Sárosi Tibor nem húga és nem is unokanővére Németh Szilárdnak
Csepel.hu
Különböző balliberális médiaszolgáltatók az elmúlt napokban azt a hazugságot állították, hogy a csepeli önkormányzat Sárosi Tibor művésszel azért kötött vállalkozási szerződéseket különböző művészi alkotások készítésére, mert Németh Szilárd országgyűlési képviselő rokona. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Fidesz alelnöke és Sárosi Tibor szobrászművész között semmilyen rokoni kapcsolat sincs.
A híresztelést a csepeli szocialisták indították el sok évvel ezelőtt. Először azt állították, hogy Sárosi Németh Szilárd húga, majd unokanővérének nevezték. Amikor kiderült, hogy Sárosi keresztneve Tibor, akkor már azt terjesztették, hogy Németh Szilárd férfi rokona. Ehhez képest se nem női se nem férfi rokona Németh Szilárdnak.
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata büszke Sárosi Tibor alkotásaira, aki már az MSZP-s önkormányzati ciklus idején is dolgozott a kerületben szobrászművészként. Az akkori szocialista polgármester regnálása alatt készült Csepelen többek között a Béke téri Trianon emlékmű. Magyarország egyik legszebb trianoni emlékművének érdekessége, hogy annak köztéri elhelyezését a szocialista városvezetés megtiltotta. Így az a Béke téri Jézus Szíve katolikus templom kertjében lett felállítva. Ugyancsak az MSZP-s időszakban készítette Sárosi Tibor a királyerdei református templomnál lévő Wass Albert emlékművet és a Szent Imre téri református templomban lévő Károli Gáspár domborművet is. Nevéhez fűződik ezen kívül a Kis-Duna-parton álló Kolonics szobor, amellyel a szobrászművész a csepeli kötődésű Kolonics György kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenusnak állított méltó emléket.
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata sajnálatosnak tartja, hogy magukat komoly médiumnak tartó újságok mindenféle ellenőrzés, vagy rákérdezés nélkül átveszik a csepeli szocialisták hazugságait. Az önkormányzat jó hírnevének megsértése miatt megtetette a szükséges jogi lépéseket.
Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzata
sajtóosztály
El kéne már dönteni, gyerekek, hogy Sárosi vagy Sárossy! Mert eddig Sárossyként volt emlegetve Csepel udvari szobrásza, aki Németh Szilárdnak köszönhetően sok-sok millió forintot vett már fel ilyen-olyan-amolyan, többnyire tök fölösleges és giccses alkotásokért!
Most a kőkeresztért kapott több mint 4 millát a faszobrász úr, és olvasom, hogy megint kapott egy 16 millió ft-os megbízást valami Bendegúz-szoborra, amire nyilván rohadt nagy szükség van.
Esetleg valami magyarázat arra, hogy mi a búbánatért kap ez az ürge ennyi megbízást, és miért mindig ő, ha még csak nem is rokon?
Hát nem a tehetsége miatt, az fix!
Gondolom a Sárossy a művészneve. Ahogy látom nem dolgozik aranyáron. Ennyi pénzért a legtöbben nem vállalták volna.
Lehet, hogy a sógora?! Az nem rokon!
Lehet, hogy olcsó, de ez vagy az alábbi, csak a mellékes neki.
“Sárosi Tibor fafaragó művész, a Csepeli Városgazda Zrt. faipari főosztályvezetője”
Lehet az másmilyen sógor is, az sem rokon! 😉
Hát ez nagyon jó hír. Örvendezünk, hogy Sárosi Tibor nem nő, és nem rokona Németh Szilárdnak. Most már csak annak szépszámú csepelinek kellene magyarázattal szolgálni, akik nem hajlandóak a világot csupán Fidesz-MSZP lövészárokharc terepének tekinteni.
Ugyanis bennünk felmerül a kérdés: vajon miért éppen egy többszáz kilométerre élő művész készít kizárólagos joggal sorra-másra Csepelen szobrokat – csak az idén 33 millióért? Mi a titka ennek tehetséges embernek, aki egyaránt ihletetten bánik Trianonnal, az Aranycsapattal, az útmenti kőkereszttel, akár Popieluszkó atyával, vagy Kolonics Györggyel, a többiekről és Bendegúzról nem is szólván. Univerzális tehetség lehet, aki életre kelti a fát, keze alá simul a kő, dicséretét zengi a bronz. Bizonyára ezt a zsenialitást fedezte fel Németh Szilárd, kinek kifinomult ízlését, intellektusából fakadó szenzibilis viszonyát a művészetekhez nincs, ki kétségbe vonná széles e hazában.
Bizony kár, hogy Sárosi Tibor nevét hiába keressük a magyar képzőművészek bármilyen katalógusában semmiféle felsorolás nem említi, urambocsá’ még a Magyar Művészeti Akadémia sem tartja számon.
