Gyász: Meghalt Som Lajos

ORIGO, Mr.gabee, Csepel.info

Forrás: Bors

Meghalt Som Lajos, a Piramis együttes alapító basszusgitárosa. A zenész halálhíre hétfőn jelent meg a Facebookon.

70 éves korában meghalt az egykori Piramis alapító basszusgitárosa, Som Lajos. A hírt többek között egykori barátja, Tasnádi Péter is megosztotta Facebook-oldalán. Mi utoljára akkor írtunk róla, mikor idén nyáron kórházba került egy korábbi lábsérülés eldurvulása miatt. A zenészt még 2012-ben kirabolták, és ahogy földre lökték, kifordult a lába.

Som Lajos a 60-as években jelent meg a könnyűzenei életben. Első hangszere a szájharmonika volt, aztán jött egy orosz tangóharmonika, majd a zongora, a cselló, a nagybőgő és végül a gitár. Egész pontosan a basszusgitár. 1964-ben, 17 évesen már zenekarban játszott, aztán egy évvel később, 1965-ben alapította a Dogbeaterst. Majd egy évvel később jött a Fekete-Fehér, aztán 1968-tól 1969-ig játszott a Record nevű zenekarban.

A 70-es évek elején felpörögtek az események, megszaporodtak a könnyűzenei formációk már csak Som Lajos körül is. Játszott a híres Tűzkerékben, ahova Radics Béla hívta. Ez volt az első magyar zenekar, amelyik Led Zeppelin-dalokat játszott. Aztán az évtized legelején játszott Som Lajos a Echóban, a Pannóniában, majd 1971-ig a Neotonban. Itt már a kezdetekkor játszott, az akkori énekes, Karda Beáta egyébként később Som Lajos felesége volt. A Neoton első nagy sikereinek egyike volt a Kell, hogy várj, ebben a dalban például Som Lajos csellózott. Az első igazi magyar hard rock bandát, a Taurust Som Lajos 1970-ben alapította, miután Balázs Fecóval egy afrikai Neoton-turnéról hazafelé elmentek egy amszterdami Black Sabbath-koncertre.

A Tűzkerék együttest még Radics Béla alapította, az 1970-ben alakult Taurusba pedig már Som Lajos hívta Radicsot. A formáció nagyjából két évig működött, aztán Som Lajos kiszállt, a helyét Zorán vette át – nem sokáig ment tovább az együttes. Viszont jött Som Lajosnak a csúcs, a sokak által akkor is, de utólag már jóval nagyobb hangerővel csak „az állami rockzenekar” gúnynévvel illetett Piramis.

A zenekart 1975 januárjában alapította Som Lajos. A gitáros Závodi János volt, Köves Miklós dobolt, a két billentyűs pedig Gallai Péter és Lévay Tibor voltak. Akkor egy Hammond és egy Fender zongora, egy basszus-, egy szólógitárral és a dobbal álltak fel. Igaz, ekkor már érezték, hogy kell egy kemény frontember, hívták is Révész Sándort, de várniuk kellett, míg lejár a szerződése a Generálnál. Aztán 1975 októberében Lévay Tibor távozott a zenekarból, viszont megérkezett Révész Sándor énekes-gitáros, és így kialakult a Piramis klasszikus és egyben legsikeresebb felállása. Már 1976-ban lengyelországi turnéra mentek.

Az együttes fennállásának hat éve alatt öt stúdióalbumot adott ki, és volt egy nagyon sikeres koncertlemezük, a Budapesti Ifjúsági Parkban 1979-ben rögzített Nagy buli című anyaguk. Aztán két évvel később, 1981-ben jött Révész Sándor váratlan formájú bejelentése. Egy kelet-berlini Piramis-koncerten jelentette be a helyi közönségnek angolul, hogy

abban a felállásban az volt a Piramis utolsó koncertje. A repülőn már nem beszéltek egymással, és Budapesten is kétirányba ment a zenekar. Az egyikbe Révész, a másikba a zenekar.

Arany-ügy

A Plusz című lemezüket még kiadták ugyan 1982-ben, de a zenekar fel is oszlott még abban az évben. És nem azért, mert Gallai – nagyon tiszta énekhangja ellenére – nem nem volt olyan karizmájú frontember, mint Révész. Az arany miatt. Akkoriban a nyugatra, de akár csak külföldre járó zenészek, sportolók között bevett szokás volt a seftelés. Mivel ők jóval többet utazhattak, mint az átlag magyar állampolgár, mindennel foglalkoztak, ami itthon hiánycikk. Korábban és a nem akkora menők például Fa szappannal, rúzsokkal, nejlonharisnyával üzleteltek, de sokan hoztak be aranyat is, amit viszont korlátozott mennyiségben lehetett behozni Magyarországra. Som Lajost és Köves Miklóst pedig pontosan ezért, a csonka-Piramis egy ’82-es szovjetuniói turnéjáról hazafelé fogták el és tartóztatták le. Igaz, hogy nem sokkal később eltörölték a korlátozást, Som Lajos mégis börtönbe zárták.

