Csepel.hu
Egykori sporttársak, családtagok, barátok, tisztelők köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából Csík Lászlót, a négyszeres magyar bajnok (1968, 1969, 1970, 1973) és a négyszeres magyar kupagyőztes (1969, 1970, 1971, 1972) csepeli röplabdalegendát.
Csík László családja a második világháború alatt Erdélyből menekült Magyarországra, és a Győr-Moson-Sopron megyei Bakonyszentlászlón telepedtek le. A röplabdához való tehetsége korán, már az általános iskolában megmutatkozott. Középiskolai tanulmányait Várpalotán végezte, ahol a helyi csapat még nem igazolt játékosaként figyeltek fel rá.
A Csepel SC röplabda szakosztályának vezetője levelet írt neki, hogy szeretné leigazolni a csepeli csapatba. Csík László boldogan mondott igent. Csepelhez egész pályafutása alatt hű volt. Bár kapott ajánlatokat hazai és külföldi egyesületektől is, sem Magyarországot, sem Csepelt soha nem tudta és nem is akarta elhagyni. „Ahogy leigazoltak Csepelre, három évvel később már bajnokságot nyertünk. Külön büszkeséggel tölt el, hogy Buzek Lászlóval, a későbbi világklasszis röplabdással egy csapatban játszhattam. Mindketten 1968-ban lettünk először magyar bajnokok. Hozzáteszem, nem azért nyertük sorozatban a bajnoki címeket, mert én is játszottam” – mondja szerényen. Csepel a hetvenes-nyolcvanas években valóságos röplabdalázban égett, a mérkőzések telt ház előtt zajlottak, több ezer ember buzdította a csapatot. A játékosok is nagy megbecsülésnek örvendtek, ünnepelt sztárok voltak. Csík László m indig k ezdőember v olt, így nem meglepő, hogy őt is körülrajongták a szurkolók. „Alig léptem ki az utcára, már a kapuban megállítottak. Sokszor azért nem kísértem el a feleségemet a piacra, mert lépten-nyomon odajöttek hozzám, és nem haladt a bevásárlás. Soha nem értettem, miért voltam ilyen népszerű” – mondja mosolyogva. Pályafutása elején elektrotechnikusként dolgozott a Csepel Műveknél. „Amikor még nem csak a röplabdából éltem, a Politikai Bizottság engedélyével munkaidőben járhattam az edzésekre. A gyárban csak hátráltattam a munkát, mert a munkatársaimmal állandóan a meccsekről beszéltünk.
De hálás vagyok a Csepel Műveknek, hiszen a feleségemet itt ismertem meg” – emlékszik vissza. A magyar válogatottban nem volt lehetősége játszani, pedig kétszer is kerettag volt. Miután a röplabdától visszavonult, elvégezte a Testnevelési Főiskolán az edzői szakot, és húsz éven át volt utánpótlás- szakágvezető. „Sajnos az egykori csapatból ketten már nincsenek közöttünk. Fantasztikus életet köszönhetek a röplabdának, a sors a tenyerén hordozott. Többször kijuthattam külföldre is, ahonnan csodás ajándékokat hozhattam a feleségemnek” – mondja. Pályafutását soha nem gátolták sérülések, Csík László ma is kitűnő egészségnek örvend. Bármikor felpattan a biciklijére, és ami hihetetlen: 45 éve hetente egyszer a barátaival futballozik. Azt mondja, ilyenkor nem elfárad, hanem épp ellenkezőleg: energiával töltődik fel. A sors két fiúval és öt unokával ajándékozta meg. Felesége öt évvel ezelőtt halt meg, a legendás röplabdás a kisebbik fia családjával él együtt a csepeli családi házukban. Szerinte a hosszú élet egyik titka, hogy haragosa soha nem volt. Fontosnak tartja, hogy idősen is lefoglalja magát, ezért a házban kialakított magának egy szitanyomó- műhelyt. Van egy bekeretezett idézete Henry Fordtól, amelyet minden reggel elolvas: „Bárki, aki abbahagyja a tanulást, megvénül. Akár húszéves, akár nyolcvan. Bárki, aki folyamatosan tanul, fiatal maradhat. A legnagyszerűbb dolog az életben az, hogy fiatalon tartsd az elmédet.”
LG
