Index, Mr. Gabee, Csepel.info
![Malev_Tupolev_Tu-154B-2_at_Zurich_Airport_in_May_1985[1]](http://csepel.info/wp-content/uploads/Malev_Tupolev_Tu-154B-2_at_Zurich_Airport_in_May_19851.jpg)
1975. szeptember 30-án Bejrúttól nem messze a Földközi-tengerbe zuhant a Malév MA-240-es járata. A civil utasszállítón hatvanan utaztak – köztük legalább tizenegy magyar -, a katasztrófát senki nem élte túl. A polgári légiközlekedés történetében ez volt a legnagyobb tragédia, amit sosem követett hivatalos vizsgálat. A roncsok azóta is a tenger fenekén hevernek, a fekete doboz nem került elő, a rádióbeszélgetéseket őrző magnószalag üres, az utaslista és a szállítmányra vonatkozó dokumentumok eltűntek. Vajon mit próbálnak meg eltitkolni?
A Budapestről Bejrútba tartó Malév-járat eredetileg 16 óra 50 perckor szállt volna fel, de az indulást többször elhalasztották. Már fél éve tombolt a libanoni polgárháború, és a bejrúti légi irányítással alig lehetett felvenni a kapcsolatot. Hiába a tökéletes időjárási körülmények és az alig egyéves repülőgép, ez az utazás nagy kockázattal járt.
1975 szeptemberében már csak kevesen mertek Bejrútba repülni. A Maléven kívül csak a keletnémet Interflug és az osztrák AUA indított járatokat Libanonba. A Malév-dolgozók tudták, hogy mekkora kockázatot vállalnak, de akkoriban nagy presztízsű és jól fizető munka volt a légitársaságnál dolgozni, és bejutni sem volt egyszerű. Senki nem tagadta meg a munkát.
Az MA–240-es járat este 22 óra 40 perckor szállt fel Budapestről. Hajnali 2 óra 33 perckor hagyta el Ciprus légterét, majd felvette a kapcsolatot a libanoni légi irányítással. Húsz percnyire voltak Bejrúttól, amikor engedélyt kaptak, hogy hatezer lábra csökkentsék a gép repülési magasságát.
Hogy ezután mi történt, azt nem tudni. A géphamarosan eltűnt a radarról, és soha nem tűnt fel újra. Rövidesen világossá vált, hogy a repülőgép a tengerbe zuhant.
Hatvan ember veszett oda, közülük tizenegyen biztosan magyarok voltak. Nem tudni, hogy az utasok pontosan kik voltak, ahogy azt sem, hogy az utasokon kívül még mit szállított a gép, és hogy mi okozta a balesetet. A tragédiát nem követte hivatalos vizsgálat, sem részletes nyilatkozat. Műszaki hibára éppúgy lehet gyanakodni, mint szándékos terrortámadásra. A spekulációk viszont épp azért terjedhetnek, mert az MA–240-es járatról még 40 évvel később is alig tudunk valamit. Azt sem, hogy pontosan kik voltak az áldozatok, mivel
egy nappal a tragédia után eltűnt az utaslista.
A magyar áldozatok: Pintér János parancsnok, Kvasz Károly másodpilóta, Majoros László hajózó szerelő, Mohovits Árpád pilóta, Horváth István fedélzeti mérnök, az egyetlen magyar utas, Glausius Gábor, valamint az utaskísérők: Herczeg Miklósné, Németh Lászlóné, Fried Richárd, Kmeth Ágnes és Szentpály Mercedesz. Az egyik utaskísérő férje, Németh László szerint a gépen utazott még négy francia apáca, két finn diplomata, egy brit házaspár és hároméves gyermekük, valamint egy angolai, egy szaúdi, egy egyiptomi, és több libanoni állampolgár.
Ennél konkrétabbat nem tudunk, mivel a hivatalos dokumentumok eltűntek, és a balesetre vonatkozó aktáknak sincs nyoma. A Malév ezt azzal magyarázta, hogy a baleset érdemi kivizsgálásában nem vettünk és nem is vehettünk részt, hiszen a Libanon területén bekövetkezett baleset kivizsgálása kizárólagosan a libanoni állam hatáskörébe tartozik.
Sokan azt gyanítják, hogy a gépen utazó libanoniak valójában a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagjai voltak, és terrorcselekmény áldozatai lettek. Ez a vélekedés azért tartja magát, mert a szerencsétlenség egy nappal a PFSZ budapesti irodájának megnyitása után történt.
A szocialista államok az arab-izraeli konfliktusban egységesen az arabokat támogatták – leszámítva Romániát, ami Izraellel is jó viszonyra törekedett. A hírhedt terrorista, Carlos, a Sakál konkrétan Budapesten lakott egy ideig, és a katasztrófa előtti napokban a PFSZ vezető tisztségviselői – Jasszer Arafat kivételével – mindannyian a fővárosban jártak.
A szemtanúk úgy emlékeznek vissza, hogy a felszállásig a repülőgépet egy félreeső helyen várakoztatták. Már besötétedett, amikor egy időre megszűnt a reptér kivilágítása. A hivatalos magyarázat szerint áramszünet volt, de a sötétségbe mindenki azt képzel bele, amit akar: ha kell, akár a PFSZ észrevétlenül felszálló embereit is. Vagy egy fegyverszállítmány berakodását. A gépen ugyanis azonosítatlan rakományt szállítottak – ki tudja, talán fegyvereket.
Különös, de az MA-240-es bejrúti járatra már napokkal a gép indulása előtt sem lehetett jegyet váltani, pedig a gép igen messze volt a teljes kihasználtságtól. Az Airliners összefoglalója is megjegyzi, hogy milyen kevés utas volt a gépen, pedig a Tu–154 összesen 167 férőhelyes volt. Ez nem véletlenül volt így: az MA–240-es járaton a székek egy részét eltávolították, és a felszabaduló helyet leplombált fémládákkal töltötték ki.
Hát így lehetett az MA–240 az egyik legjövedelmezőbb Malév-járat: a rakományért kapott bevétel kompenzálta az alacsony utaslétszámot.
A ládákon állítólag a Videoton és a FÉG (Fegyver- és Gázkészülékgyár) cégjelzései voltak. Ez egybevág azzal, amit Kvasz Károly is mondott a feleségének: hogy Videoton-termékeket is visznek Bejrútba. Érdemes megjegyezni, hogy a hetvenes években Magyarország volt Libanon legnagyobb beszállítója rádiózavaró eszközökből. A szállítmánnyal kapcsolatos papírmunkát a Technika Külkereskedelmi Vállalat intézte, akik akkoriban a fegyver-külkereskedelemért feleltek.
A szocializmus alatt gyakoriak voltak az efféle összefonódások. A tragédia előtt a Malév hivatalosan is katonai szervezetnek számított: ők voltak az „M” repülőszázad. Háború esetén a Malév civil gépeit is használhatták katonai célokra, és a Malév-vezetők zöme is a hadsereg tisztjei közül került ki.
Fülöp András, a légitársaság akkori főpilótája nyíltan beszélt róla, hogy a hetvenes években az efféle praktikákat gyakran használták fegyvercsempészethez. Lepapírozták, hogy írógép- vagy varrógépalkatrészt szállítanak, miközben a rakományban AK gépfegyverek voltak. (A Malév azt is utasításba adta, hogy Törökországban ne hajtsanak végre kényszerleszállást, mert Törökország NATO-tag, és ha átkutatják a gépet, megtalálhatják a hadianyagot is.)
Aztán megtörtént a tragédia.