Szerintem ez ügyben kellene a „szükséges lépéseket” megtenni.
No meg elgondolkodni azon, hogy Csepelen is lehetne a köztéri műalkotások elkészítésére lakossági egyeztetés után pályázatot hirdetni, majd hozzáértő zsűri döntését kérni, amint az kultúrnépeknél már bevált.
László, ha nem akarsz lövészárkot, akkor ne ásd. Sárosi évek óta itt lakik. Ugorjatok neki a kalózhajós játszótérnek meg az óvodai játékoknak, mert ti politikai okokból nem akarjátok, hogy egy politikai okokból lerokonozott, tehetséges művész itt alkosson, dolgozzon.
A tehetséges művész alkosson, dolgozzon! Csak ne a csepeliek költségére! Igaza van Fogarasinak, normális helyeken pályázatot írnak ki, sőt zsüriztetik az alkotásokat, s a nyertes készítheti el a végleges alkotást! A többiek vagy a saját kockázatukra készítik a gipszmintát, vagy kapnak valami kis térítést!
Kedves Sógor! Egyáltalán nincs igaza a Fogarasinak, mert a pályázati rendszer rendkívüli módon megdrágítja a működést, ha kis költségű fejlesztésekről van szó. El lehet képzelni meddig tartott volna a kalózhajós játszóteret megépíteni pályázat esetén: valószínűleg még mindig nem lenne kész, de már elköltöttünk volna vagy húszmilliót. Egy önkormányzatot nem azért választanak, hogy utána nem vezesse a kerületet, pont ellenkezőleg. Egyébként fontos a verseny, a lakossági vélemény. Amikor lakossági konzultációt tartott az önkormányzat például az utak, az uszoda és a fejlesztések tekintetében, éppen azoknak a pártoknak nem tetszett, ahol a Fogarasi úr is érdekelt.
Most, hogy néhány CBA-ból Lidl lesz, talán felesleges volt a “bosszú kereszt”.
A Királyerdei Műv. Ház., ugyan régen Rideg S. volt, de mi indokolja ezt a hirtelen szoborcsoport rendelést?
Ide került a Betű utca kereszt is. Miért kap kiemelt támogatást a Királyerdei Műv. Ház. A közelben lakók többet érnek?
Ezután minden – átnevezés, elnevezés, névadás – után szobor készül?
Kérdezem, csak úgy, pártatlanul.
Milyen érdekes! Tóth Mihály polgármestersége alatt a Szent Imre térre tervezett 56-os emlékművet igenis MEGPÁLYÁZTATTÁK, TÖBB ALKOTÁS KÖZÜL LETT KIVÁLASZTVA A GYŐZTES, S MA SEM KELL MIATTA SZÉGYENKEZNIE SENKINEK, RÁADÁSUL IDŐBEN IS KÉSZ LETT! Annyiba került, amennyi keretet rászántak, nem drágult meg a pályáztatástól! Igaz, a művész nem is volt senki csókosa!
Mi indokolja hogy Sárosi Tibor készítette az összes köztéri alkotást 2010 óta? Még Csepelen is van szobrász rajta kívül! Igaz hogy ő nem is szobrász, hanem autodidakta fafaragó (művész, amit persze ő ragasztott a nevéhez)!
A pályáztatás a közélet tisztaságát célozza, ha nem tetszik, tessék eltörölni törvénnyel, legalább tisztábban látna a nép, itt bizony uram-bátyám világ van!
Tehát ezek szerint két Sárosi van? Az egyik évek óta Csepelen lakik, a másik Sárospatakon a Bathó utca 3-ban? Az első faipari vezető és hintalótervező a Városgazdánál, a másik pedig egy (sehol sem jegyzett) „szobrászművész”, akivel az önkormányzat sorra-rendre dolgoztat tízmilliókért?
De ha mégiscsak egy személyről lenne szó, aki persze mint tudjuk, nem rokona Németh Szilárdnak, akkor ő lenne az, aki évekkel ezelőtt síremléket faragott egy távoli kis falú egykori MIÉP-es polgármesterének? Aminek Németh Sz. olyannyira megörült, hogy rögtön megtámogatta az ügyet százezerrel. Persze nem a saját zsebéből, hanem önkormányzat kasszájából.
Az pedig, hogy milyen összeghatárnál érdemes, vagy nem pályáztatni, ez valóban megfontolandó, de ha jól értem Abel Attilát ez a határ valahol 16 és 20 millió között lehet. Az Aranycsapat 20 milliós szobrára nem volt gond pályáztatni, viszont 16 millióba kerülő Bendegúz szobor ára már bagatell, amire versenyt kiírni felesleges időpazarlás lett volna.
Már csak azt kérdezem: mekkora az az önkormányzati bérlakás, amelyre ezek szerint érdemes pályázatot hirdetni?