Csepel.info

Nincs az az ember, aki ne hallott volna a több mint 120 éves Csepel Művekről. Egy korszak ikonikus gyártelepe volt, ahol sok tízezer ember kereste meg a mindennapi betevőre valót.

Viharos évtizedeket, világégéseket élt túl, s bár egykori fénye igencsak megkopott, még ma is a figyelem középpontjába tud kerülni. Összegyűjtöttünk a legendás gyárról tíz olyan érdekességet, amit csak kevesen tudhatnak.

2. Bővülő gyárkomplexumuk már nem fért el sem a Lövölde téren, sem pedig a Soroksári úton, így új telephelyet kellett Weiss-éknek keresniük. Választásuk azért esett a Csepel-szigetre, mert rendkívül olcsón tudták megszerezni a területet, amely ugyanakkor kiváló helyen fekszik: a Duna közelsége garantálta a vízi szállítmányozást, ráadásul közel maradtak Budapesthez is.

3. A háború szelét megérezve és a piaci résre rálelve az 1890-es években már acélban, vasban dolgoztak, így gyárterületükön kohókat, öntödéket és hengerdéket is felhúztak. Hamarosan fő megrendelőjük a hadsereg volt.

4. Az első világháború idején a Weiss Manfréd gyárban legalább harmincezer ember dolgozott ekkor már nagyságrendileg 250 hektáros területen, s elsősorban lőszergyártással foglalkoztak. Egyes információk szerint több tízmillió lőszerrel látták el Lengyelországot.

5. A Tanácsköztársaság idején köztulajdonba került a gyár. Weiss Manfrédot ez annyira megviselte, hogy öngyilkossági kísérletet hajtott végre, mérget vett be. Annak ellenére, hogy tettét időben észrevették, kórházba szállították és a gyomormosás miatt életben maradt, olyan súlyos szövődmények alakultak ki nála, mely néhány évvel későbbi halálához is vezetett.

6. A két világháború között megkezdődtek az ikonikus kerékpárok és motorkerékpárok gyártási munkái a gyárterületen. A második világháborúban pedig harckocsikat és repülőgépmotorokat is gyártottak. A német megszálláskor az SS vette át a gyár vezetését, melynek tulajdonosa akkor Chorin Ferenc volt. A család 25 évre az SS vagyonkezelésébe adta a gyárat és az ingatlanait 600 ezer dollárért és 250 ezer birodalmi márkáért. A tulajdonos és köre Svájcba és Portugáliába ment. A világégést követően a gyár a szovjet katonai parancsnokság, 1946-ban pedig állami irányítás alá került.

7. 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas és Fémművek néven működött, ezt követően nevezték át Csepel Vas- és Fémművekké.

8. A rendszerváltást követően a gyárat privatizálták, mára a harmincezer főt foglalkoztató területen már csak nagyjából ötezren dolgozhatnak.

9. A Csepel Művek területén 150 óvóhely épült meg 1944-re, vagyis a szövetségesek budapesti bombázásának idejére. Ezek az óvóhelyek elvileg 40 ezer ember befogadására lettek volna alkalmasak, valós biztonságot azonban csak a felüknek tudtak biztosítani.

10. Az olyan híres kerékpárgyártók, mint a Neuzer vagy a Gepida még ma is a Csepel Művek területén működnek.

Az archív fotókért köszönet a Fortepan-nak.