Csepel.hu
Meg kell tanulnunk emlékezni hősi halottainkra, ennek feltétele pedig a katonasírok rendbe tétele.
A történelem megismerése a magyar embernek, a magyar nemzetnek és a magyar katonának egyaránt fontos, s ennek alapja az emlékezés – hívta fel a figyelmet a Rádió Orienten Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára. Aki a múltját nem ismeri, az arra kárhoztatik, hogy a múltban elszenvedett vereségeket újra élje – véli az államtitkár, akinek éppen ezért az a célja hogy történelmünket megismertesse nemcsak a magyarokkal, de egész Európával.
Mint rámutatott, nemrég, június 4-én emlékeztünk a trianoni békediktátum évfordulójára, amelynek következtében országunk területének 2/3-át, lakosságának pedig 3/5-ét szakították el tőlünk. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, hogy megtaláljuk a gyászból való kiutat, emlékeznünk kell – hívta fel a figyelmet Németh Szilárd. Mindennek alapja az emlékhelyek újjáépítése, a megemlékezések megtartása. Mint mondta, nemcsak államtitkárként, de magyarként is fontosnak tartja, hogy fejezzük ki tiszteletünket azok előtt, akik életüket adták a magyar hazáért. Ma már tudjuk, hol találhatóak az emlékhelyek, melyeket látogathatóvá és nyitottá kell tennünk nemcsak a magyarok, de Európa számára is, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a történelem során többször megvédtük az egész kontinenst – emelte ki. Hozzátette: „az emlékezés feltétele a katonasírok rendbe tétele, ez a kiindulási pont. A magyar embernek, a magyar nemzetnek és a magyar katonának.”
Nemcsak határainkon belül, de azon kívül is fontos megteremteni a megemlékezés lehetőségét, ennek alapja a megfelelő diplomácia, hiszen a mi hőseink mások ellenségei voltak és fordítva. „Ehhez nagy falakat kell ledönteni, de jó irányba tartunk” – zárta szavait az államtitkár.
OPH Kép: Soós Péter/HM HIM
Kitartást kívánok a Hadtörténeti Intézet (Holló József) és a Nemzeti Kegyeleti Bizottság meg számos civil szervezet jóvoltából immár második évtizede sikeresen haladó úttörő program méltó folytatásához!
“Tisztelet azoknak a hősöknek, akik ezen a fennsíkon ontották vérüket hazájukért. Hősies helytállásuk legyen üzenet a jelenlegi nemzedék számára.”
Valóban fontos rendbe tenni a katonasírokat, mindenkor megadni a méltó tiszteletet a hazájukért és nemzetükért elesett honvédeknek. Ugyanakkor az is rendkívül fontos, hogy mi magunk méltók legyünk önzetlen önfeláldozó tettük emlékéhez és ne tékozoljuk el azt a hazát, amit elődeink megmentettek számunkra. Ez az Ő üzenetük és jogos elvárásuk a mai nemzedék felé. Jelenleg, amikor a balliberális nemzetrontók Soros György vezetésével távoli földrészekről érkező primitív és erőszakos idegenek végeláthatatlanul özönlő hadainak élén rárontanak a civilizált kultúrnépek társadalmaira, nem szabad a hazát veszni hagyni.
Nagyapám 1915-ben vagy 1916-ban halt meg valahol a Kelet-Kárpátokban, a visszavonu-
láskor, árván hagyva az akkor 5 éves apámat. Gondolom nem ő volt az egyetlen ilyen sorsú
baka, nem csak ő utána maradt csonka család.Én inkább áldozatoknak tartom őt, semmi
keresnivalója nem volt Galicíában, mint ahogy a többieknek se, sem a Doberdón, sem a
Piavenál.
“Semmi keresnivalója…?” De hát az ellenfélnek sem, aki szintén ott volt. Egyik sem a maga akaratából, de elfogadva a posztját: hazája létét és erejét testesítette meg.
Akárminek tekintjük őket, akaratlanul is hősként életáldozatot hoztak egy elvben szép eszményért: a nemzeti közösségért, amit ha és ki megcsúfolt és vásárra vitt is, az nem ők voltak. Szüleink, nagyszüleink, őseink – akikből lettünk. És az ember tisztelettel hajt fejet emlékeik előtt, egyformán, bármit gondoljon is ma a kortárs unokáikról. Ők – egyebek mellett – a KÖZünk egymáshoz, kedves honfitársam.
Pilsner Urquell!
Ezt komolyan is gondolod?
HJ!
Igen.
Rád meg több szót nem vesztegetek a továbbiakban.