Mr.Gabee, Csepel-sziget.hu, Csepel.info
Pontosan 40 évvel ezelőtt történt az a tragikus baleset a Boráros téri HÉV-végállomáson, amelyben 16 ember vesztette életét. 1978. április 13-án, kevéssel délután öt óra után, a legnagyobb forgalomban a Csepel felől érkező szerelvény átszakította a vágánybakot, majd belerohant az állomásépületbe és a várócsarnokba.
A 16 halálos áldozat mellett négyen életveszélyes, tízen súlyos, tizenegyen könnyebb sérüléseket szenvedtek.
A Boráros tér az 1970-es években
HÉV-végállomás 1980-ból, két évvel a baleset után (fotó: Fortepan)
Idézet az Index egyik fórumából:
“A csepeli HÉV 1978-as Boráros téri balesetének elsődleges oka a szerelvény műszaki hibája volt, de ehhez hozzáadódott még, hogy a délutáni csúcsban a hibás szerelvényt nem akarták kiállítani a forgalomból, illetve a motorvezető nagyobb gyakorlattal rendelkező, szabadnapos kollégájának jó szándékú – de végül is tragédiába torkolló – segítsége is.”
Ebben az időben még a vágányok végében volt a várócsarnok.
Forrás: Csepel-sziget.hu
Érdekes beszámolók a balesetről
A cikk Facebook-os változatainál több egykori túlélő, szemtanú vagy érintett is megszólalt. Ezekből válogattunk:
Megyeri Csilla: ott voltam :-(((( azért volt ennyi halott mert esett az eső és sokan bent álltak a váróban. Aznap volt a szakközépiskolai felvételim , és egy másik csepeli fiúval jöttem haza . Ez volt a szerencse, nagyon tetszett nekem a fiú, ezért vagánykodva nem álltunk be a váróba. 14 évesek voltunk és inkább áztunk. Akkor nem hogy mobil de telefon se volt, főleg Csepelen. Este értem haza, nem tudták mi van velem. Sose felejtem el. Azóta nem állok be semmilyen közlekedési váróba soha.
Fotó: Németh Zoltán, Facebook
Láng Kriszta: Sajnos nekem a nagypapám a 16 között volt….épp az öcsém 1 éves születésnapjára igyekezett, édesapám találkozott is vele, mert már akkor volt autónk, mondta, hogy “Gyere Fater, elviszlek!”… Papám nemet mondott, még volt valami elintézni valója, de megmutatta az apunak, hogy mit hoz ajándékba egy arany nyakláncot, s egy takarékbetétkönyvet…a tragédia után azonosítani kellett az elhunytakat, s átvenni az személyes holmikat, de már nem volt közte az arany nyaklánc…. :o(( Apukám soha nem dolgozta fel az édesapja elvesztését…”mi lett volna, ha…?!”…ott elpattant valami a családunkban…
Sándor Beáta: Én a héven voltam, talán a 2. kocsiban. Szörnyű látvány fogadott, amikor kiszálltunk, kisgyerek voltam, de emlékszem most is.
Tóth Tiborné: Esős nap volt, ráadásul mindenki az épülethez húzódott előle. Előző hévet elértem, nagyon futottam, nem tudtam akkor, hogy az életemért tettem. Borzalmas volt.
Dudovicsné Karakó Erzsébet: A Belvárosban dolgoztam, pont az előtte kiinduló héven voltam, már Csepel felé. Szent I. téren leszállva tudtam meg mi történt, megrázó volt ! Ha lekésem én is ott lettem volna, rossz belegondolni!
Palotás Erzsébet: Emlékszem, 10 éves voltam. Kb. 1 órával a tragédia előtt voltunk ott. Gyerekként is megrázott a tragédia.
Tóth Edit Ha 1/2 órával hamarabb, v később megyek, én is ott lettem volna!
Grafik Csilla Szerencsére én és a barátnőm lekéstük a hévet.
Erdiczky Andrea Nagymamám azzal a hévvel ment mindig,akkor lekéste.Szerencsére.
Aradi Ildikó A délelőttös motorkocsivezető már jelezte a fékhibát. A délutáni forgalomba ki sem kellett volna engedni! A helyzet folyamatosan rosszabbodott. A Szabadkikötőnél már alig tudott megállni a szerelvény. A Borárosra olyan sebességgel érkezett, hogy kiütötte az ütközőbikát, kiugrott a kb 60-80 cm mély vájatból és átrohant a kb 4 méterre vele szemben lévő állomásépületen. Az épület túloldalán másfél kocsi lógott ki. Sajnos esett az eső és sokan voltak az épületben. Amit a mai napig nem értek: A motorkocsivezető a Déli összekötő vasúti hídnál miért nem húzta le az áramszedőt? Onnan lejt a pálya és becsorgott volna a Borárosra.
Forrás: Facebook
Valóban szörnyű tragédia volt, amelyet az érintett családok és ismerősök talán a mai napig sem tudtak feldolgozni. Az én családomat is megérintett egy még nagyobb tragédia, amely az ötvenes évek egyik karácsonyán a Szentendrei HÉV vonalán történt. Nővérem 15 éves lehetett, amikor a Margit Híd végállomástól Szentendrére induló HÉV szerelvényén indult haza Pomázra. Az Árpád-híd megállóhoz közeledő szerelvényen fiatalok incselkedtek egymással, nővéremmel is incselkedtek. Nővérem ott leszállt a szerelvényről, hogy majd a következővel megy tovább. Ez volt az ISTENI GONDVISELÉS….’ A tovább haladó szerelvény Filatórigát állomásnál össze ütközött egy akkor még Esztergom felé haladó Gőzös vonattal. Sikoltozás, jajveszékelés és döbbenet vált uralkodóvá. Karácsony napja volt és ezen a szerelvényen iszonyatosan sok ember halt meg akkor…..Nővérem csodálatos módon menekült meg a tragédiától. Ma is él Pomázon.
Mi anyukámmal egy belvárosi rendelőbe mentünk akkor és épp ezt a szerencsétlenül járt csepeli Hévet késtük le. Emlékszem, még a Karácsony Sándor utcai megállóban futottunk utána…
Nekem egy ismerősöm menyasszonya halt meg ott.Várták a Hévet de az épületbe már nem fértek be ezért kint álltak egymással szemben mikor a szerelvény elvitte a menyasszonyát előle.Azt is nehéz lehetett feldolgozni.