Csepel.info

A kerületben lévő lakótelepekről azért is érdemes szólni, mert a 32 ezer lakás több mint 60 százaléka lakótelepi. A csepeli lakosság összetétele eléggé vegyes. Sokan máshonnan érkeztek Csepelre, mert itt kaptak lakást. Voltak olyanok, akik a szanálások idején földszintes házakból költöztek lakótelepre, mások pedig lakótelepről mentek földszintes házakba. A lakhatást illetően a háború után elég nagy volt a nyomor, a lakáskiutalásokra gyakran hosszú éveket kellett várni. A kiutalásoknál elsőbbséget élveztek az MSZMP-tagok, a pártbizottságok, a KISZ-tagok, a szakszervezeti bizalmik, munkásőrök, a „Szocialista Hazáért” kitüntetés tulajdonosai és családtagjai.

Az első klasszikus lakótelepet a Béke téren építették, ahol a házak zöme téglából készült és háromemeletesek lettek. Az ötvenes években már több mint ötezer lakásigénylőt tartottak nyilván. A következő jelentős lakótelep-építés Csillagtelepen történt, ahol 1955 és 1965 között 2186 lakást adtak át. Az épületeket két-, három- vagy négyemeletesekre tervezték. Jellemzőjük, hogy néhányuknál függőfolyosókat, a házak alatt pedig légópincéket, óvóhelyeket építettek. A lakások túlnyomó része — 1285 darab – egyszobás, a kétszobások száma 853, a háromszobásoké pedig 48. A nagyobb méretű lakásokat általában azoknak utalták ki, akik „közelebb álltak a tűzhöz”. Csillagtelepen kertes ikerházakat is építettek panelekből. Csepelen különlegességnek számítanak az úgynevezett mini lakótelepek, amelyek csak néhány épületből állnak. Ilyenek készültek például a Temesvári, az Orion és a Borókás utcákban a hatvanas és a hetvenes években. Ezek két-, három- vagy négyszintes házak. A Bajcsy-lakótelep téglából épült 261 lakása 1972-ben készült el. Szovjet mintára tervezték őket, jellemzőjük a kocka alak vagy a sávház. Ez utóbbiak a szovjetunióbeli „hruscsovkákra” emlékeztetnek, amelyek típusépületként terjedtek el országszerte, és Hruscsov szovjet pártfőtitkárról kapták a nevüket.

Csepel központi részét 1967 és 1972 között szanálták. Sorra lebontották a régi földszintes házakat, a helyükre pedig tízemeletes épületeket húztak. Ekkor jött létre az Ady-lakótelep. Külön érdekesség egy tizenöt emeletes ház, amelyet Lottó-háznak is neveznek, mert a tetején óriási lottó neonreklám világított évtizedeken át. Csepelen ez a legmagasabb épület, más kerületekben elszórtan szintén találhatók ugyanilyen típusú magasházak. Akkoriban sokaknak megváltás volt az összkomfortos panellakás: nem kellett órákon keresztül várni az udvari közös vécénél, volt normális fűtés, nem terjengett szénszag, de akadtak olyanok is, akik egy nagy, komoly családi házból kerültek például egy újpalotai panelba, és nem kárpótolták őket megfelelően.

A víztoronynál 1979-ben és 1980-ban húzták fel a tízemeletes házakat. Ezekben már nagyobb méretű, 59 négyzetméteres lakások is vannak. Erre az időre esik a királymajori panelházak építése is. Egy újabb nagy szanálás eredményeként dózerolták le a földszintes házakat a Rákóczi, a Kossuth Lajos és a Táncsics Mihály utcákban 1978-ban, majd sorra jelentek meg a tíz- és négyemeletes panelházak. Jelenleg ezek az épületek alkotják a kerület központját. A Csepel Művek 1976 és 1982 között építtette fel az Erdősor úti lakótelepet, amely a királymajori mellett a legélhetőbb környék. Összesen 2438 lakást adtak át az Erdősor utcában és a sétányokon. A téglából készült négyemeletes, gázfűtéses házak sok gyári dolgozónak adtak otthont, a személygépkocsik elterjedésével azonban ma már alig van parkolóhely a környéken.

Cs. A.

Csepel.hu