkor tizennyolc esztendős Hunyadvári Erzsébetnek. Egyetlen leányuk, Anikó 1952-ben született Budapesten, majd szüleivel együtt 1956-ban elhagyta az országot.
A válogatott az elveszített vb-döntő után magához tért, és Puskás vezérletével újabb ragyogó sikereket aratott. A 1956-os forradalom viszont mindent megváltoztatott, de amikor november végén Öcsi és a többi Honvéd-játékos elhagyta az országot, még nem gondolták, hogy néhányan közülük évtizedekig nem térnek majd haza. A forradalom bukása, és a hazai sportvezetés rugalmatlansága, irigysége – no és a csábító nyugati lehetőségek – az Aranycsapat több világsztárját is arra az igen nehéz döntésre késztették: ne térjenek haza, próbáljanak külföldön szerencsét.
Puskás Ferenc Bécsben és Olaszországban vészelte át a FIFA eltiltásával, a családtagok veszélyes kijuttatásával és csalódásokkal járó bizonytalan időszakot, majd mindenkit meglepve szerződést kapott a Real Madridtól, a korszak első számú csapatától. Harmincegy évesen újra megfeszítette minden erejét, leadott tizennyolc kilogramm súlyfelesleget, és a kezdeti nehézségek ellenére helyet követelt magának a világklasszisokkal teli Real Madridban. Az pedig szinte hihetetlen, hogy csaknem tíz évig tudott még a világ élvonalában maradni Európa legsikeresebb klubjának szupersztárjaként.
A magyar válogatottban a korszak politikai dogmáinak megfelelően soha többet nem szerepelhetett, ám 85 mérkőzésen lőtt 84 gólja így is máig világcsúcs. Elképesztő gólrekordjait a Madridnál újabb megdönthetetlen csúcsok követték: az 1960-as Bajnokok Ligája-döntőn négyszer, az 1962-es fináléban háromszor volt eredményes, Magyarország után Spanyolországban is négyszer nyert gólkirályi címet, s az összesített teljesítményt nézve minden idők legsikeresebb góllövője lett – és maradt az a mai napig.
Az Öcsiből „Panchóvá” lett kedvenc edzőként körbejárta a földgolyót: dolgozott valamennyi kontinensen, játékosai mindenütt rajongtak érte, s bemutatkoznia sehol sem volt szükséges. Legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, a szinte amatőr csapattal 1971-ben bejutott a Bajnokok Ligája (BEK) döntőjébe, ahol csak a kor kiemelkedő együttesén, az Ajaxon nem sikerült felülkerekednie játékosainak. Pályája végén hazatért a demokratizálódó Magyarországra, négy mérkőzésre afféle erkölcsi elégtétel gyanánt a válogatott szövetségi kapitányi tisztségét is ellátta, majd évekig képviselte az MLSZ-t és a magyar kormányt különféle nemzetközi delegációk vezetőjeként, tagjaként.
Egészsége azonban hamarosan megromlott, az Alzheimer-kór speciális fajtája támadta meg, és 2000-től folyamatos kórházi kezelésre szorult. Sorban vizitáltak nála a külföldi hírességek, legfigyelmesebb ápolásáért mindenki mindent megtett, de annyit persze senki, mint a felesége, aki éveken át minden nap ott ült a betegágya mellett, feladva azt is, hogy időnként Spanyolországba repüljön meglátogatni az unokákat és dédunokákat. Még a Real Madrid is eljött Budapestre, hogy fellépjen egy gálameccsen, és így tisztelegjen a klubikonja előtt.
2016-ban ő lett a győztese a Goal Legends World Cup versenyének, ahol olvasói szavazás alapján döntötték el, hogy a szurkolók szerint ki minden idők legjobb labdarúgója.
Azt hiszem, nekünk, magyaroknak nem jelentett különösebb meglepetést a nemzetközi szavazás eredménye. Puskás Ferenc ismét diadalmaskodott, olyan neveket utasítva maga mögé, mint Lionel Messi, Ronaldinho, Johan Cruyff, Alfrédo di Stefano, Paolo Maldini, Franz Beckenbauer, Ronaldo, Cristiano Ronaldo, Eusébio, Pelé, Zinedine Zidane, Michel Platint, Marco van Basten, George Best, és Diego Maradona.
Számtalan legenda szól róla. Legendákat pedig csak olyanokról mesélnek, akiket ezért, vagy azért, de a szívükbe zártak az emberek. Nem csak minket, magyar szurkolókat tudott elkápráztatni. George Best, a Manchester United és az angol válogatott kiválósága mesélte az alábbi történetet:
„Puskással, Charltonnal és Law-val edzősködtünk egy ausztrál futballakadémián. Persze a srácoknak fogalma sem volt arról, hogy ki is az a kövér öreg fickó, aki az észt osztja nekik. Mi meg még rátettünk egy lapáttal. Felhecceltük őket, hogy fogadjunk, tíz lövésből hányszor találja el a tizenhatosról a felső kapufát. A legtöbben ötnél kevesebbre tippeltek. Amikor én tízet mondtam, csak bámultak. És jött a pocakos edző. Első lövés – csattant a felső léc. Aztán még nyolcszor egymás után. A tízedik lövésnél felpörgette a labdát, bal váll, jobb váll, belebiccentett, megsarkazta, hogy le ne essen és aztán telibe lőtte a felső kapufát. A fiúk csendben bámultak, aztán a legmerészebb megkérdezte, hogy hívják. Azt feleltem: nektek csak Mr. Puskás.”
…Én imádtam a futballt! Imádtam a családomat és mindig a futballpályán jártam, engem több más nem érdekelt. Az én kabalám mindig a labda volt. Akkor éreztem magam biztosnak, amikor a labda nálam volt, vagy ha a labdába belerúghattam…
– mondta magáról.
A Nemzet Sportolója, a magyarság huszadik századi szimbóluma volt Puskás Ferenc, aki 2006. november 17-én reggel 7 órakor távozott el közülünk, hogy – ahogy ő mondta – csatlakozzon odafönn a többiekhez, a mennyei válogatotthoz. A legendás Schlosser Imre kedvéért kihúzódik a balszélre is, ha beveszik a csapatba, tréfálkozott egy nyilatkozatában. Valószínűbb azonban, hogy ezt a többiek nem engednék meg: Puskásnak ott is jár a tízes mez, és a csapatkapitányi karszalag, mert ő Magyarország örökös kapitánya… És a világ futballrajongóinak kedvence.
Életét a labdarúgásnak szentelte, igazi barát és sportember volt a pályán és a pályán kívül. A pályán zseni, az életben ember tudott maradni. Beírta nevét abba az „Aranykönyvbe”, amely a magyarok nagy cselekedeteit és világörökségét rögzíti. Ez megőrzi nevét örökre a 21. század és a jövő évezredek magyarjai számára.
(Buzánszky Jenő)