Az együttesnek egyértelműen vége lett a híres Arany-üggyel. Aztán tíz évvel később, 1992-ben Révésszel együtt tértek vissza. Eredetileg egy koncertre álltak volna össze a Budapest Sportcsarnokban, de a Piramis erejét mutatja, hogy a nagy érdeklődés miatt öt koncert lett belőle, közülük az utolsó már átcsúszott 1993-ra. 2006-ban újabb két koncert következett, ekkor már a Papp László Budapest Sportarénában. Sajnos Som Lajos egészségi állapota már nem engedte meg, hogy végigjátssza a koncerteket, így azoknak csak az elején és a végén jelent meg a színpadon, különben a minis Paróczai Attila basszusgitározott.

Ügynökség

Azt még 2015-ben írta meg az Origo is, hogy Som Lajos saját bevallása szerint ügynök volt. Azt mondta, a ’70-es években szervezte be a III/III-as ügyosztály ügynöknek. Állítólag egy díjkiszotó után jelentek meg az otthonában, ő pedig három nap gondolkodási időt kért. Apjától azt a tanácsot kapta, hogy vállalja el, mert így legalább könnyen eljuthat külföldre. Som pedig elvállalta, bár saját bevallásaszerint nem volt túl buzgó a jelentésekben,ezért többször is megzsarolták a hatóságok, de állítólag nem jártak sikerrel. Az egyik ilyen vád, amivel Somon keresztül próbáltak Révészt megtámadni, hogy az énekes marihuánát termeszt.

Több oldal

A Piramis elsőszámú motorja volt Som Lajos. Az biztos, hogy nem jutottak volna olyan magasra, hogy ha Som Lajos nem kilincsel annyit és olyan vehemensen a könnyűzenei döntnököknél. Minden követ megmozgatott, és valószínűleg az eszközei, a stílusai is jó volt. Az ügynökség valószínűleg ezekhez hasonlóan egyáltaln nem volt közömbös attribútum, bár ki tudja, melyik volt előbb: a bulldogos menedzserstílus vagy az, hogy az ő kutyájuk kölke lett. És a Piramis tagjai mindig is állították, hogy hosszú távú sikerük elsőszámú záloga az volt, hogy őket valóban a nép, azaz a „gyerekek” emelték fel, maguk fölé.

A sikerekhez és az utólag kiderült ügynöki múlthoz képest Som Lajos Piramis-vádirat című könyvében mégis sokszor odavág a rendszernek, amely szerinte elsorvasztotta őket. A rendszeren belül pedig elsősorban a szakmát, az irigyeket emlegeti. Erdős Péter nem sokkal halála előtt, egy interjúban mondta azt Som Lajosról, hogy

nagyon sokat támogattam. Ő ezt tudja. Majdhogynem barát.

A jó kapcsolat talán érezhető is Som Lajos önéletrajzi könyvében, mégis a Som szerint a Piramis elsorvasztó rendszernek komoly szereplője volt a Hanglemezgyártó Vállalat is. Erdős Péter 1968-tól jogtanácsos és a sajtóosztály vezetője volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál. Tevékenységének szerves része volt

a kádári kultúrpolitika irányelveinek végrehajtása,

ami elsősorban cenzúrát jelentett. A Piramis helyzetét, sikerét tehát mindenképpen érdemes több oldalról is megvilágítani, és ennyi év után sem biztos, hogy teljesen tiszta lesz a kép, hiszen soha nem derül ki, hogy milyen irodákban milyen beszélgetések folytak. Az viszont biztos, hogy a Piramist valóban szerették a „gyerekek”. És azt Som Lajos is mindig hangsúlyozta, hogy a rajongók azért emelhették fel őket önszántukból, mert a szövegeik, a dalaik olyan őszinték voltak. Ezzel kapcsolatban pedig mindig felmerül a két név: Horváth Attila és S. Nagy István.

Som Lajosnak négy könyve jelent meg: a Piramis-vádirat, a Ferencvárosi holligans – a 2-es szektorA boldogság kék madaraés Sasfészek. Az ötödik könyvét még 2014-ben kezdte írni. Ez lett volna a Piramis-vádirat 2. Az első vádiratban állítólag visszafogta magát, hogy egyáltalán ki lehessen adni. A második résznek viszont már úgy ült neki, hogy „mindenki kap, aki megérdemli” – mondta egy interjúban Som Lajos három évvel ezelőtt.

Jelen

A Piramis zenekar örökségét jelenleg két zenekar viszi tovább. Az egyik a Piramis évek, amelyben az eredeti Piramisból az énekes Révész Sándort és a gitáros Závodi Jánost fiatal zenészek segítik. És ott van a Piramis is, amiben Révészen kívül ott van az összes eredeti tag: Závodi János, Gallai Péter és Köves Miklós. Természetesen Som Lajos egészségi állapota miatt egyik formációban sem játszott már.

Itt lehet hozzászólni !